Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Ukrajna farvizén Irán zavartalanul halad az atomfegyver felé

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
Látogatás az orosz Dumában - Raiszi elnök rendkívül magabiztos
Látogatás az orosz Dumában - Raiszi elnök rendkívül magabiztos   -   Szerzői jogok  AP

Iránnak kifejezetten kapóra jött az ukrajnai válság, mert a világ figyelme szinte kizárólag oda irányul. A mesteri halogatás ideje viszont lassan lejár, mert a megújított nukleáris megállapodás időablaka végzetesen zárulni látszik. A perzsa állam új elnöke nyíltan beismeri, hogy soha nem is bízott a bécsi tárgyalások sikerében, és Irán nukleáris haladása amúgy is értelmetlenné teszi a 2015-ös eredeti megállapodás paramétereit.

A helyzet állása

Az 1979-es forradalom évfordulója alkalmából tartott televíziós beszédében Ebrahim Raiszi iráni elnök azt mondta, hogy "soha nem volt reményünk Bécsben és New Yorkban", vagyis részükről kezdettől színjáték volt az egész. Ezt már korábban is világosan lehetett látni, de a reménykedés akkor még legyőzte a realitásokat.

Amerikai tisztviselők Irán zsugorodó „kitörési idejét” számolgatják, vagyis hogy mennyi idő van még hátra, amíg az ország elegendő hasadóanyagot tud felhalmozni egy atomfegyver elkészítéséhez. Az Egyesült Államok bécsi különmegbízottja, Rob Malley szerint ez már hetekben is mérhető, és ezt a nézetet osztja Izrael is. Az orosz delegációvezető bizakodik, viszont Lavrov külügyminiszter szerint hosszú még az út egy teljeskörű megállapodásig. Az, hogy az orosz és amerikai fél egyeztetéseket folytat, miközben fontos szereplők hiányoznak az asztaltól, még messze nem tekinthető konkrét eredménynek.

Az oroszok szerint van még remény

Az iráni elnök évfordulós beszédét sűrűn szakították meg a 'Halál Amerikára!' bekiáltások, váltakozva a 'Halál Izraelre!' és a 'Halál Angliára!' követelésekkel. A teheráni igények kulcspontja továbbra is az, hogy szó sem lehet a dúsítások leállításáról és az eddig termelt hasadóanyag átadásáról, amíg az Egyesült Államok fel nem oldja az összes szankciót és embargót, amit még Donald Trump rendelt el 2018-ban, amikor hátat fordított az atomalkunak.

A Biden-kormány eddig nem adta jelét annak, hogy hajlana ilyen engedményekre, bár a bécsi tárgyalásokról szinte semmilyen konkrétum nem szivárog ki. Ez éppúgy lehet a magas fokozatú titkosság jele, mint az eredménytelenségé. Az elemzések inkább ez utóbbira mutatnak, vagyis hogy nincs miről beszámolni. Ezért nem is tudja senki megmondani, hogy Raiszi elnök melyik nap vagy melyik héten jelentheti be diadalittasan a történelmi áttörést.

Az átállított fókusz jelentősége

Ebben az időfüggő helyzetben Iránnak jól jön az Ukrajna határain kialakult válsághelyzet. Mind az amerikai, mind az orosz és persze a nyugat-európai kormányok és diplomáciai kapacitások az ukrán krízis kezelésére összpontosítanak – minden mást megelőzve. Hasonló a helyzet Tajvannal, a Perzsa-öböllel, vagy a latin-amerikai tömeges migrációval kapcsolatban is, amelyek valósággal kizuhantak a nemzetközi érdeklődés fényköréből.

Mivel a Sanghaji Együttműködési Rendszerbe (SCE) immár Irán is bekapcsolódott, bírja Kína és Oroszország türelmét, de akár segítségét is. Példa erre a Kínával tavaly márciusban megkötött és 25 évre szóló olajszállítási megállapodás, aminek 400 milliárd dolláros kerete rendszeres készpénzbevételhez juttatja Teheránt, amiből a nukleáris fejlesztések továbbra is finanszírozhatók. Ez az egyezmény is jele annak, hogy Iránt nem lesz könnyű gazdasági szankciókkal rávenni, hogy húzza be a féket a nukleáris hullámvasúton.

