A Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa méltán világpolitikai súlyú esemény, mert nem csak Kínáról, hanem a globális gazdaságról és biztonságpolitikáról is szól. A harmadik mandátumára készülő Hszi Csing-pin főtitkár várhatóan megerősíti a Mao Ce-tung hatalmát is meghaladó befolyását.
HIRDETÉSAz ötéves menetrendnek megfelelően indul a Kínai Kommunista Párt 20. kongresszusa, ami több napon át tárgyalja az ország helyzetét és a soron következő feladatokat. Ám hogy a hatalmas szerelvény milyen vágányon halad tovább, arról inkább csak találgatások látnak napvilágot. Hszi Csin-ping elnök személyes pozíciójának további erősödése aligha kérdéses, de ugyanakkor a hatalom szélesebb megosztásának igénye is felmerülhet. Azért is, mert a többéves zavartalan robogást a világjárvány okozta válság megakasztotta, és a tavalyi pártértekezlet ambiciózus tervei nem fognak megvalósulni. Az ázsiai óriás idén újabb falak és válaszutak elé került, és a tervezett megoldásokat a kongresszusnak kell jóváhagynia.
A főtitkári hatalom koncentrálódott, de nyomasztóak lettek az elvárások is
Maga a kongresszus valójában egyhetes konklávé, aminek csúcspontja az új Központi Bizottság és a legfelsőbb pártvezetői testületek megválasztása. Az előző kongresszus Központi Bizottsága már előterjesztette összefoglaló jelentését, ami sikerekről számol be. Nem is alaptalanul, hiszen 2017 óta az ország nemzeti jövedelme nyolcezer milliárd dollárral nőtt, és jelentős eredményeket ért el a szegénység csökkentésében. Ezzel együtt viszont a GDP növekedési üteme lankadni fog, miközben a lakosság rohamos öregedése erősen meg fogja terhelni a központi pénztárcát.
Az elmúlt évben látott fejlemények alapján az jósolható, hogy Hszi elnök a növekedés kérdését hajlandó alárendelni a nemzetbiztonsági és védelmi szempontoknak.
A kilencvenes évek elején az egyik nagy előd, Teng Hsziao-ping még azt tanácsolta Kínának, hogy „leplezd az erődet és gyűjtsd az idődet”. Ez a tanács 30 éven át sikeresen érvényesült is, de ma már használhatatlan. A világ jól ismeri Kína valódi kapacitásait, erősségeit és gyöngeségeit, az időfaktor pedig egyre szorítóbb lett. Már a kisebb hibákat sem lehet elleplezni, mert a következményei túl nagyok.
Kína továbbra is az Egyesült Államokat tartja első számú ellenfelének a világporondon, de az utóbbi évek gazdasági és társadalmi fejleményei miatt ez a viszony jelenleg nem fenyeget súlyosabb konfliktusokkal. A két ország vezetője elnökként még nem találkozott egymással, de erre novemberben remek lehetőséget kínál a G-20 csoport indonéziai csúcsértekezlete, ahol legalább tőmondatokban megállapodhatnának a kapcsolatok további irányáról.
Azért is, mert az előre lépéshez nélkülözhetetlen a higgadt politikai légkör, és hogy a két világhatalom viszonyában ne a héják, hanem inkább a megegyezéseket támogató galambok legyenek a hangadók. Ez mindkét oldalon erősen kétséges.
Túl kemény a COVID-politika?
Kína érzékeli a veszedelmeket, és jó okkal. A dollár növekvő ereje a jüannal szemben rámutat az ország gazdasági megtorpanására, hiszen a kínai valuta jelenleg jóval 7 jüan/dollár felett imbolyog, ami öt évre visszatekintve a legrosszabb eredmény. A helyzet ugyanakkor lehetőségeket is kínál, mivel – elvileg – kedvez az exportvezérelt kínai gazdaságnak.
