A nagy közösségi platformoknak nem érdekük, hogy eltávolítsák a vitát generáló tartalmakat, de hamarosan komoly büntetéseknek nézhetnek elébe, ha megsértik az uniós szabályokat. Többek között erről beszélt nekünk Berecz Tamás, az International Network Against Cyber Hate nevű alapítvány igazgatója.
HIRDETÉSElőször is, mi inspirál valakit arra, hogy valaki a gyűlöletbeszéd elleni harccal foglalkozzon?
Igazából ez nem egy konkrét döntés volt nálam. Amikor végeztem a mesterdiplomámmal, egy olyan magyar civil szervezethez, az Athena Intézethez kerültem, amelyik a magyarországi extrémista csoportok monitorozásával foglalkozott. Sajnos az alapítvány csődbe is ment, nem tudtuk fenntartani magunkat, és amikor már épp arrafelé haladtunk, hogy le kell húzni a rolót, teljesen váratlanul jött egy email, hogy az INACH embereket keres egy új EU-s projekthez. Ennek már kilenc éve, azóta itt dolgozom.
Az INACH az International Network Against Cyber Hate, azaz nagyjából az online gyűlöletbeszéd elleni hálózat rövidítése. De mi is ez tulajdonképpen?
Ez egy Hollandiában bejegyzett alapítvány, amit azzal a céllal hoztak létre, hogy kialakítsanak egy nemzetközi civil hálózatot, amelyik fellép az online gyűlöletbeszéddel szemben. Ez 2002-ben történt. Akkoriban már eléggé sok olyan platform jelent meg, ahol az emberek tudtak beszélgetni egymással, meg tartalmat megosztani, de a moderáció, meg az ehhez hasonló dolgok még nagyon-nagyon gyerekcipőben jártak. Tehát nem volt semmilyen olyan platform vagy autoritás, akihez lehetett volna fordulni, ha az ember gyűlöletkeltéssel, gyűlöletbeszéddel találkozott.
És most mivel foglalkozik az INACH?
A munkánk legnagyobb része az Európai Bizottsággal kötött keretmegállapodáson belül történik. A jelenlegi, négyéves finanszírozási ciklusunkban három fő dologra fókuszálunk. Ebből az első a monitorozás, ami a Bizottságnak nagyon-nagyon fontos. A platformok még 2016-ban aláírtak egy szerződést a Bizottsággal, amiben vállalták, hogy 24 órán belül értékelik a beérkező panaszokat például a gyűlöletbeszéd esetén is, és ha kell, eltávolítják az adott tartalmat.
A másik egy lobbizási tevékenység mind a Bizottságnál, mind a platformoknál, ami szintén nagyon szervesen kötődik a monitorozáshoz. Viszonylag gyakran beszélünk velük, hogy tanácsokat adjunk nekik, presszionáljuk őket, és visszajelzést adjunk arról, hogy a szabályaik hogyan működnek. A harmadik fő elem pedig az online gyűlöletbeszéd-semlegesítő hubunk. Ez úgy új website, aminek az a célja, hogy a gyűlöletbeszédhez kapcsolódó mindenféle tartalmak, például riportok, tanulmányok, jogszabályok gyűjtőhelye legyen.
A gyűlöletbeszéd nem új jelenség, de mostanában sokkal több szó esik róla, mint régen. Mi az, amiben újat hozott az internet?
Egyrészt behozott egy bizonyos szintű személytelenséget, egy védettségérzést. Rengeteg ember ír le olyat, amit személyesen egy másik ember arcába nem biztos, hogy belemondana, mert úgy kicsit nagyobb a társadalmi visszatartóerő. És ennél még fontosabb az az elképesztő sebesség, hogy lényegében nulla anyagi és időráfordítással akár százezreket, milliókat lehet elérni. Illetve nagyon fontos az is, hogy az internet az erre hajlamos embereknek nyújt egy bizonyos szintű normalizációt azzal, hogy nagyon könnyen találnak magukhoz hasonló embereket. Ez élőben sokkal nehezebb, de online nagyon könnyen össze lehet verbuválni egy csoportba pár száz, pár ezer olyan embert, akik hasonlóan gondolkoznak. Ennek pedig a való életünkben is vannak negatív hatásai.
Mit tehetünk mi akkor, ha a közösségi médiában gyűlöletbeszéddel találkozunk?
