Izrael igazodik Winston Churchill intelméhez, amely szerint addig kell küzdeni a Gonosz ellen, amíg teljesen el nem pusztul. Ennek szellemében vállalja a súlyos nemzetközi elszigetelődést is, és számol azzal, hogy a globális terrorszervezetek kiirthatatlanok.
Rafah ostroma április közepére vagy május elejére várható
HIRDETÉSA katari tárgyalási komédia végső kudarcát követően Izrael nem hajlandó további engedményeket tenni a Hamásznak. A rafahi terület teljes megszállására az 'Eid al-Fitr' után kerülhet sor, ami a ramadánt követő és a böjtöt 'megtörő', háromnapos ünnep.
Ennek során nagy közösségi és családi lakomák, vigasságok és ajándékozások zajlanak - legalábbis a békés időszakokban, és ezúttal nyilván szerényen. Az ünnep időpontja április 12.-15. Izrael addig – valószínűleg – nem fog jelentős katonai akciókat végrehajtani.
A Hamász utolsó bástyája elleni záró hadművelet négy-nyolc hétig is eltarthat. A Rafahban menedéket keresett mintegy 1,5 millió ember legtöbbjét addig kimenekítenék, és a művelet a sáv középső részén zajlana, meghatározott útvonalakon és időpontokban, melyeket előre jeleznének az ott ragadt civileknek Rafah teljes területén. (Az evakuáció különféle lehetőségeiről és módjairól később lesz szó.)
Egyiptomi tisztviselők szerint a tömeges kimenekítést a földről és a levegőből is ellenőriznék, hogy a gázai civilek közé ne vegyüljenek fegyveres Hamász-tagok vagy izraeli/amerikai túszok.
A The Wall Street Journal értesülése szerint a Pentagon és a Washingtonban tárgyaló Yoev Gallant izraeli védelmi miniszter megállapodtak abban, hogy az amerikai vétó elmaradása az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem jelenti a rafahi offenzíva leállítását, hanem a keretek közt tartását, jelenleg időkorlát nélkül. (Tavaly decemberben Biden elnök még a háború januári befejezését szorgalmazta.)
Ez azt jelenti, hogy az USA nem kíván újabb határidőket kiróni Izraelre, de továbbra is elvárja, hogy a művelet a legkevesebb fájdalommal járjon a lakosokra nézve.
Az amerikai tiszviselők egyben elismerték, hogy vizsgálataik szerint Izrael szabályosan és a megállapodott keretek között használta eddig azt a fegyverzetet, amit az Egyesült Államoktól kapott. „Folyamatosan vizsgáljuk, hogy Izrael betartja-e a nemzetközi humanitárius jogot” – mondta erről Matthew Miller, az amerikai külügyminisztérium szóvivője újságíróknak. „Nem látjuk a nemzetközi humanitárius jog megsértését, sem a háború lebonyolítása, sem a humanitárius segítségnyújtás tekintetében.” Hozzátette, hogy Izrael azoknak a felhasználási paramétereknek a tiszteletben tartásával jár el, melyeket Joe Biden elnök szabott február 8-i memorandumában.
Gáza teljes elfoglalásával maga a háború egyáltalán nem ér véget - nem pereg a „politikai homokóra”
Az izraeli-arab kapcsolatokat folyamatosan elemző Begin-Szadat Központ (BESA) tanulmánya szerint a gázai háború egy mélyen gyökerező és kusza válsághalmaz végső soron logikus kirobbanása volt, amit nem vettek számításba, noha megtehették volna.
Elsősorban azért nem, mert a békés megoldások hívei (az „oslóisták”) igyekeztek elrejteni vagy lekicsinyelni a konfliktusos visszarendeződés lehetőségét, és azt sulykolták a világ közvéleményébe, hogy a közel-keleti válság a tárgyalóasztal mellett is megoldható.
Shay Shabtai nyugalmazott ezredes és katonai elemző arra mutat rá, hogy az előző években a „döntő győzelem” fogalma erodálódott, feloldódott, más értelmet kapott Izraelben. Ezért is volt sokkhatás az október 7.-i terrortámadás, ami megköveteli a nemzetbiztonsági koncepció felülvizsgálatát, akár a kormányzat bukásának árán is..
