Az iráni haditengerészet admirálisa hangsúlyozta, hogy a döntés egyenesen Ali Khamenei ajatollahtól, az ország vallási vezetőjétől származik.
HIRDETÉSShahram Irani ellentengernagy közlése szerint bázist kívánnak létrehozni a Déli-sarkon, igazodva ahhoz a globális trendhez, hogy más nemzetek kiterjesztik befolyásukat a stratégiai régióban. (Az admirális nyilván az Antarktiszra, és nem pontosan a Déli Sarkra utalt.)
A bejelentés ellentétes az 1961-ben megkötött Antarktiszi Szerződéssel, amely tiltja a hadi tevékenységet a déli sarkvidéken. Katonai személyzet és felszerelés kizárólag a tudományos kutatások támogatására vagy más békés célokra használhatók a kontinensen, például készletek szállítására vagy személyek mentésére.
Jelenleg hét állam – Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Új-Zéland, Norvégia és az Egyesült Királyság támasztott területi igényt az Antarktisz egyes zónáira, és egyesek részéről látszanak törekvések, hogy ezeket saját szuverén területüknek tekintsék.
Más országok ezt hevesen ellenzik, vagy nem támasztanak ilyen igényt, például Kína, India, Japán, Oroszország vagy az. Átfedések vannak az Argentína, Chile és a UK által igényelt területek között, tehát a kontinens nemzetközi jogi státusza még erősen bizonytalan, de nem tekinthető egyetlen ország felségterületének sem.
Haditengerészeti tevékenység a déli 60° szélességi foktól lejjebb kizárólag a nyílt tengereken folyhat, de nagyobb jégtáblákon már nem. Ugyanígy tiltott nukleáris fegyverek telepítése is a térségbe.
Az érintett hatalmak eddig be is tartották az előírásokat
Napjainkig főként Chile volt az, aki katonainak is mondható műveletekett, így járőrözést, kisebb gyakorlatokat végzett az Antarktisz térségében, és egyben a legbuzgóbb a kutatóállomások telepítésében is. Megfordultak a környéken Új-Zéland-i, amerikai, argentin, brit és brazil hadihajók is.
Említésre érdemes katonai incidens 1952-ben történt, amikor Argentína és az Egyesült Királyság akasztott tengelyt a Remény-öbölben, de az sem fajult tovább néhány géppuskasorozatnál, és nem járt sérülésekkel.
Mindebből - elvileg – az következik, hogy az Antarktisz a világ legbékésebb kontinense, de létezik a veszély, hogy ez nem mindig marad így. Két amerikai szerző (John Keegan és Andrew Wheatcroft) „A jövő háborús zónái” című könyvükben már 40 éve figyelmeztettek, hogy a jeges kontinens gazdasági és stratégiai fontossága rohamosan emelkedni fog a jövőben.
Miért fontos a hatalmas jégmező?
Az Európánál mintegy másfélszer nagyobb, 14 millió km²-es terület alatt hatalmas feltáratlan erőforrásokat sejtenek (kőolaj, természetes gáz, ásványkincsek), de katonai és stratégiai okokból is növekvő fontosságú.
Ahogy az eddig bejáratott kereskedelmi útvonalak biztonsága egyre csökken, sőt kifejezetten veszélyessé válik egyes kiélezett periódusokban (Szuezi csatorna, Vörös-tenger, Dél-kínai-tenger, Panama-csatorna), úgy fog növekedni az érdeklődés a bolygó két pólusa iránt. Ez az igény az Északi-sark esetében már jól kivehető.
A pólusok jelentősége azért is nő, mert a globális felmelegedés nyomán a jeges területek folyamatosan csökkennek, így a hajózás olcsóbbá és biztonságosabbá válik. Ezzel le lehet rövidíteni több korábbi fontos útszakaszt, ami jelentős költségcsökkenést és hasznot hajt a hajózási vállalatoknak, egyben javítja a nemzetközi ellátási lánc biztonságát is.
Az Antarktisz nyugati részének gleccserei körülbelül 85%-os „visszavonulásban” voltak az elmúlt 50 évben. Az Antarktisz a világ édesvízének mintegy 70%-át a jégben tárolja. Ha mindez elolvadna, a globális tengerszint 50-60 méterrel emelkedne, noha ez több száz évig tartana.
Az Egyesült Államok számára a térség azért fontos, mert az amerikai repülőgéphordozók nem tudnak áthaladni a Panama-csatornán (azaz egy Norfolkból induló anyahajónak meg kell kerülnie a Horn-fokot, hogy eljusson Kaliforniába és kihajózzon a Csendes-óceánra).
Ha tehát a teheráni vezetés ebbe az irányba is terjeszkedni akar, úgy óhatatlanul direkt módon fog szembe kerülni az amerikai érdekekkel.
Teherán mindhárom óceánon növelni akarja haditengerészeti jelenlétét.
Az admirális bejelentette, hogy Irán „stratégiai parancsnokságok” felállítását tervezi a Csendes-óceánon, az Atlanti-óceánon és az Indiai-óceánon, és mindhárom nagy körzetben gyorsan bevethető erőket kíván működtetni.
A parancsnok kiemelte, hogy az iráni haditengerészet 86. sz. flottillája nemrég világkörüli hajózást fejezett be. A 11 hónapig tartó út aprólékos tudományos tervezést igényelt, és azt bizonyította, hogy az iráni fegyveres erők képesek uralni a bonyolult időjárási és óceáni viszonyokat.
A hajózás során felhasználták 50 év óceáni meteorológiai adatait, melyeket egy integrált szoftverbe tömörítettek, és ez tervezte meg az egység utazásának irányvonalait.
Az expedíció egészségügyi biztonságához hozzájárult vérbankok elhelyezése az egységeken, és sikerült elérni azt is, hogy a zászlóshajó, a Dena nevű romboló semmilyen károsodást nem szenvedett el az út során.
HIRDETÉS
A Dena 2021-ben csatlakozott az iráni haditengerészethez, hajóelleni cirkálórakétákkal és célkövető torpedókkal ellátva. A romboló kötelékében egy helikopterszállító hajó is utazott.
A flotta mindhárom óceánt megjárta a 63,000 kilométeres küldetésben, amit egy ománi kikötőben fejezett be. A tengernagy szerint ezzel Irán globális haditengerészeti hatalommá lépett elő. Ez a kijelentés erősen megkérdőjelezhető, mert az egység egyelőre korlátozott tengeri ütközetekre képes, de nagyobb távú csapásmérésre már nem.
Külső hivatkozások:
A Tehran Times jelentése
Az Antarktiszi szerződés
A Remény-öböl incidens
Az amerikai és az iráni haditengerészet összevetése
Az Antarktisz felmelegedése