Mi több, Irán új bécsi delegációvezetője, a keményvonalas Ali Bagheri Kani immár nem éri be azzal, hogy az USA szüntesse be a szankciókat, hanem hogy kompenzálja is az eddig okozott károkat, és tegyen kötelező ígéretet arra, hogy soha többé nem él ezzel az eszközzel. Egyelőre annyit ígért, hogy majd nekiáll átnézni az előző (mérsékeltebb) Róhani-kormány idején zajlott megbeszélések jegyzőkönyveit.

Amennyire hátrányos (például Izraelnek) ez a fókuszváltás, mivel beszorult Amerika és Oroszország közé, annyira előnyös Iránnak. Jelen állás szerint semmilyen nemzetközi nyomás nem nehezedik rá, és érdeke sem fűződik ahhoz, hogy valóban visszatérjen az eredeti alku alaptételeihez. Amennyiben Biden elnök nem lesz képes kezelni vagy befolyásolni az ukrajnai válságot, az újabb győzelem Iránnak, mert tovább rombolja az amerikai mítoszt, és erősíti Ali Khamenei legfőbb vallási vezető egy év előtt meghirdetett tételét, hogy az USA-utáni korszak elkezdődött.

Mi több, Irán még azzal az eszközzel is szabadon élhet, hogy az Egyesült Államokat tegye felelőssé a tárgyalások kudarcáért. Január végén az iráni külügyi szóvivő, Saeed Khatibzadeh azt közölte, hogy országa eleve nem is fogadott el feltételeket a nyugati tárgyaló felektől, és a halogatás az USA tétlensége miatt állt be. Ez valótlan híresztelés, mivel Washington az Iránban fogva tartott amerikaiak elengedéséhez kötött bármilyen további engedményt. A bécsi formula keretei viszont már annyira széthullottak (hiszen nincs direkt tárgyalás a két főszereplő között), hogy bármit lehet állítani vagy terjeszteni, és ezzel is megy a drága idő.

Irán mindezt tetézi annak napirendszerű ismételgetésével, hogy a dúsítások békés célokat szolgálnak, ami viszont tudományos lódítás, mert semmilyen civil felhasználás nem igényel ilyen mértékű finomítást, még az atomerőművek sem (3-5%).

Teherántól mintegy 160 kilométerre, a Fordo kisváros körüli hegyekbe vájt bunkerekben már működésbe léptek a legújabb típusú dúsító eszközök, amiket pedig a 2015-ös megállapodás kizárt. 166 darab IR-6 típusú berendezésről van szó, és ezektől függetlenül tovább működnek a már korábban is használt IR-1 eszközök.

A Fordo-i barlangok története

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség decemberben jelezte igényét Irán felé, hogy megtekinthesse a komplexumot, de eddig nem kapott rá engedélyt. A Bécsben állomásozó iráni küldöttség szerint az Ügynökség jelentése 'rutinszerű adatfrissítés', és nem igényel helyszíni ellenőrzést. Ennek ellentmond Izrael titkosszolgálati értesülése arról (megosztva a nyugati partnereikkel is), hogy ezekkel a berendezésekkel Irán eljutott a 90%-os dúsítási kapacitásig, ami már a katonai szintet jelenti.

A Fordo-komplexum Irán második dúsító üzeme (az első a natanzi telep volt). A helyszín eredetileg a félkatonai szervezet, az Iszlám Forradalmi Gárda alá rendelt alagúthálózat volt 2006-ig, a síita szent város, Qom közelében. A létesítményben végül két dúsító csarnokot alakítottak ki, összesen mintegy 3,000 centrifugával. Teherán előbb tagadta az üzem létezését, de Barack Obama amerikai elnök, Nicolas Sarkozy francia elnök és Gordon Brown brit miniszterelnök együttes követelésére felfedték az üzem létezését, és azzal érveltek, hogy egy esetleges izraeli agresszió miatt rejtették el mélyen a föld alá. Azt csak 5 évvel később ismerték el, hogy a berendezések már 20%-os dúsításra képesek, vagyis az ipari szükséglet négyszeresére.