Az ezredes szerint Gázában olyan helyzetet kell teremteni, ami nem csak a pillanatnyi katonai győzelmet jelenti (taktikai szint), hanem az ellenség katonai fenyegetésének teljes megszüntetését is (stratégiai szint), végül egy garantált békeszerződést és egy megújult palesztin rezsim létrehozását, de nem csak Gázában (ez lenne a politikai szint).
A végső cél a harci iszlám lefegyverzése és kiiktatása minden további folyamatból. Ez keserves, veszélyes, és rengeteg idő felemésztő vállalkozás lesz, de Izrael előtt nem pereg a „politikai homokóra”. Még a fölerősödött nemzetközi nyomás alatt sincs is oka elsietett távlati döntéseket hozni.
A háborút taktikai szinten Izrael már megnyerte, még akkor is, ha olykor a Hamász hirtelen újjáéledésével kell számolni, mint például a napokban az as-Sífa kórházban, ahol varázsütésre 700 hamászos tűnt fel, pedig az intézményt már decemberben megtisztították a terroristáktól.
A háborúnak akkor lesz vége, ha a hármas cél egészében megvalósul
Mindeddig egyik fejlődési szintet sem sikerült maradéktalanul elérni a fenti háromból. Ez nem csak Izrael problémája, hanem az egész nyugati világé. Sikerült átmeneti győzelmeket aratni olyan mozgalmak felett, mint az al-Kaida vagy az ISIS, de a Talibán vagy a nigériai Boko Haram ellen már nem. Ide kell sorolni a Szíriában, Jemenben és Nyugat-Szaharában gyülekező proxy-hadakat is, amelyek érintetlenek.
A levert erőcsoportok mindegyike kivétel nélkül képes volt a legkeményebb nyugati és izraeli csapások túlélésére, majd az újjászerveződésre.
Az elmúlt 2-3 évben már „lecsillapodottnak” hitt Hamász váratlan októberi akciója annak a figyelmeztető jelzése is, hogy ha a hamis diplomáciai reménykedéseket a katonai erő elé helyezik, akkor hasonló rémségekre lehet számítani a jövőben is, vagy akár rosszabbakra.
Legyőzöttnek hitt más is szervezetek viharos sebességgel épülnek újjá, szerte a Közel-Közép-Keleten és Afrikában, és csápjaik már feltűnnek Dél-Amerikában is, például Venezuelában és Argentínában. Most már azt is figyelembe kell venni, hogy képesek voltak áthatolni a tökéletesen zártnak gondolt orosz védelmi rendszeren is.
A globális kiterjedtséget érzékelteti az a hangüzenet, melyet a gázai katonai vezetés 2. számú embere, Mohammed Deif (az októberi terrortámadás főszervezője) tett közzé, felszólítva a világ muszlimjait Afrikától Malájziáig, hogy induljanak el Jeruzsálem felé, nem kímélve életüket és vagyonukat.
HIRDETÉSIzrael katonai kapacitásai jelentősek, de annyira azért nem, hogy átvegye az Egyesült Államoktól azt a kellemetlen szerepet, amit régebben a „világ csendőreként” emlegettek.
Egy ilyen regionális hatalomnak sem ereje, sem jogosítványa nincs a terrorszisztéma megfékezésére, amely már behatolt a nyugati világ médiarendszerébe, akadémiai életébe, civil szervezeteibe, sőt a törvényhozásokba, és alkalmanként az ENSZ-be is.
A világszervezet esetében az olasz Francesca Albanese személyében olyan jelentéstevőt működtet a palesztin válság vizsgálatára, aki eddig be sem tette a lábát palesztinok lakta területekre. A legutóbbi alkalommal a palesztinok helyett Ausztráliát kereste fel az ENSZ pénzén, állítják kritikusai.
A jelentéstevő kigúnyolta Emmanuel Macron és Olaf Scholz Izraelt támogató kijelentéseit, és egy alkalommal a „folyótól a tengerig!” iszlamista jelszóval üdvözölte hallgatóságát.
Izrael egyelőre védtelen a globális médiát elözönlő konteókkal és hamis hírekkel szemben. Ezt példázza a hangadónak tekintett katari al-Dzsazíra kreált híre arról, hogy izraeli katonák palesztin nőket erőszakoltak meg a gázai főkórházban.
HIRDETÉSEz az állítás olyan képtelenségnek bizonyult, hogy maga a Hamász nyomozása cáfolta meg, és a lap kénytelen is volt törölni a tárolt anyagok közül, de azok addigra már szétterjedtek a világhálón.
