rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Spanyolországban drogozni nem bűntény, és mi büszkék vagyunk erre"


Spanyolország

"Spanyolországban drogozni nem bűntény, és mi büszkék vagyunk erre"

Spanyolország egyik legismertebb drogszakértője szerint a spanyol fiatalok legnagyobb gondja nem a droghasználat, hanem a problémás alkoholfogyasztás.

Francisco Babín a spanyol kormány drogügyekkel megbízott képviselője, akit többször támadtak már a kannabisz-klubok gyors katalóniai és baszkföldi terjedése miatt. Az Euronews-nak adott interjújában Babín úgy nyilatkozott, hogy a spanyol kormány drogpolitikája pozitív eredménnyel járt, Spanyolország pedig élen jár a drogterjesztés elleni harcban.

Rafael Cereceda interjúja

Euronews: – Úgy tűnik, az utóbbi években csökkent a drogfogyasztás Spanyolországban. Hogyan értékeli Ön a helyzetet?

Francisco Babín: – Senki, akibe egy csöpp józan ész is szorult, sem lehet 100 százalékig elégedett egy olyan érzékeny területen elért eredményekkel, mint épp a drogfogyasztás. Van rá néhány okunk, hogy bizakodjunk, de számos okunk van arra is, hogy aggódjunk.

Legnagyobb félelmünk jelenleg a növekvő tendenciát mutató problémás alkoholfogyasztás, vagy a legálisan kapható narkotikumok fogyasztása, ami mára túllépte a kannabisz-használat mértékét is, és ékesen megcáfolta azt a tételt, ami szerint a társadalomnak csak bizonyos szegmensei válnak drogfogyasztókká – mely feltevésnek egyébként semmilyen tudományos alapja sincs.

- Hogyan tudott csökkenni a teljes drogfogyasztás (ide értve a legális narkotikumokat és az alkoholt is)?

- Ezt az egész csökkenés-dolgot egy trend részének kell tekintenünk, melyet egy adott pillanatban megvizsgáltak, de nem biztos, hogy ez mindig így marad. Például a kokainfogyasztás mélypontja 2007-ben volt, nem most.

Általában véve azonban úgy véljük, hogy a kormány drogpolitikájának volt pozitív hatása. Abszurd volna azt mondani, hogy a megelőzéspolitikába ölt energia az egyetlen oka ennek a csökkenésnek, de az tény, hogy fontos szerepet játszott benne a prevenció. Ezenkívül – bár bizonyítani nem tudjuk – de úgy gondoljuk, hogy a fogyasztás nem feltétlenül kötődik a függőséghez, a rekreációs célú fogyasztás pedig a gazdasági válság és az emberek pénztelensége miatt az utóbbi időben sokat csökkent, mivel az embereknek nem volt más választása, mint hogy csökkentsék vagy abbahagyják a fogyasztást. Ezenkívül ne felejtsük el azt sem, hogy Spanyolország az egyik vezető szereplője a drogterjesztés elleni harcnak.

Úgy gondolom, sok tényezője van ennek az eredménynek, és ezek közül sok olyan is, amit nem tudunk kontrollálni, ami nem rajtunk múlott.

- Mi volt az a drogpolitika és azok a befektetések, amik működtek?

- Csak példaképpen, mivel több akció is futott párhuzamosan: 2006-ban, mikor a kokainhasználat megkétszereződött – ha nem megháromszorozódott – 1996 óta, a kormány úgy döntött, hogy extra pénzt szán a prevencióra és a rehabilitációs kezelésekre, különösképp a kokainfüggők kezelésére, és nem sokkal ezután a fogyasztás elkezdett csökkenni.

- Ezek szerint ennek a drogpolitikának a bevezetése után megugrott a leszoktató-kezelések és a szerhasználat-elhagyók száma?

- Nem, valójában ennek épp az ellenkezője történt, kevesebben jelentkeztek – ami szintén csak azt bizonyítja, hogy a fogyasztás csökkent. Mióta drogosokkal foglakozom, mindig azt láttam, hogy a fogyasztás kezdete és a között a pillanat között, mikor rászánják magukat az elvonóra, elég hosszú idő tellik el – vagyis logikus, hogy a fogyasztás csökkenése együtt jár a kezelésre jelentkezők számának csökkenésével is.

