Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Most nem Biden helye a tét, de neki is fájhat az amerikai időközi választás

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Az elnök pártja általában veszíteni szokott
Az elnök pártja általában veszíteni szokott   -   Szerzői jogok  AP/EURONEWS   -  

Az Egyesült Államokban az elnöki mandátumok félidejében parlamenti választásokat tartanak, ami idén november 8-ra esik. Ennek során a Kongresszus mindkét kamarája és a kormányzói kar felfrissül, vagy jórészt megváltozik. Az időközi (midterm) választásokat rettegéssel szokta várni a Fehér Ház, mert ritka alkalom az, hogy sikerül elkerülniük a veszteségeket a törvényhozásban. A szavazás előtti héten a demokraták esélye a képviselőházi többségre 20/100 volt, a republikánusoké pedig 80/100. A jobboldali jelöltek szinte mindegyike Donald Trump személyes ajánlásával lép a  szorítóba. A legfőbb vezető választói az amerikai gazdaság megtépázott helyzete. Az új törvényhozás januárban ül össze. A republikánus országos választmány bejelentette, hogy nem fogják megkérdőjelezni a választás eredményeit.

Szinte mindig megtizedelik az elnöki tábort a félidős választások

Példaként legtöbbször Barack Obamát szokták a legnagyobb időközi vesztesként emlegetni, aki 2010-ben 63 széket veszített a Képviselőházban és hatot a Szenátusban. Pedig voltak nála nagyobb lúzerek is, de őket  már elfödi a történelem jótékony homálya. 

Warren Harding demokrata elnök 77/7 helyet veszített 1922-ben, de még ennél is nagyobbat perecelt a republikánus Benjamin Harrison 1890-ben (-93/4). A negatív rekordot Ulysses S. Grant tábornok, az északiak polgárháborús főparancsnoka tartja, aki republikánus elnökként 93/10-es pusztító veszteséget szenvedett el 1874-ben. Ettől függetlenül továbbra is ő az 50 dolláros bankó címszereplője, de kevésbé elnöki, mintsem háborús teljesítménye miatt.

AP-Euronews
Néhány nagy időközi bukás: Grant, Roosevelt, Truman, Reagan, Obama, TrumpAP-Euronews

Franklin D. Roosevelt magának köszönhette a veszteségeket 1938-ban (-81/8), mert nyíltan kampányolt saját párttársai ellen, ha azok nem támogatták a világválságból való kilábalás politikáját (New Deal).

A Japán elleni atomtámadásokat elrendelő Harry Truman is nagyot nézett az 1946-os időközi eredmény láttán (-54/10). Ugyanennyit bukott Bill Clinton 1994-ben. Donald Trump 2018-ban elveszítette a Kongresszust (-40), de két hellyel javított szenátusi pozícióin. Így tudott végül három tagot is bejuttatni a Legfelsőbb Bíróságba.

Akadt néhány elnöki javítás is, de egyik sem hozott 10 széknél többet a pártnak. A legmeglepőbb Bill Clinton második turnusa volt, amikor a Lewinsky-botrány ellenére a demokraták plusz 4 képviselőházi helyet szereztek 1998-ban. Ennél is jobban teljesített az ifjabb Bush 2002-ben (+8), akinek pártját főként a terrorizmus ellen indított hadjáratért jutalmazták. 

Az időközi választások részvételi aránya eddig általában alacsonyabb volt, mint elnökválasztás idején, és inkább a protest-szavazók jelentek meg. Idén a részvételi hajlandóság magasabbnak látszik. 

1944 óta az összesített index 26 fős kormánypárti és 4 fő szenátusi veszteséget jelez. Ez nagyjából most is bekövetkezhet, bár a szenátusi verseny ez alkalommal szorosabb.

AP/EURONEWS
Elég sok a billegő államAP/EURONEWS

A legnagyobb vesztes Nancy Pelosi lehet

Ha a demokraták veszítenek az alsóházi kamarában, annak legnagyobb személyes kárvallottja Nancy Pelosi (82) pártveterán lesz, aki a republikánusok szemében az egyik leggyűlöltebb és démonizált ellenfél. Maratoni pályafutása során több tonna borsot tört a jobboldal orra alá első kaliforniai képviselőségének megszerzése óta, ahonnan kiüthetetlennek bizonyult. Mandátumát 16 időközi választáson védte meg, három választókörzetben is. 

