Sokan csak legyintenek, amikor azt hallják: az egyén is tud tenni annak érdekében, hogy lelassítsa a klímaváltozás káros hatásait. Az aktivisták szerint nem kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy változás történjen. Őket kérdeztük a Road to Green legújabb adásában.
Néhány év alatt aktivisták egy egész generációja hallatta a hangját annak érdekében, hogy a globális politika első helyen foglalkozzon a klímaváltozással. Azóta azonban egyesek gazdasági vagy politikai érdekek miatt ellentámadásba lendültek.
Egy dolog biztos: a globális válságok nem fognak megszűnni, ha nem veszünk róluk tudomást. Nap mint nap emberek milliói tesznek a természetért. Ők aktivisták, önkéntesek, tudósok vagy egyszerű polgárok. Az EU által indított #ForOurPlanet nevű kampány idején találkozunk velük.
Riportunk forgatásához Katalóniába utaztunk. Az időjárás itt nagyszerű, és úgy tűnik, az emberek élvezik. Azonban sokan meglehetősen aggódnak a klímaváltozás látható hatásai miatt. Katalónia egy korai aszályos időszakon megy keresztül. A vízkészletek nagyon alacsonyak, és a tél közepén vízkorlátozást vezettek be.
Akiket megkérdeztünk, főleg a fiatalok, a gyerekeik miatt aggódnak, méghozzá jogosan. De mit gondolnak maguk az érintettek. Erről Francisco Vera Manzanarest kérdeztük.
Egy 14 éves jószolgálati nagykövet tanácsai
Francisco mindössze 14 éves, és már kiskora óta aktivista. Az EU jószolgálati nagykövete Kolumbiában, ahol hatalmas rajongótábora van. Ő az alapítója Az élet őrzői nevű gyerekmozgalomnak, amely a klímaváltozás ellen küzd.
"Sokan mondják, hogy a gyerekeknek nem szabadna beszélniük a klímaváltozásról, mert nem szakértők. De én úgy gondolom, hogy a legtöbb joguk épp a gyerekeknek van felszólalni mert ők azok, akik a legtöbbet szenvednek. Ebben az értelemben szerintem a gyerekek alapvető szerepet játszanak a bolygóért való kiállásban,” fogalmaz Francisco, aki egy könyvet is írt a gyerekeknek a klímaváltozásról.
„A kérdés nemcsak az, hogy megéljük-e, hanem az is, hogy megértjük-e. Ez történik, de hogyan? Olyan alapfogalmakat magyarázok el, mint például az üvegházhatás. És ha megértjük a problémát, akkor hatékonyabb válaszokat tudunk adni rá,” teszi hozzá.
Arra a felvetésre, hogy sok polgár ma már kritikusan viszonyul az ökológiához, így válaszol: "Igen, erőteljes a populizmus, és most a szélsőségesek, az ultrák új hulláma tapasztalható, akik azzal vádolják az ökológusokat, hogy politikai motivációjuk van. De én azt mondom, hogy mindannyian ugyanazon a bolygón élünk. Megosztom ezt a Földet veled, veletek és mindazokkal, akik néznek minket. Ez nem politikai kérdés, ez az emberiség kérdése.”
Francisco ugyanakkor optimista a jövőt illetően. „A helyzet nagyon nehéz, az biztos. De van egy mondás, miszerint a napot nem lehet egy ujjal lefedni. Mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat. Én pedig úgy látom a dolgokat, mint egy fiatal, de reménykedő fiatal.”
Normális dolog félni, de soha nem szabad feladni
Találkoztunk egy másik fiatal aktivistával: Olivia Mandle-lel. Az Európai Klímapaktum nagykövete most 16 éves. Mindössze 12 éves volt, amikor feltalálta a Jelly Cleanert, a tengerben lévő mikroműanyagok elleni küzdelem eszközét, amely tulajdonképpen egy harisnyanadrág segítségével szűri ki a műanyagokat a vízből.
"A víz itt halad át, és átszűrődik a harisnyán, a műanyagok és a mikroműanyagok pedig itt, ezen a ponton (a lábfejnek kialakított részben – a szerk.) kötnek ki. Ha minden alkalommal, amikor a barátaiddal együtt evezel vagy kajakozol, akkor mindannyian csatlakoztathattok egy ilyet, és apránként megtisztítjátok az óceánokat,” magyarázza Olivia.
