A lépés része Nawrocki átfogó tervének, amely tovább szigorítaná az állampolgársághoz jutást (a jelenlegi három év helyett tíz év), és szigorúbban büntetné a tiltott határátlépést. Az elnök erős üzenettel utasítja el a „banderizmus” ideológiáját, melyet máig létezőnek lát.
HIRDETÉS
Karol Nawrocki lengyel elnök megvétózta azt a törvényt, amely kiterjesztette volna az anyagi támogatást és az ingyenes orvosi ellátást az országban élő összes ukrán állampolgár számára. Mostantól ezek a juttatások csak azoknak lennének elérhetők, akik hivatalosan alkalmazásban állnak.
Nawrocki korábban és most is új törvényjavaslatokat ígért: szigorúbb szabályokat az állampolgárság megszerzésére, keményebb büntetéseket az illegális határátlépésekért, és egy üzenetet: „állítsuk meg a banderizmust”, azaz az egykori ukrán fasizmus továbbélését.
Az Interia Wydarzenia lengyel kiadvány közlése szerint az elnök öt törvényjavaslatot írt ma alá, és hármat megvétózott.
Az elnök által elutasított jogszabályok között van az ukránoknak nyújtott támogatásról szóló törvényjavaslat is. „Határozott célom, hogy a 800+ (złoty családtámogatási) segély csak azoknak az ukránoknak legyen elérhető, akik erőfeszítéseket tesznek, hogy Lengyelországban dolgozhassanak. Ugyanez vonatkozik az egészségügyre is” – idézi a portál Nawrockit.
Az elnök elé került törvényjavaslat kiterjesztette volna a pénzügyi segélyeket és az ingyenes egészségügyi ellátást Ukrajnából érkező számára, akiket viszont az elnök a hivatalosan foglalkoztatott személyekre szűkítene.
Új igazságossági formula
Nawrocki szavai szerint „valamilyen formában társadalmi igazságosságot kell elérnünk. A lengyeleket saját országukban legalább egyenlő bánásmódban kell részesíteni az ukrán vendégekkel. Ez alapvető fontosságú számomra, ezért nem írtam alá az ukrán állampolgároknak nyújtott segítségről szóló törvényt ebben a formában” – tette hozzá Nawrocki. Ez azt jelentheti, hogy visszaküldi a jogszabályt a Szejmnek, de más formában később hajlandó lehet elfogadni.
Saját módosító javaslata szerint új megoldásokat kell találni az állampolgárság engedélyezésére. „Úgy vélem, hogy az állampolgárság megadásának folyamatát háromról 10 évre kell meghosszabbítani, és egy ilyen feltétel is kerüljön be a törvényjavaslatba” – közölte.
Nawrocki egy másik javaslata a határillegális átlépés büntetéseinek szigorítására vonatkozik.
Hivatalba lépése óta nem ez az első törvényt akadályozó lépése az elnöknek, ami máris jelzi aktivitását, és várható konfrontációit a Tusk-kormánnyal szemben. Augusztus elején lépéseket helyezett kilátásba az „Európai Unió befolyásának csökkentésére,” és alkotmánymódosítást is ígért, amihez 2/3-os többségi támogatásra volna szüksége a törvényhozásban, amellyel viszont nem rendelkezik.
Tíz nappal később megakadályozta egy másik törvény életbe lépését, és azon alkalommal történelmi súlyú kijelentést is tett a „banderizmus megállításáról”.
Az ukrán menekültek pesszimisták
Vegyes érzelmekkel ünnepelték vasárnap az ukrán menekültek Európa-szerte a Függetlenség Napját. A befogadó országokban növekvő biztonsági aggodalmakról szóló jelentések és az előrejelzések szerint kevesebb menekült tér vissza haza, mint eredetileg remélték.
Natalia Panchenko, a varsói Euromaidan vezetője és a lengyel fővárosban megrendezett függetlenség napi ünnepségek társszervezője azt mondta, hogy az ünnep különleges jelentőséggel bír az országuk fennmaradásáért küzdő ukránok számára.
„Mi vagyunk az a generáció, amely azért hal meg, hogy Ukrajna továbbra is független maradhasson” – mondta az Euronewsnak.
„Még most is, amikor egyesek már belefáradtak abba, hogy segítsenek Ukrajnának, vagy egyszerűen csak abba, hogy a háború ilyen régóta tart, annak ellenére, hogy a gazdasági körülmények romlottak Lengyelországban... még mindig rengeteg lengyel szervezet és hétköznapi ember gyűjt humanitárius segélyt, vonul a frontra és támogatja a menekülteket” – mondta Pancsenko.