Pelosi egy republikánus elnök alatt lett a Ház első női vezetője (Speaker), és ahol kíméletlen ellenfele és bírálója lett az ifjabb Bushnak. Jelentős részese volt Barack Obama 2008-as választási győzelmének, mert jóval agresszívabb hangot ütött meg, mint az ellenfél, a megboldogult John McCain arizonai szenátor.

Pelosi első kudarca 2010-ben történt, amikor – ugyancsak egy időközi választás nyomán – át kellett adnia helyét a republikánus John Boehnernek. Természetesen megmaradt a demokraták frakcióvezetőjének, de nyolc évet kellett várnia, amíg újra elfoglalhatta a házelnöki széket, akkor már Donald Trump elnökségének félidős választásakor.

Ők ketten ádáz ellenségeknek bizonyultak, aminek ikonikus pillanata volt, amikor Pelosi szétszaggatta Trump beszédének szövegét az Unió helyzetéről szóló éves beszámoló során. Ez a gesztusa még a demokrata oldalon is kiváltott fejcsóválásokat, mert többek szerint nem az elnököt, hanem egy másik hatalmi ág méltóságát támadta meg ezzel, amiben van is igazság.

Patrick Semansky/AP
Pelosi széttépi Donald Trump beszédét a Kongresszusban (balra Mike Pence alelnök)Patrick Semansky/AP

Pelosi nevéhez fűződik a Ház leghosszabb szónoklata, amiben Trump bevándorlási politikáját támadta 8 órán és 7 percen keresztül. Ő volt a bejegyzője a Trump ellen indított két leváltási kísérletnek, és ő rendelte el a Capitolium-vizsgálat elindítását is. A személye elleni gyűlöletet növelte azzal is, hogy két Trump-párti képviselőt kiszelektált a bizottságból.

Nem is volt kérdés, hogy Joe Biden győzelmével ő marad a házelnök, de pozíciója a mostani választással komoly veszély elé néz. Neki is indulnia kell a mandátumért, és ha ismét győz, de a párt veszít, akkor kemény személyi döntés elé kerül azzal, hogy vállalja-e újra a kisebbségi frakcióvezető szerepét. 35 éve képviseli San Franciscót, és a POLITICO tippje szerint lemond, ha a pártja kisebbségbe kerül. 

Pelosi a saját kampányára kimagasló, 24 millió dolláros költségkeretet kalapozott össze, ami kereken 24-szer annyi, mint republikánus kihívójáé. Távozása azért is fájó lenne a demokratáknak, mert pályafutása során 700 millió dollárt pumpált be a pártkasszába. Ebben az esetben kapcsolatait lányára, Christine-re ruházza, aki ügyészként is dolgozott már a nagyvárosban.

Magas életkora ellenére a házelnök erőteljes és aktív politikus (lásd tajvani látogatását), akinek pártbéli beágyazottsága vetekedik az elnökével. Kérdés, hogy a férje elleni támadás, illetve a demokrata vezetés elöregedése miatti kritikák meggondolásra késztetik-e, akkor is, ha a demokraták nyernének. 

Való igaz, hogy a demokraták legmagasabb szintű vezetőinek átlagéletkora meghaladja a 73 évet, ami a fiatalabb új szavazók számára nem kellő vonzerő, mert a most következő évek modern gondolkodást, gyors reagálást és sok merészséget is követelnek.

Több zűrös és kiélezett körzet is van, de ők ketten a legérdekesebbek

Nagy harc dúl például Nevada szenátusi helyéért, ahol az állás legutóbb 47-47 volt, és több más helyen is éles a verseny. A leggyakrabban említett név mégis a két „fiatal bika", vagyis Gavin Newsom demokrata kaliforniai és Ron DeSantis republikánus floridai kormányzók. Azért, mert mindkettőjüket pártjuk legerősebb elnöki favoritjának tartják 2024-re, ha Biden és/vagy Trump nem indulnak újra a Fehér Házért. 

Ők azért is fontosak, mert az USA első és harmadik legnépesebb államáról van szó, és mindkettőben jelentős hispán népesség él, amely az új népszámlálás szerint 19%-kal növelte arányát az amerikai lakosságon belül, közelítve a 63 millióhoz.   

Newsom és DeSantis jóideje nyílt és személyeskedő szkanderezést folytat, főként a bevándorlás és az abortusz kérdéseiben, szinte ráhangolva magukat a 2024-es viadalra. Jelenleg mindketten jól állnak saját államukban, a legutolsó mérések szerint DeSantis 12 ponttal, míg Newsom 20 ponttal vezet helyi riválisával szemben. Bármelyikük veresége nagyobb meglepetés volna, mint a választás egésze.

