rendkívüli hír

rendkívüli hír

Új szabályozás a bizonytalan foglalkoztatás ellen

Éppen ezt olvassa:

Új szabályozás a bizonytalan foglalkoztatás ellen

Új szabályozás a bizonytalan foglalkoztatás ellen
Betűméret Aa Aa

A Real Economy adásában Maithreyi Seetharaman köszönti a nézőket. Európában már minden negyedik munkaszerződés részmunkaidős, vagy nem garantál minimális munkaidőt.

Ez azt jelenti, hogy sok ember nem tudja, mikor és mennyit kell dolgoznia. Erre a változó munkaerőpiaci helyzetre most új szabályozást próbálnak kialakítani az Európai Unióban. Ez akár hárommillió embert is érinthet, a sofőröktől a háztartási alkalmazottakig. Összesen pedig kétszázmillió európai számára jelenthet átláthatóbb munkafeltételeket. Bár vannak kivételek, például az egyéni vállalkozók és a részmunkaidőben dolgozók.

A pénzügyi válság után egész Európában megváltoztak, bizonytalanabbá váltak a munkaerőpiaci feltételek. Kollégánk, Fanny Gauret Spanyolországban térképezte fel a helyzetet.

Barcelonában vagyunk. Miriam Feu egy szociális és a társadalomba való visszailleszkedést segítő nemzetközi szervezetnél dolgozik. Miriam közgazdász és a bizonytalan foglalkoztatási körülményekről készített tanulmányt. Kimutatta, hogy a szerződések egynegyede egy hétre vagy még rövidebb időre szól.

"Sokan jönnek hozzánk annak ellenére, hogy van munkájuk. Olyanok, akiknek nagyon rövid időre szóló szerződésük van, akaratuk ellenére részmunkaidőben dolgoznak, vagy úgynevezett színlelt vállalkozók" - mondta el Miriam Feu.

A 2012 óta Spanyolországban létrehozott egymillió munkahely egy részét ezek a bizonytalanul foglalkoztatott, alacsonyan fizetett vagy alkalmi munkás emberek töltik be. Európában Spanyolországban van a második legtöbb határozott idejű munkaszerződés.

Megismerkedünk Mariano Alavés Buformmal, aki futár, és már néhány éve több mellékállásból tartja fenn magát. Nemrég talált rendszeres munkát, mégis bizonytalanságban él.

"Már kilenc hónapja dolgozom, de nem túl jó, hogy a szerződés mindig csak egy hónapra szól. A szerződés utolsó napjáig és az utolsó percig nem tudom, hogy megújítják-e a következő hónapra" - számol be róla Mariano.

Real Economy | New Workers Rights

Míg Mariano a Caritasnál talált segítségre, a Las Kellys az összefogás erejében bízik. Ezt az egyesületet takarítónők hozták létre. Arra bíztatják a munkavállalókat, hogy fogjanak össze a nagyobb megbecsülés érdekében.

Az egyesület egyik tagja, Silvia Carrió Amat az Euronewsnak arra panaszkodik, a szállodák néha takarítócégekkel kötnek szerződést, ezek olcsóbbak, mint a szobalányok, és 25 szoba helyett 30-35-öt vállalnak egy napra.

Hogyan lehet tehát megtalálni az egyensúlyt a rugalmas munkaerőpiac és a dolgozók védelme között? Ezzel a kérdéssel szembesülnek a cégek szerte Európában.

Núria Gilgado szakszervezeti aktivista szerint jelenleg a cégeknek nem kell nagy büntetést fizetniük a kihágásokért. De ha lenne egy szabályozási egyezmény az egész szektorra, amelyben egyenlőek és egyformák a feltételek, akkor a cégek nem tudnának biznyos szint alá menni a munkakörülmények és a bérek tekintetében.

Kíváncsiak voltunk, hogyan lehet egyenlő versenyfeltételeket teremteni a vállalkozások és a munkások számára a javasolt új szabályok révén. Az Európai Parlament jelentéstevője, aki elmondja: a javasolt szabályok szerint az EU az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján határozná meg, hogy ki számít munkavállalónak. Ez 2-3 millió szezonális munkást és kötetlen munkaidőben dolgozót érint - ők jelenleg nem kapnak védelmet. Ha a tagállamok elfogadják a szabályozást, akkor 5 és 31 millió közötti számú munkavállaló szerezne jogot arra, hogy már az első nap írásban közöljék vele a munkavégzés részleteit. Mintegy 4-6 millió munkavállaló kapna új jogokat, például hogy előre közöljék, mikor hány órát kell dolgoznia. A próbaidő nem haladhatná meg a hat hónapot. A munkát át lehetne vállalni másoktól. Joguk lenne kiszámíthatóbb fogalkoztatást kérni, és írásban választ kapni a munkáltatótól. Végül pedig a betanítás költségét nem vonhatnák le a fizetésekből.

Enrique Calvet-Chambon szerint ez az irányelv azokat segítené, akik úgymond atipikus foglalkoztatottak, például kevesebb órában vagy nagyon rugalmas munkaidőben dolgoznak. A "nulla órás" szerződés példáját véve: ezeket a dolgozókat nem lehetne kötelezni, hogy állandóan rendelkezésre álljanak és legalább egy előzetes megállapodás kellene arról, hogy mennyi munkára számíthatnak.

Felvetődik a kérdés, hogy a vállalatok belemennek-e ebbe. Szerintük ez többletköltségekhez és több bürokráciához vezet.

Calvet-Chambon szerint a vállalatok megpróbálnak majd alkudozni és azt mondani, mindez túl költséges. De - veti ellen - a demokráciára mindig is azt mondták, a legköltségesebb politikai rendszer. Mégis több előnye van, mint a többi rendszernek. A kis- és középvállalatok igényeit figyelembe lehet venni a képviselő szerint, de a nagyvállalatok esetében nincs szó is többletköltségekről.

Hogyan lehet tehát megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a munkások valóban védelmet kapjanak?

Először is le kell fektetni az alapvető jogokat, hogy ne legyen félreértés - mondja Calvet-Chambon. Másodszor, ki kell dolgozni és végrehajtatni ezeket a szabályokat. Ebben a szakszervezeteknek és a munkaügyi ellenőrzésnek is nagyon fontos szerepe van. A harmadik az egyeztetés. Erősíteni kell a társadalmi párbeszédet ezen az új területen. Ez hosszú folyamat - ebben nem vár nagy különbséget Kelet és Nyugat között. Észak és Dél között már nagyobb az eltérés, ami a munkaerőpiacot és a szakszervezeteket illeti.