Tavaly novemberben az al-Dzsazíra egy másik hamis híre okozott súlyos károkat Izraelnek, amikor arról tudósított, hogy bombatámadás ölt meg 700 palesztint egy közép-gázai kórházban. A közlést a világsajtó átvette, de néhány órán belül kiderült, hogy a robbanást a Hamász szövetségesének, az Iszlám Dzsihádnak egy hibás rakétája okozta.
Ezek olyan tüskék, melyekből több is születik napi sűrűséggel, és együttesen mély sebeket ejtenek Izraelen. A tisztánlátást erősen zavarja, hogy a Gázából érkező hírek forrásai jórészt a Hamász egészségügyi hatósága vagy különféle arab vagy török ügynökségek, és közléseik hitelessége nehezen ellenőrizhető. Továbbra sem lehet megállapítani például, hogy a gázai emberveszteségek mekkora hányada civil, és mekkora részben a Hamász fegyverese.
Izraelnek további kommunikációs gondot fog okozni az is, hogy a libanoni Hezbollah elleni akcióit az ENSZ tűzszüneti határozatának megsértéseként fogják értékel sokfelé, noha a döntés az északi frontvonalra nem vonatkozik.
Mindez egy mélyen átgondolt kommunikációs stratégiát mutat, amit az események mögött álló karmester maga is elismer és hirdet
Ali Khamnei iráni vallási vezető két napja nagyobb beszédben vázolta, hogy a küzdelem alapvetően a nemzetközi médiában zajlik, és aki azon a fronton erős, annek nem feltétlenül kell katonailag is győztesnek lennie. A média képes igazán befolyásolni az eszméket és a szíveket, mondta, és nem is kétséges, hogy ezen a téren Izrael nagyon rosszul áll.
HIRDETÉSVan még egy kavics az izraeli bakancsban, mégpedig a Hamász erőinek pontatlan felmérése. Erre nézve biztos adat természetesen nem létezik, de az elemzők 1:100 arányúnak gondolják az izraeli hadsereg és a Hamász emberveszteségeit.
Mégis, az IDF vezetését mélységesen meglepte, hogy a terrorszervezet nagyságrendekkel magasabb számban tudott fegyvereseket felvonultatni, mint az korábban gondolták, és most bizonytalan az is, hogy még hány terroristával kell számolni a hadműveleti területeken. Ez a körülmény szintén kitol mindenféle határidőszámítást.
A taktikai csapások nem értek el semmit, sőt bizonyos tekintetben ártottak is - állítja az elemző
Azért gondolja így, mert:
- a Hezbollahra 1993 óta sorozatosan mért direkt csapások és több libanoni beavatkozás sem volt elég az Irán által állig felfegyverzett milícia megfékezésére és leszerelésére, amely már 100,000 taktikai rakétával rendelkezik,
- Az Egyesült Államok és Izrael által végrehajtott több tucat légi akció sem számolta fel a szíriai iszlamista milíciákat, melyek a Teheránnak behódolt Irakon keresztül zavartalanul kapják az utánpótlást,
- A Vörös-tengeri húti (húszi) dróntámadások már kínai hajót is elértek,
- az afganisztáni kivonulás nem hagyott maga mögött demokratikus rendszert, hanem visszaengedte a hatalomba a tálib szélsőségeseket,
- a „személyre szabott” likvidálások legfeljebb napokra zavarták meg a terrorszervezeteket, és nem fékezték meg Irán dinamikus nukleáris programját sem.
Ezekből az következik, hogy ha Izrael beéri egy taktikai győzelemmel Gázában, ami nem lehet kétséges, akkor számolnia kell a jelenlegi fenyegetéseknél még nagyobb új veszélyekkel.
Mi legyen a gázai civilekkel?
A „győzelem” gondolatának félretolása azoknak az önkorlátozásoknak az eredménye is, melyeket Izrael Állam és az IDF szabott saját magára a katonai erőszak bevetésének esetén. A korlátozások célja az volt, hogy csökkentsék az IDF veszteségeit, lehetőség szerint kerüljék a földi manőverezést, és minimalizálják a polgári áldozatokat a megtámadott körzetekben. Kerülni akarták a hosszas megszállásokat, és az ezzel járó fölösleges költségeket is.