AP Photo
A két szenvedélyes férfi: Newsom és DeSantisAP Photo

Kettejük küzdelme azért is méltó a figyelemre, mert olyan történelmi nevek kerültek kormányzói pozícióból a Fehér Házba, mint például Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt, F.D. Roosevelt, később pedig Ronald Reagan, Bill Clinton, G.W.Bush, és még 11 korábbi név. 

[További érdekes vagy botrányszagú jelöltekről az írás végén olvashatnak.]

Csökkentek a külső beavatkozásra mutató jelek

A négy legnagyobb intézet úgy látja, hogy a republikánus oldal választói hajlandósága 5%-kal magasabb, mint a demokratáké. A republikánusok előnyére szól az is, hogy a demokraták 23 körzetben nem indítanak jelöltet, míg a GOP csak 14 helyen gondolja úgy, hogy nem érdemes harcolni és pénzt költeni olyan reménytelen körzetekre, ahol a demokrata versenyző győzelme biztosra vehető. Ez eleve 9 plusz esély a jobboldalnak.

Idén nagyon magas az előzetesen leadott személyes vagy levélszavazatok száma. A három legnagyobb lélekszámú államban ez eléri a 3 millió főt (Kalifornia, Texas, Florida), és másfél millió fölött van a szintén népes Georgiában, Michiganben és Pennsylvaniában.

A választási csalások és a rendszerszintű visszaélések emlegetése lekerült a napirendről, és a szavazatszámlálást ellenőrző hatóságok eddig mindent rendben találtak. 

AP Photo
A szavazatszámláló rendszer tesztelése Idaho egyik választókörzetében, november 3-án.AP Photo

Az FBI és a választási hivatalok viszont figyelmeztetnek arra, hogy a jelöltek fokozott fizikai veszélyeknek és személyes fenyegetéseknek vannak kitéve. Emiatt biztonsági riasztást adtak ki a versengők és a választási körzetek védelmére. A megnövelt óvatosságra a Nancy Pelosi ellen tervezett támadás is okot ad.

2016-ban, de még '20-ban is vezető téma volt a választásokba való külföldi beavatkozás kérdése, amire leginkább orosz, kínai és iráni kibertámaszpontokról lehetett számítani. Idén ez kevéssé látható, de azért létezik. A kínai Dragonbridge hackercsoport például a választásoktól való távolmaradásra folytat kampányt, de valószínűleg melléfognak, mert a Hongkongra szabott módszereiket használják, melyek az USA-ban értelmetlenek.

Más kínai hackercsoportok, például a Barium, Winnti vagy APT41 tagjai pedig már két éve vád alatt állnak az Egyesült Államokban, ami nagyban korlátozza hatékonyságukat. Orosz befolyásolási próbálkozásokról nem nagyon hallani, kivéve Vlagyimir Putyin egyik kulcsemberét, aki nem csak elismerte beavatkozási kísérleteit, de  még büszkélkedik is velük, noha éveken át tagadta az ilyen vádakat.

Beavatkoztunk, beavatkozunk és továbbra is be fogunk avatkozni. Óvatosan, precízen, sebészetileg és a magunk módján.
Jevgenyij Prigozsin
A Wagner zsoldoscsoport alapítója és vezetője

A Kreml számára a republikánus győzelem valamivel kedvezőbb lenne, de annyira nem, hogy érdemes volna ennek érdekében nagyobb kibertámadást indítani.

Ha a kormánypárt megroggyan félidőben, akkor az elnök is bukik két év múlva?

Nincs ilyen történelmi tapasztalat vagy összefüggés. Az amerikaiak kedvelik a kétmandátumos elnökséget – Négy év kevés, nyolc év elég – így 1944 óta csak három eset akadt, amikor egy megválasztott elnök nem tudott ismételni (Jimmy Carter, az id. Bush és Donald Trump). L.B.Johnson azért nem duplázhatott, mert visszalépett az 1968-as választástól. 

Csak egyszer fordult elő, hogy egy párt három elnöki mandátumot szerzett sorozatban (Reagan + az id. Bush). 2000-ben ez hajszál híján megismétlődött, amikor Al Gore több szavazatot szerzett, mint az ifjabb Bush, de végül a Legfelsőbb Bíróság elütötte az elnökségtől. Több szavazata ellenére veszített Hillary Clinton is 2016-ban, vagyis a demokraták egyszer sem tudtak élni a három mandátum kínálta esélyekkel. 

