Közel négy évtizedes konfliktus után Baku és Jereván talán békét köthet.
Donald Trump pénteken a Fehér Házban látja vendégül Azerbajdzsán és Örményország vezetőit, amit az amerikai elnök máris "történelmi békecsúcsnak" nevezett.
"Ez a két nemzet hosszú évek óta háborúban áll, a háború több ezer ember halálát okozta. Sok vezető próbált véget vetni a vérengzésnek, de egészen mostanáig egyiknek sem sikerült" - tette közzé Trump Social Truth nevű közösségi platformján.
Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök és Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök csütörtökön érkezett Washingtonba, és megbeszélést folytatnak Trumppal, hogy kétoldalú megállapodásokat írjanak alá az Egyesült Államokkal.
Nem örömünnep viszont sem Putyinnak, sem Erdoğannak
Közel négy évtizedes elkeseredett konfliktus után (amelynek részleteiről cikkünk végén olvashat), Baku és Jereván végre megállapodhat a békéről a térségben. Moszkvától távol teszik ezt, mivel mindkét volt szovjet dél-kaukázusi ország elhatárolódik Oroszországtól és a Kreml befolyásától.
Az amerikai elnök társaságában és a Fehér Házban tartott találkozó erős jelzést küld Moszkvának a két ország elkötelezettségéről a megoldás megtalálása felé, ugyanakkor külpolitikai fókuszukat is a Nyugat felé fordíthatja. Egyben megerősítené Trump törekvését, hogy megerősítse magát és az Egyesült Államokat, mint a globális konfliktusok megoldásának főszereplőjét.
A találkozó időzítése minden bizonnyal felkavarja Moszkvát: pont azon a napon, amikor lejár a Trump által szabott határidőt a Kremlnek az ukrajnai tűzszünethez való hozzájárulásra. Eközben a Szovjetunió két korábbi tagköztársasága Washingtonban tartózkodik, és valószínűleg aláírják saját történelmi jelentőségű békemegállapodásukat.
Ehhez hasonlóan a megállapodás üzenet lehet a török vezetés felé is, hogy hagyjon fel a két ország konfliktusának szításával és rendszeres beavatkozásaival.
Véres múlt árnyékait kell átlépni
Az azeri-örmény konfliktus gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, amikor az etnikai és területi viták kezdtek éleződni a Hegyi-Karabah régió miatt, amely többségében örmények lakta, de Azerbajdzsán területéhez tartozik.
A konfliktus súlyosbodott a Szovjetunió felbomlása után, különösen az 1988–1994 közötti Hegyi-Karabah (Nagorno-Karabak) háború idején, amikor örmény fegyveres erők kikiáltották a körzet függetlenséget, amivel az azeriek jelentős területeket vesztettek. Ez a háború több tízezer halálos áldozatot követelt, valamint több százezer ember kényszerült elhagyni otthonát, mindkét oldalon.
A béketárgyalások és fegyverszünetek ellenére az elmúlt évtizedekben több kisebb összecsapás is történt, melyek közül a 2020-as hat hetes háború volt a legjelentősebb. Ebben Azerbajdzsán visszafoglalta a korábban elvesztett területek jelentős részét, köszönhetően modern haditechnikájának és jelentős katonai erejének. A 2020-as konfliktus újabb több ezer halálos áldozatot eredményezett, és tovább mélyítette az örmény-azeri viszályt, miközben az érintett civil lakosság szenvedése is jelentős volt.
A területi vita továbbra is megoldatlan, és a feszültség fennáll a térségben. A békeszerződés jelentősége éppen ennek a szüntelen viszálynak a felszámolása lesz.
Törökország a konfliktusban rendkívül aktív volt, és egyértelműen Azerbajdzsán oldalán állt. Ankara politikailag, diplomáciailag és katonailag is támogatta Bakut, célja az volt, hogy növelje befolyását a Kaukázus régióban, valamint megerősítse a török-azeri „egytest nép” szövetségét.
Törökország segített a haditechnikai eszközök, például drónok és hírszerzési támogatás biztosításában az azeri hadsereg számára, amely kulcsfontosságúnak bizonyult a 2020-as háború kimenetelében. Emellett Ankara keményen elutasította az örmény lépéseket, és a a hazai örmény-közösséggel szemben is erős nyomást gyakorolt.
Július 10-én Alijev és Pashinyan Abu Dzabiban találkozott az első hivatalos kétoldalú találkozón. A vezetők célja az volt, hogy véglegesítsék a két ország közötti békeszerződés részleteit, és közel négy évtizedes konfliktus után egymás mellett alakítsák ki a jövőt.
A béketárgyalások napirendjén szereplő kritikus kérdés a Zangezur-folyosó - a javasolt közlekedési útvonal, amely Azerbajdzsán szárazföldi részét örmény területen keresztül kívánja összekötni a Bakuval szövetséges Törökországgal határos enklávéval.