rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Kábítószer-ellenes politika az Egyesült Királyságban


Egyesült Királyság

Kábítószer-ellenes politika az Egyesült Királyságban

A legutóbbi becslések szerint a biztosan a drog elleni intézkedésekre költött állami kiadás 1,3 milliárd euróra rúgott csak az Egyesült Királyságban – ami egyébként már 0,5 százalékos csökkenést jelent. A drog elleni harcra fordított, előre nem tervezett kiadásokat (ide számítva a drogperekre, törvénykezésre, droggal kapcsolatos bűnügyekre és gyógykezelésre, szociális ellátásra, stb költött pénzt) 7,5 milliárd euróra becsülik, aminek 70 százalékát költötték a rendészeti kiadásokra.

A legújabb kutatások a kábítószer-fogyasztással összefüggő kiadásokat az Egyesült Királyságban összesen 8,8 milliárd euróra becslik, ami a bruttó hazai termék (GDP) 0,49 százalékának felel meg.

Az Egyesült Királyság drogfogyasztást szabályozó törvényei bonyolultak. A Kábítószerekkel való visszaélés nevű törvény szabályozza a gyógyszerekkel és a nem gyógyászati célra szánt szerekkel való visszaéléseket. A kábítószereket három osztályba (A, B és C) sorolja. A törvény számos bűncselekményt is meghatároz, beleértve a kábítószer kínálását, ennek kísérletét, a kábítószer importját és exportját, illetve a jogellenes előállítást.

A törvény tiltja a birtoklást is, a rendőrségnek pedig joga van megállítani, letartóztatni vagy átkutatni az emberek ruházatát, ha “alapos gyanú” van rá, hogy kábítószer lehet az illetőnél. Ez az ellentmondásos politika sokak szerint a faji megkülönböztetés melegágya a kábítószerellenes politika leple alatt.

A Release (regisztrált drogközpont) kutatása, valamint a London School of Economics is egybehangzóan állítja, hogy a “droggal kapcsolatos rendőri intézkedéseknél elsősorban a feltartóztatást és a kutatást alkalmazzák, ( …), melyek arra irányulnak, hogy csekély mennyiségű kábítószert találjanak az illetőnél, és vádat emelhessenek ellene ( … ), az ilyen akciók pedig aránytalanul nagy számban irányulnak fekete és ázsiai emberek ellen.”

A Release ügyvezető igazgatója és a jelentés társszerzője, Niamh Eastwood szerint “a kutatás egyértelműen mutatja, hogy az ilyen feltartóztatások és átvizsgálások célja nem fegyverek vagy kések keresése, hanem az, hogy a rendőrség olyan embereket találjon, akiknél csekély mennyiségű kábítószer van, főként kannabisz.”

A jelentés szerint, a rendőrség Angliában és Walesben 58 másodpercenként állít meg és vizsgál át valakit drogok után kutatva. 2009-2010-ben több mint félmillió feltartóztatást és átvizsgálást végeztek el, de csak alig 7 százalékuk volt eredményes.

A feketék és ázsiaiak körében a kábítószer-használat alacsonyabb, mint a fehéreknél. A feketéket és a magukat kevert fajként azonosító embereket mégis kétszer gyakrabban tartóztatják fel és vizsgálják át kábítószer után kutatva, mint a fehéreket, míg az ázsiaiaknál ez az arány 2,5-szeres.

A kutatás eredményei jól mutatják, hogy a rendőri intézkedéseknél a drogügyeknél is dominál a faji megkülönböztetés; jelentős, faji alapú eltérések figyelhetők meg ugyanolyan bűncselekményeknél a birtoklás elbírálásakor, a vádemelésekkor, sőt, az ítéletek meghozatalakor is.