Egy ellenséges Kongresszus nagyon kellemetlen akadály az elnök útjában, de nem feltétlenül végzetes, mert saját alkotmányos mozgástere igen széles. Ronald Reagan például mindkét ciklusát demokrata többségű Képviselőházzal töltötte ki, de közben az Egyesült Államok egyik legparádésabb korszakát produkálta, beleértve a Szovjetunió megrendítését és a keleti blokk felbomlásának előkészítését. 

Reagan a politikáját igen nagy részben elnöki parancsokkal (executive order) valósította meg, melyekhez nem szükséges a Kongresszus támogatása. 381 rendeletével megelőzi még Richard Nixon buzgó parancskiadási teljesítményét is. 

Fontos tény, hogy a Kongresszus erőviszonyainak változása a kabinet összetételét nem érinti. Nem alakul új adminisztráció, így a kulcsfigurák a helyükön maradnak (Blinken külügy-, Austin védelmi, vagy Yellen pénzügyminiszter), és ugyanez vonatkozik a legfőbb ügyészre, valamint a CIA, az FBI, a FED és más szövetségi hatóságok vezetőire is. 

Annak esélye viszont, hogy Biden új Legfelsőbb Bírósági tagot delegálhasson, például a testület valamelyik tagjának halálával vagy a főbírók számának bővítésével – a nulla környékére süllyed. 

Biden újraválasztásával több gond is akad

Joe Biden 2024-es újrajelölése előtt eleve állnak akadályok, elsősorban magas életkora. Ha indulna, messze ő lenne a valaha volt legidősebb jelölt, immár 84 évesen. (Az amerikai férfiak várható átlagos élettartama 78 év). Biden ekkor 10 évvel idősebb lenne, mint Ronald Reagan volt első győzelme alkalmával. 

Emiatt Bidennek számolnia kell olyan fiatal és buzgó kihívókkal, akik reményt nyújtanak a demokrata kormányzás megismétlésére. (Newsom, Sinema, Manchin, vagy akár egy radikálisan populista baloldali.)

Ha Biden mégis indulni akar, akkor számára a következő két év sikeressége létfontosságú, azaz legalább egy, de inkább két nagy áttörést fel kell mutatnia. Ez kegyetlen feladat egy agresszívan ellenséges kongresszussal plusz egy recessziós gazdasággal. Valamelyes esélye olyan népszerű frontokon lehet még, mint az egészségbiztosítás, az oktatás, vagy a rendőrségi reform.

Republikánus győzelem esetén várható, hogy Donald Trump hivatalosan is bejelenti újraindulási szándékát 2024-re. De ettől függetlenül is várakoznak olyan forgatókönyvek, melyek nagyon kellemetlenek lehetnek az elnöki pártnak, és személyesen Joe Bidennek is. 

Biztosra vehető a capitoliumi vizsgálóbizottság anyagainak mellőzése és az eljárás teljes likvidálása, annál is inkább, mert a bizottság decemberben feloszlik. Sok republikánus inkább Hunter Bidennek, az elnök fiának üzleti ügyeit szemlélné meg közelebbről, amivel pokollá tehetik az elnöki család következő két évét. Nagy figyelmet szentelnének az elnöki sarj kínai kapcsolatainak is.

Többen sürgetik a Biden elleni leváltási eljárás (impeachment) megindítását is, amit az afganisztáni kivonulás drámájára alapoznak. A beadvány már létezik, de sikeréhez elsöprő kongresszusi győzelemre lenne szükség.

Ebrahim Noroozi/AP
Tálib fegyveresek a kivonulás első évfordulóján, Kabul, 2022. augusztus 15.Ebrahim Noroozi/AP

Mi lesz Kínával és Ukrajnával? Ebben erősen megosztottak a republikánusok

Republikánus győzelem esetén lendületet kaphat a Kínával való kapcsolatkeresés. Erre Peking részéről is mutatkozik készség, látva a jüan ütemes gyengülését a dollárral szemben és a kínai chip-export lefékezését. 

Hszi Csin-ping elnök várhatóan jelenlegi washingtoni nagykövetét, Qin Gangot nevezi ki a külügyminiszteri posztra. Ő viszont nagyon nincs jóban a republikánusokkal, akiket arrogánsnak és szánalmasnak nevezett egy nyílt levelében. Ezért a következő 2 évben Biden előnyére szolgálhat, ha feljavítja a kínai kapcsolatokat – Oroszország ellensúlyozására. Ehhez viszont nagyon szapora lépéseket kell tennie, beleértve Donald Trump néhány szankciós elnöki parancsának visszavonását vagy enyhítését, melyek 2018-20 között születtek meg, és máig ható tetemes károkat okoztak a kínai gazdaságnak. 