Ugyanakkor Amerikának és általában a Nyugatnak résen kell lennie, mert Kína kapacitásait továbbra is végzetes hiba volna lebecsülni. Az egyik új harci terep a chipek és félvezetők gyártása, ahol az Egyesült Államok júliusban külön törvényt alkotott a kínai behatolás ellen (CHIPS For America Act), és szövetséget szervez Japánnal, Dél-Koreával és Tajvannal a vezető szerep megőrzéséért.
A megújulásra váró kereskedelmi lehetőségeket azonban erősen korlátozza Kína kőkemény, zéró toleranciájú COVID-politikája, amit egyre többen tartanak túl szigorúnak, sőt szélsőségesen óvatosnak. A Hszi-adminisztráció az elmúlt másfél évben egyre agresszívabb politikába vágott bele a tőketulajdonosokkal és a külföldi befektetőkkel szemben is, és ez aggasztó növekedési következményekkel járt. Ezért várhatóan erős lesz az igény az enyhítésekre és a külföldi partneri kapcsolatok felszabadítására.
A COVID-korlátozások súlyos visszaesést okoztak Kína gyártási kapacitásában, a logisztikában és az emberi mobilitásban, valamint az üzleti és fogyasztói bizalomban. Nehezen tartható fenn az az állapot, hogy a nagy kínai kikötők bedugulnak a felhalmozódott árutömeg miatt, ami súlyos veszteségeket jelent a globális piac más szereplőinek is, elsősorban Európának.
A 20 év alatt kényelmesen berendezkedett ellátási és utánpótlási láncok megszakadása az eladóknak és a vevőknek egyaránt hátrányos, és csak akkor oldható fel, ha Kína lazít a járványügyi szigoron. Ezért is figyelik a piaci elemzők olyan feszülten a kongresszusi határozatokat, mert azokból – talán – levezethetők gazdasági következmények.
Vannak jelei annak, hogy a pekingi vezetés hajlik a merev korlátozás enyhítésére, de teljes feloldására még nem. A kormány két új szakpolitikai kifejezést is bevezetett a víruslexikonba: a „dinamikus nulla Covid19” és a „nulla Covid19 közösségi szinten”. Ezek a viszonylag lágyabb kifejezések már mutatják a hajlandóságot a rugalmasabb válságkezelésre, de még nem kötelezik el magukat mellette, és nem tesznek semmilyen ígéretet.
A tartós szigor lehetőségét fogalmazta meg minap az állami vírusellenőrzési hatóság vezetője, Liang Wannian, aki bejelentette, hogy nincs központi időtáblázat a zárlatok feloldására. Liang szerint egy elkapkodott nyitás elviselhetetlen terhekkel járhat az állami egészségügyre, és növelheti a halálesetek számát. A párt szócsöve, a People's Daily is leszögezte, hogy értelmetlen dolog a kongresszushoz kötni a COVID-politika jövőjét, mert ez egy tudományos kérdés, amit nem lehet pártszavazással megoldani.
A vezető elemzők szerint a kongresszus nem fog lökést adni a kínai piaci folyamatoknak és nem fog enyhíteni a súlyos ingatlanpiaci válságon sem. Ugyanakkor Hszi újraválasztása önmagában higgaszt a kedélyeken. Egy váratlan személyi váltás végképp megjósolhatatlan zavarokkal járna nem csak a kínai gazdaságban, de a világpiacokon is.
A jelen ingatag helyzetben már ez is nagy eredménynek számít, mert a stabilitást fogja jelezni, szemben azokkal a külföldről tömegesen szervezett hírekkel, amelyek Hszi menesztéséről, őrizetbe vételéről és valamilyen katonai hatalomátvételről szóltak.
Kik vannak a hatalom valódi centrumában?
A világhatalom előtt tornyosuló problémák miatt a 20. plénum történelminek nevezhető esemény lesz a világ második legnagyobb politikai szervezetének életében, ami egyben a Föld második gazdaságát és harmadik katonai erejét felügyeli. De nem irányítja, mert a döntések joga a szinte áttekinthetetlenül bonyolult felső vezetés birtokában van, melyen belül további hatalmi körök léteznek. A 96 millió párttagot 2296 küldött képviseli, akiknek kiválasztását a főtitkár személyesen felügyelte, és közülük sokkal találkozott is.
