A Capitolium-lázadás egy éves évfordulójára valószínűleg nem fogják befejezni a vizsgálatot, és 2022. január 6-ig nem fog végleges politikai határozat születni arról sem, hogy Donald Trump visel-e közvetlen személyes felelősséget az amerikai Kongresszus épülete elleni támadásban.
HIRDETÉSMivel az amerikai kongresszus is szabadságra megy az év végén, már nem sok ideje maradt a kétpárti vizsgálóbizottságnak, hogy évfordulósan fejezze be vizsgálatát a Capitolium elleni január 6-i támadásról. Ez a testület nem bíróság, nem hozhat ítéletet és nem szabhat ki büntetéseket, de bárkit maga elé idézhet, és sokféle szempontot megvizsgálhat. Hozzáférése van a nyomozó szervek bizonyos anyagaihoz, és bármilyen kérdést feltehet.
Csikorogva indult és még nehezebben halad a kivizsgálás
A Kongresszus még május végén sem tudott megállapodni arról, hogy milyen formában, vagy hogy egyáltalán foglalkozzon-e a januári támadás előzményeivel. A republikánus honatyák közül sokan, akik átélték az ostrom sokkhatását és 7-én még Trump vérét itták volna, lassan lehiggadtak, és visszatáncoltak a vizsgálat gondolatától. Maga Mitch McConnell szenátusi frakcióvezető is óvatosabb lett, pedig ő is Donald Trumpot személyesen tette felelőssé a történtekért. Egy ideig.
Mitch újabb aggodalma az volt, hogy a vizsgálat végül a demokraták pártérdekeit szolgálja majd, és ezért elegendő lenne a felderítést a hivatalos bűnüldöző szervekre (FBI) és az igazságszolgáltatásra bízni. De persze ezzel sem úszta meg Donald Trump eposzi jelzőjét, az 'Öreg Varjú Mithchet', aki minden fronton mindig kikap.
Az ellenzék azt is sérelmezte, hogy a vizsgálat nem terjed ki a baloldali gyökerű erőszakos mozgalmak és csoportok szerepére, ezért végeredménye borítékolhatóan jobboldal-ellenes, és így bántóan általánosító lesz.
Nancy Pelosi házelnök eredeti javaslata – még február közepén – egy 9/11-típusú bizottság létrehozásáról szólt, vagyis egy azonos arányú (paritásos) testületről. Ennek kierőszakolása eleve három hónapba került, de május végén a szenátusi republikánusok még ezt is blokkolták. Ekkor már olyan vélekedések is megjelentek, hogy január 6-a nem is volt olyan vészes, a tüntetők összességükben rendesen viselkedtek, és az üléstermet igazából nem is érte támadás.
Egyes republikánusok ragaszkodtak ahhoz, hogy az amerikai demokráciát ért legsúlyosabb támadás kapjon kellő kivizsgálást, annak érdekében, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő. Legtöbbjüket viszont elriasztotta a Donald Trump elleni sikertelen és utólagos leváltási kísérlet. Úgy érezték, hogy ezzel a demokraták nagyobb alkotmányos kockázatot hoznak létre, mint maga a támadás volt.
A leváltási próba célja az volt, hogy sikere esetén a volt elnök csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem is indulhatott volna semmilyen közhivatal elnyeréséért. Az Alkotmány 14. módosítása szerint az a korábbi tisztségviselő, aki segítséget nyújtott az Egyesült Államok ellenségeinek, az nem viselhet hivatalt a szövetségi államapparátusban. Ehhez persze bizonyítani kellett volna az elnök érintettségét a lázadásban, valamint azt is, hogy a Capitolium épületébe behatolók az USA ellenségei voltak. Ennek esélye szinte kizárt, de a demokraták úgy gondolták, hogy megér egy kísérletet. Politikai eredménye végül nem lett, sőt, inkább megerősítette a leváltott elnök híveinek eltökéltségét, mivel szimpla bosszúhadjáratként élték meg az eljárást.
Újra előjöttek a filibusterek, de kik ők?