A kínai kapcsolatok újra gombolásáról már az elnök is beszélt, és erre jó alkalom nyílik a G20-csoport közelgő indonéziai csúcsértekezletén, ahol a harmadik terminusát megkezdő kínai elnök is megjelenik.

A nagyvilágot közvetlenül érintő legfontosabb kérdés mégis inkább az Ukrajnának nyújtott amerikai támogatás további sorsa az Oroszországgal vívott háborúban. Ez a kép ellentmondásos. A közvélemény bő kétharmada mondja azt, hogy ha Amerika nem csinál semmit, az csak felbátorítja Moszkvát, hogy más országok ellen is felvonuljon Európában és Ázsiában. 

Viszont 40% szerint az USA-nak nincs közvetlen köze az ukrajnai háborúhoz, és háborúskodás helyett inkább az Oroszország elleni további szankciókat támogatná.

A demokrata szavazók 70%-a mondja, hogy hajlandó magasabb energiaárakat is elviselni Ukrajna érdekében, de ez az arány a republikánus közegben csak 50%. Sokak szerint (2/3) a jelen gazdasági helyzetben a közvetlen pénzügyi támogatás Kijevnek szükségtelen. A fegyverszállításokat csak a megkérdezettek fele támogatja, amerikai csapatok esetleges beküldését pedig csak 26. 

A GOP szenátusi vezetője, Mitch McConnell (Kentucky) eddig rendületlenül kiállt Ukrajna mellett, de most több államból is érkezhetnek Washingtonba olyan republikánusok, akik ellenzik a segélyezés bővítését. Ebben az a szemlélet fedezhető fel, hogy általában óvakodni kell a túlzott külföldi támogatásoktól, és Donald Trumpra hivatkozva inkább az „Amerika az első!” programját támogatják. A képviselőház republikánus frakcióvezetője, Kevin McCarthy (Kalifornia) szintén ezt az álláspontot hangoztatja.

AP
McCarthy botot vethet a támogatás küllői közéAP

McCarthy szerint „az emberek recesszióban fognak vergődni, és nem fognak üres csekket adni Ukrajnának”. A kijevi tisztviselőket sokkolta a megjegyzés, hiszen csak néhány hete annak, hogy az ország miniszterelnöke Washingtonban magától McCarthytól kapott biztosítékot Ukrajna kétpárti támogatására egy republikánus győzelem után is.

Az oroszokkal való további viszony is megosztja a republikánusokat, főként Donald Trump ellentmondásos kijelentései miatt az orosz elnökkel kapcsolatban, akit a háború kezdetén zseniálisnak nevezett. Liz Cheney republikánus képviselőnő (Dick Cheney egykori alelnök lánya) szerint McCarthy Putyin-párti politikát honosítana meg a segélyezés blokkolásával. 

Az amerikai jobboldal egyik eszmei világítótornya, a Gatestone Institute is hevesen ellenzi Ukrajna támogatásának csökkentését, és pont annak az ellenkezőjét követeli. Az agytröszt szerint két szélhámos állam, Oroszország és Irán között újra „a Gonosz tengelye alakul ki”, ami arra kötelezi a nyugati vezetőket, hogy megerősítsék Ukrajna támogatását, ahelyett, hogy megtorpannának. 

Szerintük minden olyan kísérlet, ami a Kreml csillapítására törekszik, azt a képzetet kelti Moszkvában és Teheránban, hogy a nyugati hatalmakból hiányzik a bátorság és az elszántság, ez pedig további agresszióknak ágyazhat meg.

Az Egyesült Államok eddig 100 milliárd dollárt meghaladó különféle segélyt biztosított Ukrajnának. Ezeket a döntéseket mindeddig kizárólag néhány republikánus ellenezte. Tizenegy GOP szenátor és ötvenhét képviselő érvelt azzal, hogy többet kell tenni a költésének elszámoltatásáért, valamint a csatatérre küldött fegyverek és felszerelések sorsának ellenőrzéséért. Ez azt jelenti, hogy Zelenszkij elnök nem annyit és nem olyan iramban kaphat Amerikától, mint szeretné. (Ennek volt előszele a Biden elnökkel folytatott júniusi feszült beszélgetése.)

