2021 legfőbb jellegzetessége a világméretű egyensúlyhiány és erőeltolódás, szinte minden ágazatban, aminek elsődleges kiváltó oka a koronavírus-válság. Ez vonatkozik a klímavédelemre és az új energiakrízisre is.
HIRDETÉSNyár vége óta a korábban nyugodtabbnak tűnő energiapiacok hirtelen zűrzavarosak lettek, mert az európai földgázválság globálissá alakult át. Felbolydult az olajpiac és a gazdaságok ismét érzékenyebbek lettek a szén iránt. A folyamat világszerte fokozza az inflációs nyomást, miközben a világjárványból messze még a kilábalás.A hirtelen válság ráadásul összekapcsolódik a világkereskedelmi lánc más elemeivel is, súlyosbítva a mizériát.
Idén nem lesz győztes senki, de azért világvége sem lesz
2021 legfőbb jellegzetessége a világméretű egyensúlyhiány és erőeltolódás, szinte minden ágazatban, aminek elsődleges kiváltó oka a koronavírus-válság. Az ipari államok kihívások elé kerültek, ezért kényszerű döntéseket is meg kell hozniuk, mert a politikai akarat és az elvek háttérbe szorulnak, és sok téren kell engedni a reményteli tervekből.
A válságot övező viták abban csapnak össze, hogy a megújuló (zöld) energiaforrások képesek-e csillapítani az árlengéseket, és nem kell-e engedni kissé, visszalazítani a hagyományos (fosszilis) felhasználás javára.
Ezzel szegül szembe a másik alapérdek, mégpedig a bolygó fenntartható fejlődésének és klímabiztonságának ügye, ami szintén sürgető és életbevágó. A politikai feladat most a kettő közti egyensúly megkeresése, tehát a 'vagy-vagy' helyett az 'is-is' megoldások kidolgozása, mert ennek eldöntését nem lehet a piacra bízni. Jelenleg nem energetikai világrend, hanem világrendetlenség uralkodik.
A válság gócpontja most Európa
Rég volt már a történelemben, hogy Európa befolyásolja a világ menetét, de ez most újra bekövetkezett, ám ezúttal sem pozitív értelemben. Az Európai Unió energiaigénye súlyosan importfüggő (61%), és felében még mindig a szénhidrogének teszik ki (kőolaj és származékai, földgáz), a másik része pedig fele-fele arányban oszlik meg a megújuló vagy nukleáris források között. A válságkezelés kényszerű módja ezért még mindig a legmagasabb CO2 kibocsátást eredményező szén és más elégethető (fosszilis) tüzelőanyagok, ami az energiatermelés legrosszabb módja.
Az is látszik, hogy az alternatív források, bár örvendetesen és dinamikusan fejlődnek is, a tömbigényeket még messze nem képesek kielégíteni. Itt elsősorban a nagyipar, a közlekedés, az energiaellátó szektor és a nagyobb lakóközösségek szükségleteiről van szó.
Bár a napi helyzet enyhül, a szikár grafikonokból kiolvasható, hogy az energiaképlet még mindig nagyon rossz. Aránytalan, ingatag, és ami a leginkább aggasztó: erősen politikafüggő. Az árakat és a fogyasztási szerkezetet az exportőrök időről-időre zsarolási eszközként használ(hat)ják, és olyan kényes témákban is bevethetik, amelyeknek nincs közvetlen közük az energiaellátáshoz.
A nyersolajpiac évi kimutatásában az USA vezet, majd Szaúd-Arábia következik és a harmadik Oroszország. Irak és Irán a középmezőnyben található.
A hagyományos termelők közé az utóbbi években látványosan feltört Nigéria, aki már eléri az Emirátusok és Irán teljesítményét.
A természetes gáz terén megkérdőjelezhetetlen az orosz vezető szerep (198 milliárd köbméter), viszont a korszerűbbnek tartott cseppfolyósított gáz (LPG) terén már Szaúd-Arábia a piacvezető, aki több mint a dupláját termeli a második helyezett Katarnak, és háromszorosát az amerikainak. Oroszország és Irán a 9.-10. helyen osztozik.
