rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Oscar-díjat nyert a Saul fia - interjú a rendezővel


Franciaország

Oscar-díjat nyert a Saul fia - interjú a rendezővel

Ahogy sokan jósolták, Nemes Jeles László filmje nyerte az Oscar-díjat az idegen nyelvű filmek kategóriájában 2016-ban. Több mint három évtized után kapott ekkora elismerést magyar mozifilm. A Saul fia azonban az Oscar előtt is bizonyított, bemutatása után több nemzetközi díjjal ismerték el az alkotást.

Nemes László filmje nyerte a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját a 2016-os Golden Globe-gálán. A Saul fiának ítélték 2015-ben a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijének Nagydíját is A Grand Prix a szemle második legrangosabb díjának számít. A Saul fia már egy nappal a záró díjátadó előtt elismerést kapott, megnyerte a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a 68. cannes-i filmfesztiválon. Interjúnk a rendezővel, Nemes Lászlóval a forgatásról és a filmet megelőző kutatásról:

- Tökéletes vihar volt, ahogy a film felkeltette a figyelmet. A szakma és a nézők figyelmét is. Elkezdtek róla beszélni. Nagyon lelkes visszhangokat kaptam Cannes-ban. El is juthat az emberekhez, mert eladtuk a világ minden tájára, és pont ez volt a célunk, hogy mindenhol beszéljenek róla.

- Elgondolkodtató, hogy még a halál torkában lévő rabok is sakkban tartották egymást, voltak akik arannyal vagy pénzzel sefteltek, míg mások az életük kockáztatásával írtak feljegyzéseket vagy rejtegettek fényképezőgépet, hogy képekkel dokumentálják a koncentrációs tábor borzalmait. Miért pont a Sonderkommando izgatta filmesként?

- A sonderkommandósokat sokszor rossz szemmel nézték a túlélők is a háború után. Ebben a filmben mindenképpen úgy mutattuk be őket, hogy a poklok poklában vannak, és a szemtanúi a saját népük kiirtásának. Ez egy nagyon drámai helyzet, egy tragikus helyzet, ezért én szolidárisabban állok hozzájuk. A film kiindulópontja az a szöveggyűjtemény volt, amit tíz évvel ezelőtt találtam, és amiben a krematóriumi munkások titokban feljegyzett gondolatait, írásait olvashatjuk. Leírták a napi munkájukat 1944 októbere, a felkelésük előtt. A feljegyzéseket titokban elásták a földbe a krematórium körül, amiket megtaláltak a háború után.

- Nézőként ezt a filmet szinte nem lehet kibírni. Mintha ezzel érzékeltetné, hogy a haláltáborokat a valóságban tényleg nem lehetett kibírni.

- Úgy érezte, hogy a filmet nem lehet kibírni?

- Pisszenés sem volt a moziban, mindenki meg volt rendülve, mint egy jóbarát temetésén. Volt akit pszichésen, volt akit fizikailag kerülgetett a rosszullét.

- Az, hogy egy fizikai élmény a film, az mindenképpen cél volt. Mindenképpen azt akartuk, hogy ne egy képeskönyvet nézzen a néző, hanem ott legyen, benne. Ez volt az alapelgondolás.

- A producerek egyike, Stalter Judit nyilatkozta, hogy önnek nagyon tiszta koncepciója volt, amikor nekiláttak ennek a filmnek.

- Az én generációmnak akartam filmet csinálni, hogy meglegyen egy közvetlen kapcsolat egy olyan dologgal, ami lassan a ködbe vész. Semmiképpen nem akartunk történelmi filmet csinálni, egy ember történetét meséltük el, aki felismerte az áldozatok között a gyerekét. Illetve a fiút, akiről azt hiszi, hogy a gyereke, és el akarta temetni. Ezáltal egy nagyon személyes történetben lehet része a nézőnek.

- Ahogy ez a férfi halad előre a történetében, megismerjük annak helyszínét, a lágert, és a halálgyár működését.

- A koncentrációs tábor mechanizmusának egészét úgy tudtuk autentikusan feldolgozni, hogy a logikáját próbáltuk éreztetni a nézővel. A tereket, a hierarchiákat, a kódokat, a nyelvezetet, a ruhákat. Nem a teljes rekonstrukció volt a célunk, hanem hogy minél hihetőbb legyen.