A kezelésre jelentkezők létszáma eléggé stabil, inkább csak a profiljuk változott meg. Jelentős növekedést látunk a kannabisz-fogyasztás miatt jelentkező tinédzsereknél. Úgy gondolom, ezt fontos kiemelni annak ellenére is, hogy sokan azt próbálják elhitetni, a kannabisz-használatnak nincs hatása az egészségre.

- Milyen problémáik vannak ezeknek a tinédzsereknek?

- Fiatal koruk ellenére igen nagy gond a “problémás szerhasználat” és a függőség, illetve teljesítmény-problémáik vannak az iskolában vagy a munkahelyükön is. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a kezelésre jelentkezők 90 százaléka 18 év alatti. Ezen el kéne gondolkozniuk az embereknek.

- Hogy magyarázza azt, hogy a kokain ennyire elterjedhetett Spanyolországban? A fieszta-kultúra miatt? Vagy a Latin-Amerikával fenntartott szoros kapcsolatok miatt? (a Latin-Amerika-Spanyolország útvonalon hozzák be Európába a legnagyobb drogszállítmányokat, a szerk.)

- Nos ez egy eléggé paradigmatikus helyzet: az EU-ban lefoglalt kokain-szállítmányok legalább 50 százalékát ugyanis a spanyol rendőrség foglalja le.

- Szóval a földrajzi viszonyok miatt alakult így?

- Kétségkívül része van benne ennek is. Mi vagyunk az európai kontinens nyugati kapuja és a drogtermelőkhöz legközelebb álló ország. Ez változóban van a rendőrségi akcióknak hála, de semmi kétség, hogy Spanyolország egy fontos csomópont és az Európába irányuló drogszállítmányok legnagyobb részét is itt próbálják bejuttattni, ami miatt a drog nagy részét végül nálunk értékesítik.

Ezek mind fontos tényezők voltak a kokainhasználat elterjedésében, de a hozzáférhetőség volt mind közül a legfontosabb.

Kannabisz-klubok – mért van belőlük annyi Katalóniában és alig egy pár Madridban?

- Nem tudom, tudok-e válaszolni erre (nevet). Valószínűleg egyeseknek több érdekük fűződik ahhoz, hogy ezeket a klubokat Katalóniában vagy Baszkföldön hozzák létre, mint más régiókban. De szeretném ha világos lenne, és a riportjában is világossá tenné, hogy az a kép, ami külföldön elterjedt ezekről a kannabisz-klubokról, az teljesen hamis, és csak azoknak áll érdekében terjeszteni, akiknek érdekük fűződik ahhoz is, hogy ezeket a klubokat más helyeken is meghonosítsák.

Teljesen téves ugyanis az az információ, hogy ezek a klubok legálisan tehetnek bármit a kannabisszal. A kannabisz termelése és árusítása továbbra is bűntény, és ha bizonyítékunk van rá, hogy a klubtagokon kívül másnak is árusítottak, bíróság elé visszük az ügyet. A klubok sokszor a szólásszabadság mögé bújva indítanak vitát a fogyasztásról, ami nem tilos, de nem jelenti azt, hogy joguk van termeszteni vagy terjeszteni a kannabiszt.

- De a klubok mondhatják azt, hogy privát fogyasztásra adnak el, ami engedélyezve van Spanyolországban.

- Ez egy rendkívül megtévesztő magyarázat. Ha józanul nézzük a dolgokat, Ön privát célú fogyasztásnak nevezné azt, ha egy klubnak 3000 tagja van és köztük osztja szét a marihuánát? Ez semmi más, mint játék a szavakkal. A személyes célú fogyasztás esetében, csakúgy, mint a megosztott droghasználatnál, melyet szintén engedélyez a törvény, több feltételnek is meg kell felelnie a cselekménynek. A törvény részletesen leírja, hogy a személyes használat

1. Csak függőkre vonatkozik, nem bárkire, aki szórakozni akar kicsit

2. Csak zárt, közösségi hozzáféréstől mentes helyen lehet fogyasztani

3. Csak akkor, ha minden résztvevő drogfüggőként van azonosítva

4. Csak annyit fogyaszthatnak, ami arra az alkalomra elég, vagyis nem gyűjthetnek készleteket

5. És alkalmi fogyasztásról lehet csak szó, melyet nem lehet reklámozni.

