rendkívüli hír

rendkívüli hír

"Elvileg minden tagállam be fogja vezetni az eurót"

Interjú az Európai Központi Bank alelnökével, Vitor Constancióval.

Éppen ezt olvassa:

"Elvileg minden tagállam be fogja vezetni az eurót"

Betűméret Aa Aa

Egy évtizednyi válság és bizonytalanság után az Eurozóna gazdasága egyre több bizakodásra ad okoz. De még mindig magas a munkanélküliség, és nagyok a tagállamok közti eltérések. Mit lehet tenni azért, hogy az euró beváltsa a hozzá fűzött várakozásokat? Az Európai Központi Bank alelnökét, Vitor Constanciot kérdeztük.

Euronews: - Ön szerint indokolt ez az optimista hangulat, vagy vannak kockázatok, amelyek feléleszthetik a válságot?

Vitor Constancio: – Fontos hangsúlyozni, hogy a növekedési ráták összetartanak, vagyis nagyjából azonos mértékben növekednek az eurozóna gazdaságai, és ez a mi szempontunkból a lehető legjobb helyzet, méghozzá a monetáris unió kezdete óta.

- De vajon az Eurozóna még mindig vonzó a tagállamok számára? A válság után sokan arra a megállapításra jutottak, hogy ezt a fizetőeszközt úgy tervezték meg, hogy nem jó mindenkinek, csak a legerősebb tagállamoknak.

- Először tizenegy ország váltott euróra, kétezeregyben tizenketten lettünk, de kétezerhétben, tizenegyben, tizennégyben és tizenötben is volt belépés, ami azt mutatja, hogy bizonyos országok számára még a válság alatt is vonzó volt az a fajta nyitottság és stabilitás, amit a monetáris unió nyújtani tud.

- De azt is látjuk, hogy például Magyarország és Lengyelország nem akar csatlakozni.

- Nem szeretném egyetlen konkrét ország pozícióját sem kitárgyalni, nyilván mindenkinek megvan a saját álláspontja, de a lisszaboni egyezménynek egy alapfeltevése, hogy előbb-utóbb valamennyi uniós tagállam bevezeti az eurót, kivéve azok, amelyek eleve olyan megkötéssel kötötték a szerződést, hogy nem teszik meg. Két ilyen ország van: az egyik az Egyesült Királyság, akik éppen kilépnek. A másik Dánia. A többiek az egyezmény szerint elvileg csatlakozni fognak.

- Vannak más javaslatok is: például hogy legyen az Eurozónának vagy az Európai Uniónak egy pénzügyminisztere. Miért lenne szükség éppen most ilyen miniszterre?

- A pénzügyminiszter ötlete viszonylag friss, és valószínűleg az eurózóna új központi irányítási szintjéhez kapcsolódik. Az lenne a célja, hogy legyen valaki, aki felelősséget vállal az új kapacitások menedzseléséért és a monetáris unió stabilizációs funkciójáért.

- Ez azt jelenti, hogy a tagállamok bizonyos jogköröket átruháznak erre a miniszterre?

- Természetesen. De már a stabilitási és növekedési paktum sok reformot tartalmaz, amelyek rengeteg koordinációt és új szabályt írnak elő a tagállamok számára. A szuverenitás ilyen megosztása a fiskális politika bizonyos területein már most is jelen van. Most arról van szó, hogy létre kellene hozni olyan eszközöket, amelyekkel az euróövezet recessziós periódusaiban stabilizálni lehet a helyzetet a jövőben.

- Beszéljünk az EU növekedéséről. Rendben, jobban mennek a dolgok, a gazdaság erősebb, a bérek egy része emelkedik, a munkanélküliség csökken, bár nem mindenütt. De a déli tagállamok még mindig a válsággal küzdenek minden téren: Olaszország, Portugália, Görögország. Közben persze a legerősebb tagállamok jobb formában vannak. Mit lehet ezzel kezdeni?

- Az összes említett ország, plusz Spanyolország gazdasága is növekszik, ráadásul a spanyol és a portugál gazdaság az eurozóna átlagát meghaladó mértékben.

- De az emberek ezt nem érzik.

- Még nem. Ugyanakkor a munkanélküliség csökkenése ezekben az országokban is érezhető. A növekedés mindenütt újraindult. És a gazdaságok közti különbség növekedése is megállt, ami a válság kezdete óta megfigyelhető volt. Ezeket a folyamatokat támogatni kell, ezért kellenek új kezdeményezések európai szinten, ezért kell elmélyíteni, megerősíteni az európai monetáris unió működését.

- Mi a helyzet Olaszországgal? Olaszország az eurozóna beteg embere? Az ő esetük elég speciális a nem teljesítő hitelek nagy száma és a sérülékeny bankrendszer miatt.

- A nem teljesítő hiteleknek elsősorban a banki profitra van negatív hatásuk, hiszen nem termelnek bevételt, tehát ennek a problémának a megoldása nagyon fontos. Ha a bankok haszontermelő képessége nem nő, nem tudnak hitelezni, így nem tudják támogatni a gazdaság talpraállását.

- A növekedés és a gazdasági talpraállás, a pozitív üzenetek ellenére sok kihívásnak is meg kell felelni az eurozónában. Az egyik ilyen a brexit. Mi a tárgyalások, a válási folyamat legnagyobb kockázata?

- Amikor erről beszélünk, számításba kell venni az Egyesült Királyság, illetve az EU gazdaságának méretét. Nyilvánvaló, hogy a hatások sokkal jelentősebbek lesznek a kisebb gazdaság számára, mint az EU egészében. Senki nem gondolja, én sem gondolom, hogy a brexit azt jelenti majd, hogy nem lesz kereskedelem a két fél között. Ez nem fog megtörténni. A kereskedelem nem fog teljesen megszűnni, ez biztos.

- Ön 2010 óta viseli a mostani tisztségét, vagyis ebben a székben ült az Eurozóna legnehezebb napjaiban is. Mi volt a legnehezebb pillanat az ön számára?

- A válságnak az a fázisa, amikor Görögországban fény derült a költségvetési hiány méretére, és kialakult egy olyan helyzet, amelyben nem tudták magukat a piacról finanszírozni. Ez 2010-ben volt.

- Ön szerint akkor közel volt a vég?

- Ezt azért nem mondanám, de az volt a válság első igazi nagy sokkhatása. Rengeteg viszontagságon mentünk keresztül később is, részben Görögország, részben más országok kapcsán. 2015-ben is voltak nehéz pillanatok, de a kezdeti sokkoló meglepetést, annak összes lehetséges következményével semmi nem múlhatta felül.