Az Alibaba óriáscég tulajdonában álló hongkongi South China Morning Post elkészítette a párt legbelsőbb körének infotérképét, melyen az állócsillagot a főtitkár jelenti, és mindössze két piros pötty jelzi felsővezetői rangú politikusok, vagyis Állandó Bizottsági tagok jelenlétét. Közülük Li Zhanshu, a törvényhozás elnöke áll közel hozzá.
A másik pötty Han Zheng, a 'Sanghaji Klikk' tagja már a csillagkép peremére szorult, jelezve, hogy Hszi egyre kevésbé tűri a Csiang Cö-minh elnök alatt még rendkívül befolyásos nagyvárosi frakció nyomulását, de azért tisztában van a súlyukkal is.
A pártszabályzat értelmében Li távozásra kényszerül(het), lévén 72 éves, a vezetői korhatár viszont 68. Az államelnöki mandátum korhatárát már 2018-ban eltörölték, máskülönben magának Hszinek (69) is vennie kellene a kalapját.
HIRDETÉS
A központi csillag körül keringő személyek között van a pekingi párttitkár, a Hongkong-Makaó pártösszekötő, a propagandaosztály vezetője, több gazdasági és tudományos szakértő, továbbá másodvonalbeli funkcionáriusok, akik közül többeket a Hszivel való személyes kapcsolat vagy az iránta tanúsított hűség tart a gravitációs pályán.
A korhatár izgalmas téma lehet a plénumon, mert megtörténhet az eltörlése, vagy egyesek felmentést kaphatnak. Nem zárható ki az ellenkezője sem, azaz a korhatár leszállítása, hogy Hszi kiszoríthassa néhány kellemetlen idősebb elvtársát, és szállást csinálhasson feltörekvő fiatal mamelukjainak, akiknek a java dühödt nacionalista. Ezekre a kérdésekre csak a Kongresszus legutolsó perceiben lehet majd választ kapni.
A Mao Ce-tung utáni kínai vezetők közül egyértelműen Hszi elnök az, aki a legerősebb személyi erőt építette ki, és gondosan egyensúlyoz a párt tömegei és a vezető tisztségviselők között. Harmadik megválasztása azért fontos üzenet a nemzet és a külvilág felé is, mert a korábbi szokás az volt, hogy egy vezető a második mandátum lejártakor visszaadta megbízatását.
Ezzel megjelenik a Kínai Népköztársaság történetének második Erős Embere, mert ettől fogva nem lehet majd tudni, hogy ki és mikor veheti át a következő stafétabotot. Elvileg egyáltalán nem zárható ki, hogy negyedszer is Hszi lesz az, akkor már 74 évesen. Az életkort tekintve ez nem lenne kirívó, hiszen például Teng Hsziao-ping is épp ennyi idős volt, amikor a hatalom csúcsára került.
Választás, vagy csak a frakciók és klikkek befolyási harca?
A plénum szavazásait általában formalitásnak tekintik, és nem valódi választási folyamatnak. A személyi döntéseket egy átláthatatlan folyamat során hozzák meg, már jóval a Kongresszus kezdete előtt. Ezért is volt kiemelt fontosságú a hivatalos médiában az előkészületek gondos tálalása, és demokratikus jellegének sugallása.
HIRDETÉS
Ezzel szemben a háttérben hónapok óta tartó titkos egyeztetések és alkudozások folytak a különféle érdekcsoportok és helyi szervezetek között. Ennek folyamán Hszi nagyrészt kiiktatta riválisait, és visszanyesett olyan elöljárók kompetenciájából, akikről korábban azt hitték, hogy majd jelentős szerepet fognak játszani a döntéshozatalban.
Jelen állás szerint egyetlen nevet sem emlegetnek, mint reális esélyest a főtitkári pozíció megszerzésére Hszin kívül. Maguk a küldöttek a legfelsőbb tartományi tisztviselőktől és katonatisztektől az ágazati szakembereken át az egyéni gazdálkodókig és ipari munkásokig terjednek. A női küldöttek aránya 25%.