Az európai villanyszámla és a tankolás sok tekintetben olyan államok magatartásától fog függeni, akik eszméikben és politikájukban nem partnerei, vagy akár kifejezett ellenségei az Uniónak. Volt már hasonló, például az 1973-as olajválság idején, de a politikának nem mindig a történelmi memória a legerősebb oldala.
A legfejlettebb ipari államokat tömörítő OECD Energiaügynökségének új jelentése az aránytalan COVID-kilábalásról tudósít, megemlítve, hogy eközben a CO2 kibocsátás növekedése minden idők második legrosszabb adatát mutatja.
A politika megfertőzi a piaci viszonyokat, és már a Királynő is mérges
Az energiaárak szerepének robbanásszerű növekedése egy-két hónap alatt lefékezte nem csak a világgazdaságot, de a politikai folyamatokat is. Ez kemény figyelmeztetés, hogy az alapellátást biztosító energiaforrásokra továbbra is szükség van, és a fogyasztási rendszer nem sértheti magukat a fogyasztókat. Ez kivált igaz a gáz szezonális keresletének kielégítésében, ami a mostani válság gócpontja.
A Glasgow-ban zajló kéthetes COP-26 klímavédelmi világtalálkozó legnagyobb kérdése az, hogy a világ sok pontján olyan helyzet alakult ki, amiben a környezeti szempontok akkor is háttérbe szorulnak, ha az érintett kormányok jószándékúak. Nyugaton az üzemanyag-ellátási láncok és a megújuló források biztonságának ideája még eladható, de ez csökkenő mértékben igaz a fejlődő országokra. Főként ott, ahol magas a világgazdasági kitettség, és kénytelenek saját ősi forrásaikhoz nyúlni, például autógumikat vagy háztartási szemetet égetni. Tipikusan ilyen hely India, és Afrika legtöbb országa.
Az értekezlet konszenzuális erejéből eleve sokat levon, hogy Kína, Oroszország, India, Brazília, Mexikó és Dél-Afrika vezetői nincsenek jelen. A brit uralkodónő sem teszi tiszteletét, amit egészségügyi okokkal magyaráznak. Ennek viszont némileg ellentmond, hogy a walesi parlament nyitóülésén a mikrofon rögzítette, ahogy azt mondta menyének, Camilla hercegnőnek, hogy „még mindig nem tudom, hogy kik jönnek... dühítő, amikor csak beszélnek, de nem cselekszenek”.
Nagyanyja megjegyzésével összecseng Vilmos herceg bírálata is, ezúttal az űrturizmus címére. Szerinte a világ legjobb koponyáinak és leggazdagabb embereinek inkább a földi problémák enyhítésére kellene szánni a pénzt és az időt.
A demokratikus kormányzatoknak újra és újra meg kell tanulniuk ezt a leckét, először Kiotó, majd a történelmi áttörésnek remélt párizsi klímaegyezmény után. A házifeladat az, hogy a globális védelmi rendszer még törékeny és extrém módon kiszolgáltatott a szezonális válságoknak. Ilyen helyzetekben a kormányok először a saját országuk és lakosaik érdekeit és szükségleteit nézik, és hajlamosak félretenni a klímavédelmi vállalásokat. Még akkor is, ha sok helyen a zöld és környezetvédelmi követelések befolyásos politikai programokká nőttek (lásd a német kormányalakítást), és olykor rendőrséggel kell a tiltakozókat szétveretni.
A politikai eszközök a fejlettebb államokban is folyvást napirendre kerülnek. Az amerikai Kongresszus demokrata szárnya most kezdeményezett egy nagyszabású meghallgatás-sorozatot, amire olyan vezető olajcégek tulajdonosai és menedzserei kaptak idézést, mint az ExxonMobil, a Chevron, a BP America és a Shell. Arról faggatják majd őket heteken keresztül, hogy miért hazudnak évtizedek óta rendületlenül a fosszilis energiahordozók és a globális felmelegedés kapcsolatáról. Bár ez egy régi vita, nem véletlen, hogy most új lendületet kap.
HIRDETÉSA földgázárak európai és ázsiai megugrása egy világfolyamat része. A szén iránti kereslet fellendülése abból ered, hogy a koronavírus-válságból éledező világpiac hirtelen megugrasztotta a keresleti oldalt. Emiatt a 7%-ra tervezett kínai GDP-növekedés inkább 4 körüli lesz. A hirtelen energiahiány tömeges áramszüneteket váltott ki (más országokban is), megtépázta az építőipart és a gépgyártást, ami visszazuhant a járvány első hónapjainak szintjére.