HIRDETÉSEzek a szempontok így együtt összesűrítve jelentkeznek most Gázában.
A Rafah körzetében felgyülemlett civilek menekítésének több módja is lenne, de ehhez Izrael egyedül nem lesz elég erős, és nem is terhelhető kizárólag rá a feladat.
A kimenekítés kézenfekvő módja az lenne, ha az USA és Egyiptom átmeneti táborokat hozna létre a Negev sivatagban, és garantálná a visszatérés jogát és lehetőségét a háború utáni szakaszban. Erre már nagyon kevés idő maradt, és számolni kell azzal is, hogy a Hamász nem fog lemondani a humán pajzs fegyveréről, ami a hatékonyabb eszköz volt az északi hadműveletek idején, mint maga a fegyveres küzdelem.
Negatív szempont az is, hogy Egyiptom valószínűleg csak súlyos amerikai nyomásra és hatalmas kedvezmények fejében menne bele egy ilyen manőverbe.
Eközben a nemzetközi jogot is be kell tartani
A gázai lakosok bízhatnak abban, hogy az Izrael-ellenes erők világméretű propaganda-kampányának ellenére, Izrael képes koncentrálni a csapásokat a sűrűn lakott városi területeken.
HIRDETÉSHa összehasonlítjuk a sajnálatos áldozatok számát a Közel-Kelet más korábbi ütközeteivel, akkor az derül ki, hogy az iraki Moszul, vagy a szíriai Al-Rakka és Aleppo áldozatainak arányszáma egy-egy csapás alkalmával sokszorosa a gázainak, pedig azokat a bombázásokat nem Izrael, hanem az USA és Oroszország hajtották végre.
Másik menekítési mód lehetne folyosók (korridorok) nyitása Izraelen keresztül Jordánia és Szaúd-Arábia felé. Kellő katonai biztosítás esetén ez akár heteken belül megvalósítható is lenne (120-140 kilométeres távolságokról van szó), de eddig egyik arab állam sem a adta jelét annak, hogy hajlandó lenne a befogadásra.
Elképzelhető az is, hogy az IDF visszatérő folyosókat nyit észak felé az onnan délre menekültek számára. Ehhez viszont előbb teljesen be kellene fejeznie az északi körzet megtisztítását, ami még nem történt meg.
A legvalószínűbb lehetőség a menekültek elhelyezése Gáza más déli részein, ahol az IDF nem fog csapást mérni, hacsak nem lőnek rá onnan. Ennek hátránya az, hogy a Hamász valószínűleg kihasználná a lehetőséget fegyveresei kimentésére, és az izraeliek provokálására, azért, hogy ellencsapásokat csikarjon ki, melyek a nemzetközi sajtóban felhasználhatók.
Az összesített kép az, hogy a gázai katonai eredményesség még nem jelent győzelmet, így a háború végét sem lehet kitűzni
HIRDETÉSAz elmúlt években az IDF szótárában a győzelem kifejezés leszűkült egy-egy taktikai sikerre. Vagy ahogy I. Pürrhosz épeiroszi király mondta egy sikeres ütközet után a rómaiakkal szemben: „Még egy ilyen győzelem és végképp elveszünk!” - ami később meg is történt, és szó szerint a király fejébe került.
Önáltatásnak bizonyult, hogy a győzelem fogalmát kiszorította a megelőzés és az elrettentés. Az elmúlt évtizedben kiépített izraeli technológiai csúcsteljesítmény, azaz a háromszintű légvédelmi rendszer a biztonság hamis érzetét keltette, miközben nem számolt azzal, hogy a gázai kerítés egy hétköznapi bulldózerrel áttörhető.
Mint kiderült, és ez a gázai konfliktus legnagyobb tanulsága, a magasszintű katonai rendszerek semmilyen elrettentő hatással nincsenek azokra, akik eszméiktől felhevülten bármilyen kockázatvállalásra hajlandók, nincsenek tekintettel a következményekre, beleértve akár saját népük pusztulását is, amit mártíromságként ünnepelnek.
Hivatkozások:
Hamász erők és veszteségek
A Rafah-forgatókönyv
The Wall Street Journal a rafahi offenzíváról
A rafahi mentőakciók lehetőségei
Az amerikai fegyverzet felhasználása Izrael részéről
HIRDETÉS