- Az ön szülei nem mesélhettek, mert nekik sem mesélt az a generáció, amelyik elszenvedte a borzalmakat. A túlélők évtizedekig a saját családjukkal is képtelenek voltak megosztani az élményeiket.

- Nagyon alapos kutatómunkát végeztünk, de ez nem dokumentumfilm. Ez egy fikciós film. Tudtuk, hogy mikor megyünk el valamennyire a pontos tényektől, de a logikáját megtartottuk, megmutatva azt is, hogy mit érzékelhetett ebből egy ember. Azt, hogy ebben a helyzetben egy ember mennyit tudott, és mennyit látott, azt úgy gondoltuk, hogy új alapokra kell helyezni. 1944-ben sem lehetett tudni a koncentrációs táborban, hogy hol van az ember, mert limitált volt, hogy mennyit látott egy fogoly az egészből. Ennek megfelelően szűkítettük le mi is, hogy mit ábrázolunk, ráadásul így átélhetőbb a történet.

- A holokauszt egyik túlélője, Forgács János, aki kamaszként szenvedte el a borzalmakat több koncentrációs táborban, ugyanúgy kezdte elmesélni nekem a saját történetét, mint ahogy az ön filmje kezdődik. Azonnal a gázkamra közelsége. Őt nem terelték be, és látva a kemencék füstölő kéményeit, megkérdezett egy sonderkommandóst, hogy mit égetnek ennyire, hogy még a lángok is kicsapnak a kéményekből. Azt hazudták neki, hogy kenyérgyár, a katonáknak és a táborlakók ellátására.

- Nem is lenne jó egyébként egy filmen mindent megmutatni, mert lekicsinyítenénk a halálgyár dimenzióját, jelentőségét. Vagyis ha minél kevesebbet mutatunk meg a horrorból, annál jobban a néző fejében születnek meg a képek és az érzések. Így sokkal közelebb kerülünk ahhoz, amit egy ember tényleg érezhetett az egészből.

- Pont ettől erősebb a horror, hogy a képzeletemet úgy használja az ön filmje, mint amikor egy könyvet olvasok. Nem mutatja meg a borzalmakat, de a háttérből kiszűrődő szörnyű hangok, sikolyok és nyöszörgések elképzeltetik velem. Nem kaphatom el a tekintetem a hangok elől.

- Igen, ez szándékos. Keveset mutatunk vizuálisan, és azt is életlenül. A hang viszont végig sugallja, hogy sokkal több húzódik meg a háttérben, mint amire a néző gondolhat a képek alapján.

- Az ön filmjében nincs megnyugvás. Ez a hangoknak is betudható. Ebben a halálgyárban minden részlegen folyamatosan dübörög az emberek megsemmisítése. A gépezet hangjai elől egy pillanatra sem szusszanhat a néző. Itt nincs édes máz, mint olykor a Schindler listájában, ami a nézőt megsimogatja, itt csak a kőkemény valóságot érzékeljük.

- Azokhoz az emberekhez, akik úgy tekintenek az európai zsidóság kiirtására, mint valami képes történelemkönyv egy fejezetére, azokhoz is szerettem volna szólni ezzel a filmmel. Valljuk be, hogy az emberek pontosan nem tudják, hogy ez mi volt. Ezáltal azt sem tudják, hogy mire építettük a modern Európát, és milyen kísértetek vannak. Fontos volt, hogy benne legyünk ebben az érzetben.

- A régi kockatévék képernyőjére emlékeztető 4:3-as arányú képeken jól érvényesülnek az arcok. Igazán közel hozza az embereket, míg a most divatos széles képeken az arcok mellett holt tér maradna.

- Emberekről akartunk beszélni, ezért választottuk a 4:3-as képarányt. Ez képileg is segít a főhősre fókuszálni, aki az állandó referenciánk.

- A harminc napos forgatási idő nagyon feszített, és a háromszáz millió forintos költségvetés sem sok.