Mélyek még a történelmi sebek
A lengyel elnök történelmi megjegyzésében egy rendkívül érzékeny nemzeti emlékezeti kérdés tér vissza, melynek hátterében Sztyepan Bandera egykori ukrán nacionalista vezető áll. Bandera volt az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) vezető alakja a második világháború idején, és máig az ukrán sovinizmus ikonja.
Bandera célja egy független (a Szovjetunióból kiszakított) Ukrajna létrehozása volt, aminek eléréséért az OUN és katonai szárnya szélsőséges módszereket alkalmazott. A mozgalom előbb együttműködött a nácikkal 1941-ben, majd később szembefordult velük, de ugyanígy a szovjetekkel is. Küzdelmét a háború befejezése után is folytatta Sztálin-rendszerrel szemben.
A szervezet tagjai voltak felelősek számos etnikai tisztogatásért, különösen a lengyel és zsidó közösségek ellen. A „banderizmus” ma Lengyelországban és Oroszországban a legsötétebb politikai címke az ukrán nacionalizmusra, annak radikálisan soviniszta és erőszakos eszméit kihangsúlyozva.
A banderizmushoz kapcsolódó legvéresebb bűntett a Volhínia-i mészárlás volt (1943–1944), amely a lengyel történelmi emlékezetben máig fájdalmas töréspont. Az esemény színtere a mai Nyugat-Ukrajna területe volt (Volhínia és Galícia). Ekkor az UPA irreguláris egységei - helyi nacionalista milíciák támogatásával - tömegesen öltek meg lengyel civileket, férfiakat, nőket, gyerekeket.
A történészi becslések szerint az áldozatok száma 50 000–100 000 közé tehető, de a pontos adat máig vita tárgya. A mészárlás célja egy etnikailag homogén, „tisztán ukrán” terület létrehozása volt.
Válaszként a lengyel önvédelmi egység és az Armia Krajowa (Lengyel Honi Hadsereg) több tízezer ukrán civilt ölt meg. Ez a drámai sorozat máig mérgezi a lengyel–ukrán kapcsolatokat.
Lengyelországban a politikai jobboldal gyakran hangsúlyozza, hogy Ukrajna nem dolgozta fel eléggé ezt a múltat, és a banderizmust heroizáló ukrán emlékezetpolitika elfogadhatatlan. Emiatt Nawrocki „stop Banderism” kijelentése a történelmi fájdalomra épít, és a lengyel közvélemény nacionalista, konzervatív szegmensét szólítja meg.
Ezért jelentős a politikai súlya annak, amikor Nawrocki a „banderizmus” ellen hirdet hadjáratot, ami egyszerre belpolitikai üzenet a lengyel szavazóknak és nyomásgyakorlás Ukrajnára, hogy ne engedje tovább idealizálni Bandera alakját.
Kétségtelen tény, hogy Sztyepan Banderát Ukrajnában ellentmondásosan ítélik meg. Egyes nyugati régiókban (Lviv, Ivano-Frankivszk) sokan máig is hősnek tekintik és emlékműveket állítanak neki, míg országos szinten a társadalom, a politikusok és a történészek megosztottak, és sokan elítélik az OUN/UPA-t erőszakos és kegyetlen tetteik miatt.
Az ukrán kormányzat óvatosan kezeli a kérdést, különösen az érzékeny történelmi viták miatt. Maga Zelenszkij elnök 2019-ben azt mondta, hogy „Bandera hős egyes ukránok szemében, ezzel tisztában vagyok. Ugyanakkor túl sok közteret már nem szívesen neveznék el róla’”.
Ismert, hogy a moszkvai vezetés az ukrajnai háború kirobbantása óta érvként és célként határozza meg a nácizmus felszámolását Ukrajnában, gyakran hivatkozva a Bandera-sereg rémtetteire. Vlagyimir Putyin az invázió előtti órákban úgy fogalmazott, hogy „a mai Ukrajna közvetlenül a második világháborús bűnösök ideológiai örökségére épít, akik több ezer lengyelt, zsidót, oroszt és másokat gyilkoltak meg. Az ő utódaik ma állami tiszteletet élveznek Kijevben.”
Mateusz Morawieczki előző PiS miniszterelnök ezért hangsúlyozta azt, hogy az orosz agresszió alkalmat kínál Lengyelország és Ukrajna között a történelmi sebek begyógyítására és a régi konfliktus kibeszélésére, mert az ellenség most közös.