A pekingi kormány kénytelen volt több szektorban és több körzetben vállalati és lakossági energiakorlátozásokat alkalmazni és ismét a szén felé kacsingatni, kockáztatva ezzel Hszi elnök nagyvonalú klímavédelmi vállalásait. Remélhetőleg nem örökre, de a tél idejére szinte biztosan.
Csak mellékesen: a kínai légierő Tajvan feletti kiruccanásai egy hónap alatt 2 millió ember áramellátására elegendő üzemanyagot égettek el. A gazdasági nehézségek nem mehetnek a katonai teljesítmény rovására.
Pánik és kontrapánik - nem új jelenség
Az olajárak az elmúlt évtizedekben hullámvasúton utaztak és a sikító 38 dolláros mélypont 1983-ban volt. A 'Covid Évében' 48 dollár volt a hordónkénti ár, ami most 85, vagyis az újranyíló gazdaságok visszatorzították az árakat. A hatalmas rés remélhetőleg csak átmeneti és idővel szűkül, de mivel éppen a téli időszakra esik, növeli a pánikjelenségeket.
Az európai villanyszámla és a tankolás gyakran olyan államok magatartásától is függ, akik eszméikben és politikájukban nem partnerei, vagy akár kifejezett ellenségei a Nyugatnak. Volt már hasonló, például az 1973-as olajválság idején, de a politikának nem mindig a történelmi memória a legerősebb oldala.
HIRDETÉS
még nem szabad túl keményen fellépni azokkal az országokkal szemben, akik nem állnak készen a legfejlettebb technológiák bevezetésére, és sokáig a szénre/olajra fanyalodnak. A mostani válság világossá tette, hogy sem a sürgetés, de még egy katasztrófa sem fogja önmagában megteremteni a politikai akaratot az átálláshoz. Kivéve persze, ha az alternatív megoldások elérhetők és kifizethetők, de akkor se könnyen és gyorsan. Ezért is kell a globális klímacélok határidőit módosítgatni.
Az Egyesült Államoknak is fel kell gyorsítania a cseppfolyósított gáz (LNG) termelését és exportját. Október közepén a Fehér Ház sajtótitkára, Jennifer Psaki elismerte az LNG fontosságát a tengerentúli szövetségesek ellátásában, a további elvárás pedig a kék és zöld hidrogén termelésének bővítése. A kék egyszerűbb és közelebbi cél, a zöld viszont aligha várható 2030 előtt. Mindkettő lényege a földgáz CO2 tartalmának kivonása és elkülönítése, például földalatti tározókban. Egy ilyen áttörés nagyban segítené a légkör megóvását a további szénterhelésektől.
Leszámolás egy illúzióval: a gáz nem lesz tartósan olcsó - a Fekete Hattyú effektus
Másfél-két évtizede, amikor a geológusok sorra tártak fel hatalmas gáztartalékokat, közkeletű lett a vélekedés, hogy a földgáz olcsó, mert sok van belőle. A mostani válság azt bizonyítja, hogy az árak viszont nem feltétlenül függnek a piaci törvényektől (kereslet-kínálat), hanem legalább annyira a politikai számításoktól.
Az árképzést befolyásolhatják a spekulációs szándékok, a geopolitikai események, vagy a 'Fekete Hattyú-jelenségek'. Utóbbiak olyan fordulatok, amelyeket semennyire nem lehet előre látni, vagy nem jól számolták ki a következményeit. (Szemben az Orrszarvú-jelenséggel, aminek bekövetkezése világosan látható.) Ilyen Fekete Hattyú volt a koronavírus világméretű elterjedése, és csak részben volt Orrszarvú az afganisztáni kivonulás, mert a végeredménye messze nem az lett, ami a tervekben szerepelt.
Az amerikai haderő lelépése a körzetből új fénybe fogja helyezni a közép-ázsiai országok földgáz-politikáját is, ahol Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán akár a világtermelés 10%-ára is feltornászhatja magát – de immár orosz gyámkodás alatt.
