Fel kell készülni a Trump 2.0 változatra is – hangoztatják már most Németországban azok után, hogy az előző választáson nem az ő győzelmére tippeltek. Ugyanakkor úgy vélik: Európának önállóbbnak és kevésbé kiszolgáltatottnak kell lennie attól függetlenül, hogy ki ül éppen a Fehér Házban.
HIRDETÉS„A németek rosszak, nagyon rosszak” – idézte Donald Trumpot a Washington Post. Az amerikai elnök 2017 májusában az Európai Unió vezetőivel találkozott. Németország kereskedelmi többlete volt a megbeszélés egyik témája. „Több millió autót értékesítenek az Egyesült Államokban. Borzalmas. Ezt meg fogjuk állítani” – kesergett az elnök, akinek apai nagyapja, a német Friedrich Trump 16 éves korában a kötelező sorozás elől menekülve keresett boldogulást az Újvilágban. Unokája, Donald évtizedeken át váltig tagadta származását, és azt állította: felmenője Skandináviából érkezett. A tévhitet Friedrich fia, Donald apja, Fred Trump hintette el, aki azért titkolta német származását, hogy ne bosszantsa fel zsidó barátait és ügyfeleit.
Donald Trump mindenesetre a németeket élősködő nemzetnek tartja, amely „hosszú évek óta kihasznál minket”. Az országot megbízhatatlannak, sőt egyenesen külső erők által befolyásoltnak látta. „Németország felett Oroszország vette át az irányítást” – így szónokolt 2018 júliusában, majd később felrótta, hogy Amerikának kell megvédenie Németországot attól az Oroszországtól, amelynek dollármilliárdokat fizet az energiáért.
Gyakran tűnt úgy, hogy az Egyesült Államok 45. elnöke mintha csak megszállottja lenne az országnak – de nem pozitív értelemben. Néha Amerika ádáz ellenségének tekintette Németországot, miközben Kim Dzsongunnal parolázott. Legalábbis a vele kialakított kapcsolatok jobbak voltak, mint viszonya Angela Merkel akkori német kancellárral.
A távolságtartás kölcsönös volt. Egy 2019-ben készült felmérés szerint a megkérdezett németek 41 százaléka öt globális vezető közül messze Trumpot tartotta a legveszélyesebbnek. Az észak-koreai diktátor szerepelt a második helyen 17 százalékkal, a harmadikon az orosz elnök és az iráni ajatollah osztozott 8 százalékkal, az utolsóra pedig a kínai elnök csúszott 7 százalékkal.
A lehetséges forgatókönyvekre készülnek
Berlin ujjongott, amikor Trump 2020 őszén kikapott demokrata kihívójától, Joe Bidentől. Berlinben és Brüsszelben egyaránt úgy vélekedtek, hogy a transzatlanti kapcsolat valószínűleg nem élt volna túl egy második Trump-ciklust – emlékeztetett a Spiegel.
Jövőre viszont pontosan ez következhet be.
Trump néhány hónapja bejelentette, hogy indul a 2024-es megmérettetésen. A közvélemény-kutatások szerint messze megelőzi saját pártjának potenciális riválisait, köztük Ron DeSantis floridai kormányzót, akit a legesélyesebbnek tartanak arra, hogy legyőzze Trumpot az előválasztásokon.
Szinte biztosra vehető, hogy ismét Joe Biden lesz Trump ellenfele. A hivatalban lévő elnök 82 éves lenne második hivatalba lépésekor, és 86 a ciklus végén. Trump ugyan maga is már 76, mégis mindenképpen dinamikusabb. Ráadásul legutóbbi versenyük is szoros volt.
Trump második megbízatása ebben a pillanatban reális kimenetelnek tűnik. Az előrelátó politikusok – kivált Berlinben és Trump kedvenc ellenfelei, a NATO és az EU székhelyén, Brüsszelben – máris fontolgatják a lehetséges forgatókönyveket.