A kivizsgálás tervét a 'filibuster'-veszély (obstrukciós akadályozás) is fenyegette. Arról a sokat bírált ősrégi házszabályról van szó, hogy a minősített többséget igénylő tervezeteket az ellenzők szinte korlátlan ideig támadhatják, egymásnak passzolgatva a felszólalások labdáját. Így a javaslat elfogadása olykor olyan sok időt vesz igénybe, hogy közben maga az ügy, amiről beszélnek elszunnyad, kifárad vagy más módon oldódik meg. Például úgy, hogy kierőszakolnak valamilyen engedményt vagy felpuhító alkut.
A demokraták régóta támadják a filibuster intézményét, de eddig még nem sikerült elérniük a betiltását. Maga az elnök úgy tartja, hogy a filibuster aláássa a megválasztott többség alkotmányos jogát arra, hogy a fontos törvényeket meghozhassa, egyben táptalaja a csalásnak és a programtalan politikusok magamutogatásának. Olyan fontos kérdések toporognak miatta, mint a költségvetési plafon ügye, vagy a minden állampolgárt megillető levélszavazás kérdése. A filibuster leállításához 60 szenátor egyetértése szükséges ('szupertöbbség'), de ez gyakran csak véres verítékkel szerezhető meg, és közben a téma vesztegel.
A filibuster eredetileg egy holland gyökerű szó, ami még a kalózvilágból ered és tengeri rablót jelent. 1850 táján így nevezték el azokat a kongresszusi 'kalózokat', akik elrabolják a drága időt a törvényhozás ütemes működése elől.
A filibuster először akkor ragadta meg az amerikaiak figyelmét, amikor 1939-ben elkészült James Stewart híres filmje, a 'Mr. Smith Washingtonba megy'. Frank Capra rendező akkor még a demokrácia eszközeként ábrázolta a verbális időhúzást, ami lehetőséget ad egy fiatal és naiv vidéki politikusnak, hogy szembeszálljon a capitoliumi elit korrupcióival.
Az idők során azonban kiderül, hogy a filibuster nem feltétlenül csak magasztos ügyek szolgálatát segíti, de gátolhatja fontos döntések megszületését is. Az elmúlt évtized filibuster-rekordja Ted Cruz texasi szenátor nevéhez fűződik 2013-ból, amikor 21 óra 18 perces felszólalással gátolta az egészségügyi törvény átpasszírozását, sok borsot törve Barack Obama elnök orra alá.
A kérdés mindvégig az volt, hogy sikerül-e végül egy kétpárti vizsgáló testületet, vagy legalább annak látszatát létrehozni. Több GOP (republikánus) stratéga és tanácsadó azt emelte ki, hogy a bizottság jó esélyt kínálna a Donald Trumppal való végleges szakításra és távolságtartásra, egy tiszta lap megnyitására, tehát egy megújított és post-Trump republikánus kép felrajzolására. De amikor a pártvezetés azt érzékelte, hogy nagyon kevés kongresszusi tag csatlakozik a javaslathoz, akkor megrémült és meghátrált.
Májusra egyértelműen kiderült, hogy a volt elnök befolyása a pártra meghatározó maradt, és aki netán vállalja a vizsgálatban való részvétel kockázatát, az számolhat azzal, hogy évekig árulóként fogják emlegetni és kigolyózzák a pártvezetésből. Erre lapátoltak rá Donald Trump kívülről érkező fenyegetései a jobboldali tévécsatornákon (főként a NewsMaxon), majd időközben beindított személyes blogján is. Liz Cheney képviselőnőbe (G.W. Bush alelnökének lányába) egyelőre beletört a bicskája, de az Illinois-i Adam Kinzingerrel kapcsolatban már elérte, hogy ne jelöltesse magát jövőre az időközi választásokon.
Trump május 18-án figyelmeztetett, hogy „a Ház és a Szenátus republikánusai nem léphetnek bele a demokrata csapdába egy 'január 6.' bizottsággal. Ez egy egypárti ötlet, ami ha nem terjed ki a korábbi gyilkosságokra, lázadásokra, gyújtogatásokra Portlandben, Minneapolisban, Seattleben, Chicagoban és New Yorkban, akkor el kell utasítani. A republikánusoknak keményebbnek és okosabbnak kell lenniük, minthogy a radikális bal szolgái legyenek.” Időközben ez az álláspontja valamicskét enyhült, mert például november végén már lemondott az ügyvéd-ügyfél kiváltságáról, hogy lehetővé tegye Bernard Kerik volt New York-i rendőrségi tanácsosnak, hogy tanúskodjon a kongresszusi testület előtt.