Tony Overman/AP
A HIMARS-rendszer működés közben - gyorsan kifogy a lőszerTony Overman/AP

Elképzelhető olyan változás is, hogy a fegyverszállítások helyett inkább a lőszerek utánpótlására és a már telepített rendszerek (pl. HIMARS) feltöltésére fordítanák a támogatásokat. A hírszerzési és logisztikai segítségnyújtás várhatóan nem változik, sőt erősödhet is, a nyugati kormányok szélesebb bevonásával.

Visszatér a kongresszusba a trumpizmus, mert a volt elnök befolyása elsöprő a pártjában

Joe Biden tisztában van a republikánusok térnyerésével, de ezt annak tulajdonítja, hogy a közbeszédből még mindig nem sikerült száműzni az 'ellopott választás' narratíváját. Korábban úgy gondolta, hogy az ország új kihívásai, így a COVID-válság legyűrése, a stimulus-csomagok, a világgazdaság helyrebillenése és a kibővült szociális juttatások végre leveszik a napirendről a 2020-as választás témáját, de ebben súlyosan csalatkoznia kellett.

A legtöbb republikánus jelölt tovább kampányol a Trump-bukás történetével, mert a volt elnök befolyása a jelöltállításra döntő maradt a párton belül. Ezért aki szeretne egyáltalán ringbe szállni, annak ajánlatos átvennie Trump retorikáját. Pedig maga a volt elnök unokahúga figyelmeztet a trumpizmus veszélyére. Mary Trump szerint ha 2024-ben a republikánusok nyerik el a Fehér Házat, akkor egy hozzá hasonló öntörvényű autokrata ülhet az elnöki székbe. Azért, mert észrevették, hogy megtehetik.

Nagy a félelem az ex-elnöktől

A demokratákat az nyugtatgatja valamelyest, hogy Donald Trump általános népszerűsége sem üti át a falat, és csak egyetlen intézetnél haladja meg az 50%-ot. Azt remélik, hogy a volt elnök megszólalásai inkább felbőszítik és aktivizálják a balközép szavazókat, ami majd fékezi a republikánusok szekerét. 

Annak viszont nem látszik jele, hogy a Trump (és sok társa) ellen indított kongresszusi és nyomozói vizsgálatok megrendítették volna a republikánus szavazótábort. Körükben 71% a Trump-ellenes akciókat boszorkányüldözésnek vagy jogilag érthetetlennek tartja, és ezek miatt csak kevesen váltanak tábort.

Meg kell hagyni, hogy példátlan jelenség a Trump-ajánlásokkal rendelkező jelöltek sikere a párton belüli előválasztásokon. A volt elnök több száz jóváhagyást (endorsement) tett közzé országos vagy állami képviselői és szenátusi helyekre, kormányzói, ügyészi és polgármesteri székekre. Gyakran menet közben helyezte át a támogatást valamelyik szamurájáról egy másikra, ha az illető valamiért kiesett a kegyeiből.

Volt eset, amikor azért kellett másra tennie a zsetont, mert az illetőt kivonták a forgalomból a capitoliumi ostromban való részvétele miatt (Michigan), egyesekről meg az derült ki, hogy ajánlási aláírásokat hamisítottak. A végeredmény mégis az lett, hogy Trump 811 támogatottja közül mindössze 14 bukta el az előválasztásokat. Ez Trump változatlan teljhatalmát jelzi a párton belül, és az elmúlt két évben nem is akadt senki, aki bejelentkezett volna szerepkörének átvételére. 

A botrányhős Marjorie Taylor Greene georgiai képviselőnő például 69,5 százalékos fölénnyel nyerte az előválasztást kerületében, pedig volt még öt további republikánus induló. Nem mellesleg Greene azt ígérte közönségének, hogy republikánus győzelem esetén Ukrajna egyetlen további fillérre sem számíthat az Egyesült Államoktól.

Greene-t Donald Trump késének is nevezik

Joe Biden szerint a fő baj az, hogy szélsőjobboldal továbbra is tüzeli a közvéleményt, és olyan indulatokat gerjeszt, amelyek az erőszakig terjednek. A Kongresszus tagjai ijedten figyelték az elmúlt években, ahogy az ellenük irányuló fenyegetés és zaklatás megnőtt. Aggodalommal tölti el őket, hogy a brutális nyelvezet és a politikai diskurzusokba beszivárgó hamis információk végül tényleges erőszakhoz vezetnek. A Pelosi-esetet is egyöntetűen ennek a veszélynek tulajdonítják.

