rendkívüli hír

rendkívüli hír

Kerüljük el, hogy a gyerek féljen - politika a családban

Éppen ezt olvassa:

Kerüljük el, hogy a gyerek féljen - politika a családban

Kerüljük el, hogy a gyerek féljen - politika a családban
© Copyright :
REUTERS/Bernadett Szabo
Betűméret Aa Aa

- Anyu, miért bánt minket az ENSZ?
- Nem bánt, az egy nagy szervezet, amiben régóta sok ország benne van, mi is. Inkább ne nézd ezeket a plakátokat.
- Nem tudom nem nézni, valahogy mindig a szemembe megy.
- Akkor ne olvasd el, ami rajta van, nem fontos.
- Akkor inkább ők ne írják oda.
Elkapott beszélgetés a villamoson

Megkezdődött a magyar választási kampány utolsó hete, de lényegében a kormány “állítsuk meg Brüsszelt” kampánya óta erősödő jelenség az, hogy a plakátok, tévé- és rádióhirdetések nemcsak a választókorú lakossághoz jutnak el, hanem a gyerekekre is hatással vannak.

Van olyan kisfiú, aki legóvárosát félti a “gonosz Soros György bácsitól”, más gyermek pedig a nagymamának rajzolt idilli képre tette rá háttérnek a Soros-plakátot. De akinek kisgyerekes szülő barátai vannak, szinte biztos, hogy hallott már valakit panaszkodni arról, hogy politikáról kénytelen beszélni a gyerekkel, annyira megkerülhetetlenek a plakátok és a reklámok menekültekről, migránsokról, veszélyről, Brüsszelről, Sorosról és az ENSZ-ről.

Az Abcúg cikkében is több példa jelenik meg arra, hogy a kormány kampánya már a gyerekek mindennapjaiba is beférkőzött. Mint írják, sokszor a gyerekek azt se tudják, hogy pontosan miről is beszélnek, de ma már a migráns épp olyan szitokszónak számít, mint a cigány vagy a buzi.

A cikkben megszólaló Gyurkó Szilvia gyerekjogi aktivista szerint a szülőknek nem az lenne a feladata, hogy megcáfolják, amit a propagandában lát a gyerek, hanem az, hogy elmagyarázzák neki, hogy felismerje a politikai manipulációt.

Arról, hogy mit tehet és tegyen a szülő, Szél Dávid tanácsadó szakpszichológust és apabloggert kérdeztük, aki heti rendszerességgel ír pszichológiai témában a Magyra Narancsba, Lelki betevő címen.

Euronews: Megpróbáljuk-e kihagyni a gyereket a politikából, egyáltalán lehetséges e az ilyen burokban nevelés ma?

Szél Dávid: Nem nagyon lehet őket kihagyni, ha egyébként nyitottak a világ dolgaira a szülők. Ha olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, néznek tévét, akkor nehéz kizárni a médiát a gyerekek életéből. De még ha nem is ez a helyzet, mindenhol ott a kampány. Ez is a média egyik lényege, ezért ömlik mindenhonnan ilyen erővel Soros, az ENSZ, Brüsszel, hogy mindenki, még a gyerekek is hallják, lássák.

Euronews: Kiválthat-e más reakciót a kormány kampánya a gyerekekből, mivel azt felnőttekre tervezték, és nem rájuk?

Szél Dávid: Igen, kiválthat, például félelmet, szorongást és talán beindíthat mindenféle fantáziát. Amit egyébként a felnőttekből is ki akar, csak egy felnőtt ezekre egész másképp reagál. Egyébként a kampányokat felnőttekre tervezték, de nem az összes felnőttre.

A kisgyerekek nagyjából azt fogják gondolni a kampányok kapcsán, amit a szüleik, az majd később, a kamaszkorban lesz, hogy esetleg nem fognak egyet érteni a szülőktől kapottakkal, de ez egyéb témák esetén is jellemzi a kamaszokat.

Euronews: Ha beszélünk politikáról, mi kezdeményezzük, vagy várjuk meg, míg a gyerek kérdez, vagy esetleg mond olyat, amire rá lehet fűzni komolyabb magyarázatot?

Szél Dávid: A legtöbb gyerek magától is kérdez. A kérdés inkább az, hogy mennyit, milyen mélységben érdemes neki mondani, és itt nagyon fontos, hogy mekkora gyerekről van szó.

A visszakérdezés remek szülői eszköz kommunikációs elakadások esetén: honnan hallottál erről? Szerinted mit jelenthet ez a hír? Fontos, hogy be tudjuk lőni, hogy nagyjából hol tart a gyerekünk, a visszakérdezés pedig ebben mindenképpen segít.

Euronews: Mi az amit feltétlenül kerüljünk el egy ilyen politikáról szóló beszélgetésben?

Szél Dávid: Könnyen vehet olyan irányt egy ilyen beszélgetés, hogy a gyerek félni kezd, ezt pedig nagyon jó lenne elkerülni. A családi beszélgetésekbe bekerülhet a politika, de a család biztonságát, a szülők által nyújtott biztonságérzetet nem szabad, hogy befolyásolja.

Euronews: Mennyire legyen szubjektív, amit mondunk a gyereknek?

Szél Dávid: Azt hiszem, a szubjektivitás óhatatlan, de hát persze én azért hinnék abban, hogy vannak tények, de mintha ezeket mások egész más tényeknek hinnék. Párhuzamos valóságok vesznek minket körül.

A kritikai gondolkodásra való nevelés szinte életkortól függetlenül fontos szülői attitűd lehet, nem az a lényeg tehát, hogy a saját véleményünket ültessük bele a gyerekeinkbe, hanem hogy saját véleményt tudjanak kialakítani. Hogy se mi, szülőkként, se a politika ne tudja őket manipulálni.

Euronews: Ha nézeteltérés van házaspáron vagy családon belül a politikáról, egyeztessünk-e arról, hogy mit mondunk, mielőtt beszélni kezdünk?

Szél Dávid: Azt hiszem, fontos a nézeteltérést a házaspáron belül tisztázni, elfogadni a különbözőséget, és akkor erről már kiválóan lehet beszélgetni a gyerekekkel. Az is fontos, hogy a saját indulatainkat a téma iránt, pláne a másik iránt érzett indulatokat a téma kapcsán ne ragasszunk át a gyerekekre.