Aprólékos és rejtélyes koreográfia lesz, sokféle üzenettel
Miután az új Központi Bizottság megválasztja a párt felső vezetőit, ők egy furcsa televíziós performansz keretében lépnek majd a nyilvánosság színe elé. A csoportot várhatóan ismét Hszi vezeti fel, mint megerősített főtitkár, és utána fontossági sorrendben lépdelnek mögötte az Állandó Bizottság további tagjai.
A felállás ritka bepillantást enged a kínai elitpolitika fekete dobozába. A megfigyelők azt lesik, hogy az Állandó Bizottság hány tagja számít Hszi feltétlen hívének, és hogy kellett-e személyi engedményeket tennie.
A koreográfiából lehet majd következtetni arra is, hogy a gazdasági nehézségek mennyire gyengítették meg a vezetői pozíciót. Lehet majd spekulálni az elnök egészségi állapotáról, és ha a csúcsvezetésben feltűnik egy 45-50 év körüli személy, akkor nagy eséllyel ő lesz a kiszemelt utód. (A testület valamennyi jelenlegi tagja 60 év feletti.)
HIRDETÉS
A folyamatok a teljes centralizáció felé mutatnak
A Kínai Népköztársaság korábbi évtizedeiben még nyomon lehetett követni a hatalmi megosztás jeleit, és jobban lehetett látni az egyes vezető funkciókat, például a miniszterelnök személyét, lásd Csou En-laj, Hua Guofeng vagy Li Peng. Utóbbi a Tienanmen téri vérengzés elrendelésével még kétes történelmi hírnevet is szerzett.
Hszi hatalomra lépése óta viszont a kormányzati vezetők elhalványultak, és nagyítóval kell keresni a nevüket a világsajtóban. A fentebb bemutatott csillagtérképen a miniszterelnök még az aszteroidák között sem tűnik fel.
A főtitkár trifaktuális, azaz háromelemű rendszert tart egyetlen kézben. Az uralom az államélet mindhárom fő tényezőjére kiterjed: a pártvezetésre, az államfői tisztségre és a hadsereg feletti parancsnokságra. Ezek közül – a pártállam lényegének megfelelően – a kommunista párt vezetői posztja a legfontosabb. A kormányzati feladatok a politikai akarat napi végrehajtásának szintjére süllyedtek.
Mivel a fő plenáris ülés a főtitkár beszámolójával kezdődik, amiben megfogalmazza majd a következő öt év politikai programját, a prioritások viszonylag hamar ki fognak derülni. Az elemzők többsége egy kissé befelé forduló Kínára számít, főként a COVID-válság, a gazdasági problémák, a magas szinteket megcélzó klímavédelmi feladatok és a korrupcióellenes hadjárat mentén. (Hszi hatalomra lépése óta négymillió korrupciós vizsgálat zajlott, és ezek némelyike a felsőbb politikai köröket is elérte, több halálos ítélettel.)
Kisebb súllyal, de szóba jöhetnek nemzetközi kérdések is, főként a továbbra is éles tajvani helyzet és az új Selyemút-program akadozása miatt. Az ukrajnai háború vagy egy új szövetségi rendszer létrehozása várhatóan nem szerepel az étlapon.
HIRDETÉSEzzel szemben több olyan programpontra lehet számítani, ami azzal kapcsolatos, hogy a főtitkár beemeltette saját eszmei nézeteit az ország alkotmányába, amit előtte csak Mao Ce-tung tudott megtenni. Ezek a nézetek tehát jogilag is kötelező erejűek, és a kommunista rendszer feltétlen szolgálatát követelik meg. Ilyen követelmény a népjólét fenntartása, a tőke szabadságának korlátok közé szorítása.
Ehhez kell majd igazítani az összes belpolitikai és nemzetközi lépést, beleértve az Európai Unióval fennálló kapcsolatok jövőjét, melyek jelenleg fagyott állapotban vannak, mivel az ukrajnai háború súlyosan megzavarta, és kissé háttérbe is szorította ezeket a viszonyokat.