Az augusztus 20-i baleset után kórházba szállított vezető orosz tudós nyíltságot és őszinte feltárást vár a kiváltó okokról. Az akadémikus az orosz bolygóközi űrkutatás fő tekintélye, a Brit Királyi Csillagászati Társaság tagja, az orosz nukleáris rakétavédő pajzs egyik kidolgozója.
HIRDETÉSMihail Marov (90) szerint a baleset fő oka a technológiai és fejlesztési lemaradás volt, és nem látja világosan, hogy ami sikerült 47 éve, az miért nem sikerült most. Kórházi kezelésének megkezdése előtt hangsúlyozta, hogy nem bűnbakot szeretne látni, hanem megoldásokat.
Marov Putyin elnök személyes konzultánsa űrhajózási ügyekben, és meghatározó befolyása miatt őt tekintik a Roszkozmosz vállalat tényleges tudományos igazgatójának.
Marov a Hold-közeli mozgást vezérlő algoritmus hibájára gyanakszik, de még ő sem biztos ebben. A veterán tudós, aki a Szovjetunió űrmisszióinak főszereplője volt, korábban számos más projekten dolgozott, a Hold, a Mars és a Vénusz elérésére. Mint mondja, a Luna-25 küldetés volt az „utolsó személyes reményem a Hold-programunk újjáéledésére”, és vélhetően ennek kudarca okozta a nála a roszullétet.
Véleménye szerint űrhajózási rizikók mindig vannak, és a fő kérdés az ezekre való felkészülés és a hatékony intézkedési képesség. A tudós jelenlegi egészség állapotáról nincsenek hírek.
A balesetet elemző nemzetközi szakértők szerint nincs olyan fogalom, hogy „biztos röppálya és garantált leszállás”
A Luna-25 augusztus 11-én rendben elindult az Amur régióban található Vosztocsnij űrkikötőből, mint az első Hold-küldetés Oroszország modern történelmében. Augusztus 17-én az állomás elkészítette első felvételeit a Hold túlsó oldaláról. A jármű 19-én szombaton a leszállásra készült, amikor kikerült az irányítás alól, és végül a Holdra zuhant.
A Hold megközelítése önmagában már nem túl nehéz és kipróbált feladat (most is sikerült), de a leszállás már jóval bonyolultabb. A közelmúltban ért baleset más Hold-expedíciókat is (India, Izrael, Japán).
Az űrhajózásban a hibatényezők és az előre nem kalkulálható fejlemények aránya nagyon magas. Továbbra sem egyszerű feladat a járművel való információs kapcsolattartás, és a megfelelő távvezérlés, vagyis utasítások adása az űrhajónak.
1969-ben, az első Holdra szállás alkalmával például a földi irányítás kénytelen volt Neil Armstrong parancsnok belátásra bízni a végső leereszkedési helyszín eldöntését, amikor már csak pár percnyi üzemanyag marad holdkompban. Ha a parancsnok akkor tévesen dönt, az eszköz mindmáig a Holdon ragad, mert nem tudott volna visszatérni a parancsnoki modulhoz.
Emlékezetes az Apollo 13 utazás közbeni balesete, és még drámaibb eset volt az Apollo 1 legénységének pusztulása még a Földön, a szimulátorban. Előre nem kalkulálható hibák vezettek az amerikai űrsikló-program két katasztrófájához is, melyek 14 halálos áldozattal jártak (Challenger, 1988, Columbia, 2003).
Mindig van hiba
Jim Lovell, aki már a Gemini programban is részt vett (1961-66), majd az Apollo 8 fedélzetén két társával először jutott el Hold körüli pályára, és később az Apollo 13 asztronautája volt, azt mondta erről, hogy egyetlen olyan amerikai Hold-expedícióról sem tud, amelyben valamilyen kisebb-nagyobb, vagy sajnos katasztrofális előre nem számított hiba ne történt volna. Ezek között a pályamódosítási vezérlés is szerepelt.
A Luna-25 esetében a föld irányítás elvesztette a kontrollt az űrhajó irányítása fölött, és szombat délutántól csak abban reménykedhettek, hogy legalább Hold-körüli pályára sikerül állítani a járművet, de ez a remény vasárnap délelőtt végleg szertefoszlott.
Szemléleti és vezetési hibák is lehetnek, politikai okokkal tűzdelve
Vlagyimir Putyin elnök személyesen rendelte el a Luna-25 indítását, hogy megelőzze India Chandrayaan-3 űrmodulját, amely a tervek szerint augusztus 23-án száll le. Egyelőre megállapíthatatlan, hogy ez a siettetés (politikai presztízs) közrejátszott-e a balesetben. A különféle források szerint a küldetés kínos kudarca miatt már bűnbakokat keresnek a Roszkoszmosz vezetésében.
