rendkívüli hír

Megéri Európában gyártani?

Éppen ezt olvassa:

Megéri Európában gyártani?

Betűméret Aa Aa

Míg korábban a nagy cégek kizárólag a gyártás külföldre telepítésében láttak fantáziát, a közelmúltban ellenirányú folyamat kezdődött. Milyen előnyei vannak az európai termelésnek?

2008. óta az európai ipari termelés tíz százalékkal csökkent, a szektor négymillióval kevesebb munkavállalót foglalkoztat. Mindez annak a folyamatnak az eredménye, amely során a legtöbb nagy cég a Távol-Keletre telepítette a gyártást. Mára azonban kiderült, hogy annak is vannak előnyei, ha egy cég közel van a vásárlókoz – akik egyelőre még mindig Európában vannak.

- Ha valaki a világ túlvégére telepíti a gyártást, és azután az árut be kell hoznia az Unióba, ott drága lesz a szállítás, és sokba kerül a rugalmasság hiánya is – magyarázta az Euronewsnak Bruno Cercley, a többek között síléceket gyártó Rossignol csoport igazgatója. – Ha közel vagyunk a piacainkhoz, gyorsabban tudunk reagálni a kereslet változásaira, és ez komoly előny a versenytársakkal szemben.

A Jura hegységben található Morez a francia szemüvegkészítés bölcsője. A legtöbb itteni cég már legalább részben külföldön készíti a szemüvegeket, de az egyik legrégebbi, a XIX század végén alapított Albin Paget ellenáll a trendnek. Úgy vélik, hogy ha Franciaországban megszűnik a gyártás, akkor a minőség alapját adó szaktudás is eltűnik.

- Természetesen nem tudunk versenyezni a kínai bérekkel, de a francia dizájn, a franciaországi gyártás és a gyors reakcióidő lehetővé teszik, hogy helytálljunk a piacon, mert garantálni tudjuk a minőséget – mondta Jean-Michel Werling, az Albin Paget csoport vezérigazgatója. – Nagyon kevés a hibás termék, egy százalék alatti, vagyis valóban magas színvonalon dolgozunk.

Ugyanakkor a Rossignol és az Albin Paget csak az első fecskék ebben a folyamatban – kérdés, hogy új trendnek vagyunk a tanúi, vagy elszigetelt, rétegigényeket kiszolgáló piaci stratégiákról van-e szó.

A minőségre és a rétegigényekre alapozott üzleti modell jellemző azokra az európai vállalatokra, amelyek nem telepítik a gyártást keletre. Nem könnyű feladat ez, amint azt egy luxusfehérneműket gyártó műhely példája is mutatja. A cég szövetkezeti formában alakult újra a Lejaby csoport összeomlása után, annak maradványaiból. Az újrakezdés ellenére még mindig sok egykori alkalmazott van az utcán.

Muriel Pernin vállakozó és néhány korábbi Lejaby-alkalmazott összefogott, befektetőket kerestek, és egy éve újranyitották a műhelyt. Harminc embernek adtak ezzel munkát. Christiane-t harmincnyolc évi munka után bocsátották el a Lejaby-tól, néhány hete, mikor találkoztunk vele, azt hitte, újrakezdheti.

Megrendelésekben nem volt hiány, de a cégnek gondot okozott, hogy betartsa a szállítási határidőket, mert még nem sikerült a gyártást és a gyors beszerzést a piaci igényekhez szabni. A saját tőke jelentős részét kutatásokba fektették, hogy megújítsák a gyártási folyamatot.

Törekvéseik azonban kudarcba fulladtak. Forgatásunk idején új befektetőket kerestek, a vállalat azonban falba ütközött: a bankok elutasították, hogy támogassák. A műhely kénytelen volt bejelenteni, hogy befejezi működését. Megfelelő finanszírozás híján nem tudják folytatni azt a vállakozást, amelyben néhány hete még mindannyian hittek.

Hacsak az állam nem dob nekik mentőövet, véget ér egy olyan vállalkozás, amely nem szűkölködött sem tehetségekben, sem ügyefelekben, sem tervekben, melyek között saját márka piacra dobása is szerepelt. Egy álom szertefoszlott, és ez is mutatja, hogy milyen akadályokkal kell megküzdenie Európában az újfajta, igen törékény gazdaságnak.