Több országban is populista előretörést hoztak a választások 2023-ban, de olyan is előfordult, hogy az addigi elitellenes vezetőnek távoznia kellett a hatalomból.
HIRDETÉSPéldául Csehországban, rögtön az év elején, amikor Orbán Viktor szövetségese, Andrej Babis volt kormányfő elvesztette az elnökválasztást, így Petr Pavel nyugalmazott tábornok magabiztosan győzött. Pavelt a kampányban a jobboldali kormánypártok támogatták, határozott atlantistaként már beiktatása előtt bírálta Kína Tajvan-politikáját, és a riválisát nyíltan támogató magyar miniszterelnököt is. A leköszönő államfőt, Milos Zemant, Babiš politikai szövetségesét gyakran kritizálták populizmusa, Kína- illetve oroszbarát megnyilatkozásai miatt.
Törökországban júniusban dőlt el, hogy marad az elnöki székben az egyre autoriterebb eszközökkel regnáló Recep Tayyip Erdogan, és az ország megy tovább a populizmus jól kitaposott útján. Erdoğan 2014 óta Törökország köztársasági elnöke, előtte 11 évig volt kormányfő, korábban a főpolgármesteri posztot töltötte be.
Többször átalakította a közjogi berendezkedést: előbb nép által választottá tette az államfőt, és félelnöki rendszert vezetett be, majd eltörölte a kormányfői pozíciót, és teljesen prezidenciális berendezkedésűvé tette az országot. A 2016-os, sikertelen katonai puccs(kísérlet) után minden korábbinál tekintélyelvűbb kormányzásra váltott.
Szlovákiában populista fordulatot hozott az októberi előrehozott parlamenti választás: Robert Fico pártja, az Irány (Smer-SD) nyert. Azé a Ficóé, aki 2018-ban a Kuciak-gyilkosság okozta belpolitikai válság miatt mondott le a miniszterelnöki posztról – éppen a harmadik ciklusát töltötte akkoriban. Távozása után azonban nem tűnt el a politika süllyesztőjében, hanem egy nagy párt vezetőjeként lovagolta meg a Nyugatellenes, közben oroszbarát érzelmeket.
Ugyancsak októberben, Németország két tartományában a konzervatív erők győztek és erősödött a szélsőjobboldal : Bajorországban a Keresztényszociális Unió (CSU), Hessenben a Kereszténydemokrata Unió (CDU) gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, míg a szövetségi kormányt alkotó pártok gyengültek. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak mindkét helyen második lett.
Svájcban az EU-ellenes Svájci Néppárt (SVP) megerősödve végzett az élen a parlamenti választáson. A bevándorlás korlátozásával kampányoló SVP győzelmével összességében az erőviszonyok kissé a jobboldal javára tolódtak a berni parlament alsóházában.
Argentínában 180 fokos fordulatot hozott a novemberi elnökválasztás: 20 évnyi balközép kormányzás után új politikai ciklus kezdődött, mégpedig a szélsőjobboldali, politikai tapasztalatokkal nem rendelkező közgazdásszal, Javier Milei-jel az államfői székben, akinek Donald Trump és Jair Bolsonaro a szövetségesei. Milei drasztikus politikai és gazdasági változásokat ígért: felszámolná az argentin jegybankot, a helyi valutát, a pesót amerikai dollárral helyettesítené, az éghajlatváltozást „szocialista hazugságnak”, a szexuális nevelést a család tönkretételére irányuló „trükknek” tartja.
Fordulat állt be Lengyelországban is, de ott az Európa-pártiság javára: az országot addig irányító, Jaroslaw Kaczynski vezette konzervatív, populista Jog és Igazságosság Párt helyett az ellenzék szerzett elég voksot a kormányalakításhoz, ami a magyar kormányfő számára rossz hír, hiszen Donald Tusk miniszterelnöksége mindent megváltoztat: az eddigi ellenzéki vezető szinte minden fontos kérdésben teljesen mást képvisel, mint Orbán Viktor, például Európa jövőjével, Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban is – mindez a V4-ekre is kihatással lehet.
Hollandiában a radikálisok diadalát hozta el a november második fele, miután Geert Wilders euroszkeptikus és iszlámellenes, szélsőjobboldali Szabadságpártja (PVV) megnyerte az előrehozott parlamenti választást, amit azután írtak ki, hogy az országot 12 éve irányító Mark Rutte miniszterelnök kormánya lemondott. Wilders, bár mostanra enyhített korábbi kommunikációján, továbbra is kemény álláspontot sejtet a bevándorlással, az Ukrajnának nyújtott katonai segítséggel és a az uniós költségvetéssel, mi több, az EU-ban maradással kapcsolatban is.
Ami pedig az előttünk álló 2024-et illeti, két szuperhatalom vezetői székéért is profi újrázók szállnak ringbe: márciusban elnökválasztás lesz Oroszországban, sok kétség nem férhet hozzá, hogy Vlagyimir Putyin megtartja-e posztját, és választásokat tartanak novemberben az Egyesült Államokban is, ahol a bűnvádi eljárás alatt lévő Donald Trumpnak is szándékában áll indulni a Fehér Házért.