Ugyanakkor a bizottságot továbbra is illegitimnek és nem szabályosan megválasztottnak tekinti, és nem kívánja átadni neki az elnöksége idején született Fehér Házi dokumentumokat. Ezek kiadását jelenleg a körzeti bíróság is blokkolja, és a bíró felszólította a feleket, hogy készüljenek fel álláspontjuk igazolására.
A mamut csak ácsorgott a tavasz során
Hirtelen valószínűtlen lett, hogy a javaslat átmenjen a Szenátuson, és ehhez Mitch McConnell szenátor jó öreg obstrukciós technikája – amit már Obama elnöksége alatt virtuóz tökélyre emelt – elegendőnek is látszott. Ekkor már úgy emlegették a szenátusi kisebbségi vezetőt, mint 'a vizsgálat gyilkosát', pedig januárban még nagyon felindult volt, és Donald Trump személyes felelősségét emlegette a demokrácia elleni támadásban.
Változó álláspontját alátámasztotta, hogy a felmérések szerint az amerikaiak vékony többsége támogatta csak a parlamenti vizsgálatot. Sokan nem látták az értelmét vagy a kimenetelének jelentőségét. A demokraták váltig magyarázták a tévévitákban, hogy ez nem bírósági vagy büntető eljárás, hanem a politikai felelősség vizsgálata, de ezt kevesen értették meg.
HIRDETÉSAz amerikaiak harmada a hivatalos igazságszolgáltatási eljárást elegendőnek találta, és nem kívánta az FBI nyomozásait politikailag is színezni. Az ő álláspontjukat erősítette, hogy a nyomozóiroda már a lázadás másnapján beindította a felderítést, és folyamatosan adta ki a körözéseket, előbb az ismert, majd a háttérben meghúzódó személyek és csoportok ellen is. Sokaknak ebből az sült ki, hogy a bizottság eleve fél éves hátrányból indulna az FBI-jal szemben, és mivel nem tudna újat mutatni, így kizárólag pártpolitikai célokat szolgálna.
Mire a kongresszusi bizottság felállításának vitájára egyáltalán sor került, addigra már ítéletek és letartóztatások is születtek egy sor nyilvánvaló esetben. Az első börtönbüntetés kiszabására már júliusban sor került.
A parlamenti vizsgálat hívei viszont azt hangsúlyozzák, hogy az FBI és a bíróságok inkább az egyes személyek vagy csoportok magatartását és az általuk okozott kárt hivatottak felmérni, de nem adnak képet a lázadás hátteréről, előkészítőiről, és főként a Trump elnökkel való összeesküvésük lehetőségéről. Erre csak egy politikai alapú vizsgálódás nyújt lehetőséget.
Például a testület kinevezésekor jelezték a Proud Boys nevű szélsőjobboldali szervezet vezetőinek várható meghallgatását, noha eközben a csoport tagjai ellen már letartóztatási parancsok, körözések léptek életbe, és több tagjukat el is fogták. (Azóta többeket el is ítéltek.)
Kínkeserves jelölések és nevezések
Újabb egy hónapos huzavona és oda-vissza vádaskodások után június végén Nancy Pelosi megszavaztatta a bizottságról szóló határozatot, 32 fős többséggel. A testület eredetileg nyolctagú lett volna, ellenzék delegálási opcióval. A vizsgálati mamut ezzel döccent egyet előre, de trappolni még nem tudott, mert a demokrata házelnök visszautasította több republikánus jelölt kinevezését. Ezek közül kettő olyan képviselő volt, aki több államban a választások felülvizsgálatára szavazott, tehát elfogulatlanságukkal kapcsolatban kételyek merültek fel. Ekkor a Ház kisebbségi vezetője, Kevin McCarthy kihúzta a listáról 5 másik jelöltjét.