Nem fog menni egycsapásra

Az elmúlt években Irán sikeresen decentralizálta dúsító kapacitásait (így Iszfaharba és még további 9 helyszínre), ezért ezek megsemmisítése egyetlen csapással igen távoli lehetőség. A katonai elemzők szerint Izrael önmagában nem is rendelkezik kellő ütőerővel egy teljeskörű és több célpontot egyszerre elérő pusztításhoz. Jelenlegi légi utántöltő flottája 50 éves KC-135 Stratotanker típusokból áll, amelyekkel egy ilyen akcióba nem lehet belevágni.

Ehhez jóval korszerűbb és megbízhatóbb légi tankerekre lenne szüksége, amiket még jó ideig nem kap meg az Egyesült Államoktól, noha kérte a szállítások felgyorsítását. Izrael nyolc új KC-46 tankert rendelt a Boeingtől 2,4 milliárd dollár értékben, de ezek leszállításáról 2024 vége előtt szó sem lehet. Ezzel egyidőben viszont az amerikai légierő sikeresen tesztelte az F15-ös harci gépekre szerelhető 2,200 kilogrammos bunkerromboló bombát (GBU-72 Advanced Penetrator), ami egyértelműen Izrael megsegítésére szolgálna egy preventív csapás eldöntése esetén.

Relik Shafir, az izraeli légierő egykori tábornoka arra figyelmeztet, hogy legfeljebb egy jelentősebb célpont iktatható ki, hasonlóan ahhoz, ahogy az Opera Hadművelet során történt 1981-ben, amikor egy iraki atomlétesítményt semmisítettek meg. Az ex-tábornok szerint ilyen összehangolt és kiterjedt műveletre ma kizárólag az Egyesült Államok légiereje képes, de az nem fog ilyen akciót végrehajtani. Szerinte egy-két kisebb izraeli csapás nem rombolná le az iráni dúsítási programot, viszont növelné a perzsa állam agresszivitását Izrael reményteli partnereivel szemben a régióban, ezért nincs értelme.

2012-ben már feküdt egy teljeskörű légicsapás terve az izraeli vezérkar asztalán, de végül elvetették, és ennek lehetősége azóta tovább romlott. Tavaly szeptemberben az izraeli fegyveres erők parancsnoka, Aviv Kochavi altábornagy felvetette, hogy a megnövelt katonai költségvetés jelentős részét az Irán elleni csapás előkészítésére fordítsák, és Benny Gantz védelmi miniszter utasította is a hadsereget, hogy készüljön fel egy esetleges Irán elleni katonai csapásra. A tömeges bunkerromboló csapás viszont elképzelhetetlen, mert a jól védett és egymástól távoli helyszíneket többször is meg kellene támadni (kevésbé hatékony rakétákkal), ami napokig vagy akár hetekig is eltartana. Egy ilyen légikampányhoz ráadásul előbb még el kellene pusztítani az iráni vadászgépeket és a légvédelmi rendszereket is.

Emellett számolni kell Irán föld-föld (SS) típusú rakétaflottájának ellencsapás-mérő képességeivel is. „Nagyon lehetséges, hogy amikor az izraeli gépek megpróbálnak visszatérni Izraelbe, azt fogják tapasztalni, hogy közben az iráni rakéták tönkretették a leszállópályákat" – mondja Tal Inbar, a repüléssel foglalkozó Fisher Institute for Air Studies elemzője.

