Történelmi gyökerű vita okozott súlyos diplomáciai konfliktust az Egyesült Királyság és Görögország között. A 2500 évvel ezelőtt keletkezett szobrokkal csaknem 250 évvel ezelőtt történtek miatt Sunak brit kormányfő lemondta találkozóját a már Londonban tartózkodó görög kollégájával.
HIRDETÉSA Parthenón szobrainak elszállítására egy megszálló ország adott engedélyt egy harmadik ország, Nagy-Britannia nagykövetének - Görögország megkérdezése nélkül. A költő Lord Byron értelmezésében ez a szobrok eltulajdonítása volt, a honfitársa által és az Akropolisz megszentségtelenítésével ért fel.
„F@CK YOU BASTARD!” – üzente címlapján angolul a görög Ελεύθερη ώρα (Szabad Óra) című lap óriási, csupa nagybetűvel szedett címében. A címzett egyértelműsítése érdekében odaszúrták a brit miniszterelnök fényképét. Rishi Sunakot gunyorosan egérarcúnak nevezték.
A jellegzetes angol szitkozódás, legalábbis az eleje napjainkban már minden nyelven érthető, a bastard jelentése pedig fattyú, rohadék, zsivány, gazember vagy valami hasonló egyaránt lehet.
A Szabad Óra nem tartozik a görög média fősodrába, dühös kirohanásával azonban vélhetően sokan egyetértenek Görögországban azok után, hogy kormányfőjüket, Kiriákosz Micotákiszt nem volt hajlandó hivatalában fogadni brit vendéglátója. Rishi Sunak lemondta a találkát, miután kiderült Micotákiszt elsősorban az érdekelte: mikor fogják végre visszakapni Parthenón márványszobrait. Az Akropoliszról eltulajdonított műkincsek Nagy-Britanniában elsősorban Elgin-márványokként ismertek. Az elnevezés nem utal a származási helyre.
„Más lehetőséget nem látunk arra, hogy reagáljunk Anglia egérarcú miniszterelnökének és a »Goldman Sachs« szócsövének az ókori görög kultúra értékét becsmérlő sértésére” – írta magyarázatként a görög portál, amely a brit miniszterelnök tisztségét az Egyesült Királyság egyik részére zsugorította, és a befektetési bankárok képviselőjének nevezte.
A kettéhasított Mona Lisa
Kénytelen vagyok „hangot adni bosszúságomnak” – tudatta közleményében Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök, aki már Londonba érkezett, amikor csupán órákkal az előre egyeztetett Downing Street-i találkozó előtt arról értesítették, hogy Sunak mégsem hajlandó fogadni. Helyette felkínáltak egy másik megbeszélést Oliver Dowdennel, Sunak helyettesével, amit viszont Micotákisz tartott rangon alulinak, és kerek perec elutasította.
Rishi Sunaknak a diplomáciában szokatlan döntését két ok vezérelte.
Egyrészt a görög vendég londoni nagykövetsége rezidenciáján kezet rázott Sir Keir Starmerrel, az ellenzéki Munkáspárt vezérével, aki Sunak tisztségére pályázik – a közvélemény-kutatási adatok szerint nem kis eséllyel.
Kiriákosz Micotákisz másfelől a tervezett kormányfői csúcs előtt a BBC vendégeként a görög műkincsek visszaszolgáltatását kérte, és arra emlékeztetett: a szobrok egy része Londonban, a többi Athénben van. A márványszobrok felét ugyanis a British Museumban, a másik részét a Parthenón Múzeumban állították ki.
„Olyan, mintha kettéhasították volna a Mona Lisát” – érzékeltette a körülményeket a görög miniszterelnök. A brit ezt nyomásgyakorlásnak vélte, és lemondta a megbeszélést.
A British Museumnak nincs mozgástere
A diplomáciai adok-kapokba végül beszállt George Osborne, Sunak párttársa, volt konzervatív pénzügyminiszter, a British Museum elnöke is, aki szerint Sunak magatartása inkább a toryk választási kilátásaival magyarázható, mintsem azzal, hol állítják ki az Elgin-márványokat. „Vajon az váltotta ki Sunak duzzogását , hogy a görög kormányfő az ellenzéki vezetővel találkozott először?” – tette fel a kérdést Osborne.