A gazdaság lett a minden mást felülíró kérdés

A mostani választás igazodni látszik a történelmi trendekhez. A gazdaság helyzetét nézve jelentős az ellenzék támogatottsága (47-34), márpedig ez látszik a mindent eldöntő tényezőnek, és ezt így gondolja a szavazók 78%-a is. 

A nyár elején az ellenzék hatalmas fölénnyel állt, főként a meglódult infláció, az üzemanyag- és az élelmiszerárak, valamint a lakhatási költségek miatt. A jelzálogkamatok 2002 óta nem voltak ilyen magasak, noha a 2008-as ingatlanválsághoz hasonló pusztítás (sok rémhír ellenére) nem fenyeget.

Szeptember végére a demokraták valamicskét javítottak, mert a gazdaság helyzete nem romlott tovább drámaian, például a munkaerőpiacon mindössze 0.2 pont volt az esés. 20 éve nem volt olyan erős a dollár pozíciója az euróval szemben, mint a megelőző hetekben, ami óriási világkereskedelmi előnyöket hozott az Egyesült Államok javára. Joe Biden elnök a bajokat inkább az energetikai óriáscégek kapzsiságának tulajdonítja, akik indokolatlan profitlehetőségekhez jutottak a COVID-19 és az ukrajnai válság sodrásában, és az árak felhajtása végig gyűrűzik a gazdaság egészén. 

Októberben viszont történt valami, ami még megfejtésre vár, mert a demokraták úgy estek vissza, hogy közben a mutatók nem romlottak túlzottan. A választás előtti héten az éves maginfláció 5,1% volt, ami egy százalékos javulás szeptemberhez képest. A gazdaság bővülése viszont megtorpant. Bár a GDP 2,5 ezermilliárd dollárral nő 2022-ben, az USA ezzel is csak a 159. helyen áll a növekedés világrangsorában. 

A demokraták azzal védekeznek, hogy a jelenlegi krízisek a nagy gazdaságoknak okozzák a legtöbb fejlődési kárt. Ez igaz is, de a választók nem hatódnak meg attól, hogy hogy a növekedés terén Kína is csak a 108., Oroszország pedig a 178. helyen áll, és a kettő között toporog Franciaország (134), Németország (161) és Japán (157). 

Elvileg tehát még nincs túl nagy baj, de éppen elég nagy ahhoz, hogy a választók megtorolják sérelmeiket a Kongresszuson. Pedig a republikánus frakcióvezető elfogadottsága alacsony (40%), a demokrata házelnöké pedig jobb, mint Donald Trumpnak valaha is volt (57%). 

A szaksajtó előrejelzései hevítik a recessziós félelmeket is, amit többen a szövetségi tartalékbank (FED) agresszív kamatpolitikájához kapcsolnak. Ennek ellenére Jerome Powell jegybankelnök szerint ezt addig folytatják, amíg le nem verik az inflációt. 

AP Photo
Powell FED-elnök és Yellen pénzügyminiszter - nincs irgalom a kamatemelésbenAP Photo

A kamatemelések elkeserítő helyzetbe hozzák a kis- és középvállalkozásokat, melyekből 32,5 millió működik az Egyesült Államokban. A nemzetgazdaság zöme rájuk épül, és az ő aggodalmaik döntő fontosságúak. A megdrágult hitelek miatt képtelenek a fejlesztésekre, és a kisvállalkozási csődbejelentések is 15-16 százalékkal nőttek a nyár folyamán. Hasonlóak az aggodalmak a jelzálogpiacokon is, ami szintén szavazók millióit érinti, és negatív hatásuk pont novemberre érik be.

Az erőszakos bűnözést és az illegális bevándorlást fontosnak tartó szavazók körében szélesebb a GOP előnye. A választók 70%-a szerint a demokrácia jövője döntő az ország számára, és ebben a témában az elnöki párt áll jobban, de itt is csak 46-40 arányban.

John Minchillo/AP
Választókörzet Ohio államban, a legutóbbi 2018-as időközi választásonJohn Minchillo/AP

Hogyan zajlik ez az egész?

A képviselői mandátum 2 évre szól, a szenátori pedig 6-ra. Ezért a 435 tagú képviselőházat kétévente újraválasztják, a szenátorokat pedig csoportokra osztják, és 33-33 százalékuk újul meg kétévente. Hasonlóan változnak a kormányzói helyek is.

A választás (csakúgy, mint az elnökök esetében) egyfordulós és tisztán egyéni körzetekben zajlik. Pártlisták vagy koalíciók nincsenek. A választókörzeteket tíz évente vizsgálják felül, annak érdekében, hogy a képviselet lakosságarányos legyen. 

