A többszörös olimpiai bajnok atléta egy dokumentumfilmben mondta el igaz történetét, elárulta az eredeti nevét is.
HIRDETÉSNem fosztják meg brit állampolgárságától és nem toloncolják ki Surrey-i kastélyából a négyszeres olimpiai bajnok futót, Mo Farah-t – közölte a sportolóval a brit belügyminisztérium a Daily Mail szerint azok után, hogy Farah egy róla készült, szerdán adásba kerülő brit dokumentumfilmben elismerte, hogy csalással szerezte meg az állampolgárságot.
A hosszútávfutó korábban azt mondta, hogy menekültként, a szüleivel együtt érkezett Szomáliából az Egyesült Királyságba, a BBC és a Red Bull Studios dokumentumfilmjében azonban a BBC News szerint azt állítja, hogy a szülei soha nem jártak az Egyesült Királyságban.
Emberkereskedők markában
Édesanyja és két testvére családi farmjukon él a szakadár Szomáliföld államban, apját pedig egy lövöldözésben megölték, amikor ő négyéves volt. (Szomáliföld 1991-ben kikiáltotta függetlenségét, nemzetközileg azonban nem ismerik el). Nyolc-kilenc éves lehetett, amikor egy nő – akivel korábban soha nem találkozott – repülőgépen vitte őt az Egyesült Királyságba, ahol egy másik család gyermekeire kellett vigyáznia. A valódi neve Hussein Abdi Kahin, a Mohamed Farah nevet emberkereskedőktől kapta.
A nő, akivel utazott, azt mondta a fiúnak, azért viszik Európába, hogy a rokonainál éljen, de szó sem volt erről. Egy idegen családnál házimunkát kellett végeznie és a gyerekek felügyeletével is megbízták, „fizetségként” enni kapott. A nő azt mondta neki, soha senkinek ne beszéljen erről, ha valaha is látni akarja a családját.
Az első néhány évben a család nem engedte, hogy Farah iskolába járjon, 12 éves korában azonban beiratkozhatott a Feltham Community College 7. osztályába. Egykori oktatója, Sarah Rennie azt mondja a BBC-nek, hogy Farah „ápolatlanul és gondozatlanul" érkezett az iskolába, alig beszélt angolul, valamint „érzelmileg és kulturálisan is elhagyatott" gyerek volt. Azok, akik a szüleinek adták ki magukat, nem vettek részt a szülői értekezleteken.
Nem várt fordulat – egy segítő tanár
Fordulatot a testnevelő tanára, Alan Watkinson hozott a fiú életébe, aki észrevette, hogy az atlétikai pályán milyen tehetséges. Mo később elmondta a valóságot a tanárnak kilétéről, illetve a családról és a körülményekről, melyek közt dolgozni kényszerült.
A testnevelő tanár ezután felvette a kapcsolatot szociális szolgálatokkal, és segített Mo-nak, hogy egy másik szomáliai családhoz kerüljön.
„Attól kezdve minden jobb lett. Nagy teher került le a vállamról, akkor lépett színre az igazi Mo” – mondja Farah a filmben.
A fiú 14 évesen kezdett sportolóként hírnevet szerezni, beválogatták, hogy képviselje a brit színeket egy lettországi iskolai versenyen, azonban nem voltak okmányai. Később, 2000-ben Watkinson segített neki, hogy brit állampolgárságért folyamodjon – Mohamed Farah néven.
A dokumentumfilmben Allan Briddock ügyvéd azt mondja Farah-nak, hogy ugyan az állampolgárságát „technikailag csalással vagy megtévesztéssel” szerezte, a körülményekre való tekintettel nem valószínű, hogy felelősségre vonják.
Találkozás a mamával
A dokumentumfilmben később látható, hogy egy londoni szomáliai étteremben egy nő lép Farah-hoz és átad neki egy hangfelvételt, amelyen az édesanyja, Aisha üzent neki.
A kazetta oldalán volt egy telefonszám is, az anyja arra kérte Farah-t, ezen hívja fel, de csak abban az esetben, ha nem lehet gondja belőle. Farah nem sokat habozott.
„Amikor meghallottam a hangját, elragadtak az érzelmek. Az izgalom és az öröm, hogy őt hallom, elfeledtetett mindent, ami történt" – mondja a The Real Mo Farah című filmben Aisha mielőtt mindenre fény derül.
A szomorú igazság
A dokumentumfilmben ugyanis Mo Farah a fiával, Husszeinel – akinek a saját eredeti nevét adta – ellátogat Szomáliföldre, hogy édesanyjával és a testvéreivel találkozzon.
„Soha nem gondoltam volna, hogy élve látlak téged vagy a gyerekeidet. Olyan helyen éltünk, ahol semmi sincs, minden elpusztult. A háború miatt küldtelek el a nagybátyádhoz Dzsibutiba, hogy jobb sorod legyen” – mondja az anyja.
Farah erre megkérdezi, ki döntötte el, hogy Dzsibutiból az Egyesült Királyságba vigyék, mire az anyja azt válaszolja, ezt neki nem mondták el.
„Megszakadt veled a kapcsolat. Nem volt telefonunk, utunk… semmi” – mondja Aisha.
Farah a filmben úgy fogalmaz, azért mesélte el igaz történetét, hogy szembesítse a közvéleményt a még ma is létező emberkereskedelemmel és rabszolgasággal. A BBC állítólag szerette volna megszólaltatni azt a nőt is, aki Farah-t egykor Londonba vitte, de nem reagált a megkeresésre.