A párizsi megállapodásról kérdeztük az ENSZ klímaügyi vezetőjét Davosban.
HIRDETÉSIsabelle Kumar, Euronews:
Christiana Figueres, köszönöm, hogy időt szakít ránk. Mondja, miért gondolja, hogy ez a mostani klímaegyezmény működni fog?
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Leginkább azért, mert erőskezű vezetők akaratán nyugszik. Itt most minden eddiginél több, 188 állam sorakozott föl azért, hogy megtegye, amit tud az éghajlatváltozás ellen. Mindnyájan azt, amit saját érdekükben is megtennének, nem valamiféle elvont célkitűzés lebeg a szemük előtt, és ez nagy különbség, erős alap az építkezéshez.
Isabelle Kumar, Euronews:
És mit gondol a megvalósításról? A megállapodást is nehéz volt tető alá hozni, a végrehajtás, gondolom, még ennél is nehezebben megy majd.
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Persze, sokkal nehezebb lesz. Nem szeretném jobb színben feltüntetni a helyzetet, mint amilyen, de a végrehajtás legkeményebb szakasza már megkezdődött. Szerencsére nem nulláról kell indulnunk, máris rengeteg program fut a klímaváltozás mérséklésére, vagyis a megvalósítás részben azt jelenti, hogy át kell tekintenünk a már működő projekteket. A megfelelő irányba kell terelnünk a politikai akaratot, a pénzt és a fejlesztést ahhoz, hogy sikerüljön visszafognunk a károsgáz-kibocsátást.
Isabelle Kumar, Euronews:
Minden államnak magának kell meghatároznia a konkrét céljait. Mi a garancia arra, hogy majd nem a legkisebb közös többszöröst keresik?
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Nézze, mindenkiről lehet tudni, hogy hol tart. Az a kérdés, hogy ki-ki meddig jut el. És az ezt vezérlő mechanizmus már megvan. Ugyanis mindenkinek időről időre be kell számolnia a többieknek arról, hogy meddig jutott, és aztán együtt eldöntik, hogy a következő időszakban ki hogyan lehet még eredményesebb. Szóval a haladás iránya, ez a fontos, ezen áll vagy bukik a dolog.
Isabelle Kumar, Euronews:
És mi lesz azzal, aki nem igyekszik?
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Aki ezt nem veszi komolyan, annak meggyűlik a baja a többiekkel. De én úgy látom, most mindnyájan látják, hogy az együttműködés a saját jól felfogott érdekük. Saját fejlesztési érdekeik is azt kívánják, amire a világgazdaságnak szüksége van a következő évtizedekben. Munkahelyek jöhetnek létre, új iparágak születnek, nő az energiabiztonság, javul a közlekedés, az emberek egészségesebbek lesznek. Nagyon sok mindenért érdemes ebben az irányban haladni.
Isabelle Kumar, Euronews:
Mondja, az alacsony olajár nem tehet keresztbe? Nem fogja nehezíteni az átállást? A nemzetközi Valutaalap a minap aggodalmát fejezte ki emiatt.
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Hát bármilyen meglepő, nem. Legalábbis egyelőre úgy néz ki. Sőt, számos méregdrága kútfúrás lekerült a napirendről, és ez remek. Ugye ezek akkor érik meg, ha drága az olaj, sokat lehet keresni vele. Úgyhogy ezek a drága dolgok, mint a mélytengeri és a sarkvidéki olaj vagy a palagáz, szépen a föld alatt maradnak, mert már nincs szükségünk rájuk. Úgy gondolom, hogy az olajtársaságok most a könnyebben és olcsóbban kitermelhető olaj- és gáztartalékok felé fordulnak, ami egy jobb irány, szerintem.
Isabelle Kumar, Euronews:
Az amerikai elnöválasztás miatt nem aggódik? A jelöltek között többen is vannak, akik nem épp ebben az irányban mozdulnának el…
Christiana Figueres, az ENSZ klímaügyi vezetője:
Én bízom abban, hogy az amerikaiak érzékenyek az árnyalatokra. Az már önmagában véve is szomorú, hogy a párizsi klímaegyezményt egyfajta partizánakciónak tekintik az Egyesült Államokban, miközben egyáltalán nem az. Itt gazdasági versenyképességről van szó, ami mellett az összes amerikai államnak föl kellene sorakoznia. A kérdés ugyanis az, ki jár majd az élen a megújuló energia előállításában. És az az ország nemcsak az energiaszektor, hanem általában a tervezés, a kutatásfejlesztés, a technológiai újítás bajnoka lesz. Most India szállítja a jövő technológiáját. Az Egyesült Államok tényleg másodhegedűs akar maradni? Én nagyon remélem, hogy nem.