Olivia folyamatosan aktívan tevékenykedik a közösségi oldalakon, iskolákban és konferenciákon a tengeri ökoszisztémák védelmében. Francisco-hoz hasonlóan ő is azt mondja, hogy normális dolog félni, de soha nem szabad feladni.
„Az elmúlt generációk egy pusztuló bolygót hagytak hátra nekünk, azzal a felelősséggel, hogy gondoskodjunk róla. De én mindig azt mondom, hogy a mi generációnk az, amelyiknek valóban lehetősége van változtatni. Mindenki lehet aktivista, nem kell ahhoz óriási tetteket végrehajtani, elég csak egy általunk választott négyzetmétert megtisztítani, és ezt beépíteni a mindennapi életünkbe,” mondja Olivia, aki szintén írt egy könyvet a fiataloknak, arról, mit tehetnek ők a bolygóért.
„Olyan döntésekről beszélek, amelyeket mindannyian megtehetünk a bolygónk érdekében, mert ha valaki tesz valamit, és mesél arról a családtagjainak, a barátainak, akkor már létrehozunk egy tudatossági láncolatot, amely már tényleg képes változtatni. Ez a válaszom azoknak a fiataloknak, akik azt mondják: "Klímaváltozás? Az nem az én dolgom, hanem a kormányoké és másoké", én pedig azt mondom: nem, rajtatok múlik, hogy megváltoztassuk a világot.”
A kis civil projekteket az EU is támogatja
Nagy változások kis tettekkel. Ez az üzenete a #ForOurPlanet nevű európai kampánynak is, amely immár második éve zajlik. Az emberek világszerte tesznek lépéseket a természetért.
Az EU a LIFE programon keresztül is támogatja a polgári tudományos kezdeményezéseket. Európa számos területén és régiójában vannak ilyen projektek. Gyors kutatást végezve több katalóniai kezdeményezést is találtam. Például egy szombat reggeli kirándulást terepen. Ezért északra indultunk, a Costa Brava felé, amikor az eső visszatért.
Ezt a csodálatos tájat invazív növények fenyegetik. Egzotikus növények, amelyek gyakran kertekben nőnek, és a tengerparton kötnek ki. Találkozunk egy civil csoporttal, akik azonosítják ezeket, és megoldásokat találnak. A borús időjárás nem zavarta az európai LIFE medCLIFFS projekt önkénteseit. Egy alkalmazás segítségével segítik a kutatókat a növényvilág változásainak nyomon követésében.
"A projekt célja, hogy megvédjük Katalónia eredeti partvonalát, hogy megőrizzük azt, ami megvan, és megakadályozzuk, hogy kívülről érkező növények károsítsák és átalakítsák a partszakaszt,” mondja az egyik önkéntes, Edgard.
Az önkéntesek Costa Brava területéről több ezer fotót gyűjtöttek össze olyan növényekről, amelyeket valószínűleg már bárki láthatott a nyaralása során.
"Ezek kertészeti növények. Itt házak vannak, tehát valamikor a felső szakaszon termeszthették őket. Ha olyan fajok keverednek bele, amelyek nagyon zavaróak, amelyek nagyon gyorsan növekednek, amelyek kiszorítanak másokat, vagy átalakítják a tájat, különösen, ha dísznövények, akkor ez a táj egyfajta nagy mesterséges kertté válik,” magyarázza Carlos Gomez Bellver, a Barcelonai Botanikus Intézet munkatársa.
A mai kirándulást a zuzmóknak szenteljük, amelyek diszkrét létét a trópusi növények fenyegetik. A projekt tagjai összeállítottak egy listát a veszélyes fajokról, hogy figyelmeztessék a lakosságot, és közben együttműködnek a faiskolákkal is.
"Minél többen tudnak erről, annál nagyobb nyomást tudunk gyakorolni a hatóságokra, hogy változtassanak a hozzáállásukon, és biztosítsanak aktívabb védelmet. Nem kritizálni kell, együtt kell dolgozni a probléma megoldásán,” véli Maria Jose Chesa önkéntes.