HIRDETÉSEnnek eredményeként a bizottságban jelenleg 4 hely üres, amit a republikánusoknak kellene vagy lehetne feltölteni. A testületi arány 7:2, amit ördögien nehéz feladat lenne paritásosnak nevezni, és később egész biztosan a kifogások és a rálegyintések táptalaja lesz. Értve, hogy a testület összeállítása eleve nem volt szabályszerű. Ez igen nagy veszély a vizsgálat legitimitására nézve, de Pelosi házelnök már nem tűrt további halogatást, mondván, hogy az amerikai demokráciát ért legnagyobb támadás ügyét bármi módon, de ki kell vizsgálni és a nép elé kell tárni. Aztán mindenki gondoljon róla, ami jónak lát, de legyen mellé egy világos összkép.
A testület elnöke Bennie Thompson Mississippi-i képviselő lett, aki egyben a Ház nemzetbiztonsági bizottságának elnöke is, és közismert emberjogi és kisebbségvédelmi aktivista is. (Egyik fő programja a Mississippi államban élő feketék ivóvízellátásának javítása.) Ő már július 21-én leszögezte, hogy a bizottság érdeklődési körét nem korlátozza semmi (off limits), és nem csak a Capitolium elleni támadást, de Donald Trump ebben játszott szerepét is vizsgálni fogja.
Mi több, ő maga már jóval a bizottság létrejötte előtte magánindítványt jegyzett be Donald Trump ellen a lázadásban játszott előkészítő-felbujtó szerepe miatt. Ő volt a Kongresszus első tagja, aki ezt saját jogkörében megtette.
A nyomozó (tényfeltáró) jelleget erősítette, hogy Thompson leszerződtetett a bizottság mellé olyan felderítésben jártas szakértőket is, mint David Buckley egykori CIA vizsgáló, vagy Hope Goins korábbi nemzetbiztonsági tisztviselő. Szintén a stábot erősíti Joe Maher, a Belbiztonsági Hivatal korábbi jogi igazgatója.
Újabb két hónap toporgás, kétoldali nyomás és republikánus ellentámadás
Augusztus végére olyan sok idő telt el a bizottsági teszetoszasággal, hogy közben a republikánusok felbátorodtak, és már nem csak a testületi tagokat, hanem másokat is célba vettek, hogy elijesszék őket a közreműködéstől. McCarthy frakcióvezető kijelentette, hogy ha a távközlési vállalatok „magáninformációkat adnak át" a bizottságnak (például híváslistákat, SMS-eket), akkor megsértik a magántitkot védő szövetségi törvényeket, és ezért majd egyszer egy republikánus kormány el fogja őket számoltatni. Az „Állítsuk meg a lopást!” nevű Trump-párti szervezet perrel fenyegetett meg 13 távközlési céget, ha átadni merészelnének a bizottságnak adatokat az idézésekkel kapcsolatban.
HIRDETÉSEgy szeptember eleji tévéinterjú során McCarthy már az FBI-ra hivatkozott, mondván, hogy a hivatalos vizsgálat már tisztázta Donald Trumpot, amire viszont Cheney és Thompson azt felelték, hogy ez szimpla hazugság, mert igenis léteznek a volt elnököt terhelő bizonyítékok.
Októberben a Lincoln Project nevű alkotmányvédő szervezet (Donald Trump legerősebb közéleti ellenfele) azt kifogásolta, hogy a vizsgálat úgy folyik, mint egy gleccser, és ezzel a tempóval nem lehet olyan hétpróbás figurákkal elbánni, mint Bannon vagy Stone. „Három hónap alatt gyakorlatilag nem csináltak semmit” – nehezményezte Rick Wilson, a csoport egyik alapítója, aki egy tévéinterjúban a vizsgálat halálát jósolta, mondván, hogy egy államcsíny sikertelen kivizsgálása (büntetlensége) valóságos 'kiképzőgyakorlat' a puccsisták számára ahhoz, hogy legközelebb még ügyesebben csinálják.
