Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Mire jók az iskolai ranglisták?

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Mire jók az iskolai ranglisták?

<p>Az iskolai rangsorok és toplisták az egyik legfontosabb szempontjai a gyerekek iskolaválasztásának. A Learning World adásában ezek hatékonyságát vizsgáljuk, és választ keresünk arra is, hogyan javíthatunk saját iskoláink süllyedő színvonalán? </p> <p>Az iskolai toplistákat az ott tanuló diákok vizsgaeredményei befolyásolják. Sokan elsősorban azért kritizálják a rendszert, mert az főleg a magániskoláknak kedvez. Portugáliába utazunk, hogy kiderítsük, hogy is működik mindez a valóságban? </p> <p>Átlagos reggel Sousáéknál. Carla reggelit készít lányának, Catarinának, mielőtt iskolába vinné. Ugyanabba az iskolába, ahová annak idején ő is járt. A cercoi általános iskola és gimnázium Porto egyik problémás kerületében található. Annak ellenére választották, hogy a suli a 2010 óta rendszeresen közzétett ranglisták alján szerénykedik, és Sousáék is már régóta máshol laknak. </p> <p>“Engem nem érdekelnek a ranglisták, csak az, hogy a lányaim jól érezzék magukat, legyen sikerélményük az iskolában” – mondja Carla Sousa. </p> <p>Carla legkisebb lánya, Catarina tizedikes, műszaki tudományokkal foglakozik, és ösztöndíjat kap, ami lehetővé teszi számára, hogy zenét is tanuljon. A rossz ranglistahelyezés ellenére jól érzi magát ebben az iskolában.Úgy véli, a gond nem a rendszerben, hanem a tanulók motivációjában keresendő. </p> <p>“Rengeteg olyan diák jár ide, akik semmiféle erőfeszítsét nem tesznek, hogy jobban tanuljanak. De vannak olyanok is, akik sikeresek, és őket felveszik a műszaki egyetemre, jogi karra vagy orvosnak” – állítja Catarina. </p> <p>Az iskola igazgatója, Manuel António Oliveira, egyetért mindezzel. Szerinte egy sor tényező befolyásolja egy iskola minőségét: a tanulók elhivatottsága, a családi háttér, a munkanélküli szülők, akik közül sokan nem is tartják fontosnak, hogy a gyerek továbbtanuljon. </p> <p>“Természetesen nem vesszük semmibe az iskolai rangsort, de nem hasonlítjuk össze az összehasonlíthatatlant. Amikor a collage-okról és magániskolákról beszélünk, egészen más minőségről van szó. Ők megválogatják a tanulóikat, kiválaszthatják a tanárokat – mondhatjuk, hogy az oktatási rendszert rájuk szabták” – így az igazgató. </p> <p>Az iskolai ranglista csúcsán is egy portói suli áll. A Colégio Nossa Senhora do Rosário a város elit negyedében található. Eredményei alapja a nemzeti vizsgarendszer. Igazgatója – bár természetesen büszke az intézményre – nem ért egyet az Oktatási Minisztérium rangsorolási elveivel. </p> <p>“Nem tartom méltányosnak, hogy csak a tanulmányi eredmények alapján álljon össze a rangsor. A diákok sokkal többek, mint amit a tanulmányi eredményeik mutatnak. Ráadásul a feltételek sem egyenlőek: a magániskolák sokkal jobb feltételek között dolgozhatnak, mint az államiak” – mondja Maria Teresa Nogueira. </p> <p>A Colégio Nossa Senhora do Rosário az egyéni tanulási modellt részesíti előnyben, amelyben a diákok számos tanórán kívüli aktivitást választhatnak és önkéntes programokban vesznek részt. Minden itt tanuló gyerek megtisztelőnek tartja, hogy a Colégio Nossa Senhora do Rosário-ba járhat, és az itt töltött éveket a jövőbe tett befektetésnek gondolják. </p> <p>“Ez valóban így van. Ez az iskola nemcsak abban segít, hogy jobb ember legyek, hanem olyan ajtókat is kinyit a jövőben, amelyekre egy másik iskola nem lenne képes” – jelenti ki magabiztosan Carolina Magalhães Silva, aki maga is az iskola