HIRDETÉSEurópában még Oroszország a fő játékos
Az Európa-Oroszország gázkapcsolat kezelése 16 éven át a Putyin-Merkel duó megegyezéseinek függvénye volt, olyannyira, hogy a német kancellárnak még a hazaárulásról szóló szidalmazást is el kell viselnie mindmáig. Sok kölcsönös engedményt tettek egymásnak, de Merkel mindig ragaszkodott ahhoz az alapkövetelményhez, hogy Oroszország ne használja a gázexportot fegyverként a Nyugattal szemben. Ezt el is érte. Cserébe kiállt az Északi Áramlat-2 vezeték megépítése mellett, és kissé 'hanyagolta' is az amerikai cseppfolyósgáz-ajánlatokat, felbőszítve ezzel Donald Trump elnököt.
A Nemzetközi Energia Ügynökség igazgatója, Fatih Birol szerint Oroszországnak bőven van lehetősége lényegesen több gázt szállítani Európába és ezzel enyhíteni az energiaválságot. Október elején Putyin elnök tett is erre vonatkozó javaslatot. A brit gázpiacok azonnal 9 pontos áreséssel reagáltak a hírre. Ezt követően a Gazprom ellen helyeztek kilátásba megszorításokat, és arra is azonnal reagált az orosz elnök.
Júliusban az USA és Németország megállapodtak abban, hogy továbbra sem engedik, hogy Moszkva zsaroló eszközként használja a gázfölényt. A közös értékelés tartalmazta, hogy ilyen esetben együtt lépnek fel Oroszország ellen. A soklapos pakliban persze az is benne van, hogy Oroszországnak sem érdeke az erőfölény túlzott használata, mert ezzel alternatív irányokba kényszerítené az európai energiastratégiát, csökkentve az orosz függőséget, ami hosszabb távon nem kifizetődő Moszkvának.
Ezt erősítette meg Vlagyimir Putyin, utasítva az állami gázipari óriást, hogy november közepétől kezdje el az ausztriai és németországi tározók töltését. Értékelése szerint eleve nem is Oroszország, hanem az amerikai cseppfolyósgáz és a közel-keleti szállítások akadozása okozták az európai krízist. Az árak ettől újabb csökkenésbe fordultak.
Ha a válságon túl vagyunk, fő cél a stabilitás lesz, és nem kell rettegni az atomtól
Az őszi sokkhatás enyhültével alapkövetelmény marad az újabb válságok megelőzése, elkerülése. Újra előkerül a nukleáris opció, hiszen csak Franciaországban több atomreaktor működik, mint Kínában. összesen. Ezek a francia szükségletek 70%-át fedezik, és a fenntartásuk aligha volna biztosított, ha túl drágák lennének. Ennek birtokában lehet Franciaország a világ legnagyobb nettó áramexportőre, évi 3 milliárd eurós profittal. A Handelsblattnak adott interjújában Bill Gates is megerősítette, hogy a francia energiamodell követendő példa lehet sok más ország számára is.
HIRDETÉS
Az atomtechnológia biztonsága már jó ideje nem kérdőjeles, és ha az atomerőműveket kapcsolt energiatermelésre állítanák be, felfogva a reakcióból származó hőt, azt vissza lehetne forgatni olyan felhasználásra, mint a távfűtés vagy a sótalanítás.
Nem kérdés, hogy ezzel együtt a nukleáris hulladékkal való gazdálkodás is fejlesztésre szorul, de a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint Európa már nyugodt lélekkel elkönyvelheti zöld energiaforrásként a nukleáris erőműveket.
A Bizottság még idén döntést hozhat a kérdésben, mivel Franciaország mellett további tíz uniós tagállam, köztük Magyarország is támogatja ezt a szemléletet.
A 'Zöld+nukleáris' koncepció kiegészíthető a geotermikusan szerzett villamosenergiával, ami szintén megbízható és megújuló lehetőség. A geotermikus hőszivattyúk bárhol használhatók, kiszolgálva az épületek fűtésének/hűtésének igényeit. Erre seregnyi hely alkalmas az Egyesült Királyságban és szerte Európában. Ilyen lépések vezethetnek a fő veszély, azaz a fosszilis terhelés csökkentése és megszüntetése felé.
Ha nem, akkor az áramhiány rendszeres része lesz az európai életnek. Vagy pedig le kell mondani a CO2-enyhülés gyors elérésének reményéről. Ezért is kell megakadályozni, hogy az energiaválságok sűrűn ismétlődjenek, mert ilyenkor szinte a világgazdaság egészét újra kell indítani, ami pusztító humán és anyagi veszteséggel jár.
HIRDETÉSVilágszerte támolyog az ellátási lánc - legsúlyosabb tétel a pihekönnyű chip
A 21. század fő jelensége a globalizáció véglegessége, a világkereskedelem és gazdasági együttműködés pótolhatatlansága. Bár az USA, Kína és India is mutat autarkiára hasonlító vonásokat, vagyis igyekszik nemzeti jövedelmének minél kisebb részét költeni behozatalra, de a munkamegosztást nem lehet elkerülni. A kereskedelmi láncolatban alapkérdés lett, hogy a szolgáltatások és javak időben, biztonságban és tervezhetően jussanak el egymáshoz.
A félvezetőipar másfél éve kirobbant termelési és elosztási válsága a műszaki és elektronikai termékek legfőbb ellensége. A károk egyelőre felmérhetetlenek, és még jó ideig pusztítani fognak. Tajvan kapcsán erről a kérdésről összefoglaltuk a legfontosabb eseményeket és főszereplőket.
Ez az, ami minden egyebet megelőz. Új autók nélkül lehet élni, hiszen úgysem készülnek el, amíg a félvezető-mizéria meg nem oldódik, de a távközlés, az adatkezelés vagy az orvostudományi kutatások nagyon megszenvedik az időveszteséget. Hatalmas erők dolgoznak azon, hogy a chipgyártás ne függjön monopolszereplőktől, mint a tajvani TSMC, hanem a termelés legyen elosztottabb és kiegyensúlyozott.
Ebbe az irányba mutat az INTEL most bejelentett új programja, ami 1000 izraeli kutató bevonásával készül az Alder Lake kódnevű, 12. generációs processzor előállítására. Ez jelentős enyhülést hoz majd a személyi számítógépek ellátásának és fejlesztésének terén. Ötlet tehát van, csak időből van kevés.
Épületfa és homok - hittük volna valaha is?
Az építőiparra évekre szóló csapást mért a koronavírus. A fűrészáru és az épületfa 'forró eszköz' lett, még a köznapi épületdeszka ára is ötszörösére nőtt. Ez is a Covid-válságra vezethető vissza, mert sokan elhagyták a munkahelyüket, a készleteket nem töltötték fel, és sok szakmunkás is felült a munkaerőpiac szerelvényére, és a korábbinál kedvezőbb munkahelyet keresett magának. A minőségi vagy nemesfára alapozott belsőépítészet pedig jó ideig az álmok világába szorul.
HIRDETÉSAz építőipar számára nélkülözhetetlen homok is mostantól kínzó hiánycikk lesz. Elsőre ez ellentmondásnak tűnik, hiszen a nagy közel-keleti ingatlanfejlesztések számára elvileg ott az egész Szahara, Kínának pedig szintén hatalmas sivatagos területei vannak. A baj az, hogy a pusztai homok finom szerkezete, ami évezredek óta csiszolja porrá önmagát, nem alkalmas az építkezésekre vagy csak silány minőségben.
A környezettudósok szerint a homokválság lesz a 21. századi fejlődés fenntarthatóságának talán legelső kérdése. Már régóta fosztogatják világszerte a tengermenti országok partvidéki homokköpenyét, és olyan helyeken, mint Thaiföld, Costa Rica, Mexikó, Banglades vagy Venezuela teljes tengerpartok tűntek el nyomtalanul, rombolva az ökoszisztémát és tönkre téve tízmilliók megélhetését.
Sok országban már katonai rohamosztagoknak kell lecsapniuk a maffiák által szervezett éjszakai fuvarokra, melyek a jó minőségű homokot hordják a várakozó teherhajókra.
Az ENSZ becslése szerint évente 4 milliárd tonna új beton készül, ehhez viszont tízszer annyi homok szükséges. Ez az irdatlan tömeg vándorol kontinensek között, vagy olyan hatalmas országokon belül, mint Kína. Ebből egy 27 méter magas és ugyanolyan széles falat lehetne építeni, ami körbe ölelné a Földet.
