Nem képes élni a japán múlt démonaival a 93 esztendős Noboru Kubota, aki mindent tud a dr. Mengele kegyetlenségét is meghaladó rémtettekről a megszállt Kínában. Kívánsága az, hogy hazája ismerje el és tárja fel bűneit és kérjen bocsánatot Kínától a 731-es orvoscsoport horrorisztikus tetteiért.
Az öregúr azt szeretné, hogy mielőtt meghal, legyen ismert a rémtörténet minden eleme
HIRDETÉS1991-ben az orvosi terrorcsoport egyik tagját, a 98 éves Masakuni Kurumizawa orvosőrnagyot végső lelkifurdalás kerítette hatalmába, és megosztotta a halálos program titkait egy Noboru Kubota nevű emberrel. Nem csak fényképeket és iratokat, de még egy szikét is átadott neki, amivel élveboncolásokat végzett a Kínában berendezett emberkísérleti telepen.
„Ezt a szikét használtam viviszekciók elvégzésére, legalább 300 esetben. Olyan dolgokat csináltam, amiket embernek sose szabadna!”- közölte néhány nappal halála előtt.
Noboru 93 évesen is azon dolgozik, hogy további adatokat, netán túlélőket kutasson fel, és néhány éve saját pénzéből fel is állított egy nyilvános gyűjteményt. Ennek több darabját és jelszavát a hatóság letiltotta, más relikviákat tönkretettek, vagy egyszerűen elloptak. Lakóhelyének önkormányzata pedig hallani sem akar a kiállítás újból megszervezéséről.
Noboru és néhány idős társa ebbe nem törődik bele. Köztük van Fumio Hara orvosprofesszor, Akira Yoshizawa történelemtanár, valamint fiatalabb történészek és kutatók, akik azt mondják, hogy a 731 létezése olyan szégyenfolt Japán lelkiismeretén, amit nem lehet elhallgatással semmissé tenni.
Több civil csoport pedig azt az egyszerű kérdést teszi fel, hogy vajon „nem a mi generációnk felelőssége, hogy bemutassa a valódi történetet, és megakadályozza, hogy a háború borzalmai megismétlődjenek?”
Japán sok bűnét elismerte, de a 731 továbbra szinte tabunak számít
Hirohito császár (a képen), aki kapitulált az Egyesült Államok előtt a két atomcsapás után, azt mondta Douglas MacArthur amerikai óceáni főparancsnoknak (a képen), hogy tisztában van országa felelősségével, és bocsánatot kér érte. MacArthur azonban ezt elutasította, és a felelősségvállalás kérdésére terelte a szót.
A császár megmenekült a kivégzéstől és hatalomban maradhatott. Ennek oka az volt, hogy Truman amerikai elnök tartott egy japán népfelkeléstől, ami újabb egymillió amerikai megszállót követelt volna. Viszont a császárnak le kellett mondania isteni rangjáról, és tudomásul kellett vennie, hogy Japán egy demokratikus alkotmány alapján folytatja tovább életét, aminek jelenleg is megfelel.
A háborús bűnökért felelős több más állami és katonai vezetőt a nemzetközi büntetőbíróság tokiói perében halálra ítéltek, élükön Tódzsó Hideki miniszterelnökkel.
A japán hivatalosságok később tucatszor is elismerték és bocsánatot kértek azért, hogy országuk 1937-45 között súlyos szenvedéseket okozott Kína és Korea lakosságának. Szólt erről Akihito lemondott császár és több japán miniszterelnök is, kifejezve fájdalmukat és megbánásukat.
Ezek a kijelentések minden kétséget kizáróan őszinték, megbánók és együttérzők voltak.
Mégis, a népírtás és a tömeggyilkosság szavakat gyakran kerülik vagy puhábakkal helyettesítik, és csak mellékesen említik a 731-es egységet
A 731-es alakulat az emberiség történetének egyik legszörnyűbb gyülekezete volt. Egy korábbi fafeldolgozó üzemben működött Harbin városában, amit a japán megszállók biológiai kísérleti teleppé alakítottak át.
Ebben a gyárban rendezkedett be az a "kutatócsoport", amely több tízezer embert gyilkolt meg kísérletei során. A tetemeket, csakúgy, mint a náci haláltáborokban, ipari méretű krematóriumokban tüntették el.
Az áldozatok közül mindössze 230 személy neve maradt fent. Ennek oka az volt, hogy - a régi faüzemre utalóan - az ide hurcolt embereket 'fahasábnak' nevezték, és gyakran még számmal sem jelölték meg.
A helyszínen ma emlékmúzeum működik. Az emberkísérletekről fennmaradt számos felvétel megtekintését csak igen erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk, itt,itt, itt vagy itt.
A 731 egy kódnév volt, amit a katonai titkosrendőrség, a Kempeitai Politikai Osztálya felügyelt. Létrehozása és irányítása Isii Siró japán mikrobiológus és katonai orvostábornok feladata volt (a képen).
A különítmény alaprendeltetése új tömegpusztító fegyverek kifejlesztése volt, nem csak Kína, de a Szovjetunió és az USA ellen is. Az áldozatok legtöbbje kínai és koreai civil vagy katona volt, de akadt köztük sok nő, és még brit hadifoglyok is, akiket a délkelet-ázsiai megszállt területekről hurcoltak ide. Feláldoztak gyermekeket, időseket és terhes asszonyokat, de bűnözőket és prostituáltakat is, válogatás nélkül. Az egyetlen szempont az volt, hogy emberi lények legyenek, működő szervekkel.
A kísérletek részben eredményesek voltak, mert sikerült bakterológiai fegyvereket kitermelni és bevetni. Az ebből adódó harctéri csapások legalább 200 ezer, de egyes becslések szerint a félmillió halottat követeltek a háború nyolc éve alatt.
A 731-es alakulat felelt a kisebb kísérleti telepek működéséért is Kína más területein, valamint Koreában és Szingapúrban. Emiatt is nehéz az áldozatok számát akár hozzávetőlegesen is felbecsülni.
HIRDETÉSMi folyt ott? Élveboncolás, csonkolás, mesterséges fertőzés
A kísérletek lényege az volt, hogy minden kutatást élő személyeken kell elvégezni, majd meg kell figyelni a szervezetet ért hatásokat. Érzéstelenítés nélkül, élve boncoltak fel embereket, miután megfertőzték őket különböző kórokozókkal (tífusz, kolera, lépfene, feketehimlő, pestis vagy botulinum toxin) Ezután - még élő állapotban - eltávolítottak egyes szerveket, hogy azokon a fertőzés hatásait tanulmányozzák.
Gyakori kísérlet volt, hogy fertőzött bolhákat eresztettek a nagyobb hálótermek lakóira, és a tömeges hatást figyelték meg.
A biológiai bombákkal végzett tesztek során a japán kutatók védőöltözetben vizsgálták meg haldokló áldozataikat. A kísérletek során kitenyésztett mérgező anyagokat később felhasználták kutak, ivóvízhálózatok, halastavak, tározók megfertőzésére, tízezerszámra szedve az áldozatokat.
A fegyverkísérletek során élő foglyokon vizsgálták a gránátrobbanás és a lángszóró hatásait, különböző távolságokról és testhelyzetekben. Kikötözött foglyokat használtak célpontul a biológiai és kémiai harcanyagok hatékonyságának elemzésére.
A kísérletek a telepen kívül is folytak, falvakban és kisebb városokban, főként gyerekeken. Őket fertőzött étellel és cukorkával kínálták, majd megfigyelték a kiváltott hatást.
HIRDETÉSKik voltak ezek?
A 731-es alakulatban nem csak katonák és pribékek, de valóban képzett orvosok és kutatók is dolgoztak, sőt politikusok és üzletemberek is részt vettek a műveletekben. Nyolc év alatt a kutatási sorozatban legalább 1,000 orvos volt jelen.
Közülük csak néhányan kerültek szovjet hadifogságba, és őket egy habarovszki perben kivégezték. Az elkövetők többsége amerikai kézre került, és szégyenszemre egyiküket sem fogták perbe. MacArthur tábornok a bio-hadviselésre vonatkozó adatokért cserébe biztosította, hogy az alakulat tagjai ne kerüljenek a vádlottak közé a tokiói perben.
A 731 által összeszedett tudományos információk végül az amerikai hírszerzéshez kerültek, és további sorsuk ismeretlen. Nehezen igazolható információk szerint a 731-egység több tagja karriert csinált az Egyesült Államokban, de egyedül Dr. Kitano Maszadzsiról, az alakulat 2. parancsnokáról lehet tudni, hogy sikeres gyógyszergyáros lett az USA-ban.
A tettesek elengedéséről szóló megegyezés 1948-ban született meg. Később az ENSZ az emberiesség elleni bűncselekménynek nyilvánította a 731-es alakulat tevékenységét, de ennek már semmilyen további jelentősége nem volt, és ezt a rejtélyes elnevezést a nemzetközi közvélemény igazából meg sem ismerte.
HIRDETÉSKapcsolódó hivatkozások:
A Harbin Emlékmúzeum és annak dokumentációi
Japán vonakodása a beismeréstől
A japán háborús bűncselekmények gyűjteménye