Hagyományos légvédelmi ütegekkel lehetetlen lett volna legyűrni a masszív iráni támadást. Ami történt, az egy 40 éve szívósan fejlesztett és tökéletesített védelmi rendszer sikere, melyet izraeli vállalatok eszközei alapoztak meg.
HIRDETÉSVasárnap reggel az iráni parlament megünnepelte az Izrael elleni rakéta- és dróntámadást, „Halál Izraelre!” jelszót skandálva. A tények azonban nem adnak okot a diadalérzetre, mert az irániak, az iraki milíciák és a jemeni húti lázadók által indított 110 ballisztikus rakéta, 36 cirkálórakéta és 185 drón 99%-át elfogták, mielőtt elérték volna céljukat.
Kacsavadászat drónokra - az amerikai eszközökel és erőkkel összehangolva
A végeredmény joggal nevezhető példátlannak. Az orosz-ukrán háborúban, amelyben Moszkva a legjobb iráni drónokat üzemelteti (Shahed 136), Kijevben már 40 ilyen eszköz elfogásakor pezsgőt bontottak.
Az elfogások nagyobb részét Izrael többrétegű védelmi rendszere intézte, amely magában foglalja az Arrow (Nyíl)-3 rendszert (ballisztikus rakéták ellen a légkörön kívülről) és az Arrow 2-t (légkörön belüli támadások). Ezekhez kapcsolódikk a David's Sling (Dávid Parittyája) a rövid- és közepes méretű rakéták elfogására, míg a híres Iron Dome (Vaskupola) a rövid hatótávolságú fenyegetések és drónok elhárításának eszköze.
Ezek a fegyverzetek olyan komplex rendszert alkotnak, amely kiegészül a műholdas és lézeres eszközökkel és a fregattokról indítható elfogókkal. Ezekhez csatlakoznak a légierő 4. és 5. generációs vadászgépei (F-16 és F-35), melyek kacsavadászatra emlékeztető módon szedték össze az iráni drónokat Jordánia felett, amerikai bajtársaikkal összehangoltan.
Összességében a teljes rendszer többféle eszköz összeszervezett és magas szinten koordinált organizmusáról van szó.
Akarata ellenére, de Irán lendítette fel igazán az izraeli védelmi ipart
A Khomeini-hatalomátvétel óta Izrael stratégiai prioritásként tekint a perzsa államra, és arra a fenyegetésre, amit az ajatollah 1980-ban nyíltan megfogalmazott tézise üzent meg „Jeruzsálem visszavételéről”.
Azóta az izraeli vezetés elsőszámú fókusza Irán, amiről egy percre sem veszi le a tekintetét. Ennek megfelelően külpolitikai és stratégiai lépéseit ehhez igazítja, mivel tudja, hogy a legkeményebb és legkérlelhetetlenebb ellenségével néz szembe. Egy olyan ellenféllel, akivel nem lehet alkut kötni, szemben Egyiptommal, Jordániával vagy Marokkóval, akikkel már sikerült.
Akinek ez a felfogás nem lett volna azonnal világos, annak Menáhem Begin miniszterelnök világos mércét állított, amikor 1981-ben kimondta, hogy Izrael fellép annak megakadályozására, hogy ellenségei olyan fegyverekhez jussanak, amelyek egzisztenciális veszélyt jelentenek a zsidó államra és népére (beleértve természetesen az ott élő arabokat is). Ha lehetséges a megelőző cselekvés, akkor azzal élni kell.
Begint ezt az iraki Oszirak atomreaktor lebombázása után fejtette ki, amikor az izraeli F-16 vadászgépek kiütötték a nukleáris játszmából Szaddám Huszein rendszerét. Miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte az akciót, a miniszterelnök máig ható érvénnyel szögezte le, hogy Izrael megvédi magát a fenyegetésektől, és nem törődik többé más kormányok vagy szervezetek rosszallásával, vagy az elfogult média és az NGO-k menetrendszerű fanyalgásaival.
