A Mount Everesten eltűnt magyar hegymászóról rendszeresen hírt adó Pintér László az Euronewsnak azt mondta, ilyen magasságba sok emberért már el sem indítják a segítséget. Suhajda Szilárd túlélésére nincs nagy esély, de jelenleg három világklasszis serpa van útban felé, hogy lehozza a hegyről.
HIRDETÉSA világ 8000 méter feletti hegycsúcsainak megmászása rendkívül veszélyes és kiszámíthatatlan feladat. Számos körülménynek kell kedvezően alakulnia ahhoz, hogy egy mászás sikeres legyen, az időjárástól a mászó állapotán át egészen a hegyen lévő forgalomig. Éppen ezért egyáltalán nem ritka, hogy a sportolók bajba kerülnek út közben.
Ez történt most Suhajda Szilárddal is, akiért már elindult a keresőcsapat a Mount Everest csúcsa közelébe, nagyjából 8780 méteres magasságba. Egy csapat hegymászó korábban elhaladt mellette, beszámolójuk szerint a magyar sportoló életjeleket mutatott, de fagyási sérülések nyomai és a magashegyi agyödéma jelei látszottak rajta. Ilyen körülmények között nagyon kevés az esély a túlélésre, de csapatának tagjai egyelőre még reménykednek abban, hogy Suhajdát sikerül élve lehozni a hegyről.
8000 méter felett nem róható fel, ha valaki nem áll meg segíteni
A 8000 méter feletti szakaszt halálzónának hívják a hegymászók - ilyen magasan nagyon ritka a levegő és alacsony a légnyomás, ennek hatására pedig könnyű végzetesnek bizonyuló rossz döntéseket hozni. Sőt, ahogy ezt Dr. Neszmélyi Emil, az egyetlen magyar, aki az északi és a déli oldalról is feljutott az Everestre, a blogjában írja: a halálzónában az emberi test lassú haldoklásba kezd, és fennáll az esélye annak, hogy halálos agyi ödéma vagy tüdővizenyő keletkezzen a hegymászóknál.
A Suhajda útjáról rendszeresen hírt adó Pintér László az Euronewsnak azt mondta, hogy bár ez az átlagembernek furcsának tűnhet, ha egy hegymászó ebben a magasságban bajba kerül, egyáltalán nem biztos, hogy mentőcsapatot küldenek érte. Az alapvetés inkább az, hogy 8000 méter fölött mindenki magáért felel, és még ha találkozik is egy másik mászó a bajba jutott társával, egyáltalán nem felróható számára, ha nem áll meg neki segíteni - hiszen sokszor éppen elég feladat az is, hogy önmagát életben tartsa.
Egy esetleges mentés előkészítésénél mérlegelni kell, hogy mekkora bajban van az illető, hogy milyen segítségre van szükség, ennek milyen logisztikai háttere van, és mindezt meg lehet-e valósítani az időjárás és a rendelkezésre álló emberi erőforrás függvényében. A pontos kép kialakításához segít, ha más mászók látták a bajbajutottat, és elmondják a tapasztalataikat - ez történt Suhajdával is. Ha pedig valakinek esélye sincs a túlélésre, azért nem indul mentőexpedíció.
Úton vannak a magyar mászóért küldött serpák
Sokszor előfordul az, hogy a körülmények miatt nem lehet mentőcsapatot küldeni a bajban lévő hegymászóhoz, Suhajda Szilárd felé viszont elindult három serpa, akik Pintér szerint mind világklasszisok. A hasonló akciókat tovább nehezíti, hogy a helikopteres mentés nagyjából 7000 méterig jöhet szóba, afölött gyalog kell lehozni a sérültet. Az a legszerencsésebb eset, ha valaki járóképes és csak támogatásra szorul, de ha úgy omlik össze, hogy nem tud mozogni, akkor rendszerint három oxigénpalackos serpa kell ahhoz, hogy le tudják hozni a legközelebbi táborig (ez jelen esetben a 4-es tábor lenne, nagyjából 7900 méteres magasságban).
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a serpák mikor érik el Suhajdát, de ez akár két napba is beletelhet. A csapat mindenesetre azután fog csak újabb információkat megosztani a hegymászóról, hogy lezárult a mentési akció, addig csak az operatív feladataikra fókuszálnak. Pintér László azt is fontosnak tartotta elmondani, hogy a csapat tagjai nagyon köszönik a rengeteg támogató üzenetet, amit mindenféle csatornán kapnak - a Suhajda Szilárd Facebook-oldalán legutóbb megjelent bejegyzésre már több mint háromezer komment érkezett.
