rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Ártalomcsökkentés - mi is az?


Világ

Ártalomcsökkentés - mi is az?

“Az állam feladata nem az, hogy boldoggá tegye az embereket, hanem hogy csökkentse az elkerülhető szenvedést” Karl Popper

Mi az az ártalomcsökkentés?

Az ártalomcsökkentés olyan stratégiák és programok összefoglaló neve, melyek a drog-, vagy alkoholfogyasztás káros hatásainak minimalizálására törekszenek. Magát a szót az 1980-as évek óta használják, ekkor kezdtek ugyanis az intravénás kábítószer-fogyasztók között terjedő HIV miatt tiszta injekciós eszközök osztásába. Ez a stratégia egyéni és társadalmi szinten is jónak bizonyult, hiszen a szerhasználónak kevesebb esélye volt elkapni a közös tűhasználattal terjedő fertőző betegségeket, a társadalom számára pedig előnyt jelentett a bűnözés és a halálozás csökkenése.

Az ártalomcsökkentő intézkedések elsősorban a HIV és Hepatitis terjedését, a túladagolást és az intravénás kábítószer-fogyasztók körülményeinek javítását szolgálják. Az ártalomcsökkentés másik feladata, hogy a kábítószer teljes elhagyása felé vezető úton a szerhasználót a drog teljes elhagyása helyett először csupán a kisebb kockázattal járó kábítószerfogyasztás irányába tolják.

Az elmúlt 20 évben az ártalomcsökkentő mozgalom és szemlélet jelentkezése teljesen átalakította azt a módot, ahogy korábban a drogokról és a drogfogyasztókról gondolkodtunk. A segítő szakemberek ideális esetben a drogfogyasztóban többé már nem a probléma forrását, hanem egy, a probléma megoldásában érdekelt partnert látnak. Előtérbe kerültek azok a módszerek, amelyek nem a drogfogyasztás gyors csökkentését akarják elérni, hanem a fogyasztás problémás formáit akarják visszaszorítani.

Semmiképp sem szabad azonban azt gondolni, hogy az ártalomcsökkentés a legalizálásra, dekriminalizációra vagy a kábítószer-fogyasztásra való buzdítás szinonimája; más célja ugyanis nincs, mint a káros hatások csökkentése.

Milyen ártalomcsökkentő eljárások vannak?

Ártalomcsökkentő programok az illegális droghasználóknál a tűcsere programok; a helyettesítő kezelés (vagyis mikor egy illegális drog helyett orvosi vényre kiváltható, azt helyettesítő gyógyszert írnak fel); az ellenőrzött fogyasztói szobák; a party service (bulisegély); a sorstárs segítés; az utcai megkeresés.

Nyugaton egyre több a problémás crack-használó, aki a kokain olcsó változatát szívja el pipából, ezért kanadai és brit szervezetek a tűcsere programok mintájára olyan speciális crack-csomagokat osztanak, amelyben a steril fogyasztási eszközök mellett gumióvszer is található.

A heroinfüggőséggel szemben – melyet fenntartó metadon terápiával tudnak kezelni – a kokainfüggőségnek még nincs gyógyszeres helyettesítő terápiája. A kutatók egyelőre két szert tartanak eseélyesnek a helyettesítő kezeléshez: a dexametamfetamint és a modafinilt. Mások szerint a kokain-függőket nyers koka-levél vagy kokatea segítségével lehetne kezelni.

A kannabisz-fogyasztás miatt kialakuló légzőszervi ártalmak csökkentésére találták ki a vaporizátort. A szerkezet felhevíti a kannabiszt egy olyan hőfokra, amelyen kicsapódik belőle a kannabionoidokban gazdag pára, de már nincsenek benne rákkeltő égéstermékek.

Ugyanilyen ártalomcsökkentés a legális droghasználóknál a kocsmákban a törésmentes poharak használata – hogy csökkenjenek a verekedésekkor az üveg okozta sebesülések – vagy a nikotintartalmú gyógyászati segédeszközök. Az alkoholfogyasztással kapcsolatos ártalomcsökkentő programok ugyanakkor a legtöbb európai országban még nem terjedtek el.

Van ezeknek a programoknak kézzel fogható eredménye?

A Globális Alap az AIDS, Tuberkulózis és Malária Elleni szervezet igazgatója, Mitchel Kazatchkine szerint az ártalomcsökkentés csak ott válhat igazán sikeressé, ahol az ellátórendszer szerves része lesz, más beavatkozásokkal kombinálva alkalmazzák, és a jogrendszerrel párhuzamosan működik. Ezért működik kevésbé sikeresen az ártalomcsökkentés a kelet-európai országokban, ahol a politika nem igazán támogatja, esetenként még tiltja is ezeket a programokat.

A tűcsere és a metadon-terápia HIV-megelőző szerepét szilárd bizonyítékok támasztják alá. Az összes európai drogfogyasztónak mintegy 40 százaléka (kb 650 ezer ember) kap jelenleg gyógyszeres helyettesítő kezelést, és élhet így teljes életet. A metadon fenntartás szerepe ezen kívül a halálos túladagolások megelőzésében is tudományos adatokkal támasztható alá, de hatékony terápiának számít a börtönökben is.

A nyilvános fogyasztói szobák 1986-os, nyugat-európai bevezetése óta több mint 90 ilyen helyiséget hoztak létre Európában, a kutatások pedig azt mutatják, hogy a fogyasztói szobák környékén nem nőtt, hanem csökkent a nyilvános droghasználat előfordulása. Vancouver-i vizsgálatok a bűnözést csökkentő hatásról is beszámoltak.

A dohányzás ártalmainak csökkentését vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy ahol a dohányzásra kijelölt helyeket és a cigarettaeladást szabályozó jogszabályok mellett nikotin tartalmú, helyettesítő termékeket alkalmaztak, ott az ártalomcsökkentés (tüdőrák elleni küzdelem) sikeres volt. Svédországban, ahol a dohányosok jelentős része már nem cigarettázik, hanem dohányt rág, például jelentősen alacsonyabb a tüdőmegbetegedések aránya.

Nem lenne egyszerűbb a megelőzésre, mint a használatból eredő károk csökkentésére koncentrálni?

A fiatal, 14-19 éves drogfogyasztókat célzó beavatkozások és iskolai prevenciós programok hatékonyságát eddig még nem sikerült megfelelően szilárd bizonyítékkal alátámasztani.

A prevenció inkább a tanulók egészségtudatosságát fejlesztheti, de ez nem feltétlenül mutatkozik meg droghasználati szokásaikban. Az eredmények szerint azok a programok a legjobbak, amikben sorstársak bevonásával üzennek a fiataloknak, mivel a sorstárs véleményvezérek szava nagyobb súllyal esik a latba, mint a tanároké vagy szakembereké. Ilyen program az Unplugged nevű európai projekt, a magyar Egészségiskola, vagy a brit ASSIST program, ami a dohányzás-megelőzésére vet be sorstárs segítőket. Ez utóbbi hatásait 59 wales-i iskolában vizsgálták, és jelentős csökkentést mértek a dohányzás előfordulásában.

Bár a politikusok szeretik a nagy drogellenes médiakampányokat, azok semmilyen bizonyított hatással nem járnak a fiatalok droghasználati szokásaira – egyes vizsgálatok szerint viszont könnyen bumeráng-hatást eredményezhetnek.

forrás: http://drogriporter.hu/emcddahr