A Carnegie Europe kaukázusi szakértője szerint az etnikai tisztogatás veszélye igenis reális, akár többé-kevésbé békésen, akár vérontással történik majd. Baku a társadalomba való visszaintegrálásról beszél.
HIRDETÉSMindössze 24 óra elég volt ahhoz, hogy Azerbajdzsán hadserege kikényszerítse a 120 ezer örménynek otthont adó enklávé feladását. Egyre nagyobb aggodalomra ad okot, hogy mi történik majd ezután a férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel a Dél-Kaukázusnak ebben a szegletében.
Azerbajdzsán minden ígérete ellenére az ott élő örmények féltik a jövőjüket, rettegnek attól, hogy nem kényszerülnek-e távozásra - vagy nem következik-e be még annál is rosszabb.
Siranush Sargsyan, a Hegyi-Karabahban dolgozó szabadúszó újságíró több menedékhelyet is felkeresett a régió fővárosában, arról számolt be: "szó szerint nincs mit enniük az embereknek."
"Személy szerint nem ismerek senkit, aki itt akarna maradni. Igaz, a nagyon közeli, idős rokonaim, akik a korábbi háborúkban elvesztették a fiaikat, ők azt hajtogatják, hogy inkább itt halnak meg, mint máshol. A legtöbb embernek viszont - az én generációmnak - ez már a negyedik háborúja" - idézte Sargsyan szavait a BBC írása.
Az olajban gazdag Azerbajdzsán a hivatalos közlések szerint mindent megtesz, hogy megnyugtassa a civil lakosságot, élelmiszert, üzemanyagot és "visszailleszkedést" ígér.
A héten legkevesebb kétszázan haltak meg, rengeteg civil menekült el a külvárosi falvakból, miközben az azeri hadsereg a régió fővárosa felé nyomult, amelyet az örmények Sztepanakertnek hívnak, de Azerbajdzsán Khankendi néven ismer.
Azerbajdzsán elnöke, Ilham Alijev szerint a karabahi örmények most "végre fellélegezhetnek". Karabahban azonban nagyon kevés a bizalom a bakui kormány iránt, amelyet immáron három évtizede egy család irányít.
A világsajtót bejárt felvételeken egyelőre rokonaikat kutató örményeket látni, akik menedéket keresnek, és rögtönzött tűzhelyeken főzik meg azt a kevéske élelmet, amit találnak.
Tavaly év végén Azerbajdzsán blokádot vezetett be az Örményországba vezető egyetlen útvonalra. Egészen a héten megindult offenzíváig, Siranush Sargsyan azon dolgozott, hogy dokumentálja a hónapok óta tartó élelmiszer-, gyógyszer- és tisztálkodási cikkhiányt. Az imént említett, Lachin-folyosó néven ismert kivezető útvonal a következő napokban vagy hetekben kulcsfontosságúvá válhat, amennyiben Hegyi-Karabah örmény etnikumú lakosai úgy döntenek, hogy nagy számban távoznak.
Ami évtizedeken át egy szeparatista enklávé volt saját tévéállomásokkal, egyetemmel és nyelvvel, az most beolvad az őt körülvevő államba. Azerbajdzsán azzal érvel, hogy "mindössze" 50 ezer ember érintett, Siranush Sargsyan becslése szerint viszont ez a szám valójában jelenleg 110 ezer, és körülbelül ötezren a helyi reptéren lévő, orosz békefenntartói bázison kerestek menedéket. "Úgy tesznek, mintha integrálni akarnák ezeket az embereket, de valójában ki akarják törölni őket erről a helyről" - fogalmazott Sargsyan.
A Carnegie Europe kaukázusi szakértője, Thomas de Waal úgy véli, az etnikai tisztogatás veszélye igenis reális, akár többé-kevésbé békésen, akár vérontással történik majd.
"Nem a nőkről és gyermekekről van szó, a nagy kérdés a most fegyverben lévő vagy Azerbajdzsán ellen már korábban harcoló férfiakról, akik nagy valószínűséggel a karabahi lakosság többségét teszik ki" - mondta.
Örményország miniszterelnöke, Nikol Pashinyan már terveket készített 40 ezer család elhelyezésére. Egyben etnikai tisztogatással vádolta szomszédját, bár egyelőre úgy értékeli, hogy a polgári lakosságot nem fenyegeti "közvetlen veszély".
Az azeri vezetés amnesztiát vett fontolóra, vagyis ígéretet tesznek arra, hogy nem vonják felelősségre azokat, akik leteszik a fegyvert. Hikmet Hajiyev elnöki tanácsadó azonban a BBC azeri szolgálatának hangsúlyozta: "ez nem vonatkozik majd azokra, akik az első karabahi háborúban követtek el bűncselekményeket". Azerbajdzsánnak vélhetően listái vannak azokról, akiket a 2020-as és az annál korábbi háborús bűnökért felelősnek tart.
Egy Örményországba tartó 68 éves férfit, aki operációra utazott volna oda, júliusban egy vöröskeresztes evakuálás során tartóztattak le 1992-ben elkövetett állítólagos háborús bűnök gyanújával. A férfi családja szerint ezek a vádak nem igazak.
Thomas De Waal szerint két kulcsfontosságú elrettentő tényező akadályozhatja meg, hogy az örmények elvándorlása végzetes kimentelű legyen:
- két nemzetközi csoport - a Vöröskereszt és a 2002-es háború után Karabahban állomásozó 2000 fős orosz békefenntartó kontingens - esetleges bevonása.
- az a tény, hogy Azerbajdzsán számára rendkívül fontos a Nyugat megítélése: Baku kitart amellett, hogy nem tervezik a helyi lakosság távozásra kényszerítését, és hogy a hangsúlyt az örmény etnikumúak "társadalomba való visszaintegrálására" helyezik
"Soha nem volt célunk etnikai tisztogatás" - mondja Zaur Ahmadov, Azerbajdzsán svédországi nagykövete, aki úgy véli, hogy a karabahiak beilleszkedése a szélesebb népességbe "tökéletesen lehetséges", és hogy kulturális, oktatási és vallási jogaik mind biztosíthatók. Mint mondta, Azerbajdzsában országában már 30 ezer örmény él Karabahon kívül, vegyes házasságokban. "Időre lesz szükség a teljes normalizációhoz. "De már érkeztek élelmiszerrel teli teherautók Khankendibe; az elkövetkező napokban üzemanyag-ellátás és az infrastruktúra, például az óvodák helyreállítása is megtörténik" - tette hozzá.
Optimista mondatok ezek, amikor az azerbajdzsáni erők a régió fővárosának külterületén állomásoznak, és a karabahi hadsereg lefegyverzése még nem fejeződött be. Amint ez megtörténik, az azeriek bevonulnak.
HIRDETÉS"Ez lesz az a pont, amikor a helyi lakosság teljes mértékben az azerbajdzsániak ígéreteire fog szorulni - mondja Richard Giragosian, az örményországi Regional Studies Center agytröszt vezetője, hozzátéve: a karabahi örmények számára a közvetlen probléma a biztonsági garanciák hiánya, nemcsak Azerbajdzsán, hanem az orosz békefenntartók részéről is. Giragosian szerint a karabahi férfi lakosságot azért engedik el, mert túl nagy a rájuk irányuló nemzetközi figyelem.