Több nyilatkozó is megemlíti, hogy az eset figyelmeztetés arra nézve is, hogy nem szabad teljesen függetlenedni a nemzetközi (elsősorban nyugati) technológia fejlesztésektől. Az űrtechnológia tesztelője, Andrej Jemeljanov szerint az elmúlt fél évszázadban új elektronika, új szoftverek, új berendezések és új emberek jelentek meg. Mindezt újra meg kell tanulni, és az új eszközök használata együttműködést kíván más hatalmakkal. Ezt a versenyt nem lehet egyedül futni, mondja Jemeljanov.
Az emberi tényező, a hozzáértés döntő tényező lett. Ha 40 év után szinte nincs már senki, aki átadja a korábbi tapasztalatokat, annak lesznek humán következményei. Kulcskérdés, hogy legyenek jelen olyanok, akik tudják a dolgukat, ha a tervezett pálya eltéréseket mutat a valós idejű helyzethez képest.
Ilja Ovcsinyikov űrhajó-specialista szerint a hajtómű túl sokáig működött, mert rossz időben kapcsolták ki. Emiatt a jármű pályája keresztezni kezdte a Hold felszínét, és maga az égitest lett az akadálya lett az űrhajó mozgásának. De mindezt ő is csak találgatásnak tartja a sokféle lehetőség között.
Mások emlékeztetnek arra is, hogy korábban több hackertámadás érte az űrvállalat egyes alegységeit, és egyáltalán nem zárható ki egy becsempészett szoftverhiba lehetősége sem. Ez viszont már mélyebb átvizsgálást igényel, ami sok időt fog felemészteni. (A kilövés előtt a programokban nem találtak hibát.)
Talán nem kellett volna sietni?
Natan Eizmont, az Orosz Tudományos Akadémia Űrkutatási Intézetének kutatója szerint nem zárható ki a kapkodás és az idő sürgetésének való engedelmesség. A Luna-25 már azelőtt észlelt zavaró jeleket, hogy megpróbált a leszállás előtti pályára állni. „Mindenki abban reménykedett, hogy majd valahogy sikerül ezeket kezelni.” Szerinte várni kellett volna, és elhalasztani a leszállópályára való átállást. Ezt meg is lehetett volna tenni, ha nem szakad meg a Föld és a jármű közti vezérlési kapcsolat.
Eizmont emlékeztett arra, hogy a NASA a legparányibb hiba vagy kockázat esetén is késlelteti az elhalasztható műveleteket. Értelmetlenség méregdrága vállalkozásokat bármilyen elkerülhető kockázatnak kitenni: a Luna-25 költsége 200 millió dollár körül volt.
HIRDETÉSOvcsinyikov szerint annyit lehet halasztani, amennyi csak szükséges. Erről általában közös döntés születik, azaz nem egy ember mondja ki egyedül, hogy mi legyen a következő lépes, hanem az összes alrendszer specialistájának összesített véleményéről van szó. Szerinte ezért is értelmetlen egyszemélyi felelőst keresni.
Jurij Boriszov Roszkozmosz-igazgató szerint a küldetéssel járó összes körülményt felmérték, köztük a Hold által kibocsátott hatásokat, de még a Perseida (Szent Lőrinc könnyei) nevű metorraj befolyásoló lehetőségét is.
A Luna-25 korrekciós hajtóműve 84 másodperc helyett 127 másodpercig működött, amikor az űrállomás megpróbált a leszállás előtti pályára állni, és a jármű a Holdba csapódott - jelentette ki Jurij Boriszov hétfőn a Rosszija 24 televíziós hírcsatornán.
Elmondta, hogy az egész kísérlet a stabil rádiókapcsolat zónájában zajlott, a szakemberek "mindent tudtak a hajó helyzetéről".
"Ennek ellenére 14 óra 57 perckor a készülékkel való kommunikáció megszűnt. A kommunikáció helyreállítására tett kísérletek nem jártak sikerrel. Az előzetes ballisztikai számítások azt mutatták, hogy a korrekciós hajtóműrendszer rendellenes működése miatt az űrhajó nem zárt holdpályára került".
HIRDETÉSMeg kell említeni, hogy a Roszkomosz élén Putyin elnök uralma alatt négyszer történt személyi változás, két esetben nem is a tudományos alkalmasság hiánya, hanem "más okok" (korrupció) miatt. Ebből következően az ügynökség vezetése rendre instabil volt, és ez is növelte Marov professzor befolyását és személyes véleményének fontosságát.
Kapcsolódó hivatkozások: