A jelen kor iszlamista vezetői egészen másfélék, mint az izraeli-arab békesség fénykorában voltak. Olyan erők és szereplők léptek színre, akikkel semmiféle alku nem lehetséges, és akik sosem adják fel Izrael elpusztításának eszméjét, mert azt népük életénél is fontosabbnak tartják.
HIRDETÉSAz elmúlt hónapokban több olyan professzionális tanulmány és elemzés készült Izraelben, ami arra figyelmeztet, hogy a gázai háború lezárása után az ország teljes védelmi rendszerét, titkosszolgálatait, politikai és kulturális intézményeit is át kell rendezni.
A több mint száz már leszerelt, de mély tapasztalatokkal rendelkező izraeli katonatiszt és hírszerzési szakember közös tanulmánya olyan képet fest fel, amelyben Izrael sorsa a vér és pusztulás, ha nem rendezi át sürgősen katonai rendszerét és politikai gondolkodását.
Ez a közvetlen veszély akkor állna elő, ha a regionális háborúba a Hezbollah is bekapcsolódik, amire a Hamász nagyon számított, és csalódottan könyvelte el, hogy nem következett be, mert Teherán nem engedélyezte. Viszont a veszély fennmaradt.
A helyzet növekvő súlyosságát jelzi, hogy Izrael kilátásba helyezte egy nagyobb nyári megelőző (proaktív) támadás lehetőségét Dél-Libanon ellen, amiről az Egyesült Államok szerené lebeszélni, tartva az 'északi front' veszélyétől. A két védelmi miniszter jeruzsálemi megbeszélésén (a képen) az hangzott el, hogy amerikai-francia nyomást fognak gyakorolni a Hezbollahra, hogy vonja ki erőit a határkörzetből, Izrael viszont kételkedik ennek sikerében.
Főként azért, mert az ENSZ BT már 2006-ban hozott ilyen határozatot, de a Hezbollah fittyet hányt rá, a libanon hadsereg pedig képtelen érvényesíteni a nemzetközi parancsot. A terrorsereg rakétacsapásai Izrael ellen a gázai háború során folyamatosan tovább zajlottak.
A múlt tanulsága: mindennek változnia kell, hogy ne változzon semmi
Izraelnek fel kell ismernie, hogy az olyan arab politikusok, akikkel lehetett békéről és kompromisszumokról tárgyalni, lassan eltűnnek. Olyan helyzetek álltak elő, amikor csak a radikális megoldások működnek, és ez Izraelre nézve ugyanolyan pusztító veszélyeket hordoz, mint ellenségeire.
A végzetesen kifeszített hangulatra volt példa a Hamász egyik alapítójának fia által közzétett felhívás, hogy Izrael ölje meg az apját, amiért olyan szörnyet épített fel, amellyel nem lehet megegyezni. A fiú tavaly novemberben azt követelte, hogy ha a Hamász nem engedi el a túszokat, akkor Izrael ölje meg a fogságában lévő palesztin elítélteket, köztük a saját apját is.
Izrael nem fog ilyen iszonyatra vetemedni, ám a kiáltvány önmagában jelzi a kibékíthetetlen hangulatot.
Hogy volt ez korábban?
A vesztes 1973-as agresszió után (Yom Kippur-i háború) több arab vezető is belátta, hogy népe jóléte és személyes hatalmának fenntartása csak az Izraellel kötött béke medrében biztosítható.
Anvar Szadát egyiptomi elnök, Huszein jordán király, és még a felszabadító szerepét alakító Jasszer Arafat is partner tudott lenni olyan megállapodásokban, melyek tartós nyugalmi helyzetet teremtettek, még ha időleges zavarokkal is.
2020-ban az optimista hullám tovább szélesedett az úgy nevezett Ábrahám Egyezményekben, melyekbe már több Öböl-menti ország és Marokkó is becsatlakozott.
Az alapegyezmények ma is élnek és fennmaradásuk továbbra is létkérdés, de a tartós békét önmagukban nem garantálják. Ezek békeidőkre szabott keretek, azt feltételezve, hogy a népek közös érdeke az együttműködés és a gazdasági kooperáció.
Ez a reménykedés - a jelen állás szerint - tévesnek bizonyult, mert nem számolt olyan hiperagresszív erők fellépésével, akik a fejlődést és a közjólétet nem tartják alapvető szempontnak, hanem helyette az iszlám bármi áron való világuralmát jelölik meg alapvető célként.
Bizakodni abban a tekintetben lehet, hogy a szélsőséges iszlamista felfogás az arab rezsimek többségében sem támogatott, mert saját magukra nézve éppoly veszélyesnek tartják, mint Izraelre.
A Méregpohár-elmélet hatása: „Nem vettük elég komolyan mindazt, amit Irán művel, és lehet, hogy már el is késtünk vele”
Az izraeli-arab kapcsolatokat tanulmányozó Begin-Szadat Központ (BESA) egyik vezető kutatója, Gershon Hacohen ny. izraeli vezérőrnagy arra figyelmeztet, hogy a radikális iszlamista mozgalmak és katonai csoportok számára saját népük élete és jóléte másodlagos szempont.
Mint mondja, felfoghatatlan mulasztás az, hogy az ISIS fellépésekor a megoldást kizárólag katonai eszközökben keresték, és abba a tévedésbe estek, hogy a terrorhadsereg kiirtásával és vezetőinek szisztematikus megölésével a kalifátus eszméje is felszámolható.
A kötelező gyanakvás és tervezés nem terjedt ki arra az alapvető összefüggésre, hogy a Hamász az egyiptomi Muszlim Testvériség katonai megtestesülése, ezért nem csak fegyveres veszélyként kell rá tekinteni, hanem legalább ennyire pszichikai erőforrásként is kell látni, amely a legnehezebb körülmények között is táplálja az elszántságot.
A vezérőrnagy elemzése szerint a jelenség már 46 éve feltűnt, de érthetetlen okból senki nem terkintett le mélyen a valódi jelentőségére. Az okfejtés 1988-ig nyúlik vissza, amikor az iráni Iszlám Köztársaság vezetője, Ruoholláh Khomeini ajatollah ismertette a „méregpohár elméletet”.
HIRDETÉSA papi vezető az Irakkal (Szaddám Huszeinnel) kötött kényszerű békeszerződésre utalt, mint olyan méregpohárra, amit sokaknak ki kell inni, de akik életben maradnak, azoknak tovább kell harcolniuk.
Az eszme az iszlám egyik ideológiai szálából ered (Al-Muqawama), amely szerint a győzelem nem lesz gyors, nem is garantált, de törekedni kell rá, még végzetes áldozatokkal is. A hívő ezért elkötelezi magát a türelem mellett (Sabr), ami azt a képességet jelenti, hogy kompromisszumok nélkül őrizze meg a győzelem álmát, és a veszteségeket tekintse mellékesnek.
Ebben a vonulatban az az új, hogy a politikát teljesen vallási alapra helyezi, amit sem Izrael, sem Európa, sem Amerika nem ért
A nyugati katonapolitikai felfogásban máig uralkodó az egykori porosz tábornok Carl von Clausewitz (1780-1831) mottója, mely szerint „a háború a politika folytatása más eszközökkel”. Ez a felfogás azt jelenti, hogy háborúzni akkor kell és érdemes, amikor a diplomáciai, gazdasági és egyéb eszközök már kimerültek. Ezáltal a háború a politikai célok elérésének eszköze.
Ezt a nyugati szemléletet erősíti a történelmi tapasztalat, hogy a 17. század közepe óta, amikor a vesztfáliai békével lezárult a pusztító harmincéves háború, sem Európában, sem Amerikában nem folytak jelentős vallásháborúk. Az utolsó 300 év nagy konfliktusait területi igények, gyarmati hódítás és alapvető politikai-gazdasági változások gerjesztették, de a vallási elemek fokozatosan eltűntek.
Sem a napóleoni háborúknak, sem a porosz-francia vagy a krími háborúnak, az amerikai polgárháborúnak, a bolsevik forradalomnak vagy a két világháborúnak nem volt jelentős vallási hangsúlya.
HIRDETÉSEzzel szemben a fegyveres iszlamista felfogás ennek pont az ellenkezőjét tartja, vagyis a politikát tekinti a háború folytatásának - a hit világméretű uralmának szolgálatában. Ehhez előbb mérlegelés nélküli győzelem kell, és utána lehet bármi másról beszélni, de csakis győztes pozícióból. Alkunak és kompromisszumnak nincs helye, hanem csak a megadásnak, alávetésnek vagy a halálnak.
Az iszlamista felfogás megköveteli a katonai nyomás folyamatos növelését, akár háború kiprovokálásával is, amire a most folyó gázai konfliktus a legvilágosabb példa
Hacohen tábornok szerint 2023. október 7-én reggel összeomlott az izraeli stratégiai biztonsági koncepció, ami az Oslói Megállapodás óta eltelt és viszonylag nyugodt 30 éves korszak végét jelzi. Alig néhány óra alatt egy földrengés megrázó erejével bomlott fel az a kulturális koncepció, amely abban az illúzióban gyökerezett, hogy Izrael Állam egyfajta Dániává válhat.
