Ha csak néhány kilométert is, ha nagy stratégiai győzelmek nélkül is, de 2024 első hónapjaiban Ukrajna felé mozdult a frontvonal. Luhanszk megyében több falu is orosz kézre került, Avdijivka sorsa a legtöbb elemző szerint meg van pecsételve – megpróbáljuk áttekinteni, mi zajlik a csatatéren.
Vendéglő a világ végén
HIRDETÉSA Carszkoje Ohota (A Cár Vadászata) vendéglő Ukrajna totális orosz inváziója előtt is csatatér volt, hiszen Avdijivkáért már ekkor súlyos harcokat folytatott az ukrán hadsereg az Oroszország által támogatott donyecki szeparatistákkal. Az egykor szebb napokat látott, mára rommá lőtt épület széles, jól belátható síkság mögött található Avdjivkától délre, amelyen az elmúlt 7 évben minden szeparatista és orosz támadás előbb-utóbb megbicsaklott.
Január közepén az étterem mögött egyszer csak mintegy százötven orosz katona bukkant fel a semmiből, és kiszorították onnan az ukrán védőket, ezzel párhuzamosan gépesített gyalogsági támadás is indult a szokásos útvonalon. Kiderült, hogy az oroszok hónapokon át ástak egy alagutat – a bejárata egy autópálya fedezékében volt –, és azon keresztül jutottak észrevétlenül az étteremhez, amelynek az elfoglalása után további támadásokat indítottak Avdijivka ellen. Az ukrán hadsereg végül kemény harcok – és vélhetően komoly veszteségek – árán visszafoglalta az éttermet, elvágta az innen Avdijivkát támadó orosz katonákat az utánpótlástól. Bár – a jelenlegi tudásunk szerint – a Carszkoje Ohota ukrán kézen van, az eset jól mutatja mindkét fél brutális elszántságát és ukrán szempontból a helyzet romlását.
Avdijivka: egyre rosszabb veszteségarány
Az orosz csapatok nem csak délen, az egykori étteremnél szorongatják az ukrán csapatokat, a várostól északra lévő, az ukrán védelmi vonal kritikus pontját képező kokszgyár mellett – attól keletre – is mintegy ezerötszáz métert haladtak dél felé. A helyzet azzal fenyeget, hogy elvágják a kokszgyárat a várostól, ami egy fontos pozíció feladására kényszerítené az ukrán hadsereget. Egyrészt aggasztó az orosz csapatok előrehaladása, másrészt mindez a Terrikon meddőhányó közvetlen közelségében zajlik, amelynek az elfoglalását októberben jelentette be Oroszország, vagyis három-négy hónap leforgása körülbelül nagyságrendileg egy kilométert haladtak előre.
Az avdijivkai harcok korábban főleg a város körül zajlottak, ahol a nyílt terepen az ukránok könnyebben vertek vissza orosz támadásokat, ezért is volt a város védelme sok évig sikeres. Az azonban egyértelmű, hogy a helyzet nagyon megromlott. Julian Röpcke, a Bild német szakújságírója szerint míg korábban az orosz veszteségek sokszorosan meghaladták az ukránokét, az utcai harcokban sokkal kedvezőtlenebb ez az arány. Az ukrán hadsereg a városi harcokban értékes harci járműveket veszít az oroszok által aláaknázott utcákon, és az emberveszteség is jelentős. Ez pedig ugyanazt a vitát éleszti újra, amit Bahmut kapcsán folytattak a szakértők: hogy volt-e értelme súlyos veszteségek árán városi harcokban „lekötni” az orosz hadsereget.
Itt érdemes elmondani, hogy Avdijivka stratégiai jelentőségét az ukránokkal szimpatizáló szakértők inkább le, a magukat realistának valló, az orosz szempontokat az elemzésükbe beépítő szakértők kicsit felértékelik. Mivel Avdijivkából tüzérséggel be lehet lőni az egykori szeparatista fővárost, Donyecket, a jelentősége azért egyértelműen nagyobb, mint Bahmuté volt, aminek az elfoglalása most már viszonylag jól megítélhetően nem változtatott sokat a háború állásán. Ugyanakkor a fő kérdés Avdijivka esetében is az, hogy milyen árat fizet a két hadsereg a megszerzéséért, illetve megtartásáért, fennáll-e a veszélye, hogy esetleg nagyobb létszámú ukrán csapatok essenek hadifogságba.
Marinkáról kevesebb szó esett az elmúlt időszakban, ez az Avdijivkánál kisebb település Donyecktől nyugatra található, és szintén keményen támadja Oroszország, a Novomihajlivka nevű település körül különösen ádáz harcok dúlnak. Az alábbi térképen a Nemzetközi Hadtudományi Központ szerinti keleti fronthelyzet február hetedikei állapota látható.
Luhanszk: rég nem látott orosz előretörés
Oroszország már az előző év végén nagyobb támadást indított Luhanszk megyében, amelynek eleinte csekély eredménye volt. Viszont az elmúlt két hétben két falut is sikerült elfoglalni, Krohmaljnét és Tabarivkát. a lengyel OSW (magyarul a Válasz online-on megjelenő) elemzése szerint a harcok jelenleg Beresztove és Piscsane körzetében folynak. Az ukránok célja, hogy az orosz támadással a frontvonalon keletkezett beékelődést megszüntessék Az elemzés azt is kiemeli, hogy az orosz csapatok mintegy kilenc kilométer mélyen és hat-hét kilométer hosszan hatoltak be az ukrán frontvonalba, ami a konfliktus jelenlegi állásához képest nagyon nagy sebességű előrehaladásnak számít, és nem sokkal kevesebb annál az előrehaladásnál, mint amit az általában sikertelennek minősített nyári ukrán ellenoffenzíva elért Zaporizsja megyében.
Ugyanakkor ez az előretörés is jelentős orosz veszteségekkel járt. Tom Cooper osztrák elemző úgy írja le ezeket a harcokat hírlevelében, hogy az orosz csapatok tüzérséggel megsemmisítik az ukrán védelmi vonalakat, ahonnan az ukrán csapatok kivonulnak, az orosz gépesített gyalogság megpróbálja átvenni az ellenőrzést. Mivel ebben az időben a területen nincs kiépített védelem, jellemzően jön az ukrán ellentámadás, aminek a sikere attól függ, mennyire jól felszereltek az azt végrehajtó ukrán egységek. Erre az alábbi példát hozza Cooper, ahol egy ilyen kockázatos manőver során negyven harcjárművet vesztett Oroszország Kreminna közelében.
Hiába a nagy orosz veszteségek, a Luhanszk megyei orosz előretörést nem lehet tagadni. A nagy fogás az Oszkil folyó két partján elterülő, a harkivi ellenoffenzíva során ukrán kézre került Kupjanszk lenne, de ettől még messze van Oroszország, és egy ilyen esetben is egy nagyon nehezen áttörhető védvonalhoz, az Oszkil folyóhoz kerülne át a front.
Ezt a folyamatot erősítheti az is, hogy Oroszország egyre több csapatot csoportosít az innen északra található határrégióban, Belgorodban, amivel a Luhanszk keleti frontjára vezényelhető ukrán csapatokat köt le.
Az oroszok támadnak minden fronton
A nyári ellenoffenzíva során az ukránok egyik célja volt, hogy Bahmut környékén a még meg nem erősített orosz csapatokat a pozíciójukból visszavessék. Ez csak nagyon kis mértékben sikerült, az egyetlen kézzel fogható eredmény egy Kliszcsijivka melletti domb elfoglalása volt, aminek a tüzérség miatt kulcsszerepe lehetne a város ostromában. (Jellemző a háborús helyzet befagyására, hogy a híradások ugyanarról a buckáról szólnak hónapok óta, amely időközben kétszer is gazdát cserélt.) Jelenleg azonban itt is az orosz hadsereg folytat támadásokat, ahogy az ukrán ellenoffenzíva másik fontos területén, a déli Zaporizzsjában is. Az egyetlen terület, ahol zajlanak ukrán támadó műveletek, az a Herszontól keletre lévő, Dnyeperen túli vidék, Krinki közelében. Ezeket azonban a legtöbb elemző elterelő műveletnek minősíti, mivel a Dnyeper folyón keresztül számottevő csapatokat mozgatni ugyanolyan nehéz lenne Ukrajnának, mint annak idején Oroszországnak volt, éppen ezért vonultak ki Herszonból.
Amennyire tisztán lehet látni a frontról érkező, propagandával és félrevezetéssel teli hírek erdejében, a kép most azt mutatja, hogy Ukrajnának jelenleg a védekezéshez éppen van ereje, embere és drónja, de lőszere nem mindig. A tél végi olvadással beköszönt a marasztaló sár, a "raszputyica", amely nem kedvez a támadó műveleteknek.
Nem elképzelhetetlen, hogy ezalatt a frontvonalak ismét megmerevednek egy időre, de jelenleg Oroszországé a kezdeményező szerep. A megszállt területek felszabadítása most elérhetetlen messzeségben látszik – ugyanakkor egy számottevő, ukrán részről a harkivihoz vagy a herszonihoz hasonló orosz előretörés sem valószínű.