Az önálló nemzeti hadiipar kiépítése már az 50-es években megkezdődött, de az ország relatív fejletlensége miatt akkor még erősen rászorult a nyugati támogatásokra, mind pénzben, mind technológiai transzferekben. Kezdetben főként Franciaország volt a partner, például a nukleáris erő megalapozásával és vadászgépekkel, majd az Egyesült Államok lépett a fő pénzügyi támogató és technológiai ellátó szerepébe.
Az utóbbi két évtizedben ehhez a csoporthoz csatlakozott több más jelentős hatalom, köztük az Egyesült Királyság és Németország. A fegyverkereskedelmi kapcsolatokban részt vesz Japán, Kanada és Dél-Korea is.
Az idő múltával pedig az izraeli védelmi ipar olyan szintekre lépett elő, hogy a világ egyik vezető fegyverexportőre lett, különösen a légvédelmi szektorban.
A védelmi rendszer felső rétege
Mivel a rendszer rendkívül összetett, a beszállító vállalatok és kutatóintézetek is sokszereplősek. Az első helyen az Aerospace Industries (IAI) említhető az Arrow-3 és Arrow-2 rendszerekkel, amelyeknek központi szerepe volt az iráni támadás kezelésében.
Az Arrow-2 egy mobil robbanószerkezetet hordoz, ami leköveti a megcélzott támadót, míg az Arrow-3 kinetikus energiát (ütközést) használ a cél elpusztításához. Mindkét elfogó nagy manőverezőképességgel rendelkezik a szükséges irányváltásokhoz.
Eddig az Arrow rendszerek mindegyike bevált a húti lázadók fenyegetései ellen. Az iráni ballisztikus rakéták jelentős kihívása nem a szállított robbanóanyag mennyiségében rejlik (körülbelül 500 kilogramm), hanem sokkal inkább a sebességükben.
Egy nagy hatótávolságú iráni rakéta eléri az 5 Mach (1500 méter/másodperc) sebességet vagy még többet, és ellenük a védekező képesség nagy feladatot jelent, hiszen az eszköz 5000-6000 méter/s csúcssebességgel utazik.
A legnagyobb hiba az volna, ha lebecsülnénk őket
Ezt mondja az Elbit System vezető mérnöke, aki elmeséli, hogy sokáig lenézték az iráni „kályhacsöveket”, miközben azok feltűnő gyorsasággal fejlődtek tovább, különösen a gyorsaság, de kevésbé a manőverező képességek terén.
Ma ezt a hibát már nem követik el, és minden támadó légijárművet potenciális veszélyforrásként kezelnek. Ilyen fegyverelet csak abban a ritka esetben engedik be az ország területére, ha röppájájából kiszámítható, hogy lakatlan területre fog érkezni, vagy nem fog jelentős kárt okozni. Minden egyet le kell lőni, kész - mondja a mérnök.
HIRDETÉSAz Elbit Systems Elisra egysége által kifejlesztett irányító- és vezérlőrendszerek szolgáltatják az elfogó eszközök „agyát és szívét”, beleértve a Dávid Parittyáját is. Összetett irányítási folyamatok végrehajtására képesek, vezérlik a rendszerek érzékelőit, és ezek irányítják az elfogókat a célpontokra és fenyegetések tartományára.
„Bármilyen gonosz terve is volt Iránnak, végül jót tett velünk”
Boaz Levy IAI vezérigazgató, az Arrow legjobb ismerője a tömegtámadás után azt mondta, hogy „ma éjjel 30 évnyi kiválóság, előkészítés, gyártás, képzés és integráció állt össze - egyetlen pillanat alatt. Feszülten érkeztünk, de végül szorosan és tökéletes együttműködtünk az Izraeli Rakétavédelmi Szervezettel (IMDO) és a légierővel. Amit mi gyártottunk, azt végül nekik kellett a lehető legjobban használni, és meg is tették”.
Az alábbi képsorokon látható, ahogy egy vadászgép szintre rutinszerűen szedi le a támadó UAB-okat.