A diplomáciai perpatvar azonban nem akadályozhatja meg a Parthenón-szobrok jövőjéről folyó tárgyalásokat – véli a British Museum elnöke, aki egy korábban felvetett, sajátos megoldás híve. Osborne szerint nem kizárt egy megosztott felügyeleti jog a görög és brit állam között, amely alapján a kincsek „az idő egy részét Athénban, egy részét Londonban töltik”. És amíg a felbecsülhetetlen márványszobrokat Görögországban állítják ki, addig cserébe más, onnan érkezett görög műkincseket állítanának ki a British Museumban. „Érdemes ezen elgondolkozni” – erősítette meg a korábbi felvetést Osborne, aki indokoltnak tartja a tárgyalások folytatását és a végső megegyezést „a görögökkel”.
Magának a múzeumnak nincs nagy mozgástere, a British Museumról szóló, még 1963-ban elfogadott törvény ugyanis tiltja a gyűjtemény egyes darabjainak elidegenítését.
Nem áll szándékunkban a törvény módosításának indítványozása – idézte a Guardian George Osborne-t.
Az Elgin-szobrok története
A British Museumban kiállított, Görögországból származó műkincseket a ma érvényes értékrend alapján talán nem is jogos Elgin-szobroknak nevezni.
Thomas Bruce, Elgin 7. és Kincardine 11. grófja a 18. század végén rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként Ausztriában, Brüsszelben, majd Poroszországban szolgálta hazáját. Tapasztalt diplomatának számított, így őt nevezték ki brit nagykövetnek az Oszmán Birodalomba. A konstantinápolyi Fényes-portán, a kormányzati negyedben 1799 novemberében foglalta el állomáshelyét azzal a feladattal, hogy kiterjessze a brit befolyást a török-francia konfliktus idején.
Ő azonban abban bízott, hogy a követséget „hasznossá teheti a brit képzőművészet fejlődése szempontjából” is, ezért saját költségén művészeket és építészeket alkalmazott az ókori görög épületek, szobrok és műtárgyak gipszöntvényeinek és részletes rajzainak elkészítésére.
A hozzáértő társaság 1800 nyarán érkezett Athénba, egy évvel később pedig Lord Elgin azt állította: a török Porta írásban, fermánban engedélyezte, hogy alkalmazottai ne csak „állványokat erősítsenek a bálványok ősi temploma [a Parthenón] körül”, hanem arra is, hogy „levegyenek minden olyan kődarabot, amelyen régi feliratok vagy ábrák láthatók”. A dokumentum eredeti példánya azóta sem került elő. Olasz fordítását a British Museumban állították ki, másolatát azonban török levéltárakban soha nem találták meg. A műkincsek elszállításának jogszerűségét azóta is vitatják.
HIRDETÉSDe még ha meg is lenne az eredeti példány, a műkincsek elszállítása igencsak megkérdőjelezhető. A „fosztogatásra” ugyanis egy megszálló hatalom - az Oszmán Birodalom - adott engedélyt egy idegen hatalom képviselőjének, miközben a műkincsek alkotóinak leszármazottait, a tényleges tulajdonosnak tekinthető görögöket meg sem kérdezték.
Lord Elgin eredeti elképzelése egyébként a történészek szerint nem a műkincsek hazaszállítása volt. Erről a helyszínen Philip Hunt, a gróf lelkésze és egyik athéni megbízottja döntött. A Parthenón-fríz körülbelül felét: tizenöt metopét és tizenhét szobortöredéket, továbbá egy kariatidát, az Erechtheion templom egyik oszlopát, a győzelem istennőjének, Nikének a templomából származó faragott táblákat és más régiségeket csomagoltak el. Lord Elgin hajója, a Mentor azonban elsüllyedt Kíthira-sziget partjainál. Rakományát – nagy ráfordítással – csak három év elteltével sikerült kimenteniük a búvároknak.
Nagyköveti megbízatása lejártával, 1803-ban Elgin minden megbízottját kivonta Athénből – a tehetséges nápolyi festő, Lusieri kivételével, aki még évekig gyarapította az Elgin-gyűjteményt: 1812-ben például újabb nyolcvan, régiségeket tartalmazó láda érkezett a gróf címére.
Egy brit parlamenti bizottság javaslatára a brit kormány 1816-ban 35 ezer fontot ajánlott volt, műgyűjtő diplomatájának a teljes gyűjteményért. Lord Elginnek a becslések szerint több mint a kétszeresébe, 75 ezer fontjába kerültek a munkálatok és a szállítás. Ennek ellenére rábólintott az üzletre, és bizalmasan átadta gyűjteményét a British Museumnak, ahol 1817 óta állnak kiállítva a felbecsülhetetlen értékű műtárgyak.