Kétségtelen, hogy igen hosszas viták és előzetes iratelemzések kellettek ahhoz, hogy a vizsgálóbizottság kibocsássa az első idézéseket, (subpoena), amikre az eljárást alapozni akarják. Szeptember 23. volt az első meghallgatási nap, és azonnal a nagyvadakra lőttek, így Mark Meadows Fehér Házi kabinetfőnökre, aki nem jelent meg, de olyan tűz alá került, hogy néhány később vállalta az együttműködést, Daniel Scavino kormányzati sajtófőnökre és Kashyap Patel, korábbi védelmi minisztériumi tisztviselőre, aki szintén elmulasztotta a megjelenést. Kétszer is fittyet hányt az idézésére Stephen Bannon, Donald Trump korábbi tanácsadója, aki viszont megütötte a bokáját, mert második idézésének elmulasztása után vádat emeltek ellene a Kongresszus megsértése és a törvényhozói munka akadályozása miatt.
Szeptember-október során a testület, többoldalú nyomás alatt, emelni kezdte a téteket. Az idézések és a kérdések ráfordultak a Fehér Ház és a lázadók közti direkt kapcsolatokra, és főként arra, hogy Donald Trump tudott-e a szervezkedésekről és milyen szerepe volt ezek előkészítésében. Ez a nézőpont már egyenesen az elnök által szervezett államcsíny felé mutat.
A Proud Boys mellett több más polgári szervezet is célkeresztbe került, így az Eskütartók (Oath Keepers) félkatonai szervezet és vezetője, Stewart Rhodes. Ez a társaság az amerikai alkotmány Thomas Jefferson-féle értelmezésére építi működését, ami szerint a zsarnoki hatalmat nem csak lehet, de polgári kötelesség is megdönteni. Maga Rhodes nem lépett a Capitolium területére, de bizonyítottan kívülről irányította csapatának mozgását az épületen belül.
HIRDETÉSHasonló gyanú alá esik egy trumpista női szervezet, a Women For America First több vezetője is, elsősorban Katrina Pierson, aki Donald Trump 2016-os választási kampányának nemzeti szóvivője volt. Ő és tíz társa a gyanú szerint pénzalapokat gyűjtött a január 6-i akció megszervezéséhez és végrehajtásához.
Október már viharos lett - egykori hívei Trumpra mutogatva védekeznek
Ekkorra az eljárás súlya már oda jutott, hogy Trump ügyvédei arra szólítottak fel négy beidézettet, hogy tagadják meg az iratbetekintést és a tanúvallomásokat, és erre állítólag maga a volt elnök adott utasítást. A korábbi politikai huzavonák után ez már súlyos ügy, aminek lehetnek következményei. Ezzel egyidőben Trump bejelentette, hogy használni kívánja a vezetői privilégiumokat a dokumentumok visszatartására. Ilyen privilégium viszont nem létezik, mert egy korábbi elnök kizárólag a személyére vonatkozó dokumentumokat (leveleket, üzeneteket, kérelmeket) tarthat meg magának, a hivatalos iratok viszont köztulajdonnak számítanak. A Fehér Ház azonnal jelezte is, hogy készen áll ezeknek a dokumentumoknak a kiadására a bizottság felé.
Az időközben vád alá került egykori tanácsadó, Stephen Bannon is azzal próbálja menteni magát, hogy Donald Trump utasította őt a tanúvallomás megtagadására. Hasonló pácba kerülhet Jeffrey Clark, aki a legfőbb ügyész helyettese volt Trump idején, és megígérte az elnöknek, hogy segít neki a választási eredmények érvénytelenítésében. Róla az a Jeffrey Rosen ügyvivő főügyész nyilatkozott a bizottság előtt, aki blokkolta Clark kísérletét, hogy beavatkozzon a választás kimenetelébe.
Ezen a ponton, vagyis október közepén már a bíróság beavatkozását kellett kérni, mert a volt elnök láthatóan megszervezte egykori híveinek átmeneti ellenkezését. Az ő merészségük akkor lett erősebb, amikor Joe Biden elnök pozícióinak gyöngülését érzékelték, főként az afganisztáni kivonulás, a pénzügyi törvények vergődése, és a virginiai kormányzóválasztás miatt. De ennek az ellenállásnak a tartalékai lassan elfogyni látszanak.