- Egy kosztümös film elkészítéséhez ez elég kevés pénz, persze elsőfilmes rendezőnek sok. Egy ilyen filmnél viszont a produkciós kiadások nagyon magasak, ezért nem volt könnyű kitalálnunk és megoldanunk, hogy hogyan jöjjünk ki ennyiből.

- Volt olyan jelenet, amit a feszített tempó miatt volt nehéz megcsinálni?

- Minden nap új nehézséget ajánlott számomra. Amikor nem a sok száz statisztás jeleneteket kellett levezényelni, akkor kaszkadőr elemekkel kellett foglalkozni, vagy nagyon nehéz kameramozgásokat szépen megvalósítani, különböző országokból érkezett színészeket instruálni több nyelven, úgyhogy egyáltalán nem volt könnyű a forgatás.

- Mindebben lehetett tapasztalata, hiszen végigjárta a filmes szamárlétrát. Másodasszisztens volt 2004-ben, első asszisztens Kenyeres Bálint filmjében (Before Dawn) 2005-ben, rá két évre lett rendezőasszisztense Tarr Bélának (A londoni férfi), és 2007-ben lett rendezője a Türelem című filmnek, ami elnyerte a legjobb kisjátékfilmnek járó díjat a 38. Magyar Filmszemlén.

- Egy tömeget tapasztalt filmeseknek is nehéz instruálni. Főleg ha bonyolult, akciódús és hosszan tartó, 3-4 perces snitteket veszünk fel. Mivel eléggé akciódús a film, és sok minden történik, ezért állandóan akciójeleneteket kellett levezényelni.

- Az operatőrrel való együttműködésük egy összeszokott páros táncához hasonlítható, hiszen Erdély Mátyással régóta dolgozik. Ő kapta a legjobb operatőrnek járó elismerést a 36. Magyar Filmszemlén, a Before Dawn című filmben is együtt dolgoztak.

- Tíz éve dolgozunk együtt, és barátok is vagyunk. Szimbiózisban dolgozunk, én is sokszor a vizualitás oldaláról közelítem meg a filmeket, és ebben ő maximálisan partner. Ő viszont nagyon sokszor beszél a dramaturgiáról vagy a forgatókönyvről, tehát egymás munkájába beleszólunk sokszor.

- Neki a kamera másik oldaláról is van tapasztalata, hiszen ő alakította a fiatal Kosztolányi szerepét az Esti Kornélban (rendező: Pacskovszky József).

- Az már nagyon régen volt, ebből is látszik, hogy milyen tapasztalt filmes. A csapat többi tagjával is ugyanilyen fontos volt a munkakapcsolat. A hangmérnökkel, Zányi Tamással vagy a díszlettervezővel, Rajk Lászlóval.

- A forgatási helyszín ezek szerint nem egy létező betonkomplexum, hanem épített díszlet?

- Budafokon, a Duna közelében egy meglévő helyszínen építettük fel a díszletet.

- A főszereplő, Röhrig Géza a rendszerváltás idején a legnagyobb színészekkel játszott együtt az Eszmélet című sorozatban (1989). Bánsági Ildikóval, Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal, Kállai Ferenccel, Garas Dezsővel, így amatőr színésznek nem nevezhető. Költőként és zenészként is érzékeny művész.

- Nem akartunk ismert arcot, viszont Röhrig Géza játéka hiteles. Mindenképpen autentikus embert kerestünk egy olyan figura alakítására, aki egyszerre több szinten létezik. Sonderkommandósként is tragikus a sorsa, miközben a saját története is elég érdekes, tele finom rezgésekkel.

- Nem hiszem, hogy egy túlélő bele tudna nézni ebbe a filmbe, de érdekelné önt egy túlélő véleménye a Saul fiáról?

- Nem kívánnám egy túlélőtől sem, hogy végignézze ezt a filmet, nem is nekik készült. Nem biztos, hogy véleményt tudna mondani egy túlélő, hiszen ez a történet nem a kivételről szól, nem a szerencsésekről, hanem a szabályról, ami a halál volt.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
AI: Magyarország hagyjon fel a menedékkérők büntetésével!

Africanews

AI: Magyarország hagyjon fel a menedékkérők büntetésével!