Nagyjából 3,7 milliárd dollárt, azaz mai árfolyamon számolva több mint 1300 milliárd forintot költött a Világbank fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos üzletek támogatására 2022-ben. Annak ellenére, hogy a szervezet rendszeresen hangsúlyozta elkötelezettségét a gazdasaság zöldítése mellett.
HIRDETÉSAz adatokkal egy Urgewald nevű civil szervezet állt elő, ami a környezetvédelemmel és az emberi jogokkal, de leginkább a környezetre káros beruházásokkal foglalkozik. Az NGO tanulmányának szerzője, Heike Mainhardt szerint komoly problémát jelent, hogy a Világbank nem működik átláthatóan, így ugyanis nehezebb nyomon követni, hogy milyen befektetéseket és üzleteket támogat.
„Nem mondhatják azt, hogy összhangban vannak a párizsi egyezménnyel, mert nem elég átlátható a működésük ahhoz, hogy ezt bizonyítani lehessen" - idézte a Guardian Mainhardtot, aki szerint a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó cégek rájöttek, hogy a Világbankon keresztül kvázi észrevétlenül hozzá tudnak jutni közpénzhez, a lehetőséget pedig ki is használják.
Bonyolult pénzügyi manőverek
A fent említett lehetőség a trade financing, amit magyarul leginkább a külkereskedelem finanszírozására irányuló banktevékenységként lehet lefordítani. Ez a befektetéseknek egy olyan módja, amely bonyolultabb és nehezebben végigkövethető, mint egy hagyományos beruházás, amikor a pénzt egy jól meghatározható cél elérése érdekében költik el.
A trade financing egy összetettebb folyamat, melyben a bankok különböző pénzügyi eszközök és biztosítékok segítségével juttatnak tőkét a támogatandó államoknak vagy vállalatoknak. A Világbank azért is használja ezt a módszert, mert a szegény országok klasszikus pénzügyi támogatása a nagy kockázat miatt magas kamatokkal jár.
Ez így még elég zavarosan hangzik, de egy példán keresztül talán egy fokkal jobban meg lehet érteni, hogy miről van szó. Tegyük fel, hogy egy nigériai olajcég fúróberendezéseket akar importálni. Ez a cég nehezen jut egyezségre az eladóval, mert az tart attól, hogy vásárlója nem fogja tudni kifizetni a szállítmányt. De az is lehet, hogy egyszerűen nincs elég pénze az eszközök megvásárlására - ha viszont megkapná őket, záros határidőn belül már ki tudná fizetni az árukat.
Itt jön képbe a Világbank: a nemzetközi szervezet átvállalja a kockázatot, amit a nigériai vállalat jelent, azt mondja a gyártónak, hogy garantálja, hogy ki lesznek fizetve a fúróberendezések. A hasonló üzletek átláthatóságának hiánya miatt azt szinte lehetetlen megmondani, hogy a szállítmányért végül a vásárló vagy a Világbank fizetett.
A Világbank tagad
A gyakorlatot különösen kínossá teszi, hogy a Világbank előző elnöke, a Trump-szövetséges David Malpass azután mondott le idén februárban, hogy egyes kijelentései miatt széles körben megvádolták azzal, hogy tagadja a klímaváltozást. A szervezet ráadásul az utóbbi időszakban többször is hangoztatta, hogy elkötelezett a gazdaság zöldítése mellett.
A Világbank érintett szakosított intézménye, az elsősorban a fejlődő országok magánszektorát támogató Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) reagált az Urgewald vádjaira. Az IFC egyik szóvivője szerint a tanulmány jelentős tévedéseket tartalmaz, az intézmény pedig rendkívül szigorú eljárás során dönt arról, hogy kiket támogat.
Ebben az eljárásban állítólag a klímavédelmi célokat is a mérlegre helyezik. A szóvivő szerint az IFC szénnel kapcsolatos beruházásokat egyáltalán nem támogat, és az olaj- és gáziparban is csak az elosztási kapacitás bővítésébe fektetnek pénzt, a kitermelésbe nem.