A jelen állás
November végéhez érve a közvélemény rendkívül megosztott a vizsgálat sikerét illetően, és csak 11% gondolja úgy, hogy a végeredmény teljesen pártatlan és kellően alátámasztott lesz. A PEW Research szerint az a véleménycsoport is gyöngül, akik szerint a Capitolium lázadóit meg kell büntetni. A republikánusok körében az ügy fontosságának érzete 22%-ot zuhant május óta. A demokraták körében inkább az a szkepticizmus tört előre, hogy a következmények (pl: Donald Trump felelősségre vonása és a szervezők megbüntetése) nem lesz elég szigorú és elrettentő. A republikánusok közel többsége viszont attól tart, hogy a büntetések túl kemények lesznek. Sokan a 'capitoliumi Sámánra' hivatkoznak, akinek 41 hónapos szabadságvesztés-büntetését erősen túlzónak tartja a megkérdezettek 62%-a.
HIRDETÉSSok minden nem is a bizottság előtt derül ki - a sajtó is nyomoz
A kongresszusi testület tekintélyét és súlyát csorbítja, hogy nem tud olyan fürgén és sokoldalúan nyomozni, mint a média, és sok esetben ő is lohol az újdonságok után. Ilyen volt nemrég a Rolling Stone magazin értesülése, amely szerint a január 6-i támadást megelőzően a "Stop the Steal" szervezői állítólag direkt kommunikációt folytattak a Trump család és a Fehér Ház tagjaival. Ezt 3 'burner phone', vagyis nem előfizetéses (eldobható) és nem lehallgatható butatelefon segítségével tették, amiket készpénzzel és személyazonosság igazolása nélkül is meg lehet vásárolni.
A vevő valószínűleg Kylie Kremer, a január 6-i Trump-tüntetés szervezője volt, aki az egyik készüléket Eric Trumpnak, az elnök fiának adta át, de ennek megállapításához már rendőri vizsgálatra lenne szükség. A lehetséges harmadik személyek között említi a lap Lara Trumpot (az elnök menyét) illetve Mark Meadows kabinetfőnököt, akit amúgy a vizsgálóbizottság már beidézett. A telefonokat az elnöki hivatal és a tüntetésszervezők közti koordinációra használták. Ha ez bebizonyosodik, az újabb erős érv lehet a felsőszintű összeesküvést bizonygatók kezében.
Közben az igazságszolgáltatás is tovább működik
Jelenleg mintegy 200 személy ellen folyik még büntető eljárás, akik kapcsolatba hozhatók a támadással és a hatóságokkal szembeni erőszakkal. 65 személy ellen halálos vagy veszélyes fegyver viselése miatt zajlik nyomozás.
Veszély fenyegeti Kimberly Guilfoyle televíziós műsorvezetőt is (Fox News), aki 2018-tól Donald Trump egyik médiatanácsadója volt. A gyanú szerint közreműködött egy pénzalap szervezésében, amiből a 6-i akciók előkészítését finanszírozták. Több és kiterjedt nyomozás folyik a tüntetés előkészítésének más anyagi támogatója ellen is, mivel ezek mind az összeesküvés gyanúját támasztják alá.
Decemberben az ügy valamelyes felgyorsulása várható, ha a bíróság is tartja a vizsgálóbizottság által elvárt tempót. Erre azért mutatkozik esély, mert a tét igen nagy: a törvényhozó hatalom kontrollszerepének védelme a végrehajtó hatalom felett. Ez a kihívás a harmadik hatalmi ágra, a bíróságra is nyomást gyakorol.
HIRDETÉSA Kongresszus ügyvédei szerint éppen azért van sürgősen szükség Trump és belső köre kommunikációnak mielőbbi megismerésére, mert a demokrácia működésének alapelve, a hatalom ellenőrizhetősége forog kockán. Szerintük ennek kivizsgálása nem tűr további halasztást, és lassan egy év elteltével az amerikai népnek joga van megtudni, hogy mi zajlott a lázadás hátterében.
Összességében nézve, a szimbolikus egy éves határidőt valószínűleg nem lehet tartani, így 2022 január 6-ig nem fog végleges határozat születni az ügy lényegét tekintve, vagyis hogy Donald Trump visel-e közvetlen személyes felelősséget az amerikai Kongresszus épülete elleni támadásban. Bármilyen döntésre nyilatkozatra vagy esetleges vádemelésre legalább tavaszig, vagy akár sokkal tovább is várni kell.