Természetesen nem hagyhatjuk, hogy ezek a klubok a kiskapukra koncentrálva kijátszák a szabályokat. Amit tesznek, az törvényellenes, és ha bizonyítékunk van rá, büntetőeljárást kezdünk ellenük.

- Nem lehet, hogy a spanyol adminisztráció decentralizációja játszik szerepet a különböző régiók közötti különbségek kialakulásában?

- Nem, én nem gondolom, hogy ennek bármi köze volna hozzá.

- De az általunk megkérdezett klubok azt mondják, hogy a decentralizációnak igenis van hatása: a hatóságok sokkal szigorúbbak Madridban, mint Katalóniában.

- Ez ismét egy hamis érv, mondhatnám hazugság. A törvény ugyanaz az egész országban. A kluboknak lehetősége van bejegyeztetni magukat, mint új klubot, készíthetnek maguknak weboldalt, reklámozhatnak, de semmilyen formában nem árulhatnak marihuána palántákat.

- És soha nem hivatkoznak arra, hogy a társasági szabályzatuk értelmében osztanak kannabiszt?

- Nagyon jó jogi tanácsadóik vannak, ez tény. Ezek a csoportok hatalmas pénzeket szednek ki a klubokból. Sok, az arcát fel nem vállaló ember érdekelt abban, hogy promótálják a marihuána árusítását és ebből pénzt csináljanak, és nekik nagyon jó ügyvédeik vannak. Ugyanakkor, miután ezek a társaságok elstartoltak és elég bizonyítékunk van ellenük, felléphetünk ellenük. Ráadásul sem a termesztés, sem az üzletelés nem megengedett számukra.

Akárhova megyek, mindenütt el kell magyaráznom ezt. Legyen szó Mexikóról, Peruról, ezek a klubtulajdonosok mindenütt előttünk járnak. Sokszor csodálkozom, milyen forrásokból teheti meg ezt egy olyan klub vezetője, melynek papíron 50 tagja van, igazgatója mégis a fél világot bejárja, hogy elmondja, milyen csodálatos is a kannabisz üzleti modellje Spanyolországban. Miközben ellentmondás van aközött, amit tesznek és amit mondanak. És az biztos, hogy nem fogjuk megváltoztatni a törvényhozásunkat azért, hogy toleránsak legyünk ezzel a viselkedéssel szemben.

- A spanyol drogpolitikát eléggé megengedőnek tartják, és tényleg enged ilyen szituációkat kialakulni. Ön szerint meg kéne változtatni a jelenlegi drogpolitikát?

- Spanyolországban a drogfogyasztás nem számít bűnténynek, és mi büszkék vagyunk erre, ezért nem is áll szándékunkban változtatni ezen. Korábban megszenvedtük a HIV-járványt, vagy a heroin terjedését, ami több mint 20 évvel ezelőtt oda vezetett, hogy mélyen el kellett gondolkoznunk: azt a személyt, akinek problémája van a drogokkal, beteg emberként kell kezelnünk, nem pedig bűnözőként, akit meg kell védeni a drogdílerektől és attől, hogy gyarapítsa a kábítószerből befolyó profitot. Ezért úgy gondoltuk, hogy nem büntethetünk meg egy beteg embert, mert ez csak távoltartaná őt az ellátórendszertől és meggátolná a társadalomba való integrációját.

A nyilvános helyen történő fogyasztás tehát továbbra is bűntény, melyet büntetnek, mivel arra ösztönözheti a drogot nem fogyasztókat, hogy próbálják ki a szert. A drogterjesztést és kereskedelmet pedig nagyon szigorúan büntetik. A privát célú fogyasztás, a nyilvános helyen történő fogyasztás és a terjesztés pedig jól megkülönböztethető fogalmak a törvényhozásunkban.

- Mik a spanyol kormány prioritásai drogügyben?

- Egyrészt a kiskorúak problémás alkoholfogyasztásának megállítása – épp most dolgozunk egy új jogszabályon ez ellen. A minőségi figyelem biztosítása a drogproblémával kűzdőknek; egy új, gyors jelzőrendszer kialakítása az új kábítószerek, a designer drogok beazonosítására és kiszűrésére, amelyek egész Európában problémát jelentenek; és végül mindenki számára világossá tenni, hogy a jelenlegi kannabisz-politikán nem fogunk változtatni!