rendkívüli hír

rendkívüli hír

A vak szakács, aki sosem adja fel

Éppen ezt olvassa:

A vak szakács, aki sosem adja fel

A vak szakács, aki sosem adja fel
Betűméret Aa Aa

A 44 éves Kurucsai Szabolcs még nem volt 10 éves, mikor szürkehályoggal diagnosztizálták. Akkoriban nem sürgették az operációt, ezért már 20 éves múlt, mikor megoperálták, de egyik szemének látását már ekkor elvesztette. "De ez engem nem zavart semmiben, autót vezettem, megházasodtam, született egy fiam, saját vállalkozásom volt - meséli a férfi. - Aztán 9 évvel ezelőtt egyszer csak minden elsötétült. Elmentem a dokihoz, először azt se tudták, mi van. Kiderült, hogy elpattant egy ér a szemfenéken, emiatt vált le a retinám."

Szabolcs azóta sem lát semmit, mint mondja, olyan, mintha egy telfölös folt lebegne a szeme előtt, mint amikor valakinek a szemébe világítanak zseblámpával. "Voltak, akik azt mondták, hogy kössem fel magam, itt a kötél, itt a vége. Én nem ilyen vagyok. Nem adtam fel, nem akartam öngyilkos lenni, nem gyászoltam. Mentem dokiról dokira, de mindegyik azt mondta: ez van, el kell fogadni. Úgyhogy elfogadtam."

Az elmúlt években létrehozta saját non-profit alapítványát, az Árbóc Egyesületet is, melynek célja, hogy minél több ember ismerje meg a fogyatékossággal élők világát, a kihívásokat, amikkel nap mint nap szembe kell nézniük, és annak a módját, hogyan tudnak nekik ebben hatékonyan segíteni.

"Ebben az óvodások és iskolások csodálatos partnerek. Szeretnék nekik olyan élményeket adni, amik elgondolkodtatják őket, és pozitívan alakítják szemléletüket" - mondja Szabolcs, aki az elmúlt 5 évben 50 ezer gyereknek tartott érzékenyítő előadásokat iskolai keretek között.

"Az emberek nem azért visszautasítóak, mert rosszak, hanem mert még nem találkoztak ilyen szituációval. Mikor megvakultam, kerestem azt, hogy kontaktáljanak az emberek. Direkt nem mentem át a zebrán, csak hogy jöjjenek oda, és tudjak beszélni velük. Nem tudják, hogy hogy kell bánnni egy olyan emberrel, aki vak."

Miért pont szakács?

Szabolcs saját bevallása szerint már gyerekkora óta érdeklődött a főzés iránt. "Minden farsangon szakácsnak öltöztem, és be is segítettem anyukámnak a főzésbe, amennyire egy gyerek tud. Szépen lassan a szórd meg a pogácsát sajttal típusú feladatok után ellestem a fogásokat is. Aztán mégis másfelé fordult az életem."

Tavaly épp a szegedi Hansági Ferenc Szakképző Iskolában tartott előadást, amikor egy tanárral beszélgetve felvetődött, hogy szokott főzni. "Erre kitalálták, hogy készítsünk egy youtube-videót, amiben szemtakaróval főzök, mert ezt úgysem hiszi el senki. Két hét múlva hívtak az iskolából, először azt hittem, a videó miatt - de igazából azt kérdezték nincs-e kedvem főzni az egyik osztályukkal."

Szabolcs elébe állt a kihívásnak: almás sütit és francia lecsót, ratatouille-t készített. És míg 30 gyerek nézte, ahogy darabolja a hozzávalókat, elmondása szerint egyik sem vette észre, hogy ő nem lát. "Ekkor odajöttek hozzám, hogy ők is segítsenek, én meg elővettem a zsebemből egy szemtakarót, és odaadtam az egyik gyereknek, hogy vegye fel. Először húzódoztak, de mikor felvették, hirtelen nagyon megváltoztak. Segítettek egymásnak a darabolásban, odakísérték egymást a tűzhelyhez - szóval kibillentette őket a megszokott rutinból. Ezután döntöttem úgy, hogy elvégzem a szakácsképzést az iskolájukban."

Az egy éves képzés tavaly kezdődött, eleinte elméleti képzéssel, utána gyakorlattal. És itt jött az első probléma, mert Szabolcs nem talált magának olyan helyet, ahol felvették volna gyakornoknak.

"Sok helyen aláírták volna a papíromat, hogy teljesítettem a gyakorlatot, de én tényleg végig akartam csinálni. Végül a szegedi Art Hotel szakácsa döntött úgy, hogy felvesz. Az első perctől fogva azt akartam megértetni ott mindenkivel, hogy ne kivételezzenek velem, csak azért, mert vak vagyok. Majd 400 órát dolgoztam a konyhán a hotelben, igazi kihívás volt, és mind sokat tanultunk a helyzetből."

Sokatmondó, hogy az egy évnyi tanulás alatt semmilyen baleset nem érte Szabolcsot: se a kezét nem égette meg, se az ujját nem vágta el soha. Június végén aztán sikeres vizsgát tett, és átvehette kitűnő bizonyítványát.

"Amikor átadták a bizonyítványt, akkor azért kicsordult a könny a szememből, hogy meg tudtam csinálni. A másik legszebb emlékem pedig, amikor először főztem: rizottót készítettünk, és az a boldog érzés a mai napig megvan bennem, amikor megkóstoltam a saját rizottómat."

Ennek ellenére mégsem szeretne hivatásos szakácsként elhelyezkedni. "Imádok főzni, de azért egy ennyire pörgős rendszerbe nem tudsz beilleszkedni a napi szintű munkában. Egy food truck-os lakókocsiban lehet elbodogulnék, de azért a kollégák nem tudnának annyira figyelni rám. Inkább csak bizonyításként, példamutatásként csináltam meg ezt az egészet, hogy lássák, nincs olyan, amit egy vak ember el ne tudna végezni."

Azért a gasztronómiától nem kerül nagyon távol, mert októbertől barista tanfolyamra fog járni, és tervezi, hogy szakácskönyvet is ír - nem csak vakoknak. Ötletei között szerepel egy saját youtube csatorna vagy videóblog indítása is, amiben vakon főz, vendégei pedig kipróbálják, milyen érzés szemtakaróval főzni - nyáron két táborba is megy, ahol a gyerekekkel pont ezt fogja csinálni - de szívesen utazna is az országban vagy azon kívül, végiglátogatva egy-egy szakács konyháját, hogy még több tapasztalatot gyűjtsön.

Az Euronews kérdésére, "mi az, amit az átlagember nem tud a vakokról, pedig hasznos lenne?" azt válaszolta: "A vak emberek sokkal több mindent meg tudnak csinálni, mint amit gondolnak róluk. Bármikor történhet bárkivel bármi - de ettől függetlenül én ugyanaz az ember vagyok, mint aki 30 éve is voltam."

További fényképek az Árbóc egyesület facebook oldalán találhatóak.