rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Goldoni-komédiát rendezett Gothár Péter


Magyarország

Goldoni-komédiát rendezett Gothár Péter

Itáliai klasszikus, Carlo Goldoni Két Úr szolgája mellett döntött a Vígszínház, amikor felkérte Gothár Pétert, hogy állítsa színpadra a darabot a Pestiben.

Az 1745-ben íródott vígjáték több évszáddal később is kacagtat. A félreértéseken alapuló helyzetkomikumra az egyszerre két – egymásról mit sem sejtő – úr között lavírozó szolgát, Truffaldinót megformáló Mészáros Máté parádés alakítása teszi fel a pontot. De ugyanúgy brillírozik a többi szereplő, Bata Éva, Gonda Kata, Réti Adrienn, Kerekes József, Lengyel Tamás, Lukács Sándor, Molnár Áron és Orosz Ákos is. Gothár Péter egyedi humora, groteszk felé hajló értelmezése pedig garancia a végignevetett estére. A szöveg – Török Tamara fordítása alapján – Varró Dániel, Gothár Péter és Vinnai András munkája.

Réti Adrienn 2009-ben végzett a Színművészetin, Hegedűs D. Géza, Marton László és Forgács Péter osztályában. A diploma után a Bárkához szerződött, a Vígszínház társulatának 2011 óta tagja. A Goldoni-darabban Beatricét alakítja, aki az előadás nagyobb részében elhiteti a többiekkel, hogy ő nem más, mint saját, meggyilkoltnak hitt bátyja.

Bevallom, a próbát elnézve, egy gondolat zakatolt bennem végig: hogy végre! Végre az eddigiektől eltérő szerepben láthat téged a közönség. Ráadásul Beatrice a darab jó részében férfiként van jelen, bátyja ruhájában. Milyen férfit játszani?

- Én élvezem. Annyira azért nem egyszerű, ahogy azt elsőre gondolnánk, hogy mélyen beszéljek, meg hogy ilyen-olyan mozdulatot csináljak. A saját gesztusaimat használhatom. Azt mondjuk nyilván kordában tartotta Péter, (Gothár Péter rendező – a szerk.) hogy ne legyen túlmozgásos, hanem egy határozott férfi legyen, aki csak úgy áll és mondja és attól lesz valamilyen. Ez nagyon nehéz. A színész mindig csinálna valamit, így nem könnyű megteremteni egy ilyen nyugalmat,. Aztán meg ugye el kell játszani a másik végletet, hiszen a végén ott van egy ilyen sírós, teljesen rebbenékeny nő, akiről kiderül, hogy ő volt végig a férfiruhában.

Meglepődtél, hogy ezúttal nem egy butácska, külsőségekre adó, külsőségekért élő nőt kell alakítanod, vagy tudatos váltásról van szó?

- Tőlem nagyon távol áll ez a „libáskodás”, ezek a nagyon mű nők, a könyökhajlatban hordott táska, meg az ocelotminta. Viszont ez a fajta „valamilyenség” mindig nagyon érdekelt engem, mert ránézek ezekre a csajokra, és látom, hogy nagyon valamilyenek. Csak ez már kifulladt, már nem érdekel, már a csábító nő se érdekel. Természetesen most vagyok abban a korban, hogy most kapok „jó nő” meg „szexi” szerepeket, nyilván jólesik, de most már azért kicsit más dolgok érdekelnek. Ezáltal más dolgokat is vonzok be. Szerintem ennyi a magyarázat.

Gothár Péterrel nem most dolgozol együtt először. A Makrancos Katát is ő rendezte. A mostani próbák milyen hangulatúak voltak?

- Teljes agymenés (nagyot nevet). Mindenféle dolgot kér, jobbra, balra… Amit természetesen megcsinálsz, de csak utána érted meg, hogy miért akarta azt. Utólag nyer értelmet nagyon sok dolog.

Ösztönös vagy inkább tudatos színésznek tartod magad?

- Ösztönös színésztanuló voltam a Színművészeti előtt is, ott is, aztán szépen elkezdett bejönni a tudatosság. A mai napig tanulom a technikákat. Ehhez a darabhoz is vannak technikák, hogy hogyan van az, hogy határozott, de azért többszínű legyen, ne mindig csak kérjen valamit, és még ezzel készen sem vagyok. De muszáj megcsinálni, a követelőzésnek, a határozottságnak a különböző fokozatait, hogy értsem, hogyan jut el odáig, hogy megveri a szolgáját.

Nem panaszkodhatsz. Ahogy itt az előbb összeszámoltuk, jelenleg alsó hangon nyolc darabban vagy benne.

- És egy tv-sorozatban is játszom, két hónapja. Október 12-én bemutattuk A Mester és Margaritát, utána rögtön elkezdtük próbálni ezt a Goldoni-darabot, és akkor kezdtem el forgatni is. Azt mondták, hogy ott nagyon jó hangulat van, és ez tényleg így van. Olyan emberekkel vagyok, akikkel szívesen dolgozom és bevallom, nagyon sokat lehet tanulni belőle, nem gondoltam volna. Az, hogy kamera előtt vagy, hogy átnézed a szöveget, hogy olyan szöveget mondjál, úgy csavarj rajta, hogy hiteles legyen, ne ugorjon le a képernyőről, ne legyen életidegen.

A családod mindig, mindenben megnéz?

- Persze. Ők pont tegnap látták ezt, és fellélegeztek: „kislányom, végre nem öltek meg, nem vertek, nem játszol ilyen rettenetes nőt, gyönyörű vagy, és nevettünk”. Mert eddig mindig megkaptam, hogy „miért nem lehet egyszer valami naivat, valami kedveset”. Én meg mondtam, hogy „de hát én ezt szeretem, játszani valamit, valahová eltolni magamat”. Nyilván ehhez kell tudni, hogy az ember önmaga hol van. Puhább lelkületű figurát játszani egyébként a magánéletnek is jót tesz, mert az ember ott is elkezd puhulni lelkileg.

Ezek szerint van mit puhulni a magánéletben? Keménynek tartod magad?

- Egy nő manapság belekeményedik az életbe, a pénzkeresésbe, abba, hogy helyt kell állni magáért. Jót tud tenni egy olyan szerep, amiben az ember könnyű lehet, rebbenékeny, finom. Olyan, amilyen az életben nem lehet, mert akkor kihasználják. És képzeld el, színészként sem volt egyszerű „visszapuhulni”, egy csomó teljesen más szerep, karakter után, amit ugye elkezdtek rámhúzni. Úgyhogy tényleg itt volt az ideje.

Réti Adriennt jelenleg a következő darabokban láthatja a Víg- illetve a Pesti Színház közönsége: Képzelt beteg, Túl a Maszat-hegyen, Mikve, Makrancos Kata, A lovakat lelövik, ugye?, Danton halála, Lumpáciusz Vagabundusz, A Mester és Margarita, Ha majd egyszer mindenki visszajön, Két úr szolgája.

Szöveg: Kónya Rita Veronika
Fotók: Gergely Beatrix

Felállni a meggyalázottságból - Polcz Alaine szerepében Halász Judit

Magyarország

Felállni a meggyalázottságból - Polcz Alaine szerepében Halász Judit