rendkívüli hír

rendkívüli hír

A kalandvágyon túl - Miért hagyják itt egyre többen Magyarországot?

Egy magyar rockzenekar koncertjén jártunk, ahol magyar számok szóltak magyar közönségnek. Nem lenne ebben semmi meglepő, hogyha mindez nem Londonban

Éppen ezt olvassa:

A kalandvágyon túl - Miért hagyják itt egyre többen Magyarországot?

Betűméret Aa Aa

Egy magyar rockzenekar koncertjén jártunk, ahol magyar számok szóltak magyar közönségnek. Nem lenne ebben semmi meglepő, hogyha mindez nem Londonban történt volna. Ma már olyan sok magyar él a brit fővárosban, hogy nem ritka, ha ilyesmibe botlik az ember. A Hunderground zenekar is erre a százezres nagyságrendű közönségre épít.

Nézőpont

Ha a magyar megmozdul és tömegszerűen elmegy, ott baj van.

Szőke Péter bútorfényezőként dolgozik Angliában. Ezért a munkáért négyszer több pénzt kap, mint Magyarországon, de – mint mondja – megélni is négyszer többe kerül, így őt nem elsősorban a pénz motiválta.

- Teljesen rendben volt az életünk, inkább talán a jövő, hogy jobb jövő legyen nekünk is, meg inkább talán a gyerekeknek.

Sokak szerint főleg a közhangulat miatt jobb a jövő Nyugat-Európában, mások azt mondják: az állam és a politika ott kevésbé szól bele az életükbe, ezért nyugodtabb, hosszabb életre számíthatnak.

- Anglia hagyja élni az embert, nem annyira bántja, mint Magyarország, nem annyira terheli az embert, nem raknak olyan nagy súlyokat a vállainkra – teszi hozzá Péter.

Vele ellentétben Márkus Melinda nem maradt a hivatásánál, az országgal együtt szakmát is váltott. Most egy kávézóban dolgozik, Magyarországon pedig színésznő volt. Talán furcsa váltásnak tűnik, ő most mégis boldogabbnak érzi magát, annak ellenére, hogy az egyik legnagyobb álmát kellett feladnia.

- Zsákutcákban éreztem magam, azt éreztem, hogy akármerre megyek, csak falakba ütközöm, és azt éreztem, hogy ahhoz hogy valami nagy változás történjen, nem elég az, hogy átköltözzek egy másik városba, hogy váltsak egy másik munkát, hanem ezt az egészet együtt kell meglépnem – mesélte kicsit szomorkásan.

Melindát Magyarországon a közhangulat is bántotta, szerinte az emberek valahogy elfelejtettek egymásra odafigyelni. Angliában emiatt is boldogabb: jobban érzi azt, hogy egy közösséghez tartozik, része a társadalomnak, és a munkáját is megbecsülik.

Londonban sok magyar látja az üzleti lehetőséget is, és vállalkozásba kezd. És mivel a magyar fogorvosok munkájának színvonala világhírű, találunk olyan fogászati rendelőt, ahol sok magyar dolgozik. Máté Zoltán, a rendelő menedzsere a kalandvágy és a karrier miatt jött Angliába.

- Van egy olyan vásárlóerő és egy olyan erős gazdaság, ami miatt, hogyha valaki okosan próbálja csinálni az üzletét, akkor működhet, vagy valószínűleg sokkal nagyobb eséllyel működik, mint bárhol máshol, például Magyarországon.

Zoltán azt mondja, ő nem tart attól, hogy kint ragadna, biztos benne, hogy néhány év után haza fog térni. Nem így látja ezt Péter és Melinda. Péter már a gondolattól is elneveti magát, Melinda pedig csöndben és szomorúan mosolyog.

Ha már ennyien vannak itt, miért ne csinálnának olyan közös programokat, mint a már említett rockkoncert? A Hunderground zenekar basszusgitárosa, Bálványosi Zsolt úgy látja, jó ötlet volt magyar számokat játszani.

- Londonban kismillió zenekar van, akik angoloknak játszik angolul, úgyhogy pont inkább az, hogy találtunk egy olyan piaci rést, hogy nincsen versenytárs, itt van 100-200 ezer magyar, gyakorlatilag csak mi játszunk nekik.

Petrovics Péter másfajta közös programokban vesz részt. Az IT szektorban dolgozó vállalkozó az úgynevezett Kreatív Ellenállás által szervezett akciókra, tüntetésekre jár, vagyis azok közé tartozik, akik fontosnak tartják, hogy beleszóljanak a magyarországi történésekbe, akkor is, ha külföldön élnek, mert – mint mondja – talán valamikor még szeretnének visszamenni egy jól működő országba. De Péter szerint évtizedekbe telhet, mire a helyzet megváltozik.

- Az a hatalom, amelyik éppen van, tehát tök mindegy, hogy most mszp vagy fidesz, vagy bárki aki ott van és viszi el a pénzt, és mutyizik, az igazából a társadalmunk tükörképe, tehát azok mi vagyunk, tehát a társadalomnak kell változni, hogy az változhasson – mondja Péter. – Hát, azért nem véletlen, hogy itt vagyok, nem biztos, hogy eléggé önfeláldozó ember vagyok, hogy az életemet abban éljem, hogy kivárjam ezt az időt, hiszen lehet, hogy 50 év. Lehet, hogy 150 év.