Csodával határos mentőakciók
Bár az esély nagyon kicsi arra, hogy sikerül megmenteni Suhajdát, teljesen azért nem lehet kizárni ezt. A Mount Everesten rendszeresen hajtanak végre különböző mentőakciókat, és néha még olyan rendkívüli magasságból is sikerül élve lehozni embereket, mint ahol most a magyar hegymászó lehet.
Tizenhárom évvel ezelőtt egy Norris nevű brit mászó 8800 méteren, a Hillary-lépcsőn szenvedett balesetet, nagyon közel ahhoz a ponthoz, ahol a legutolsó hírek alapján most Suhajda is van. Mivel Norris nem tudott lábra állni, a segítségére siető serpák megkötözték, és óvatosan elkezdték lecsúsztatni a hegyoldalon. Aztán 8250 méteren egy orvos, aki felmászott a serpákkal, dexametazon-injekciót adott be Norrisnak, amitől egy kicsit magához tért az addig rossz állapotban lévő mászó, és a göröngyössé váló talajon már másokra támaszkodva, de saját lábon tudott lejönni.
Norris szerencséje az volt, hogy nagyon gyorsan felértek hozzá a serpák, de olyan is volt már, hogy valaki napokat töltött a halálzónában és mégis túlélte. Egy 2017-es esetről Dr. Neszmélyi Emil is beszámolt: ekkor egy pakisztáni nyugalmazott ezredes, Abdul Jabbar Bhatti és egy serpa, Sange került veszélybe a Mount Everesten. Az ezredes már felfelé olyan állapotba került, hogy előbb Sange, majd rádión az expedíció tapasztaltabb hegyi vezetői is azt javasolták, hogy forduljanak vissza, ő viszont erre nem volt hajlandó - állítólag azzal is érvelt, hogy rengeteg pénzt áldozott a mászásra. Egy kis idő múlva Sangénak már azt mondták rádión, hogy hagyja magára az ezredest és mentse az életét, ő azonban erre nem volt hajlandó.
Végül elérték a csúcsot, visszafelé azonban az ezredes annyira kimerült, hogy 8700 méter körül lefeküdt, és egyszerűen nem volt képes megmozdulni. Sange ekkor sem hagyta magára, sőt, saját utolsó oxigénpalackját is odaadta neki. A következő két napban több expedíció is elhaladt mellettük, de ezek tagjai nem voltak elég erősek ahhoz, hogy segítsenek rajtuk, bár volt, akitől oxigénpalackot azért kaptak. Végül, amikor már mindketten agyi ödémától szenvedtek és lemondtak az életükről, négy serpa le tudta őket vinni a táborba. A két mászó csodával határos módon túlélte az esetet, de a legtöbb ujjukat elveszítették a fagysérülések miatt.
Holttestek borítják a világ legmagasabb hegyét
Több mint háromszáz ember azonban nem volt ilyen szerencsés, és életét vesztette a Mount Everesten. Sokan közülük pedig még most is fenn vannak a hegyen, mert nem tudják lehozni őket. A megfagyott holttestek egy része szakadékokban, repedésekben van, mások viszont jól láthatók a mászók számára is.
A Himalayan Database szerint egyébként egyes kelet-európai országok, például Lengyelország, Bulgária és Magyarország esetében a halálozási arány jóval magasabb az átlagnál a világ legmagasabb hegyein. A szakkönyv lehetséges magyarázatként említi, hogy az ezekből az országokból érkező hegymászók gyakrabban próbálkoznak meg veszélyesebb útvonalakkal, és kevesebb közülük az olyan, akik bejáratott programokat csinálják végig egy nemzetközi szervezőcsapat segítségével.
Egyes esetekben pedig annak is köze lehetett a tragédiához, hogy anyagi okokból rosszabb minőségű felszereléssel vágtak neki a mászók a hegyeknek - a könyv egy lengyel mászó példáját említi, aki használt kötelet vett Katmanduban, ami aztán fenn a hegyen elszakadt. Az 1950 és 2019 közötti időszakban a magyar hegymászók halálozási aránya volt a legmagasabb a nepáli Himalájában: a 144-en jártak a különböző hegyek alaptáborai felett, és közülük nyolcan vesztették életüket.