Megtörtént esetek alapján készült, különleges atmoszférájú monodráma Kerekes Évával a címszerepben. Emma abban nőtt fel, hogy természetes, hogy a férfiak keze eljár. Elgondolkodtató előadás, nem megváltani akar, inkább megértetni, hogy mi tartja az áldozatot bent az ördögi körforgásban.
HIRDETÉSCsaládon belüli erőszak, a legközelebbi hozzátartozótól elszenvedett nonverbális vagy tettleges bántalmazás – nap mint nap hallani ilyen esetekről a hírekben, ám létezik a láthatatlan fal is, amit önvédelemből magunk elé húzhatunk: továbbgörgethetünk a hírfolyamban vagy elkapcsolhatjuk a tévét. Az Örkény István Színház előadásában ilyen fal nincs, félrenézni sem nagyon lehet, annyira testközeli Emma története alig egy méterre tőlünk, nézőktől.
„Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar” – hangzanak el a francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau szavai Emma szájából. Hogy kicsoda Emma? Nos, nem egyetlen személy: alakját több mint húsz, nőkkel készített mélyinterjúból gyúrták össze az alkotók (rendező: Dávid Attila, dramaturg: Varga Zsófia). Olyan beszélgetésekből, amelyek zárt ajtók mögött lejátszódott, nem könnyen felemlegethető történeteket, elhallgatott életmozzanatokat elevenítenek fel. Emma szerepében az Örkény Jászai Mari-díjas színművésze, Kerekes Éva.
Az intim játéktér, a minimális, csupán jelzésértékű kellékek (látvány: Giliga Ilka) és Kerekes magánya együtt olyan erős valódiságot teremtenek, mintha tényleg éppen készülne egy interjú a szemünk előtt. A kérdező ugyan láthatatlan, nem is hangzanak el kérdések, de Emma csak mondja, mondja. Mesél a hetvenes évekbeli vidéki gyermekkorról, a nagykátai házról, arról, amikor az apa halála után új férfikalap került fel a fogasra és nekik a nővérével nem volt maradásuk: testvére egészen külföldig szaladt, Emma pedig egy szerencsés (?) véletlen folytán fel Pestre, fodrásznak. Mesél a szerelemről, a későbbi férjről, annak agresszivitásáról, amire már a kezdet kezdetén voltak ráutaló jelek – kár, hogy akkor még nem tudta értelmezni őket.
Meddig okolhatók a körülmények és hol kezdődik a személyes felelősség, hogy ne számítson normálisnak az, hogy a férj hol megerőszakol, hol hasba rúg a várandósság alatt? A másfél órás előadás alatt végig ott lebeg az érzet, hogy történt valami, hogy Emma tett valamit, ami miatt most itt van és „vall”, de a homályt csak a lezáró monológ oszlatja el. Nem úgy a füstöt, amiben a záróképben Emma elsétál, míg apró alakja lassan ködbe nem vész.
Az Emmát alakító Kerekes Éva folyamatosan keresi a tekinteteket a nézőtéren, és aki hajlandó vele kapcsolódni, azt kicsit bevonja, talán minimális improvizációra is van lehetősége a színésznőnek. Fontos, hogy az előadás nem végig búskomor, a téma súlyossága ellenére kifejezetten vicces részei is vannak, Emmának pedig kellően jó humora. Az azonban biztos: könnyű szívvel nem távozik az Örkény stúdiójából az, aki végighallgatta történetét.
Az Emmát 2023. május 19-én mutatták be az Örkény István Színház Stúdiójában.
Az előadás színlapja itt olvasható.