Nem csak a Londonban élő magyarok foglalkoznak azzal, mi történik otthon, az itthon élőket, a közéletet is foglalkoztatja a magyarok kivándorlásának egyre erősödő jelensége. A téma ott van a buszon, villamoson, újságokban, zenében, és a színhában is. A Katona József színházban az Illaberek című darab meséli el néhány tipikusnak mondható karakter történetét: a szakmunkásét, az orvosét, a prostituáltét, és a meleg párét.

- Egyszerűen fájdalmasnak éreztem azt a fajta tömeges elvándorlást, amit tapasztaltam, illetve hogy amerre jártam, mindenhol valamilyen módon szóba került ez a téma – meséli Máté Gábor rendező, aki szerint gyávaság lett volna nem foglalkozni a témával. A rendező elsőként említi a politikai okok között a Jobbik erősödő népszerűségét.

- Például van olyan ember, és ez tömegesnek mondható, aki egy olyan országban nem szívesen marad, ahol mondjuk egy szélsőséges párt olyan szavazati aránnyal van bent, vagy egyáltalán bent van a parlamentben, mint ahogy az nálunk megtörtént.

Magyarország 2004-es uniós csatlakozásával még nem, inkább 2009 után ugrott meg a kivándorlók száma. Úgy tűnik, a magyaroknak a lehetőség nem volt elég, inkább a kényszer kellett, amit a gazdasági válság, és a devizahitelek törlesztőrészletének megugrása jelentett. Bár pontos számokat nem lehet tudni, 2009 és 2013 között becslések szerint három-négyszázezren költöztek külföldre.

- Ha a magyar megmozdul és tömegszerűen elmegy, ott baj van – mondja Kaposi Zoltán gazdaságtörténész, és ezt azért is közli így, mert szerinte a magyarok kivándorlását az is megkülönbözteti a többi nemzetétől, hogy a magyarok nem túl mobilisak. Nehezen költöznek egyik helyről a másikra a jobb munkahely érdekében, nem szeretnek lakást bérelni, csak tulajdonolni, és hajlamosak azt gondolni, hogy ha egyszer van egy állásuk, akkor majd nyugdíjba is onnan mennek.

Kaposi Zoltán a kivándorlás jelenségét egyetemi oktatóként a bőrén is érzi, hiszen amíg húsz éve a 14 és 20 év közötti fiatalok 12 százaléka akart külföldre költözni, ez az arány most 32 százalék. Kaposi Zoltán szerint a kivándorlásnak elsősorban gazdasági, megélhetési okai vannak, de azért van itt más is.

- Önmagában mindenfajta lehetőség, az hogy nem rúgnak bele az emberbe kétóránként, hogy embernek nézik, hogy szabadságjogai vannak, közösségi jogaik vannak, betartják, stb, tehát hogy érvényesülhet az ember, hogy nem feltétlenül éreztetik az emberrel, hogy ő honnan jött vagy kicsoda, hanem azt nézegetik a munkahelyek egy részén biztosan, hogy mit teljesít. Tehát ezek azért itthon nincsenek meg – véli a professzor.

Anglián kívül a legtöbb magyar Németországban, vagy a szomszédos Ausztriában köt ki. Bécs mindössze 3 óra Budapesttől, a fű mégis zöldebb.

Egy németórába is belefutunk, ahol a tanár és a diákok is magyarok. Sokan nyelvtudás nélkül vagy minimális nyelvtudással is belevágnak az új életbe.

Ahogyan Dobos Dorottya is, aki a családjával másfél éve költözött ide. Otthon úgy érezték, nem tudnak könnyen egyről a kettőre jutni – sem a kétdiplomás édesanya, sem a vállalkozó édesapa. Dorottya azt mondja, amikor két kisgyerekkel valaki nekivág, és mindent maga mögött hagy, az nem nevezhető kalandvágynak.

- Amikor hazamegyek, és azt látom, hogy olyan szomorú, olyan megfáradt emberek vannak körülöttem… Most amikor otthon voltam, akkor egy öreg hölgy bejött a gyógyszertárba, és elkezdett sírni, amikor a gyógyszerét kérte, szóval amikor ezt látom, összeszorul a szívem, és itt ilyennel nem nagyon találkozunk – meséli Dorottya.

A Dobos-családnak a beilleszkedéssel nem volt gondja, részben azért, mert rengeteg magyar veszi őket körül.

Ennek a sok magyarnak nem csak az otthon marad szeretteik hiányoznak, hanem a kultúra is. Ezért jár össze egy nagy csapat a bécsi magyar táncházba: az ismerős dallamok és lépések adnak egy szeletet a hazájukból. És szeretnék, hogy a már minden bizonnyal külföldön felnövő gyermekeik legalább ennyit kapjanak a magyar kultúrából.

A gazdaságtörténész szerint ha már az értelmiség sem tud megélni, és inkább elmegy, az katasztrófához vezethet. Főleg, ha nem jönnek vissza. Ezt pedig nehéz előre megmondani.

Bár a szabad munkavállalás alapvetően pozitív dolog, ha egyes szakmák teljesen leépülnek, az komoly károkat okozhat a gazdaságnak, a családok szétszakadása pedig demográfiai problémákat jelenthet. A kivándorlás egészen addig folytatódhat, amíg nem változik a magyar gazdaság és munkahelykínálat, ezzel együtt pedig az oly sokat hibáztatott közhangulat.