A Time csaknem száz éve teszi közzé, kit tartott az előző tizenkét hónap meghatározó személyiségének, aki rányomta maradandó bélyegét az adott időszakra. Ő a világ főszereplője – magyarázza a hetilap. Jóval Taylor Swift előtt, 1956-ban a magyar szabadságharcos is az volt.
HIRDETÉSRio de Janeiro polgármestere tulajdonképpen hetekkel a Time szerkesztői előtt felismerte, hogy Taylor Swift az év személyisége. Eduardo Paes a művésznőt – kétértelműen, vallási és szórakoztatóipari értelemben – már korábban is „korunk Madonnájának” nevezte, amikor pedig az amerikai énekesnő rajongói a régóta várt novemberi riói koncert előtt tőle kértek segítséget, nem habozott közbenjárni.
A Swift-rajongók, a Swiftie-k a közösségi médiában fordultak a polgármesterhez, aki haladéktalanul továbbította kérésüket a riói jelkép, a Megváltó Krisztus szobrát gondozó főegyházmegyei szentély rektorának.
„Omar atya, a labda most már a te térfeleden pattog” – üzente a polgármester, Omar Raposo tiszteletes pedig csupán annyit kért cserébe, hogy a rajongók adományokat gyűjtsenek a rászorulók számára. Egyetlen nap alatt több mint 180 ezer reál, csaknem 13 millió forint gyűlt össze a hajléktalanok javára. Omar atya ezek után példátlan módon engedélyezte, hogy kivetítsék Jézus szobrára Taylor Swift képét.
Az énekesnőt Jézus szobrának gesztusával, tárt karokkal várták Brazíliában. Az Eras Tour ottani fellépéseit beárnyékolta a 23 éves Ana Clara Benevides halála, aki az egyik koncerten, vélhetően az extrém hőség okozta szívelégtelenség következtében holtan rogyott össze. „Összetört a szívem” – reagált Taylor Swift, aki a zsúfolt turné során arra is szakított időt, hogy találkozzon a fiatal lány családjával.
Két héttel azok után, hogy Taylor Swift képmása megjelent a Jézus-szobron, megjelent a Time címoldalán is. Az állt mellette: Az év személyisége.
A világ főszereplője
A hetilap csaknem száz éve, 1927 óta teszi közzé minden év végén, kit tartott abban az évben olyan személyiségnek, aki bármilyen formában maradandót hagyott maga után, és rányomta bélyegét az adott időszakra.
Az első évben viszonylag könnyű volt a választás, miután Charles Lindbergh májusban egyedül, 33 óra és 39 perc alatt átrepülte az Atlanti-óceánt.
Az idén már szorosabb volt a mezőny. A kiszivárgott hírek szerint Taylor Swift riválisa volt III. Károly, Nagy-Britannia uralkodója, és Barbie, a kislányok kedvenc babájáról mintázott filmhős.
A 33 éves Taylor Swift népszerűsége több mint egy évtizede nő, de 2023-ban következett be a „magfúzió”, amikor „a művészet és az üzlet ötvözésével történelmi erőket szabadított fel” – írta indoklásában a Time.
Művészként kivívott eredményeiről szinte „beszélni is fölösleges”. Popsztárként illusztris társaságba került Elvis Presley, Michael Jackson és Madonna oldalán, dalszerzőként pedig Bob Dylanhez, Paul McCartneyhoz és Joni Mitchellhez hasonlították. Fiatal üzletasszonyként olyan birodalmat épített fel, amelynek értéke egyes becslések szerint meghaladja az egymilliárd dollárt, követőinek száma pedig csak az Instagramon a 278 milliót.
Ő lett a világ főszereplője – állapította meg magvasan a Time.
A potenciál
A Taylor Swiftben rejlő potenciált és meghajtóerőt nemcsak a riói polgármester, hanem chilei és thaiföldi politikusok is felismerték, akik esengve könyörögtek, hogy lépjen fel országukban.
„Minden követ megmozgatunk, hogy eljöjjön a városunkba” – jelezte a budapesti főpolgármester is. Karácsony Gergely hivatalos levélben invitálta vendégszereplésre a keresett művészt, akiről már most stadionokat és utcákat neveztek el, sőt átmenetileg egy várost is. A kaliforniai Santa Clarát ugyanis ideiglenesen Swiftie Clarának hívták.
Eddig legalább tíz egyetemi kurzust szenteltek neki, köztük egyet a jeles Harvardon, ahol az irodalomtörténész Stephanie Burt professzor Swift munkásságát egyenesen a költő, William Wordsworth műveivel állította párhuzamba.
