Elhunyt Vajda Mihály filozófus

HIRDETÉS

Vajda Mihály kutatási területe kezdetben a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a totalitárius társadalmak elmélete foglalkoztatta. A fasizmusról írt könyve 1995-ig nem jelenhetett meg magyarul, ahogyan a hetvenes évek második felében írt marxizmuskritikus műveinek többsége sem.  A nyolcvanas évek második felétől Nietzschével és Heideggerrel foglalkozott. 

A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetősége vagy lehetetlensége, illetve a filozófiatörténet és a politikai filozófia érdekelték elsősorban. Fő műfaja az esszé volt, műveinek többségét kiadták angolul és németül is.

Nem az egyetlen igazság kifejtése, hanem a kérdezés kötötte le

Vajda Mihály 1935-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának filozófia-német szakán szerzett diplomát. Lukács György tanítványainak egyike volt, a Budapesti Iskola köréhez tartozott. Az 1960-as évek elején lett az MTA Flozófiai Intézetének munkatársa. Körülbelül tíz évvel később, 1973-ban a Budapesti Iskola ellen hozott párthatározat alapján elbocsátották, ezután fordítóként és nyelvtanárként dolgozott - írja róla a Magyar Nagylexikon. A nyolcvanas évek legvégén rehabilitálták, 1990-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófiai tanszékén volt egyetemi tanár, az ezredfordulóig tanszékvezető. 

Az 1980-as évek végétől több külföldi egyetem vendégporfesszora volt Brémában, New Yorkban, Peterboroughban, Siegenben. A kilencvenes évek elején megalapította a Gond című folyóiratot.  

Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidóság, mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja, esszéíróként és publicistaként gyakran írt erről - idézi fel búcsúztatójában a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat, amelynek Vajda Mihály rendszeres szerzője volt. 

Vajda Mihály életének 89. évében hunyt el Budapesten.