Példátlan méretű rakétafegyverkezés folyik Iránban

Izrael újabb repülőgépek és felszerelések nélkül is képes kiiktatni az iráni nukleáris apparátus egyes elemeit. Ennek ellenértéke az, hogy a katonai erőforrásokat a libanoni, szíriai és gázai frontokról erre a célra összpontosítsák, ami viszont közvetlen biztonsági problémákat idézhetne elő.

Ez a kettősség szorította Netanjahu volt miniszterelnököt is, aki a vezérkar kérését az új tankerek megrendelésére három év késéssel továbbította az amerikai kormány felé. A volt miniszterelnök ennek az ellenkezőjét állítja, mert szerinte éppen ő volt az, aki ösztönözte az Irán elleni fellépést, de a hadsereg nem merte gyengíteni a védelmi kapacitásokat. Ám ez a vita már meddő és elkésett. „Mindig lehet fejleszteni, tankereket és nagyobb bombákat vásárolni, de még ezzel a kiváló légierővel sem lehet egycsapásra véget vetni Irán nukleáris programjának” – mondja Shafir vezérőrnagy.

Kérdés az is, hogy a korábban alkalmazott titkosszolgálati akciók, a célzott likvidálások, szabotázsok, kibertámadások (Stuxnet, benzinkutak hackelése) elegendők-e Irán megfékezéséhez. Az utolsó jelentős belső támadás tavaly áprilisban történt a natanzi bázison egy ügynök bevetésével, de hasonló próbálkozásokról azóta nincs hír. (Az amerikai hírszerzés szerint ez az akció 9 hónappal vetette vissza a dúsítási programot.) A korábban kissé slampos iráni titkosszolgálatot és védelmi szervezetet ma már kemény szigor, óvatosság és bizalmatlanság jellemzi, mert nem akarnak az előszoba küszöbén megbotlani. A hagyományos módszerek bevetése egyre kisebb eséllyel kecsegteti Izraelt, de azért még ott vannak az eszköztárban.

Maga a bomba még odébb van

A katonai szintű dúsítás elérése még nem jelenti azt, hogy Irán atomfegyverrel rendelkezzen, de az előszobáját igen. Az elemzések eltérnek abban, hogy a nukleáris fegyver megépítése további egy vagy két évet venne-e igénybe, de abban nem, hogy belátható közelségbe kerülnek, függően a dúsított anyag mennyiségétől és a hordozó eszközökhöz való illesztésétől. Utóbbi feltétel a könnyebben megoldható feladatok közé tartozik, és Irán ezek jó részét már teljesítette is, például a középhatósugarú rakéták terén (Khorramshahr és Kheibar típusok).

A támadó eszközök mellett Irán hatalmas összegeket költ a védekezésre is, hogy elháríthassa a létfontosságú kutató és dúsító központok elleni esetleges izraeli csapásokat. A védelmi rendszer gerincét az Oroszországtól vásárolt S-300 rakéták jelentik, amiket először 2017-ben mutattak be nyilvánosan.

AP
Elhárító és támadó eszközök bemutatójaAP

Füstbombák a régióban - az érintettek Kínához fordulnak segítségért, mert az USA tétlen

Január közepén egymásnak adták a kilincset Pekingben a szunnita Öböl-államok külügyminiszterei (Szaúd-Arábia, Kuvait, Omán és Bahrein), valamint az Öbölmenti Együttműködési Tanács főtitkára. A látogatáshullám egybeesik Kína törekvésével, hogy erőteljesebb szereplő legyen a Közép-Közel-Keleten. Peking számára nem csak az Öböl energiaforrásai létfontosságúak, hanem a körzet politikai stabilitása is, a Nyugat felé vezető új kereskedelmi útvonalak védelme érdekében.

