Szinte egybe cseng egy orosz és egy ukrán fronttéri parancsnok keserű nyilatkozata, ami csalódottságról, kimerültségről és elégedetlenségről árulkodik.
Egyik hadviselő fél sem készült fel egy elhúzódó konfliktusra, aminek nem is látható a vége. Mindkét oldalon kiborult egy csapatparancsnok
HIRDETÉSA legújabb történet két szereplője egy orosz és egy ukrán harctéri vezető. A nagyobb feltűnést Ivan Popov orosz vezérőrnagy keltette, aki - eddig - a Déli Katonai Körzet 58. Egyesített Hadseregét vezette.
Az orosz katonai bloggerek már korábban is jelezték, hogy a tábornok mélyen elégedetlen a moszkvai hadvezetéssel, amiért nem vesznek tudomást arról, hogy a hónapok óta lövészárkokba kényszerített katonák fizikai és morális állapota folyamatosan hanyatlik.
A Telegram csatornán állandó beszédtéma, hogy nem zajlik a frontkatonák rotációja, nem érkezik kellően kiképzett frissítés, nincs friss uniformis és tisztálkodó szerek, és az élelmezési ellátás is egyre gyatrább. Ez utóbbi feltétel még romolhat is, mióta az orosz hadvezetés átvette Jevgenyij Prigozsin catering vállalatától a csapatok élelmezésének feladatát.
Popov is szóba hozta, hogy a legfelsőbb hadvezetés túlzott követelményei a frontvonalakba kényszerítik a magasabb rangú parancsnokokat, amivel szó szerint megtizedelik a tábornoki állományt.
Popov nemrég összeszedte a bátorságát, és írásos panaszt tett a vezérkarnál, jelesül Geraszimov vezérkari főnöknél, amire a válasz nem csak a haladéktalan leváltása, de egyben árulással való meggyanúsítása is volt. „A slepp” egy nap alatt összetákolt egy parancsot a honvédelmi miniszternek, és ő megszabadult tőlem – mondja a tábornok.
A rémület fő oka az lehetett, hogy Popov belengette, hogy ha kell, végső esetben személyesen a főparancsnokhoz, azaz Vlagyimir Putyinhoz fordul figyelmeztető észrevételeivel.
A tábornok elismeri a Twitteren közzétett nyilatkozatában, hogy számos ügyben nagyon keményen és talán túlzott nyíltsággal fejtette ki az álláspontját, és emiatt szimatoltak benne veszélyt a „magasabb főnökök” .
Üzenetében Popov stílszerűen „szeretett gladiátoraiként” szólítja meg katonáit.
A tábornok a hadsereg elárulásával vádolja a hatóságokat, és bár Szergej Sojgu miniszter nevét nem mondta ki, de állítja, hogy a védelmi minisztérium fejének direkt utasítására menesztették.
„Nem volt jogom hazudni” - tömegesen halnak meg orosz katonák a tüzérségi felderítés hiányában
Az igazság az, mondja Popov, hogy a hadjárat elején a hadsereg nem tudott áttörni az ukrán ellenálláson, de közben „hátulról ütött minket a parancsnokság, alattomosan és aljasan lefejezve a hadsereget a legnehezebb pillanatban”.
Elmondja, hogy egyre feszültebb lett a kapcsolata a felső vezetéssel, amikor csendben és gyáván azt kellett mondani, amit ők hallani akartak, és nem lehetett egy ásót ásónak nevezni. „Nem volt jogom tovább hazudni halott katonatársaim nevében, ezért felvázoltam a hadsereg összes problémáját a harci feladatokban, és szóltam támogatás hiányáról”.
Az orosz hadsereg fő problémájának és tragédiájának a tábornok a tüzérségi felderítő állomások hiányát nevezte. Nézete szerint ennek következtében az Orosz Föderáció katonái tömegesen halnak meg, vagy válnak harcképtelenné, mert ukrán ágyútűzbe keverednek, amiről előzetesen sejtésük sincs.
Itt megjegyzendő, hogy a nyugati tüzérségi szállítmányok szinte egésze mobil rendszerű, az „üss és fuss!” elve alapján, ezért felderítésük rendkívül nehéz, mert a kilövés után azonnal tüzelési pontot változtatnak. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország eddig 490 ilyen egységet szállított Ukrajnának.
„A lázadás folytatódik” – így reagált Sztaniszlav Belkovszkij politológus Popov nyilatkozatára. Figyelemre méltónak tartja, hogy Popov ügyét felkarolta az Andrej Guruljov altábornagy is, aki egyben az Állami Duma helyettes vezetője, ami azt jelzi, hogy Popov nem áll egyedül a véleményével és vannak magas protektorai. Guruljov korábban ugyanazt a hadtestet vezette, mint Popov, és teljesen tisztában van az ott uralkodó körülményekkel.
A front másik oldalán is történt valami...
Itt egy alacsonyabb beosztású frontkatona, bizonyos Valery Markus főtörzsőrmester jelentette be nyilvánosan, hogy kérelmezte alacsonyabb beosztásba helyezesét. Indoklása szinte azonos Popov véleményével a túloldalon, vagyis, hogy túl sok szakszerűtlenséget tapasztal.
Markus hadteste már 2014 óta, azaz a donbaszi orosz szakadár erők lázadása óta fegyverben áll, és egyikük sem idősebb 30 évnél. Családalapításról vagy civil jövőről nem is álmodhatnak, és számolniuk kell azzal, hogy akár évekbe is telhet a katonai siker elérése. Markus panaszairól egy darabig nyilvános vita folyt a Telegramon, ahol csapattársai felrótták neki, hogy Courchevelből érkezett "blogger", szemben a 2014 óta hadban álló parancsnokokkal. A vitának az egység parancsnoka vetett véget, arra kérve katonáit, hogy a küzdelemre koncentráljanak.
Márpedig a kulcs a szívós kitartás
Az elhúzódó háborúk jellemző kísérő jelensége nem csak a kifáradás, hanem a nem feltétlenül szükséges és túlzott veszteségek, például az 1. világháborúban a verduni csata, ami súlyosan demoralizálta mindkét oldal hadviselőt.
Az amerikai függetlenségi háború során Washington tábornok tíz ütközetből nyolcat elveszített a britekkel szemben, de végső győzelmének a nem lankadó kitartás bizonyult, ameddig a brit koronának már nem érte meg a további emberi és pénzügyi befektetés. Ez viszont nyolc évet vett igénybe.