Emiatt a további évtizedekben nem pusztán katonai erőt kell felmutatni, hanem ideológiai és egzisztenciális háborút is folytatni kell.
Az igazi veszély még hátra van, és ez a Hezbollah
Több mint 100 magas rangú katonai és kormányzati tisztviselő vállalt részt a Reichman Egyetem jelentésének elkészítésében, amely részletezi, hogy mennyire nincs felkészülve az izraeli hazai front arra a helyzetre, ha a Hezbollah is belép a totális háborúba.
A levezetés alapja az a tény, hogy libanoni terrorhadsereg katonai felszereltsége, személyzete és hírszerzése sokszoros a gázai terrorszervezethez képest. Ráadásul jóval nagyobb hadműveleti területen mozoghat, mint amekkora a gázai övezet, és ehhez pénzforrásai is nagyságrendekkel bővebbek. A Teherán által biztosított közvetlen kifizetések mértéke a Hezbollah számára tízszerese a Hamászénak.
HIRDETÉS
A legpesszimistább vészforgatókönyv szerint Izrael északi háborúja a Hezbollah túlterheléses rakétatámadásával kezdődik, ami kiterjed az egész országra. A csapáshullám napi 2,500-3,000 kilövés között mozoghat, beleértve a kevésbé pontos rakétákat éppúgy, mint a precíz és nagy hatótávolságú eszközöket is.
A Hezbollah ezt a sorozatot mintegy 3 hétig képes folytatni
A konfliktus korai szakaszában a különféle terrorszervezetek és az összes iráni csatlós (proxy) csatlakozik a Hezbollahhoz Dél-Libanonban, az Irán-barát milíciákhoz Szíriában és Irakban, Gázában a Hamász és az Iszlám Dzsihád megmaradt erőihez, Jemenben pedig a hútikhoz. Támadásokkal kell számolni Ciszjordániából is, ahol a terrorcsoportok jelentős befolyásra tettek szert az elmúlt években.
A többfrontos rajtaütések hatalmas fizikai pusztítást okoznak Izraelben, és közpánikot keltenek. A random rakétacsapások súlyos veszteségeket okozhatnak a véderő (IDF) légvédelmi rendszerében, mert a precíziós irányítású lövedékek, a 'lebegő lőszerek', a drónok eséllyel sújthatnak közvetlenül le a Vaskupola ütegeire.
Különleges veszélyt jelenhet, ha a rakétahullám eléri az izraeli védelmi rendszer legfontosabb oszlopát, a légierő bázisait. Ennek a lehetősége vékonyabb, mert a létesítményeket többszintű légvédelem óvja, de mégis, a légierő már kisebb veszteségei exponenciálisan növelnék a földi kitettséget.
Ha a Hezbollah a nehéz és precíz rakétákat a felszállási útvonalak felé irányítja, akkor képes megnehezíteni az F-16, F-35 és F-15 gépek bevethetőségét, amelyek Izrael légierejének zömét alkotják.
HIRDETÉS
Az agytrösztök azt is megvizsgálták, hogyan festene egy izraeli megelőző támadás, de ez az egyetlen része a jelentésnek, amelynek részleteit tilos közzétenni. A Hamász októberi váratlan támadása óta minden preventív tervet a legszigorúbb titoktartás övez.
A jelentés egyik legaggasztóbb következtetése az izraeli közvéleményre vonatkozik
Az izraeli lakosság nincs tudatában annak, hogy jószerivel egyedül kellene megbirkóznia a heves tűzvihar kezdeti napjaival.
"Megtörik a közvélemény és a vezetés jelentős részének azon várakozása, hogy az izraeli légierő és a hatékony izraeli hírszerző rendszerek képesek megakadályozni a rakétatámadások nagy részét. Ugyanez a helyzet a közvélemény azon elterjedt hiedelmével is, hogy a megtorlással való fenyegetés vagy a jelentős libanoni javak elleni támadás tűzszünetre kényszeríti a Hezbollahot” – áll a jelentésben.
A tanulmányt teljességében ismerők szerint az elemzésben nem szerepel az izraeli nukleáris opció gondolata. Ezt a lehetőséget még a legvészesebb órákban, 1973-ban is kizárta Golda Meir miniszterelnök.
Külső hivatkozások
A Reichmann Egyetem tanulmánya
A BESA Center értékelése
Izrael százmilliókat fektet be az iráni kamikaze drónok elleni küzdelembe
Kibertámadási csoportok Izrael ellen
Az Ábrahám Egyezmények
A harmincéves háború lezárása
HIRDETÉS