„Trump egy második ciklusban nagyobb kihívást jelentene Németország, Európa és a világ számára, mint az elsőben” – véli a német kormány transzatlanti együttműködésért felelős koordinátora, a liberálisok, az FDP tagja. „Valószínűleg még féktelenebbül, kiszámíthatatlanabbul és dacosabban kormányozna” – mondta Michael Link. A 2024-es amerikai választásokra való felkészülés már most munkájának jelentős részét képezi, ezért a közeljövőben gyakrabban fog az Egyesült Államokba utazni.
Fel kell készülni a Trump 2.0 változatra – hangoztatja a német parlament zöldpárti frakciójának helyettes vezetője, aki szerint Európának önállóbbnak és kevésbé kiszolgáltatottnak kell lennie attól függetlenül, hogy ki ül éppen a Fehér Házban. Az Európai Unió technológiai, gazdasági és biztonsági téren jobban kezeli a globális válságokat, viszont még mindig túl lomha” – mondta Agnieszka Brugger, aki szerinte Németországnak és az EU-nak szélesítenie kellene látókörét, és bővítenie szövetségeit, „különösen a globális dél országaival”.
Csapás az éghajlatvédelemre
Németországban elsősorban a zöldek emlékeznek aggódva Trump első ciklusára, amikor kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből. Emellett több mint száz környezetvédelmi intézkedést vont vissza, miközben megkönnyítette az olaj- és gázfúrásokat az óceánokban, és engedélyezte egy ellentmondásos gázvezeték építését.
Ha újra hatalomra kerül, az Egyesült Államok „valószínűleg azonnal kivonul a nemzetközi klímafinanszírozásból” – figyelmeztetett az FDP éghajlatvédelmi politikájáért felelős frakcióvezető-helyettese. Lukas Köhler szerint a legutóbbi klímacsúcson tett kötelezettségvállalások jövőjét kérdőjelezi meg az amerikai finanszírozás elmaradása.
A tavalyi németországi G7-csúcstalálkozón Olaf Scholz német kancellár és Joe Biden tovább csiszolta a klímaklub gondolatát, azon országok közösségét, amelyek gazdaságukat a klímasemlegesség irányába kívánják elmozdítani. A gyökeres átalakítás jelentős beruházásokat igényel, és hátrányos helyzetbe hozza a vállalatokat azokkal szemben, amelyek másutt változatlanul éghajlatkárosító módon termelhetnek. A klub – amelyhez mások mellett csatlakozott Chile, Argentína és Indonézia – lényege a versenyhátrány megelőzése. Az Egyesült Államok kilépésével a klímavédelem egyik legfontosabb mozgatórugóját veszítené el globálisan – figyelmeztetett Ricarda Lang, a német Zöldek vezetője.
A kereskedelmi háború kockázata
Második hivatali évében, 2018-ban Trump kereskedelmi háborút indított a többi között az Unió ellen is, az onnan származó acél- és alumíniumimportot pedig egyenesen nemzetbiztonsági fenyegetésnek nyilvánította, ezért 25 százalékos büntetővámmal sújtotta. Válaszul az EU vámot rótt ki hagyományos amerikai termékekre: a farmerre, a bourbonra, a motorkerékpárra és a mogyoróvajra.
Brüsszel és Washington párbeszédének hangneme nem meglepő módon drámaian javult Biden beiktatása óta. A lényeg azonban alig változott. Trumphoz hasonlóan Biden is az „Amerika mindenekelőtt” politikát követi.
Kezdetben úgy tűnt, hogy a helyzet enyhülni fog. A büntetővámokat 2021 végén mindkét fél felfüggesztette. Megegyezésre jutottak az Airbusnak és a Boeingnak nyújtott támogatásokról szóló, évek óta húzódó vitában is. Nagy volt a lelkesedés, amikor Biden 2022 végén az inflációcsökkentő törvénnyel, az IRA-val hatalmas lendületet adott az amerikai gazdaság átalakításának. A több mint 370 milliárd dolláros támogatási program a többi között az elektromos autók, a szélturbinák, és egészében véve a klímabarát termékek gyártását ösztönzi. A szabályozás alapján azonban csak az amerikai gyártók részesülhetnek szubvencióban. A milliárdos támogatásokkal és az alacsony energiaárakkal az USA elcsalogathatja a vállalatokat az EU-ból, kivált a kulcsfontosságú zöld technológia területén. Sőt, az autógyárak is átvándorolhatnak az Egyesült Államokba, ahol sokkal olcsóbb a villanyáram. Trump visszatérése után csak szigorítaná a protekcionizmust – mondta Bernd Lange szociáldemokrata képviselő, az Európai Parlament külkereskedelmi bizottságának elnöke.