Mivel Washington jórészt az indo-csendes-óceáni térségre összpontosít, és az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia kapcsolatai is feszültek, az Öböl-menti vezetők körében az a felfogás uralkodik, hogy az Egyesült Államok lassan, de szisztematikusan kivonul a régióból. Az F-35-ös vadászgépek eladása az Egyesült Arab Emírségeknek szintén elakadt, azon amerikai aggodalmak miatt, hogy a 23 milliárd dollár értékű fegyverzet érzékeny technológiája esetleg kínai kézre juthat. Erre a gyanúra az ad alapot, hogy titkos tárgyalások folytak Kína és az Emirátusok között egy haditengerészeti célú létesítmény megépítéséről Abu Dzabi mellett. Ettől egyelőre elálltak, nehogy kútba essen az F-35 flotta megvásárlása, amire már égető szükség volna a Jemen felől fenyegető húti akciók miatt.

Tavaly decemberben a CNN arról számolt be, hogy Szaúd-Arábia is erőteljesen halad ballisztikus rakétáinak fejlesztésében, Kína segítségével. A hírszerzési adatok azt jelzik, hogy a Donald Trump elnöksége idején erős és baráti amerikai-szaúdi kapcsolatok a Biden-kormány alatt megroppantak, ami kínai eszközök beszerzése felé tereli Mohammad bin-Szalmán koronaherceget. A trónörökös már 2018-ban figyelmeztetett arra, hogy ha Irán nukleáris fegyvert fejleszt ki, akkor azt Szaúd-Arábia is megteszi, amint lehetősége lesz rá. Ha kínai eszközökkel, akkor azokkal.

Fegyverkezési verseny az Öböl-térségben

Valamit valamiért: a szaúdi külügyminiszter, Faisal bin Farhan herceg biztosította partnerét arról, hogy országa ellenzi a Kína belügyeibe való beavatkozást és támogatja Peking álláspontját Tajvannal, a hszincsiangi ujgurokkal (muszlimok) és az emberi jogokkal kapcsolatban. A koronaherceg számára életbevágó a hatalmas Vision-2030 fejlesztési terv sikere, ami további harminc évre biztosan a trónon tarthatja, de ehhez szilárd alternatív külkapcsolatok is kellenek, miután pária lett Washingtonban, és a hútik lekerültek a terroristák listájáról.

Nem csak Szaúd-Arábia, de Bahrein is keresi az Amerikától viszonylag független új vonalakat, aminek jele, hogy első ízben látogatott az olajszigetre izraeli miniszterelnök. Naftali Bennett szerint a térség közös belső érdekei egyre inkább közelednek, új gazdasági tér körvonalazódik, és lassan fel fog számolódni az évszázados 'Izrael-tabu'.

Az Öböl-országok aggodalmai nem alaptalanok, és útkeresése érthető. Most először került napvilágra olyan amerikai védelmi jelentés, ami szerint iráni milíciák mélyen beépültek az iraki védelmi szervezetekbe, és a Badr Corps elnevezésű egység már fegyveres támadásokat is elkövetett az iraki belbiztonsági erők ellen. Greg Steube floridai republikánus képviselő szerint eljött az ideje annak, hogy az USA vonjon meg minden támogatást a bagdadi rendszertől mindaddig, amíg nincsenek garanciák arra, hogy a pénzforrások nem jutnak a terrorszervezetek vagy Irán kezébe.

Eközben Irán nélkülözik és boldogtalan

Steve H. Hanke, a Baltimore-i Johns Hopkins Egyetem közgazdász professzora évről-évre elkészíti a világ országainak 'nyomorúság-listáját' (HAMI-pontszám). Az első ilyen indexet Arthur Okun közgazdász állította össze még a 60-as években, Lyndon Johnson amerikai elnök számára, hogy jobban értse az egyes országok belső állapotait. Akkor még csak az inflációt és a munkanélküliség értékeit vetették egybe, de a módszer azóta sokat fejlődött, és kiegészült a banki kamatok mértékével, az egy főre jutó GDP változásaival, a szociális rendszerekkel és más tényezőkkel, amelyek az életminőséget befolyásolják.