növendéke. </p> <p>Az iskola egyik fontos vállalása az önkéntesség előmozdítása. Az itt tanulók számára elemi kötelesség az elesettek, a rászorulók segítése. Az igazgató azt mondja: remélik, hogy a jövő empatikus vezetői az ő intézményükből kerülnek ki. </p> <p>Berlin Groupiusstadt negyedében járunk. A munkanélküliségtől és bűnözéstől sújtott városrész iskolája is ennek megfelelően rossz hírű. Egykor mindennapos volt itt az erőszak; a tanárok csak védőfélszerlesben voltak hajlandók belépni az osztálytermekbe, a diákok hol jártak iskolába, hol nem. Az iskola igazgatója, Reinald Fischer így emlékszik azokra az évekre. </p> <p>„A tanáraink szinte alig törődtek az oktatással: az egymásnak feszülő gyerekbandákat kellett kordában tartaniuk. Ezt tették kisebb-nagyobb sikerrel.” </p> <p>A legsötétebb időkben aztán a szülők úgy határoztak: ez nem mehet így tovább. Petíciót fogalmaztak meg, amelyben változást követeltek. Az akció sikeresnek bizonyult. </p> <p>Első lépésként a rossz hírű középiskola egyesült egy környékbeli általános iskolával. Az így létrejövő immár versenyképes iskola új épületet kapott. A diákok és a tanárok kapcsolatát szociális munkások segítségével változtatták meg – lépésről lépésre. </p> <p>„Száznyolcvan fokos fordulatnak nevezném mindazt, ami történt. Egy bezárásra ítélt iskolában egészen új dolgokat próbáltunk ki, sikerrel. Beigazolódott, hogy minden lehetséges, ha különböző emberek közös akarattal dolgoznak egy adott célért” – mondja Guido Beneke szociális munkás. </p> <p>Az élet a környéken persze ettől nem lett könnyebb. Továbbra is jelentős a gyermekszegénység: a szülők 75 százalékának nehézséget jelent akár évi 100 eurót is költeni tankönyvekre. </p> <p>„Olyan tanárokat vettünk fel, akiket érdekelt ez a fajta munka, akik szerettek volna részt venni ebben a kísérletben” – mondja az igazgató. </p> <p>A tanárok nyolcvan százaléka kicserélődött. Az újak egyike, a Dél-Németországból érkezett Erkan Karakaya. Ahonnan ő jött, jóval magasabbak a fizetések és kevesebb a feszültség az iskolákban. </p> <p>“A tény, hogy itt egy merész kísérletben vehetek részt nagyban befolyásolta a döntésemet. Ahonnan én jövök, sokkal konzervatívabba rendszer, a déli iskolák általában elvetik a változást: az egy kényelmes taposómalom volt, évek óta ugyanazt csináltam” – magyarázza munkahelyváltását és Berlinbe költözését a fiatal tanár. </p> <p>Karakaya a tanítást különböző fejlesztő módszerekkel vegyíti az új iskolában. Igyekszik odafigyelni a gyerekek speciális tanulási és viselkedési problémáira. Terápia gyanánt közösen festetik ki azt a termet, ahol később az órákat tartják. </p> <p>Az új tanárok a diákok számára teljesen szokatlan módon kommunikálnak velük. Minden korcsoportnak saját tanára van, akik nem veréssel vagy kiabálással igyekeznek kivívni a tiszteletet.</p> <p>“Új tanáraink vannak, akik egészen másképpen fejezik ki magukat, mint a régiek. Jobb fejek, és egyébként is emberségesebben bánnak velünk” – mondja a riporter kérdésére a 11 éves Jasim Ljuma. </p> <p>És közben épül-szépül az új iskola. Nem messze innen már félig készen is van az új campus, ahol néhány év múlva talán ezek a srácok is érettségizhetnek majd. </p> <p>„A célunk, hogy öt éven belül egészen egyedülálló, új, kidolgozott, megalapozott koncepciót ajánlhassunk azoknak, akik nálunk szeretnének tanulni. Öt évet adok magunknak, és ez így is lesz” ígéri Fischer igazgató úr.</p> <p>És bár a berlini campus projektnek még koránt sincs vége, annyi már most bizonyos, hogy az ilyesmire nem csak tehetős közösségek képesek.</p>