rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Az operatőr, aki közelről látta a második világháborút


Insight

Az operatőr, aki közelről látta a második világháborút

Ott volt a frontvonalban, Lengyelország felszabadításakor és Berlin bevételekor. Hősiességéért kitüntették, bár később kiderült, soha nem sütött el fegyvert. A neves orosz filmdokumentaristával, a fronton operatőrként dolgozó Borisz Szokolovval az Euronews riportere beszélgetett.

- A mi fegyverünk a kamera volt. Hiszen minket azért küldtek oda, hogy rögzítsük filmszalagra a háborút, és nem azért, hogy harcoljunk. Katonákat, csatákat, fegyvereket vettünk fel. Nem sütögettünk fegyvert, a mi fegyverünk a kameránk volt – mondta.

Borisz Szokolov idén ünnepelte 95. születésnapját. A Második Világháború moszkvai múzeumában a hetven éve készült felvételeket nézve velünk együtt idézte fel, hogyan s miként ment 1944-ben a frontvonalba, és hogyan zajlott a legelső háborús forgatás.

- Akkor mentünk Varsóba, amikor a pontonhidak épültek, és a lengyel hadsereg elkezdett átkelni a Visztulán. Ezt az átkelést mi megörökítettük, ahogyan a lengyel csapatok első parádéját is, a felszabadított Varsóban – mesélte.

Szokolov, a többi háborús operatőrhöz hasonlóan egy társsal dolgozott. Fő “fegyvere”, a három és fél kilós kamera volt. Meg néhány, egyenként fél kilót nyomó szalag.

- Úgy kell elképzelni a kamerát, mint egy régi típusú ébresztőórát. A feltekerési mechanizmus 15 méternyi szalagot bocsátott a rendelkezésünkre, ami nagyjából félpercnyi mozgóképet jelentett. Vagyis fél percnél hosszabb ideig nem tudtunk forgatni, a kamera leállt és mindent elölről kellett kezdenünk, és csak utána tudtunk tovább dolgozni – magyarázta Szokolov.

A technológia tökéletlenségének eredményeképpen előre beállított felvételeket voltak kénytelenek csinálni. Azonban – mint mondta – így is sikerült megmutatni az igazságot a háborúról.

- Amikor Varsóban voltunk, megkértük a katonákat, hogy lőjenek át a folyó túlpartjára. Így mi, arról az oldalról, ahol álltunk, le tudtuk filmezni a robbanásokat. Tüzérségi tüzet kértünk egy bizonyos helyszínre. Aztán telefonon hívtak bennünket, hogy indíthatjuk a kamerát. Mi pedig elindítottuk. De akárhogy is nézzük, mégiscsak az igazi háborút filmeztünk.

Borisz Szokolov számára a legemlékezetesebb forgatás kétségtelenül a német kapituláció aláírása volt. Feladatául azt kapta, hogy a Wilhelm Keitel marsall vezette német delegációt filmezze. Az 1945. május 8-án a marsallról készült fotót Szokolov máig házi archívumában őrzi.

- Még mindig emlékszem Keitel viselkedésére. Nagyon arrogáns volt, a ceremónia kezdetétől fogva. Marsalli botjával üdvözölte az egybegyűlteket, de senki nem viszonozta azt. Az egész azt a benyomást keltette, hogy Keitel nem a legyőzött, hanem maga a győztes – emlékezett vissza.

Néha egészen bizarr felfedezéseket is tettek: a berlini birodalmi kancellária leeresztett medencéjének alján például a szovjet katonák rábukkantak Hitler hasonmásának holttestére. Lepedővel volt letakarva. Szokolov megörökítette a felfedezést, méghozzá úgy, hogy egy magazinból kivágott Hitler-fotót helyezett el a holttest közelében.

- Úgy volt felöltözve mint a Führer. A szalag, rajta a Vaskereszt. A haja ugyanúgy fésülve. A bajusz, szakasztott mint Hitleré. Egy szó mint száz, rendkívüli volt a hasonlóság. A hasonmás orra azonban el volt törve, a homlokán pedig golyó ütötte nyom tátongott – mesélte Szokolov.

A második világháborúban 258 szovjet operatőr dolgozott a fronton, összesen 1944 órányi filmanyagot rögzítettek.Ötből egy a frontvonalon halt meg. De az összes közül, akik megjárták a harcokat, és a győzelmet is közelről látták, már csak Borisz Szokolov él.

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

Insight

Eltemetni a háborút