„Bízom abban, hogy a kongresszusban a józan republikánusok képesek meghiúsítani a legrosszabbat” – hangoztatta sokkal derűlátóbban Alexander Graf Lambsdorff, az FDP külpolitikai irányítója, aki felidézte, hogy a helyzet Biden protekcionista álláspontjával sem sokkal rózsásabb.
HIRDETÉSA nemzetközi pénzügyi piacok is valószínűleg kilengésekkel reagálnak Trump újraválasztására azok után, hogy első hivatali ideje alatt gyakran bizonyította hozzá nem értését. Az elvileg független jegybankot többször is a kamatlábak csökkentésére kényszerítette, megalapozatlan ígéreteivel pedig az államadósságot duzzasztotta. Biden alatt is nőtt az államadósság, de legalább nem okozott turbulenciát a devizapiacokon.
Több külpolitikai szakértő alaptalannak tartja az amerikai választások miatti aggodalmakat. „A NATO nem egy személytől függ” – mondta például az Európai Parlament zöldpárti képviselője. Szergej Lagodinszkij szerint Trump esetleges második ciklusának az európai önállóság megerősítését kellene ösztönöznie.
Hasonlóan vélekednek Berlinben is. A német parlament külügyi bizottságának elnöke szerint Németországnak többet kell tennie saját és Európa biztonságáért „attól függetlenül, hogy a következő elnököt Bidennek, Trumpnak vagy valaki másnak hívják”. Michael Roth a védelmi költségvetés folyamatos növelését szorgalmazza, hogy elérje a GDP legalább 2 százalékát, erősítené továbbá az európai védelmi ipart. „Nincs értelme »felkészülni« különböző elnökökre” – állítja a német parlament védelmi bizottságának elnöke. Amúgy sem tudjuk befolyásolni az elnökválasztás kimenetelét – érvel a liberális Marie-Agnes Strack, aki szintén a nagyobb német önállóság híve.
Ukrajna valószínűleg elvérezne az USA nélkül
Európa eddig nem bizonyította sikeresen önellátó képességét. A szövetségen belül nincs vita az európai önállóság Emmanuel Macron francia elnök által is többször hangsúlyozott stratégiai céljáról. Jelentéséről azonban nézetkülönbségek alakultak ki. A kelet-európai országok, mindenekelőtt Varsó és a balti államok ellenzik az unió fokozottabb katonai szerepvállalását. Helyette Európa NATO-n belüli szerepét erősítenék, ami Washingtont szorosabban kötné a kontinenshez. Macron célja az EU önállósága a globális színtéren – katonai téren is. Berlin a két álláspont között ingadozik. A kérdésben konfliktusok várhatók, ha Trump ismét elnök lesz.
Visszatérése Ukrajna számára katasztrofális következményekkel járna. Az elmúlt hetekben Trump interjúiból kiderült, hidegen hagyja, hogy Oroszország megsérti a nemzetközi jogot, és nem tanúsít empátiát az ukránok szenvedése iránt. Azt állította, hogy újraválasztása esetén „24 óra alatt” véget vetne az ukrajnai háborúnak. Ha rajta múlna, engedélyezte volna, hogy Oroszország „elfoglalja” Ukrajna egyes részeit. „Nagyon egyszerű tárgyalások” lennének – érvelt –, mert remek az összhang Putyinnal.
HIRDETÉSMindig is csodálta az orosz elnököt, lojalitásának egyik oka pedig hogy Moszkva a 2016-os amerikai választásokat az ő javára befolyásolta. Trump még az orosz támadás előestéjén is „elég okosnak” nevezte Putyin taktikáját. Az ukrán elnökről soha nem beszélt lelkesen. Ennek egyik lehetséges oka: hiába követelte Volodimir Zelenszkijtől, hogy indítson vizsgálatot Biden fia, Hunter ügyében, süket fülekre talált. Trump köztudottan bosszúra éhes.