Az énekesnő románcából a többi között egy sportklub is profitált. Miután Swift randizni kezdett Travis Kelce-vel, a kétszeres Super Bowl-bajnok játékossal, ugrásszerűen nőtt a kansasi csapat szurkolóinak száma a stadionban, amelynek díszpáholyában néha Taylor Swift is megjelenik.
Amikor tavaly árusítani kezdték idei koncertjegyeit, a Ticketmaster online rendszere már az első napon összeomlott. Kétmillió belépő kelt el 24 óra alatt. És miután az összeset eladták, a scalperek, az üzérek 22 ezer dollárt, 7,8 millió forintot is elkértek egy jegyért a feketepiacon.
Minden fellépése élénkítette a helyi gazdaságot. Gondoljunk csak bele, milyen látogatottságot hozna Budapestnek egy Taylor Swift-koncert. Ide azonban egyelőre nem jön, helyette Bécsben és Varsóban fog fellépni – ott is csak jövőre.
A Taylor-hatás gazdasági következményeit az Egyesült Államokban kormányzati szinten is észlelték. „Óriási dolog, ha a Fed [az amerikai jegybanknak megfelelő rendszer] vele magyarázza a felpörgő gazdasági növekedést” – mondta Ed Tiryakian, a Duke Egyetem pénzügyi professzora.
HIRDETÉSA magyar szabadságharcos és Teller Ede
Lindbergh még Az év férfija címet viselte. Az év hölgye elismerést elsőként Wallis Simpson érdemelte ki tíz évvel később, 1937-ben. A többszörösen elvált amerikai nő VIII. Eduárd brit király fejét csavarta el annyira, hogy a kedvéért a brit uralkodó még a trónról is lemondott.
A Time elismerése csak 1999 óta gendersemleges. Azóta Az év személyiségének hívják azt, aki vagy ami az év végén a címlapra kerül.
Tudniillik az elnevezés is csalóka. A komputer volt például 1982-ben Az év gépe, a veszélyeztetett Föld 1988-ban Az év bolygója. Tavaly Ukrajna szelleme volt Az év személyisége, korábban, 2006-ban pedig Ön is, aki a világhálón böngészett.
A magazin néha névtelenek előtt tisztelgett. Kétszer is címoldalra került az Amerikai katona – 1950-ben a koreai háború, 2003-ban pedig az iraki bevetés idején. Az Amerikai tudósok – név szerint tizenöten, köztük Teller Ede – 1960-ban; az Utódok, a baby-boom nemzedék tagjai 1966-ban; a Tiltakozók – az Arab tavasz, a görög, spanyol, indiai, mexikói, angol, chilei és orosz tüntetők – 2011-ben; az Ebola harcosai 2014-ben; a @metoo mozgalmat elindító Szivárogtatók pedig 2017-ben kerültek címlapra.
A magyar szabadságharcos volt a Time szerint Az év férfija 1956-ban, aki fellázadt a szovjet zsarnokság ellen.
HIRDETÉSA kétes címek
Előadóművészként, sőt egyáltalán művészként Taylor Swift előtt soha senki nem volt az Év személyisége, férfija vagy hölgye. A jó szamaritánusok, a Gates házaspár társaságában, akik 2005-ben hozták létre a Bill és Melinda Gates Alapítványt, Bono volt a harmadik jótékonykodó, aki zenekarával, a U2-val koncertek sorozatát szervezte meg a legfejlettebb, G8-hoz tartozó országokban és Dél-Afrikában – jobbára a fekete földrész megsegítésére.
Értelemszerűen politikusok, államférfiak és -nők, egyházi méltóságok uralták a mezőnyt az eltelt csaknem száz évben. A Time döntése gyakran késhegyre menő vitákat váltott ki. Néhányan megütköztek azon, hogy 2019-ben a 16 éves svéd klímaharcos, Greta Thunberg vitte el a pálmát, még többen pedig azon, hogy három évvel korábban, 2016-ban, rendkívül megosztó elnökválasztási kampánya után Donald Trump lett Az év személyisége.
Igazi botrányt azonban a náci vezető okozott 1938-ban – hiába érveltek a Time szerkesztői azzal, hogy Adolf Hitler „napjainkban a demokratikus, szabadságszerető világ legveszélyesebb fenyegetése”. A lap mentségére szóljon, hogy nem a Führer fényképét jelentették meg a címoldalon, hanem a gyűlölet és a halál orgonistájaként ábrázolták.
Ioszeb Dzsugasvili grúz nevére valószínűleg nem sokan emlékeznek, annál többen gondolnak mind a mai napig borzadállyal ugyanarra a személyre, aki Joszif Visszarionovics néven került a történelembe. Sztálin mégis kétszer volt az Év embere: 1939-ben és 1942-ben – annak ellenére, hogy őt tartják a történelem egyik legkegyetlenebb tekintélyelvű zsarnokának. A Time azonban méltányolta második világháborús szerepét, és azt, ahogyan megvédte Oroszországot.
