rendkívüli hír

rendkívüli hír

"Elvileg minden tagállam be fogja vezetni az eurót"

Éppen ezt olvassa:

"Elvileg minden tagállam be fogja vezetni az eurót"

"Elvileg minden tagállam be fogja vezetni az eurót"
Betűméret Aa Aa

Egy évtizednyi válság és bizonytalanság után az Eurozóna gazdasága egyre több bizakodásra ad okoz. De még mindig magas a munkanélküliség, és nagyok a tagállamok közti eltérések. Mit lehet tenni azért, hogy az euró beváltsa a hozzá fűzött várakozásokat? Az Európai Központi Bank alelnökét, Vitor Constanciot kérdeztük.

Euronews: - Ön szerint indokolt ez az optimista hangulat, vagy vannak kockázatok, amelyek feléleszthetik a válságot?

Vitor Constancio: – Fontos hangsúlyozni, hogy a növekedési ráták összetartanak, vagyis nagyjából azonos mértékben növekednek az eurozóna gazdaságai, és ez a mi szempontunkból a lehető legjobb helyzet, méghozzá a monetáris unió kezdete óta.

- De vajon az Eurozóna még mindig vonzó a tagállamok számára? A válság után sokan arra a megállapításra jutottak, hogy ezt a fizetőeszközt úgy tervezték meg, hogy nem jó mindenkinek, csak a legerősebb tagállamoknak.

- Először tizenegy ország váltott euróra, kétezeregyben tizenketten lettünk, de kétezerhétben, tizenegyben, tizennégyben és tizenötben is volt belépés, ami azt mutatja, hogy bizonyos országok számára még a válság alatt is vonzó volt az a fajta nyitottság és stabilitás, amit a monetáris unió nyújtani tud.

- De azt is látjuk, hogy például Magyarország és Lengyelország nem akar csatlakozni.

- Nem szeretném egyetlen konkrét ország pozícióját sem kitárgyalni, nyilván mindenkinek megvan a saját álláspontja, de a lisszaboni egyezménynek egy alapfeltevése, hogy előbb-utóbb valamennyi uniós tagállam bevezeti az eurót, kivéve azok, amelyek eleve olyan megkötéssel kötötték a szerződést, hogy nem teszik meg. Két ilyen ország van: az egyik az Egyesült Királyság, akik éppen kilépnek. A másik Dánia. A többiek az egyezmény szerint elvileg csatlakozni fognak.

- Vannak más javaslatok is: például hogy legyen az Eurozónának vagy az Európai Uniónak egy pénzügyminisztere. Miért lenne szükség éppen most ilyen miniszterre?

- A pénzügyminiszter ötlete viszonylag friss, és valószínűleg az eurózóna új központi irányítási szintjéhez kapcsolódik. Az lenne a célja, hogy legyen valaki, aki felelősséget vállal az új kapacitások menedzseléséért és a monetáris unió stabilizációs funkciójáért.

- Ez azt jelenti, hogy a tagállamok bizonyos jogköröket átruháznak erre a miniszterre?

- Természetesen. De már a stabilitási és növekedési paktum sok reformot tartalmaz, amelyek rengeteg koordinációt és új szabályt írnak elő a tagállamok számára. A szuverenitás ilyen megosztása a fiskális politika bizonyos területein már most is jelen van. Most arról van szó, hogy létre kellene hozni olyan eszközöket, amelyekkel az euróövezet recessziós periódusaiban stabilizálni lehet a helyzetet a jövőben.

- Beszéljünk az EU növekedéséről. Rendben, jobban mennek a dolgok, a gazdaság erősebb, a bérek egy része emelkedik, a munkanélküliség csökken, bár nem mindenütt. De a déli tagállamok még mindig a válsággal küzdenek minden téren: Olaszország, Portugália, Görögország. Közben persze a legerősebb tagállamok jobb formában vannak. Mit lehet ezzel kezdeni?

- Az összes említett ország, plusz Spanyolország gazdasága is növekszik, ráadásul a spanyol és a portugál gazdaság az eurozóna átlagát meghaladó mértékben.

- De az emberek ezt nem érzik.

- Még nem. Ugyanakkor a munkanélküliség csökkenése ezekben az országokban is érezhető. A növekedés mindenütt újraindult. És a gazdaságok közti különbség növekedése is megállt, ami a válság kezdete óta megfigyelhető volt. Ezeket a folyamatokat támogatni kell, ezért kellenek új kezdeményezések európai szinten, ezért kell elmélyíteni, megerősíteni az európai monetáris unió működését.

- Mi a helyzet Olaszországgal? Olaszország az eurozóna beteg embere? Az ő esetük elég speciális a nem teljesítő hitelek nagy száma és a sérülékeny bankrendszer miatt.

- A nem teljesítő hiteleknek elsősorban a banki profitra van negatív hatásuk, hiszen nem termelnek bevételt, tehát ennek a problémának a megoldása nagyon fontos. Ha a bankok haszontermelő képessége nem nő, nem tudnak hitelezni, így nem tudják támogatni a gazdaság talpraállását.

- A növekedés és a gazdasági talpraállás, a pozitív üzenetek ellenére sok kihívásnak is meg kell felelni az eurozónában. Az egyik ilyen a brexit. Mi a tárgyalások, a válási folyamat legnagyobb kockázata?

- Amikor erről beszélünk, számításba kell venni az Egyesült Királyság, illetve az EU gazdaságának méretét. Nyilvánvaló, hogy a hatások sokkal jelentősebbek lesznek a kisebb gazdaság számára, mint az EU egészében. Senki nem gondolja, én sem gondolom, hogy a brexit azt jelenti majd, hogy nem lesz kereskedelem a két fél között. Ez nem fog megtörténni. A kereskedelem nem fog teljesen megszűnni, ez biztos.

- Ön 2010 óta viseli a mostani tisztségét, vagyis ebben a székben ült az Eurozóna legnehezebb napjaiban is. Mi volt a legnehezebb pillanat az ön számára?

- A válságnak az a fázisa, amikor Görögországban fény derült a költségvetési hiány méretére, és kialakult egy olyan helyzet, amelyben nem tudták magukat a piacról finanszírozni. Ez 2010-ben volt.

- Ön szerint akkor közel volt a vég?

- Ezt azért nem mondanám, de az volt a válság első igazi nagy sokkhatása. Rengeteg viszontagságon mentünk keresztül később is, részben Görögország, részben más országok kapcsán. 2015-ben is voltak nehéz pillanatok, de a kezdeti sokkoló meglepetést, annak összes lehetséges következményével semmi nem múlhatta felül.