Ukrajna valószínűleg már vesztett volna az Egyesült Államok támogatása nélkül. A Kijevnek nyújtott nyugati katonai segítség csak akkor kapott lendületet, amikor Washington vette át a koordinációt. Európa eközben belegabalyodik a lényegtelen apróságokba. Március végén az uniós vezetők bejelentették, hogy 12 hónapon belül egymillió tüzérségi lőszert szállítanak Ukrajnának, a jövőben pedig közösen fogják a lőszert beszerezni. Azóta az apró betűs részleteken vitatkoznak. „Ukrajna számára a tétlenség ára emberi életekben mérhető” – jegyezte meg elkeseredetten Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter a Twitteren.
Trump győzelmével Ukrajna még frusztráltabbá válna. Ha rajta múlna ugyanis, az USA inkább kimaradna a nemzetközi konfliktusokból, és a hazai gazdaságra fókuszálna. Trump külpolitikai reflexeit inkább a gazdasági érdekek, mintsem az értékek vezérlik.
Diplomáciai akció
Trump második ciklusa Berlinben valószínűleg Annalena Baerbock számára jelentené a legtöbb változást. A német zöldpárti külügyminiszter baráti viszonyt ápol amerikai kollégájával, Antony Blinkennel. Mindketten némi szerepet játszottak a Nyugat Oroszország elleni szankcióinak koordinációjában. Trump győzelmével Baerbock nem csak egy megbízható partnert veszítene el. Gyengítené azt az értékorientált külpolitikai megközelítést is, amelyre ő törekedett, a feminista külpolitikáról alkotott elképzeléséről nem is beszélve. A német Amerika-politikában most prioritást élvez a kapcsolatfelvétel a republikánusokkal. Ez nem könnyű, mert a kapcsolatok vagy régóta szunnyadnak, vagy egyszerűen nem léteznek.
Németország amerikai nagykövetségének és konzulátusainak munkatársai azt a feladatot kapták, hogy azonosítsák az összes potenciálisan releváns személyt. Ettől kezdve mindenkinek, aki a külügyminisztérium vagy más minisztériumok képviseletében az Egyesült Államokba utazik, előreláthatóan találkoznia kell az amerikai konzervatívokkal. A Spiegel szerint Andreas Michaelis, aki ősszel foglalja el nagyköveti posztját Washingtonban, feladatul kapta, hogy célzott kapcsolatokat építsen ki a Trump-táborral, és így készüljön fel a legrosszabb forgatókönyvre. Ez az előző elnökválasztás tanulsága. A német kormány ugyanis 2016-ban Hillary Clinton győzelmére számított, és nem vette a fáradságot, hogy kapcsolatokat építsen ki Trump csapatával. Ez még egyszer nem fordulhat elő.
HIRDETÉSSem Scholz, sem a hozzá közel állók nem akarják, hogy a transzatlanti kapcsolatokban túl gyorsan változzon meg a status quo. Azzal érvelnek, hogy évek óta nem volt olyan szoros a diplomáciai kapcsolattartás Washingtonnal, mint most.
Trump és Scholz mintha két különböző bolygóról származna. Trump politikája harsány, Scholz pedig következetesen olyannak tűnik, mint aki épp most lépett ki a hűtőházból. Trump az ösztöneire hallgat, és gyorsan címlapra akar kerülni, Scholz viszont csak az eszében és a kancellária odaadó kabinetfőnökében bízik.
Trump azonban személyesen Scholz számára akár előnnyel is járhatna. A kancellár csapatából Angela Merkelt idézik fel, aki nemzetközi szinten csak azért tudott a szabad világ védelmezőjévé emelkedni, mert Washingtonban volt valaki, akit rombolónak tekintettek. Scholz a hozzá közel állók értelmezése szerint szükség esetén akár Trump ellensége is lehetne.