Lord Byron átka
A Parthenón szobrainak zöme i. e. az ötödik században készült a kor nagy művészének, Pheidiasznak a vezetésével. A szakértők a klasszikus szobrászat legszebb alkotásai közt tartják számon. Kivételes szépségükön és finom megmunkálásukon túl a görög kulturális örökség kulcsfontosságú elemei. Szimbolikus jelentőségüket fokozza, hogy az ókori Athén városállamának maradványai, amit a felvilágosodás után a nyugati civilizáció szülőhelyének tekintettek.
HIRDETÉSLord Elgin utólag azzal védekezett: azért kért engedélyt a műkincsek lemásolására, majd az elszállításukra, hogy megmentse az utókor számára az enyészettel fenyegetett műkincseket a nemtörődöm török megszállók elől.
Az Elgin-márványok elszállításának megítélését javította, hogy mások – mindenekelőtt a rivális franciák – jóval korábban elkezdték a rombolást. A klasszikus régészet létrehozásában nagy szerepet játszó Louis Francois Sébastien Fauvel, Choiseul-Gouffier herceg titkára például már 1786-ban ásatási engedélyt kapott az Akropoliszon.
Az ókori kincsek „megmentését” védelmébe vette a nagy német költő, Johann Wolfgang von Goethe, akiről kevésbé köztudott, hogy korának elismert művészetteoretikusa is volt. Keményen támadta viszont saját „földije”, a szintén skót Lord Byron költő.
A költő történetesen pont a műkincsek második rakományát szállító Hydra hajón utazott haza Görögországból 1811 áprilisában, ám egy hónappal az indulás előtt megírta Minerva átka című versét, amelyben Lord Elgint kárhoztatta a műkincsrablásért.
Lord Byron értelmezésében a szobrok eltulajdonítása a görög kegyhely, az Akropolisz megszentségtelenítésével ért fel.
HIRDETÉSLegfeljebb a gipszmásolatokat állíthatják ki
Azóta, hogy Görögország 1832-ben felszabadult az Oszmán Birodalom megszállása alól, és kikiáltotta függetlenségét, többször kérte vissza a Parthenón kincseit Nagy-Britanniától.
A nyolcvanas években az ügy szószólója Melína Merkúri színésznő volt, aki 1983-ban már kulturális minisztereként látogatott Londonba. Néhány hónappal később a görög kormány hivatalosan is kérelmezte a műkincsek visszaszolgáltatását.
A British Museum ezzel szemben azzal érvel: törvényesen birtokolják a műalkotásokat, amelyek azért sem szállíthatók vissza Görögországba, mert az intézmény „jogi és erkölcsi felelőssége a gondozására bízott gyűjtemények megőrzése és hozzáférhetővé tétele a világ közönsége számára”. Az évente több mint négymillió látogatót vonzó British Museum legfontosabb kiállítási tárgyainak tartja az Elgin-márványokat, amelyeknek visszaszármaztatását ráadásul az 1963-as British Museum Act is tiltja. A törvény módosítását sem a brit kormány, sem az ellenzék nem kezdeményezi.
A görög kormány álláspontja szerint Lord Elgin ellopta a műkincseket, így azokat vissza kell származtatni, majd az Akropolisz Múzeumban kell kiállítani. Athénben úgy vélekednek, hogy a British Museum legfeljebb a gipszmásolatoknak adhat otthont.
A britek többsége visszaadná
A britek többsége támogatja a szobrok visszaszármaztatását Görögországba a „kulturális partnerség keretében” – ez derült ki a Parthenon Project megbízásából idén júliusban készített közvélemény-kutatásból.
HIRDETÉSAz akkori felmérés szerint a válaszadók 64 százaléka egyetértett a szobrok visszaadásával abban az esetben, ha az Egyesült Királyság cserébe más műtárgyakat kapott volna.
„Lábon lőttük magunkat” – így reagált a felmérés eredményére a megbízó, a Parthenon Project elnöke. Lord Vaizey szerint ugyanis a közvélemény-kutatási eredmények „egyértelműen bizonyítják, hogy a kulturális partnerségen alapuló, mindenki számára előnyös megállapodás a brit közvélemény támogatását élvezi”.
A YouGov a minap újabb felmérést készített a britek körében egyetlen kérdéssel: „Ön szerint Nagy-Britanniának vissza kellene-e adnia az Elgin-márványokat Görögországnak vagy azoknak Nagy-Britanniában kellene maradniuk?”
A válaszadók mindössze 15 százaléka tartaná Nagy-Britanniában a gyűjteményt, 49 százaléka azonban visszaszolgáltatná, 26 százalék mindkét megoldást jónak tartja, 10 százalék pedig tanácstalan a kérdésben.