A háború kezdetekor Netanjahu miniszterelnök mindkét célt egyenrangú prioritásként jelölte meg, de a hadműveletek elhúzódása e kettős sikert lehetetlenné tette. Egy új felmérés szerint az izraeliek közel fele a Hamász felszámolását látja sürgetőbbnek.
Váratlan, végzetes és feloldhatatlan ellentét
HIRDETÉSA hágai Nemzetközi Bíróság januári határozatának másik, de gyakran elhallgatott rendelkezése kötelezte a Hamászt a izraeli túszok haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására. Ez nem történt meg, és a terrorszervezet továbbra is a teljes izraeli kivonuláshoz köti a foglyok elengedését.
Ezzel olyan áthidalhatatlan vészhelyzet kerekedett, hogy ha Izrael ki akarja szabadítani honfitársait, azt jelenleg kizárólag katonai eszközökkel, azaz kommandós akciókkal érheti el, mivel a novemberben még működő diplomáciai csatornák időközben bedugultak.
Így történt a minap Rafahban is, ahol két argentín-izraeli túszt mentettek ki és helyeztek biztonságba egy éjszakai rajtaütés során. Ugyanakkor illúzió volna azt remélni, hogy ez minden túsz esetében ilyen sikeresen megvalósítható.
A még mindig fogva tartottak számát 128-ra teszik, és legtöbbjük pillanatnyi helyzete nem ismert. A Hamász alagútrendszerében még igen sokan lehetnek, és legtöbbjüket élő pajzsként lehet használni egy rajtaütés során.
Az izraeli közvélemény súlyosan megosztott lett ebben a csapdahelyzetben
Nem csak a túszok családtagjai, de a velük rokonszenvezők is a Netanjahu-kormányt teszik felelőssé azért, hogy foglyokat már lassan negyedik hónapja nem képes kimenekíteni. Nehezményezik a diplomáciai megoldások ejtését is, mert szerintük lehetett volna a Hamásznak visszautasíthatatlan ajánlatokat tenni, viszont ezt a kormány és az IDF erősen vitatja.
A vészhelyzeti kabinet és a vezérkar szerint a Hamász rendre változtatja a feltételeket, folyamatosan emeli a téteket, és azt sem lehet biztosan tudni, hogy kínál-e beváltható garanciákat a teljesítésre.
Azt sem lehet világosan látni, hogy a Hamászt éppen ki képviseli és milyen felhatalmazással, mert nincs garancia arra sem, hogy egy Dohában megkötött alkut Jahja Sinwar és bandája végrehajt-e.
Eközben az izraeli közvélemény túsz-párti része fokozódó nyomást gyakorol a kormányzatra, hogy elsődleges céljának tekintse a foglyok kiszabadítását.
Mit mutat a felmérés?
A The Jewish People Policy Institute (JPPI) februári havi társadalmi indexe szerint a közvélemény a Hamasz megdöntését részesítené előnyben a fogságban tartott túszok visszaküldésével szemben, ha Izrael vezetőinek egy ilyen döntéssel kellene szembe nézniük. (A gyakorlatban ez a választási kényszer már előállt.) 78% szerint ilyen esetben később bosszúhadjáratot kell folytatni a terrorcsoport vezetői és tettesei ellen.
Bár az izraeli közvéleménynek feltett kérdés hipotetikus volt, a felvetés heves vita tárgya volt az egész Izrael-Hamász háború során, és a megkérdezettek mintegy harmada nem is tudott álláspontot választani, mert a helyzetet már túl bonyolultnak érzi.
A kérdést úgy tették fel izraeli közvéleménynek, hogy "feltételezzék, hogy Izrael vezetői arra a következtetésre jutnak, hogy csak a következő két lehetőségük van: visszaküldik a túszokat, és a Hamász továbbra is uralja Gázát, vagy a túszokat nem adják vissza, és a Hamasz elveszíti Gáza ellenőrzését, Ön melyiket választaná?"
A felmérés szerint az izraeli lakosság 40%-a választaná inkább a Hamasz elpusztítását, ezzel szemben 32%-a inkább a túszok szabadon bocsátását részesítené előnyben. A szélsőjobboldali szavazók szinte egésze a Hamász kiirtását tekinti elsődleges célnak.
Nagy fontos elmozdulás, hogy október óta 20%-kal csökkent a bizalom abban, hogy Izrael megnyeri a háborút. Jelenleg a zsidó válaszadók csekély többsége bízik a győzelemben.
Feltűnő, hogy csökkent a közvélemény bizalma az IDF parancsnokai iránt. Ebben már a politikai ízlés is szerepet játszik, mert az ellenzékiek körében 83% a negatív mutató, míg a jobboldali kormány támogatók körében 57%, ami szintén csökkenést mutat a korábbi évekhez képest, de kisebb mértékben.
csak 26% gondolja azt, hogy meg lehet várni a 2026-os választást, míg a nagyobb hányad új kormányalakítási esélyt követel három hónapon belül.
38%-ról 34%-ra csökkent azoknak a zsidóknak az aránya, akik nagyon bíznak a kormányban. Az izraeli arabok között ez a mutató csak 16%.
az izraeli zsidók pozitív érzelmeket fejeznek ki az izraeli hadsereg katonáiról (kevésbé a vezérkarról), valamint a drúzokról és a diaszpóra zsidóiról, viszont nagyon negatívak az izraeli muszlim arabokkal szemben.
A szélsőségesség zsidó és arab felfogása
Több éves összehasonlításban idén nem történt jelentős változás az izraeli zsidók arányában, akik úgy érzik, hogy sok izraeli arab szélsőséges. Bár jelentős ingadozás volt egy 2018-as és egy 2022-es felmérés között, talán az (arab) Ra'am Párt kormánytagsága miatt, de az idei adatok azt mutatják, hogy az inga többé-kevésbé visszatért korábbi helyére.
A zsidó izraeliek fele úgy érzi, hogy sok vagy a legtöbb arab izraeli „politikailag szélsőséges”. Ez egy kisebbségi nézet az izraeli arabok körében, akiknek 20%-a azt válaszolta, hogy sok vagy a legtöbb arab szélsőséges.
Az izraeli arab lakosság 77%-a (a gyakran erőszakos eszközökkel fellépő ciszjordániai illegális telepesek miatt) szélsőségesnek tartja az izraeli politikát. Főként azért, mert a telepsek és a Hamász által egyaránt generált konfliktusok erőteljes katonai beavatkozásokkal járnak, amit az arabok elnyomó akciónak tekintenek.
Külső hivatkozások
Az ICJ rendelkezése a Hamász túszairól
A felmérés teljes szövege