Mit jelent a diverzifikáció mint gazdasági stratégia Európa és iparágai számára? Ez a jó megközelítés egy stabilabb és rugalmasabb gazdasági környezet megteremtéséhez? A Real Economy stábja francia szakértőknél és technológiai vállalatoknál kereste a választ.
"A diplomáciai kockázatcsökkentés után, jövőbeli Kína-stratégiánk második eleme a gazdasági kockázatcsökkentés kell legyen" - mondta Ursula von der Leyen még márciusban. Az Európai Bizottság elnökének szavai után az EU megerősítette "kockázatcsökkentési" stratégiáját. De hogyan valósítható ez meg, amikor az EU nagymértékben függ a Kínából származó importtól?
"Ahogy haladunk előre a széles körű strukturális átalakulásokkal, főleg a nettó nulla százalékos és digitális társadalomra való átállással, azt tapasztaljuk, hogy egyre több a függőségi forrás az országokban, ahol befolyásoló tényezőként használják fel ezeket a vitásabb vagy konfliktusosabb globális környezetben. Vagyis, ahogy halad az energetikai átállás az elektromos járművek, a napenergia és a megújuló energia felé, azzal kell szembesülnünk, hogy számos ellátási láncunk voltaképpen egy forrástól függ: különösen Kínától" - mondta John Seaman, a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa.
Az EU nagymértékben függ más országoktól a kritikus nyersanyagokat tekintetve, amelyeket például telefonok, elektromos járművek vagy félvezetők gyártásához használnak. Például Kína a ritkaföldfémek 100%-át, Törökország a bór 98%-át, Dél-Afrika a platina 71%-át szállítja.
A Real Economy stábja Lyonban a Yole Grouphoz látogatott el, a tanácsadó cég a globális félvezetőiparral foglalkozik a globális gazdasági kihívások közepette.
"Ügyfeleink közül sokan valóban vissza akarják szerezni az irányítást - főleg a csomagolóipar felett, amely nagymértékben függ Kínától és Tajvantól - és mondjuk Délkelet-Ázsiába akarnak áttelepülni. De meg kell jegyezni, hogy a 600 milliárd dollár értékű félvezetőipart a kormányok szigorúan ellenőrzik, és mindent elkövetnek, hogy megtartsák pozíciójukat ebben a technológiai és bevételi versenyben" - magyarázta Emilie Jolivet, a Félvezetők, memória- és számítástechnika részleg igazgatója.
Ezért az EU elindította az európai chipekről szóló törvényt, amelynek célja, hogy 2030-ra a világpiac 20%-ára növelje chipgyártási kapacitását.
"Nem lehet felbontani az összetett ellátási láncokat, ahol az alkatrészköltségek is nagyon fontosak. Az EU 43 milliárdos beruházásra tett erőfeszítése igen jelentős. Ez nem lesz elég a teljes autonómia eléréséhez a félvezetők terén, de ez már az első lépés az iparág uralása vagy annak visszaszerzése felé" - hangsúlyozta Emilie Jolivet.
Franciaország az újraiparosítási stratégiával újjáépíti az ellátási láncokat, főleg a félvezetők és az akkumulátorok esetében. Grenoble ipari területének szívében fekszik a CEA egyik telephelye. A kutatóközpont az ipari értéklánc egészében innovációs projekteket hajt végre.
A Világbank szerint a zöld átmenet felgyorsulásával a kritikus nyersanyagok iránti kereslet 2050-ig várhatóan 500%-kal nő. Ezen anyagok a holnap iparágainak, például az elektromos járműveknek alapját képezik - magyarázza a szakértő.
"Ha Franciaország és Európa nem ellenőrzi az akkumulátorok ipari értékláncát, akkor nem fogja ellenőrizni a jövőbeli energiarendszerét. Az értéklánc különböző szegmenseiben a termelési kapacitások több mint fele jelenleg Kínáé. Ezen a területen éles a verseny, ezért fontos, hogy beruházzunk és folytassuk a kutatást, a fejlesztést. Hogy támogassuk ezt a teljes ipari ökoszisztémát, például az elektromos járművek autonómiájának kiterjesztésével, kevesebb kritikus anyag felhasználásával az akkumulátorokban, valamint azok újrahasznosítási folyamatainak fejlesztésével, hogy több fémet nyerjünk vissza. És mindezt alacsonyabb költséggel" - mondta Simon Perraud, a CEA igazgatóhelyettese.
A Párizs közelében működő Olenergie nevű startup célja, hogy kevesebb kritikus anyagból készítsen akkumulátorokat. Kobalt és mangán nélküli lítiumvas-foszfát (LFP) akkukat fejlesztenek, melyeket nagy mennyiségű megújuló energia tárolására vagy adatközpontok energiaellátására használnak. "Olyan anyagokat választunk, amelyek szinte mindenhol megtalálhatók a bolygón, és könnyen újrahasznosíthatók. Így olyan akkukat gyárthatunk, melyek élettartama legalább négyszer hosszabb, mint a hagyományos lítium akkumulátoroké, és nagyon jól reagálnak a digitális optimalizálásra" - mondta Julien Le Guennec vezérigazgató-alapító.
Kevésbé erősek, de zöldebbek. A szóban forgó akkumulátorok a mesterséges intelligenciának hála alkalmazkodóképesek. A kínaiakhoz képest 20%-kal drágábbak. Ahhoz, hogy a rendkívül versenyképes LFP-akkuk piacán kitűnjenek, nagy mennyiségben és gyorsan kell gyártani. A cél, hogy 2026-ra megnyissák az első gigagyárat. Hogy diverzifikálják a termelési láncot, Európában termeljenek, miközben folytatják a digitális és zöld átállást... Csakhogy ennek a stratégiának ára van.
"Mindenképpen lehetséges az ellátási láncok diverzifikálása, többek között az Európában történő gyártással. A kontinensen, Svédországban például nem elképzelhetetlen új bányák nyitása. De ehhez rengeteg pénz kell. Sok befektetés és sok idő. Egy nagyon hosszú ellátási láncot kell újjáépíteni. Ez pedig szükségszerűen magasabb árakkal és inflációval jár, hiszen itt Európában mindez több pénzbe kerül, mint máshol, főleg mint Kínában" - figyelmeztetett John Seaman.