Két egymást követő évben, 1971-ben és 1972-ben Richard Nixon amerikai elnök volt Az év embere – először a kínai nyitásnak, majd az Oroszországgal folytatott leszerelési tárgyalásoknak szólt az elismerés. Mára ezek az emlékek elhalványulnak a Nixon bukásához vezető Watergate-botrány mellett.
HIRDETÉS
A 20. század egyik legviharosabb évében, 1979-ben Khomeini ajatollah volt Az év embere. A politikailag aktív síita hitszónok évekig párizsi száműzetésben élt, és csak az iráni sah elűzése után tért haza, ahol teokratikus kormányt állított fel. Az Egyesült Államokat „nagy Sátánnak” nevezte, és a mai napig ható, gyökeres változást indított el a két ország kapcsolatában.
„Az iráni forradalom vezetőjeként ijesztő leckét adott a 20. századi világnak az irracionalitás sokkoló hatalmáról, arról, hogy a terrorizmus milyen könnyen válhat a kormányzati politika eszközévé” – érvelt a Time, és hozzátette: a Khomeini „által diadalra vezetett forradalom jobban felborítja a világ hatalmi egyensúlyát, mint bármely más politikai történés Hitler európai hódítása óta”.
A történelem – élőben
Az év személyisége volt Mihail Gorbacsov és Barack Obama egyaránt kétszer, továbbá a mostani két ádáz ellenség. Vlagyimir Putyin 2007-ben azzal az indoklással, hogy elnöki megbízatása lejárta után nyilvánvaló volt: nem válik meg a hatalomtól. Minden ellenállást letört, kritikusait – köztük Anna Politkovszkaját és Alekszandr Litvinyenkót – megölték. Volodimir Zelenszkij Ukrajna szellemével megosztva tavaly, az orosz támadás megindítása után volt Az év személyisége.
Nemcsak a művészek maradtak ki az eltelt egy évszázadban a rangsorolásból, hanem a kutatók is. Az Amerikai tudósokon kívül csak David Ho viselte a címet 1996-ban az AIDS-kutatásokért és az addig végzetesnek tartott betegség gyógymódjának kifejlesztéséért.
Jeff Bezos 1999-ben a legeredményesebb dotkom cég, az Amazon alapítójaként; Mark Zuckerberg 2010-ben a Facebook létrehozásáért; a világ leggazdagabb embere, Elon Musk pedig tavalyelőtt a Tesla és a SpaceX eredményeiért vitte el a pálmát.
HIRDETÉSA CNN-alapító Ted Turner volt Az év embere 1991-ben, amikor az Öböl-háború idején a Sivatagi Vihar hadműveletről a hírtelevízió az ő mottójával úgy tudósított: „a történelem, ami éppen a szemünk előtt játszódik le”.
Mindenképpen kiérdemelte Az év embere címet Peter Ueberroth – írta a Los Angeles Times 1985-elején, röviddel azok után, hogy a Time az üzletembert nevezte meg Az év emberének 1984-ben. Ő volt az, aki elsőként szervezett pozitív pénzügyi mérleggel záruló, azaz nem veszteséges nyári olimpiát – igaz, a Szovjetunió és az akkori csatlós államok bojkottjával. A Washington Post azonban megkérdőjelezte a „szuperhazafiasságot”, és furcsállta, hogy Ueberrothot nevezték „a globális küldetés szekértolójának” Ronald Reagan elnök helyett, aki az olimpiai szervezőbizottság vezetője mögött a második helyen végzett.
A mérce
A kitüntető cím „azt a személyt vagy azokat a személyeket illeti meg, akik jó vagy rossz előjellel a leginkább befolyásolták a híreket és életünket, egyszóval, akik jó vagy rossz értelemben megtestesítették az adott év legfontosabb történését” – fogalmazta meg a kiválasztás mércéit 1998-ban a ma neves életrajzíró, Walter Isaacson, aki akkor a Time főszerkesztője volt.
Ezzel magyarázza a hetilap, hogy címoldalára Hitler, Sztálin és Khomeini ajatollah is felkerülhetett, sőt a házelnöknek megválasztott, republikánus Newt Gingrich szintén, pedig egyesek hősnek, mások fenyegetésnek tartották.
A szerkesztőségen belül nagyon kevesen tudják, ki lesz Az év személyisége, ami arra utal, hogy a döntést szűk körben hozzák meg. A nevet közvetlenül azelőtt teszik közzé, mielőtt a lap a nyomdába kerül – nehogy egy illetéktelen szivárogtató tönkretegye a meglepetést.
HIRDETÉS