Az első, amit tudok javasolni, az az, hogy jelenteni kell a platform felé az esetet. Ha a platform mégsem akarja eltüntetni a tartalmat, de az illető meg van győződve az igazáról, és egy kicsit több ideje is van, akkor ráveheti az ismerőseit, hogy tömegesen jelentsék ezt a tartalmat, mert akkor sokkal valószínűbb, hogy el lesz távolítva. Ha ez se működik és nagyon tovább akarjuk vinni, vagy hogyha a gyűlöletbeszéd specifikusan egy bizonyos személyt támad és már zaklatásba fordul, akkor nyilván a rendőrséghez is lehet fordulni, de őket alapvetően nehéz rávenni arra, hogy a gyűlöletbeszéd mentén eljárásokat indítsanak. Néha még az is nagyon nehéz, hogy gyűlölet-bűncselekményként aposztrofáljanak olyan eseteket, amik nyilvánvalóan azok. És van még egy dolog: vannak jogsegélyszolgálatok Magyarországon, mint a TASZ vagy a Háttér, hozzájuk is lehet fordulni.
Tegyük fel, hogy megtörtént a bejelentés, mondjuk a Facebookhoz. Mit csinál a szolgáltató? Töröl? Tilt?
A platformoknak különböző szabályaik vannak, de nyilván első körben leszedik a posztot, kommentet, és ennyi. Ennél komolyabb szankciók csak akkor jönnek, ha valaki rendszeresen tesz fel olyan tartalmat, amit az emberek jelentenek, és amiről bebizonyosodik, hogy illegális, vagy a platform szabályzata ellen van. Ilyenkor először mondjuk megtiltják, hogy kommenteljen az illető egy hétig. Az út legeslegvége nyilván az, amikor valaki kap egy végleges tiltást. Ezzel az a probléma, hogy az oldalak nehezen követik, ha valaki újra regisztrál. Egyre jobban, de még mindig nehezen.
És olyan elképzelhető, hogy maga a platform fordul a rendőrséghez?
Én nem gondolnám, hogy ez valószínű. Az sokkal gyakoribb, hogy a rendőrség kér ki adatot a platformoktól valami miatt, olyan esetben is, amikor az adott tartalmat gyorsan letörölte a szolgáltató. Például a christchurch-i támadást élőben próbálta közvetíteni az elkövető, és ott az új-zélandi hatóságok bekérték a Facebooktól azt a videót, ami a publikum számára rögtön elérhetetlenné vált, de a szervereken még megvolt.
Az államnak van még bármilyen eszköze azon kívül, hogy a szolgáltatóknál próbálja elérni, hogy ők töröljék a kérdéses tartalmakat, ha az a tartalom egyébként nem büntetendő?
A gyűlöletbeszéd alapvetően mindig illegális, ha olyan esetre értjük, amit az EU-s jog, a nemzetközi jog vagy mondjuk a magyar jog gyűlöletbeszédként definiál. A mi szervezeten belüli definíciónk viszont tágabb, az úgynevezett harmful speech-csel, a bántó beszéddel is foglalkozunk. És gyakori, hogy nem olyan egyértelmű, hogy egy adott tartalom melyik kategóriába is tartozik, főleg, hogy a szólás- és véleményszabadságra is gondolnunk kell.
Az interneten sokan vannak, akik túlzónak tartják ezt a harcot, például az új skót gyűlöletbeszéd-törvény esetében is. Hogyan lehet egyszerre megőrizni a véleménynyilvánítás szabadságát és üldözni a gyűlöletbeszédet?
HIRDETÉSA gyűlöletbeszéd, meg az az elleni fellépés természetes módon válik ennek a kultúrharcnak a terepévé. Hiszen itt olyan, egyébként nagyon sérülékeny kisebbségek védelméről van szó, amelyeket az alt-right meg az extrémista emberek szeretnek kipécézni maguknak. Ilyenek például a transzneműek, vagy más, az LMBTQ-közösséghez tartozó emberek, vagy például Magyarországon a romák.
Sokan próbálják meg különböző trükkös megfogalmazásokkal elkerülni az algoritmusok moderálását és ezzel a kitiltást a közösségi oldalakról, vagy akár a feljelentést. Közben pedig próbálják úgy beállítani magukat, mintha mártírok lennének a szólásszabadságért folytatott harc mezején. Miközben igazából pont az ő tevékenységük erodálja elképesztő módon a sérülékeny kisebbségi közösségekhez tartozó emberek közbeszédben való részvételét. Addig támadják ezeket az embereket és addig hergelik a többi embert is ellenük, amíg nem mondja azt mondjuk egy meleg, zsidó vagy roma aktivista, hogy ő inkább nem oszt meg semmit az interneten, mert elege van.
Hogy néz ki a gyűlöletbeszéd elleni harc jövője?
Most nagyon nagy változások előtt állunk Európában, új szerződést fog kötni a Bizottság a platformokkal. A terv az, hogy komoly büntetéseket adnak az olyan közösségi médiumoknak, amelyek nem tartják be a szabályokat. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez tényleg így lesz-e.