Minden valószínűség szerint a menekültügyi rendszer kedden bejelentett reformja sem fogja orvosolni a gondokat. Az alábbiakban végigvesszük, hogy mi a probléma, hogyan próbál reagálni rá a német kormány és az EU, és ez miért bizonyul minden valószínűség szerint kevésnek.
HIRDETÉS„Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem ez egy történelmi pillanat" - mondta Olaf Scholz német kancellár kedden, amikor bejelentették a német menekültügyi rendszer reformját. És ha végül a nem túl acélos reform nem is kerül majd be a történelemkönyvekbe, az adatok mind azt mutatják, hogy a helyzet valóban rendkívüli.
Megugrott a menedékkérők száma Németországban
Németország a 2015-ös menekültválság óta nem fogadott be annyi menekültet, mint idén. Az országban jelenleg több mint hárommillió menekült él - utoljára a második világháború után voltak ilyen sokan, amikor a keleti, oroszok által megszállt zónából mentek át tömegesen a németek a nyugati zónákba.
A menedékkérők száma idén 70 százalékkal emelkedett a tavalyihoz képest, amikor már javában zajlott az ukrajnai háború, az év első felében pedig az EU-ban beadott kérelmek 60 százalékát Németországban nyújtották be. Ráadásul nem is látszik, hogy ez magától változna, Németország ugyanis nemcsak a viszonylagos nyitottsága miatt kedvelt célpont, hanem azért is, mert már hosszú ideje nyitott: sok menedékkérőnek már élnek ott rokonai, ami segít a beilleszkedésben.
Az előző bekezdésben említett 70 százalékos emelkedés számokra lefordítva azt jelenti, hogy idén már több mint 250 ezer menedékkérő érkezett Németországba. Ez pedig komoly problémákat okoz az ellátórendszernek: az ország számos pontjáról érkeznek jelentések arról, hogy nincs elég ember a rengeteg bevándorló ügyeinek elintézésére, és nincs elég lakás sem az elszállásolásukhoz.
Fontos politikai kérdés a menekültek ügye
A német társadalomnak egyre inkább elege van ebből a helyzetből. Egy szeptember végi felmérésen több kérdést is feltettek a kormány menekültpolitikájával kapcsolatban, és mindegyik szempontnál az derült ki, hogy az emberek 70 százaléka rossznak tartja azt, ahogy Olaf Scholz kormánya teljesít. A visszautasított menedékkérők kitoloncolását illetően csak a lakosság 9 százaléka gondolja úgy, hogy rendben mennek a dolgok.
Nem véletlen, hogy a kormányon lévő szociáldemokraták az elmúlt bő száz év legrosszabb választási eredményét érték el a múlt hónapban a Hessen és Bajorország tartományokban tartott választásokon. Országos szinten az SPD jelenleg 16 százalékos támogatottsággal rendelkezik, a 29 százalékos kereszténydemokraták mellett a 21 százalékon álló szélsőjobboldali párt, az AfD is stabilan előzi őket.
A hangulatot tovább rontja, hogy a gázai háború kezdete óta megszaporodott antiszemita támadásokat és egyéb incidenseket is egyértelműen a muszlim bevándorlókhoz köti a közvélemény. A történtek hatására még az egyébként kifejezetten bevándorláspárti alkancellár, Robert Habeck is azt mondta, hogy a letelepedési engedély nélküli elkövetőket ki fogják toloncolni az országból.
Erőtlen a migrációs reform
A helyzetet kezelni hivatott egyezség, melyet Olaf Scholz kancellár a 16 német tartomány vezetőivel kötött, első ránézésre nem tűnik elég tartalmasnak ahhoz, hogy valódi változásokat érjen el. Ahogy a Politico újságírója, Matthew Karnitschnig fogalmaz, a csomag inkább csak a jelenlegi állapotok kozmetikázásáról szól, semmint az átfogó reformról.
Ami a konkrét intézkedéseket illeti, a menekültek például a jövőben bankkártyára kapják majd a nekik járó támogatásokat, nem készpénzben. Az új érkezőknek többet kell majd várniuk ahhoz, hogy hozzáférjenek a német ellátórendszerhez, mint a korábban érkezetteknek. A csomagban szó van a kérelmek elbírálásának felgyorsításáról, a határőrizet megerősítéséről, valamint arról is, hogy tárgyalni kell azokkal az országokkal, ahonnan a menedékkérők érkeznek. A tartományok pedig a követeléseiknek megfelelően több pénzt kapnak majd a központi költségvetésből a menekültek elhelyezésére.
A csomag viszont azokat a radikálisabb elemeket nem tartalmazza, melyek a baloldali kormány kritikusai szerint szükségesek lennének ahhoz, hogy csökkenjen az érkezők száma. Nincs szó benne éves befogadási kvótáról, vagy arról, hogy a menekültügyi eljárásokat az EU határain kívül, harmadik országokban kellene lefolytatni.
Az Európai Unióból sem érkezik segítség
A menekültválságban az EU-n belül aránytalanul érintett Németország már több mint egy évtizede próbálja elérni azt, hogy az érkezőket valamilyen kvóta alapján osszák szét a tagállamok között. Egyes országok azonban ezt következetesen visszautasítják, például Magyarország is.
Uniós szinten a legújabb eredmény egy nagyjából ezeroldalas paktum, melyet októberben elfogadtak a Tanácsban, de még az Európai Parlamentnek is ratifikálnia kell azt, hogy hatályba lépjen. De ez is inkább csak arra lesz jó, hogy azok az országok, amelyeken keresztül a menedékkérők belépnek az EU területére, gyorsabban és könnyebben vissza tudják majd utasítani az igényléseket.
Sőt, még arra sem feltétlenül, mert az EU-nak valahogyan egyezségre kellene jutnia a küldő országokkal a menekültstátuszt nem kapott emberek visszavételéről. Ideális esetben pedig az észak-afrikai országokkal is, arról, hogy valahogyan tartsák vissza az Európa felé igyekvő hajókat.
Bár az Unióba érkező menedékkérők számának csökkenéséből Németország egyértelműen profitálna, a tárgyalásokon a berlini kormány óvatos álláspontot képviselt. Elutasította például azt a javaslatot, hogy az EU határainál fel lehessen tartóztatni a menedékkérőket a kérelmük elbírálásának idejére.
Maradnak a kemény szavak
Olaf Scholz kancellár így jelen állás szerint komoly tettek helyett a nagy szavakra tudja építeni a menekültekkel kapcsolatos politikáját. Októberben a Spiegelnek nyilatkozva például azt mondta, hogy itt az ideje nagy számban kitoloncolni azokat, akiknek elutasították a menedékkérelmét. Nagyjából 300 ezer ilyen ember él jelenleg Németországban, a hazaküldésük azonban Scholz kijelentése ellenére komoly nehézségekbe ütközik.
A legnagyobb nehézség az, hogy a legtöbben Európába érkezésükkor megszabadulnak az útlevelüktől, így pedig nehéz bebizonyítani, hogy melyik országba kellene visszatoloncolni őket. Scholz nemrég Nigériában járt, hogy meggyőzze az ország vezetőit, hogy vegyék vissza 14 ezer honfitársukat Németországból. Próbálkozása azonban kudarcba fulladt.