Michael Shiner, a jelentés társszerzője és az LSE szociálpolitikai tanszékének adjunktusa a “sokkoló” eredményekért a politikát és a rendőrséget hibáztatja. – Megdöbbentő, hogy a rendőrök ennyi időt töltenek kisebb kábítószer-bűncselekményekkel, ahelyett, hogy sokkal komolyabb ügyekre összpontosítanának . Ez nem egy körültekintően átgondolt drogstratégia része, hanem a reformok vadhajtása, olyan közeget hozva létre, ahol perverz módon a rendőröket arra ösztönzik, hogy inkább a könnyű zsákmány után menjenek.

“ ( … ) A feketék nagyobb valószínűséggel kerülnek bűnügyi nyilvántartásba, mint a fehérek, nagyobb valószínűséggel állítják őket bíróság elé, és nagyobb valószínűséggel szabnak ki rájuk pénz- vagy börtönbüntetést kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt – csupán amiatt, mert a kövélemény azt gondolja, valószínűbb, hogy droghasználók.” Shiner szerint a kábítószerbirtoklás dekriminalizációja a válasz arra a szkségtelen rosszra, amit ő a “minden évben bekövetkező, több százezer ártatlan ember felesleges feltartóztatásaként és átvizsgálásaként” ír le.

A The Independent több alkalommal is idézett Shiner nézeteiből, még a lap szerkesztőségi állásfoglalásában is, cikket hozva "Eljött az idő az összes drog dekriminalizálására" címmel, amiben a szerkesztő a kábítószerek gyors legalizálása mellett érvel, mivel “az egyéneknek szabadon kell meghozniuk döntéseiket, feltéve, hogy azokkal nem ártanak másoknak.”

2007 és 2012 között a brit Kábítószer-ellenes Politika Bizottság (UKDPC) felülvizsgálta az addigi kábítószer-ellenes irányelvet. A vizsgálat célja kettős volt: egyrészt független és tárgyilagos elemzést akartak adni a brit kábítószer-ellenes politikáról, főleg a jövőbeni kormányok számára, másrészt a médiát és a közvéleményt valós információkon alapuló vitára akarták buzdítani.

Végül megállapították, hogy az Egyesült Királyságon belül eltérések vannak a drogpolitika feletti ellenőrzés mértékét illetően. Skóciában például a politikusok 68 százaléka a fokozottabb ellenőrzés mellett van, míg például a wales-i közgyűlésben csak 44 százalék áll az átfogóbb ellenőrzés mellett, míg 48 százalék ellenzi azt.

A vizsgálat fő megállapításai a következők voltak:

  • Kevés bizonyíték van arra, hogy a kábítószer-politika befolyásolná a kábítószer-fogyasztók számát, vagy a függők arányát,
  • Nincs értelme egy ország kábítószer-politikáját a kábítószer-használat szintje alapján megítélni,
  • A kábítószerrel visszaélők bebörtönzése nem tűnik költséghatékony megoldásnak,
  • Az Egyesült Királyság viszonylag kevés pénzt ad a kábítószer-ellenes politika hatásainak független vizsgálatára – ezt orvosolni kell.

Bár a vizsgálat nem foglalkozott a diszkriminációval vagy a drogok dekriminalizációjával, de tudatában van annak, hogy a jelenlegi politikán változtatni kell, a fejelsztésekre pedig pénzt kell fordítani.

Ezen a véleményen voltak a megkérdezett politikusok is. Azzal a kérdéssel, hogy “a jelenlegi drogpolitikával hatékonyan lehet-e kezelni az illegális drogok okozta problémákat?” a politikusok legalább 60 százaléka nem értett egyet.

A Munkáspárt képviselőinek többsége (83 százalék) és a párt koalíciós képviselői (69 százalék) egyetértettek azzal, hogy “A drogpolitika kialakításában a jelenleginél jobban kell felhasználni az egyértelmű bizonyítékokat és kutatási eredményeket.”

Az Independent és a drogpolitika változtatásáért lobbizó szervezet, a TDPF álláspontjával szemben azonban csak a politikusok egy kis része (minden negyedik vagy harmadik) támogatja a kábítószerellenes törvény módosítását, vagyis azt, hogy a csekély mennyiségű, saját használatra szánt kábítószer birtoklása ne minősüljön bűncselekménynek.