rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Tündérkirálynő: Bécsben újraértelmezték Purcellt


musica

Tündérkirálynő: Bécsben újraértelmezték Purcellt

Együttműködésben a

A Tündérkirálynő, Henry Purcell operája eltűnt, amikor a brit zeneszerző meghalt a 17. század végén. Csak a múlt század elején került elő újra. A műben az olasz és a francia hagyomány találkozik, és ebből egy brit mestermű született.

A Tündérkirálynőt nemrég mutatták be Bécsben, a Theater and der Wienben. A Les Talens Lyriques zenekart Christophe Rousset vezényli.

Henry Purcell műve úgynevezett szemiopera: e sajátos angol műfaj a színpadi dráma, zene és dalok elegye.

A darab William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékára épül.

A bécsi előadáson még egy csavart elhelyeztek az amúgy is szerteágazó történetben.

- Mi a tipikus a Szentivánéji álomban? A színház a színházban… a színészek előadják, amint amatőr színészek eljátsszák a Pyramus és Tisbe-darabot. Azt gondoltuk, tegyünk hozzá egy pluszdimenziót: megmutatjuk a Tündérkirálynő próbáját, az operát, amely egy másik operát tartalmaz, amelyben van egy színdarab stb. Ez csak ürügy számunkra, hogy bemutassunk nőket és férfiakat, akiket nagyon közel állnak ahhoz, amit ismerünk, megmutathatjuk az érzelmeket, a viszonyokat, az igazságot… Megmutatunk dolgokat, amelyek hatnak ránk, és amelyek a nézőket is megérinthetik, még akkor is, ha a színpad világát, az opera és a próba világát nem ismerik – meséli Mariame Clément rendező.

- Ebben a muzsikában oly sok báj, oly sok vonzerő van, egyszerűen amiatt, hogy zeneileg tükrözi, ami akkoriban Európában történt. Az olasz hagyományt természetesen, aztán sok francia elemet is beletett Purcell: nagy kórusokat, táncokat és intimitást. Persze vannak angol elemek is: a különleges polifónia és az elragadó disszonanciák, amelyeket Purcell használ a hangszerelésben… Aztán ott van az egymást követő sok kis dal bensőségessége – teszi hozzá Christophe Rousset karmester.

Akkoriban a bohózat és a ruhacsere tipikus volt, ezeket az elemeket a bécsi előadás is sikeresen alkalmazza.

- Bár vannak fanfárok, trombiták és üstdobok, azt mondanám, hogy Purcellnél érdekesebb az érzelmi, az emocionális oldal. Megpróbálom megérinteni a közönségemet ezekkel a váltásokkal, olyan ritka minőséget képviselnek, és olyan finom interpretációt igényelnek. Nem lehet “rosszul bánni” ezzel a zenével, gondosan kell bánni vele. Ügyelni kell arra, hogy minden zenész és énekes rendkívül figyelmes legyen, és ne rontsa el ezt a pompás zenei hatást – mondja Christophe Rousset.

- Az elvarázsolt erdő Shakespeare-nél sok mindennek a metaforája. Azon az éjjelen, azon a helyen, abban a pillanatban az emberek olyan dolgokat élnek át, amelyeket korábban nem. Az események megváltoztatják, felkavarják őket. Egy erdőben járunk, éjszaka, de a próbaterem, a színpad, a próbálás hetei szintén egyfajta varázserdőt jelentenek. Ez egy mágikus hely, ahol érzelmek születnek, és meghalnak,ahol valami varázslatos történik – lelkendezik Mariame Clément.

További információk:

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_T%C3%BCnd%C3%A9rkir%C3%A1lyn%C5%91

https://www.theguardian.com/music/2012/jul/17/glyndebourne-fairy-queen-musical-guide-tim-ashley

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Sztárok a sivatag közepén

musica

Sztárok a sivatag közepén