Németországot is megtépázza a hiánygazdálkodás
A spórolós, tartalékolós Németország mítosza már a múlté. Európa legnagyobb gazdasága is berendezkedett a kereskedelmi és ellátási láncokba vetett bizalomra, a pontos szállítások megbízható menetrendjébe ('just in time delivery'). Az áruk, a nyersanyagok, energiahordozók, pótalkatrészek rendben érkeznek, nem kell őket felhalmozni és mindig annyi van készleten, amennyi éppen kell. Ez a német gazdaság csapszege, ami nélkül a legjobban felépített rendszer is megbicsaklik.
HIRDETÉSA lánc megszakadása a koronavírus évében Németországban is súlyos zavarokat kelt, és akár recesszióhoz vezethet. Kialakulóban van a 'palacknyak'-szindróma, vagyis hogy csak olyan ütemben lehet a palackot tölteni, amennyit a nyaka átenged, pedig volna mit tölteni bőven. A teljesség igénye nélkül jelenleg ezekből van szállítási hiány Németországban: elsősorban a számítógépchipek, rétegelt lemez, réz, alumínium, műanyagok, és olyan nyersanyagok is, mint a kobalt, lítium, nikkel és grafit, amelyek az elektromos autók akkumulátorainak alapvető összetevői.
A német Iparkamara augusztusi felmérése arra jutott, hogy a német vállalatok 40%-a jelentett veszteségeket ellátási okok miatt. A palacknyak-válság nélkül az össznémet export 7%-kal magasabb lett volna a negyedévben.
A bizonytalansághoz hozzá kell számolni a politikai tényt, hogy éppen kormányváltás zajlik Berlinben, ahol az új kabinet egyik fő napirendi pontja a klímavédelem lesz. Az új politikai irány ki fog hatni a gazdaság szerkezetére is, csak még senki nem tudja kiszámolni, hogy hogyan, mert még csak most egyezkednek róla. Nincs túl sok idejük rá, mert a tervezett német GDP fele az ellátás biztonságától függ, míg az USA-ban ez az arány csak 12%.
Amerikának sincs túl sok ideje vakaródzni
Az Egyesült Államokban a fogyasztási visszaesés 90%-ban a chiphiányra vezethető vissza, ami miatt az autóeladások erősen csökkentek. „Néhány téren a dolgok rosszabbra fordulhatnak, mielőtt javulnának, bizonyos területeken pedig előbb stabilizálódni kell, mielőtt belendülnek" – mondja Robert Rosener, a Morgan Stanley vezető közgazdásza. „A kép nagyon vegyes, de sehol sem mutatkozik azonnali kilábalás jele.”
A gazdaság fundamentumaival nincs baj, csak éppen beállt egy keresleti válság (over demand), vagyis volna pénz a fogyasztásra, de nincs mire elkölteni. Ennek van némi jótékony hatása az inflációra, ami az évközben tapasztalthoz képest 1,5 ponttal enyhült októberben. Ha viszont a termelés és a szolgáltatások visszaépülnek, akkor az infláció megint meg fog ugrani.
HIRDETÉSA pénzügyi kormányzat vezetőinek az okoz fejfájást, hogy a régebben alkalmazott eszközök most hatástalanok, akár a kamatcsökkentés, akár a pénzügyi stimulálás. Erre a helyzetre ugyanis alig létezik pénzügyi modell.
Probléma az is, hogy Biden elnök infrastruktúra-terve és családtámogatási javaslatai is inkább a jövőbe fektetnek be és csak évek múlva fejthetnek ki hatást, már ha átmennek a remélt formában. Hálaadás napja és a Hanuka viszont kopogtat és Karácsony sincs túl messze, ezért az elnök – felismerve a palacknyak-hatás veszedelmeit – elrendelte a nyugati parti kikötők 7/24 működtetését, elsősorban Los Angelesben és San Franciscóban, hogy fogadhassák az ázsiai és ausztráliai szállítmányokat, első helyen is az ipari termékeket.
A FedEx, UPS, Walmart és más postai és csomagküldő szervezetek is vállalják a bővített munkaidőt. A kikötők és nagy raktárak szakszervezetei is elfogadták a rég látott túlóra-követelményeket.
Pulykahús és ruházat lesz tehát bőven, de a digitális iparcikkekre és gépkocsikra kicsit még várni kell.