Hanke professzornak a COVID-évében készített számítása szerint Irán a világ 8. legnyomorúságosabb országa (Venezuela áll a negatív lista élén, míg az index pozitív oldalát Guayana, Tajvan és Katar vezetik). Még akkor is, ha a bruttó nemzeti jövedelem nem esett vissza a világjárvány idején, de közben a nemzeti valuta, a rial 44%-os romlást szenvedett el a dollárral szemben és az infláció is megostromolta a 40%-ot. A munkanélküliség is nőtt, bár nem ennyire ijesztően (11 pontra).

Gazdasági összeomlás még nem fenyeget, de a veszélyforrások számosak. Első helyen a vallási rendszer szélsőségessége áll, ami erősödött a véreskezűként ismert Raiszi elnökké választásával. A „politikai iszlám” fő célja a muszlim világ vezető szerepének kiragadása Szaúd-Arábia kezéből, ami természetesen a politikai és katonai ellentétek szüntelen forrása. Ez az eszme a rendszer további militarizálásával fenyeget, hatalmas erőforrásokat vonva el a gazdaság és a szociális rendszer fejlesztésétől. Eközben tovább épül a legfelsőbb hatalmi elit korrupciós láncolata is, ami a Forradalmi Gárda parancsnoksága körül szerveződik.

A jelentős olaj- és gáztartalékok ellenére az ország meg-megújuló villamosenergia-hiánnyal küzd. A 85 millió lakosból 30-35 millió napi szinte éli át a hosszú áramszüneteket. A felszín alatti vízkészletek kirablása, valamint az éghajlatváltozás miatt Irán egyes részei művelhetetlenek és lakhatatlanok lesznek a következő években, ami automatikusan gerjeszt újabb elégedetlenséget. Az Iráni Parlamenti Kutatóközpont jelentése szerint az ország kétharmada szinte sivataggá vált a szárazság terjedésével, ami a lakosság kétharmadát közvetlenül érinti. Tavaly tüntetések és tiltakozó gyűlések sorozata robbant ki országszerte az egyre sanyarúbb vízellátás miatt. A hatóságokkal történt összecsapásokban 15 tüntető halt meg.

Az áram- és vízhiány utcára viszi az embereket

Egy furcsa pár - Törökország és a Moszad együttműködik az iráni kémek ellen

Raiszi elnök már hivatalba lépésekor fogadalmat tett, hogy bosszút áll a korábban megölt iráni politikusok, katonai vezetők vagy tudósok emlékének tiszteletére. Ez év elején merényleteket helyezett kilátásba, ha nem állítják bíróság elé Donald Trump volt elnököt, akit felelősnek tart Kászem Szolejmáni tábornok meggyilkolásáért (2020 január 3. - Bagdad).

Ha Donald Trump, Mike Pompeo és más elkövetők bíróság elé állnak, azt elfogadjuk. Ellenkező esetben biztosra mondom, hogy a bosszú keze lesújt majd a muszlim népekre támadó bűnösökre.
Ebrahim Raiszi iráni elnök
2022 január 3.

Már ennek a meghirdetett bosszúhadjáratnak a következménye, hogy február 10-én egy iráni fegyveres csoportot fogott el Isztambulban a török titkosszolgálat, megakadályozva ezzel egy izraeli üzletember megölését. A török hatóság az izraeli hírszerzéstől kapta a merényletről szóló információkat, majd biztonságba helyezte a kiszemelt áldozatot. Yair Geller meggyilkolása válasz lett volna arra a merényletre, amit 2020 novemberében követtek el egy műholdról vezérelt automata puskával az iráni nukleáris program tudományos főnöke, Mohsen Fakhrizadeh ellen. Célja volt az is, hogy hűtse Jeruzsálem és Ankara viszonyát, de ez esetben ez fordítva sült el.

Korábban (még tavaly novemberben) Cipruson történt hasonló eset, ahol hat gyanúsított ellen emeltek vádat, mert izraeli célpontokat terveztek megtámadni a szigeten. Ekkor is a Moszad információi nyomán jutottak el a terrorcsoportig, aki Teddy Sagi milliárdost szemelte ki célpontnak, és halállistáján még további öt név is szerepelt.