Itt most a támadás maga volt a teszgyakorlat, mert ilyen bonyolult és kifinomult rendszert sose próbáltunk még ki a maga teljes kapacitásával, teszi hozzá az IAI vezére. Irán bizonyos értelemben jót tett nekünk, mert csináltatott egy tesztgyakorlatot, amire elszórt egy rakás pénzt és munkát, nekünk pedig egyszer úgyis végre kellett volna hajtanunk, és tanulhatunk is belőle.
A kormány tulajdonában lévő Tomer védelmi vállalat ritkán kerül a reflektorfénybe, de ez fejleszti és gyártja az Arrow-k hajtóműveit. A rendszer tavaly augusztusi németországi értékesítésével a vállalat megkezdte a gyártósorok bővítését a berlini megrendelések kielégítésére, de növelte a termelést is, hogy lépést tartson Izrael saját igényeivel is.
HIRDETÉSAz elmúlt években bővült is az arzenál
Gyártani kezdték a Dome-C nevű fegyvert, amit az izraeli haditengerészet Navy Star-6 korvettjein telepítenek, hogy az ország tengeri bejáratait is végjék a behatolóktól. Az Iron Dome-hoz hasonlóan a Navy Star sem kinetíkus, hanem a támadó rakéta közelében önmagát felrobbanva semlegesíti a fenyegetést.
A rendszerének alsó rétege a Rafael által gyártott Iron Dome, aki mondhati a csoport legöregebb tagja, 1912 óta, A rendszer nemcsak az október 7-i példátlan rakétatámadás során bizonyított, hanem az egész gázai offenzíva során.
A háború első hónapjában 9,500 rakétát indítottak Izrael felé, amit több mint kétszerese a 2014-es Protective Edge hadművelet során bevetett eszközöknek.
A közelmúltban a Dome-C nevű kiegészítő Rafael-rendszert hozzáadták a légvédelmi rendszerhez, hogy az izraeli haditengerészet kezelni tudja a tengeri fenyegetéseket. A múlt héten ez a rendszer végrehajtotta első műveleti elfogását az Eilati-öbölben egy drón ellen, melyet az Irán-barát milíciák indítottak el Irakból.
Míg Izrael védelmi rendszere inkább technológiai megközelítésre és kevésbé a hagyományos szárazföldi haderőre vált, a légvédelembe való befektetés folyamatos volt. Ennek alapvető oka az izraeli védelmi minisztérium és az amerikai MDA együttműködése.
HIRDETÉSA cikk írásakor még csak a találgatások világába sorolhatjuk, hogy Izrael mikor, milyen hatásfokon és milyen eszközökkel ad választ az iráni támadásra
A hadvezetés véleménye megoszlik, mert vannak, akik kihasználnák az Irán által tálcán kínált visszacsapási lehetőségek mindegyikét, míg az óvatosabbak célzott és kevés emberéletet követelő akciót támogatnak.
Benjámin Netanjahu - állítólag - második napja már csak a Pentagtonnak veszi fel a telefont, mert nem akarja magát terhelni és fárasztani az egy kaptafára készült kérésekkel miniszterelnökök és persze az ENSZ részétől, hogy a csapás legyen "visszafogott és mértékletes", miközben senki nem mondja meg, hogy az mit is jelent. .
Netanjahu tudomásul vette Biden elnök és Lloyd Austin védelmi miniszter figyelmeztetését, hogy támadó műveletet az USA nem vállal. Az arab országok viszont hallgatnak, mert számukra egy Izrael-Irán háború akár kapóra is jöhet. Egy szaúdi diplomata összefoglalója szerint, "lehet, hogy Izrael fogja nekünk fetakarítani azt a szemetetet nekünk, amit Trump és Biden hátra hagytak."
Pánik és kapkodás a másik oldalon is lehet. A teheráni külügyminisztérium bekérette Svájci nagykövetét (mintha annak volna bármilyen köze Irán és Teherán válságához), de végül a Forradalmi Gárda illetékesei fogadták Nadine Oliviert. Meg kell hagyni, hogy új fejezetet nyit a diplomáciatörténetben, ha egy ország külképviselőjét egy terrorszervezet hallgatja meg, vagy közöl vele hivatalos állami véleményt.