A demográfiai változások és az erős belső mobilitás miatt többször is előfordult, hogy az egyik állam helyeket veszített, egy másik viszont nyert. A szavazatarányosság ma is éles viták tárgya, mert a rendszer nem követi a társadalom valódi változásait és állapotait (gerrymandering). A két év előtti népszámlálás alapján a választókerületi térképet még a '24-es elnökválasztás előtt át kellene rajzolni, de egy republikánus Ház ezt aligha fogja megtenni. 

Biden szinte teljesen tétlen maradt

Donald Trump a választás előtti héten négy 'perem-államba' is ellátogatott, míg a Biden-Harris páros ennél jóval passzívabb volt. 2022 folyamán az elnöki páros csak egyetlen alkalommal vett részt közösen Washingtonon kívüli eseményen. Általános vélemény, hogy a Biden-Harris páros nem támogatja meg eléggé az űzött vadként hajszolt helyi demokratákat. Megróják az elnököt, mert a szinte biztos helyekre látogat, viszont kerüli az olyan 'frontállamokat', mint Georgia, Ohio, Nevada, Arizona.

Október végén együtt látogattak el Philadelphiába, hogy kiálljanak John Fetterman szenátusi jelölt mellett, akinek ellenfele Mehmet Oz. Fetterman rá is szorul az elnöki istápolásra, mert tavasszal agyvérzésen esett át, nehezen fejez be egy-egy mondatot, kampánybeszéde elején 'jóéjszakával' köszöntötte a megjelenteket, és a kórházi ágyon adta le előszavazatát.

A gyűlés után csípték el egy bekapcsolva hagyott kamera hangfelvételét, amin Chuck Schumer demokrata szenátusi frakcióvezető arról győzködi Bident, hogy a vita nem is volt olyan vészes, és vannak még esélyek más államokban is. A felvételen nem látható, hogy Biden buzgón bólogatna, de egy pillanatra bemutatja keresztbe tett ujjait, vagyis a fohászkodás jelét. 

A remény hal meg utoljára

Van is miért imádkoznia, mert mindkét jelöltet 46-49 között jósolják az egyesített közvéleménykutatások. Ez a mandátum egy 'kék városban', azaz egy demokrata erődben sorsdöntő lehet, ezért Biden – tőle teljesen szokatlanul – rá egy héttel megismételte látogatását, immár Barack Obamával az oldalán. 

Mégis megeshet, hogy Fettermannak többet használ majd Oprah Winfrey tv-sztár támogató showműsora, mint az elnöki páros látogatása. 

Egy kétélű trükk

Nyár végén-ősz elején több hír is szólt arról, hogy a demokraták jelentős összegekkel támogatják meg a legriasztóbb republikánus jelölteket, azért, hogy megmozgassák a tohonyább demokrata voksolókat és elbizonytalanítsák a centrista republikánusokat. Az Open Secrets kampányfinanszírozási nyomkövető szerint a Demokrata Párthoz kötődő politikai akcióbizottságok (PAC) legalább 44 millió dollárt költöttek jobboldali jelöltek előkampányaira, és nem is sikertelenül.

Példa erre John Gibbs (Michigan), aki szerint Hillary Clinton kampánymenedzsere sátáni rituálékban vesz részt, mindenféle testnedvekkel egybekötve. 

Doug Mastriano (Pennsylvania) bérelt buszokon vitt tüntetőket tavaly januárban a Capitoliumhoz. Darren Bailey (Illinois) úgy véli, hogy a Covid-19 világjárvány álhír, és hogy az abortuszhoz képest a Holokauszt semmi nem volt. 

Dan Cox (Maryland) a Stasi keletnémet titkosszolgálat tevékenységéhez hasonlítja a Donald Trump floridai otthonában folytatott FBI-kutatást. Ők mindannyian nyertek az előválasztáson, tehát bekerülhetnek a Kongresszusba. 

AP Photo
Kemény republikánus jelöltek - demokrata támogatássalAP Photo

Nem minden demokrata ért egyet ezzel a taktikával. Szerintük a Joe Biden győzelmét mindmáig tagadó jelöltek támogatása aláássa az elnöknek azt az üzenetét, hogy a szélsőséges trumpisták veszélyt jelentenek a demokráciára. Másfelől a tűzzel játszanak, mert ha a demokraták veszítenek félidőben, akkor a szélsőjobb erősödése várható szövetségi és helyi szinteken is.