Az Elysée palota védelmi tanácsa megvizsgálta Kijev csatlakozásának lehetőségét az Atlanti Szövetséghez, amit Párizs, Berlin és Washington eddig kizárt. Lengyelország és a balti országok viszont támogatják.
HIRDETÉSA tegnapi tanácskozás fő szempontja Oroszország tárgyalóasztalhoz való kényszerítése volt, miközben az ukrán hadsereg ellenoffenzívája akadozik. Franciaország azt az álláspontot fogja képviselni a NATO júliusi csúcsértekezletén Vilniusban, hogy „nyissák meg a csatlakozás útját”, ami nem jelentené Ukrajna felvételét az Észak-atlanti Szövetségbe.
Aznap találkozott a francia elnök Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, akivel az ukrajnai háborúról is tárgyalt, de megbeszélésük fókuszában a migrációs válság kezelése állt. Arról nincs hír, hogy az olasz kormány mögé áll-e Macron javaslatának.
Még sosem volt példa arra, hogy egy ország a NATO tagjává válhasson, miközben háborúban áll
A hidegháborúból való kilábalás éveiben, amikor a Nyugat és Oroszország kapcsolatai szép reményekkel kecsegtettek, a német és a francia vezetés az ukrajnai NATO-bővítés ellen tette le a voksát a szövetség bukaresti közgyűlésén. 2008-ban Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár együtt blokkolták ezt az elgondolást, noha G.W. Bush erősen támogatta volna.
Ez volt az a pillanat, amit az orosz politikai emlékezet ma úgy interpretál, hogy a Nyugat ígéretet tett arra, hogy sosem veszi fel soraiba Ukrajnát.
A két európai vezető akkor úgy gondolta, hogy a bővítés szükségtelen provokáció lenne Oroszország felé, és helyette inkább a gazdasági kapcsolatok szélesítésére kell törekedni.
Ezért csak a messzi távolba mutató, homályos megfogalmazás született, mely szerint „A NATO üdvözli Ukrajna és Grúzia euroatlanti törekvéseit (…). Ma úgy döntöttünk, hogy ezek az országok a NATO tagjai lesznek.”
Erős figyelmeztetésként ezt szinte azonnal követte Oroszország beavatkozása Grúziában, minek következtében az ország elveszítette területeinek 20 százalékát.
A tavalyi orosz agresszió kezdete előtt még Macron elnök is Oroszország elleni provokációnak gondolta Ukrajna NATO-tagságát. Az invázió előtt alig két héttel, moszkvai látogatása után úgy fogalmazott, hogy Oroszországgal szemben egy ilyen lépés hatástalan is lenne.
Rendkívül megosztott a NATO az ukrajnai tagság ügyében
Hasonlóan az olasz, a német vagy a kanadai kormányhoz, a brit miniszterelnök is Ukrajna szilárd és folyamatos támogatását hangsúlyozza, amit teljesít is, de a tagság kérdésére nem tér ki.
Az Egyesült Államok még nem tette le a garast, de a legtöbb eddigi nyilatkozat az óvatosság felé mutat, hiszen még a tagságra teljesen felkészült Svédország státusza sem tisztázott. Az óvatosságban szerepet játszik az is, amit a Pew kutatóintézet mutatott ki májusban, hogy bár az amerikaiak támogatják Ukrajnát, 55 százalékuk szerint a kormánynak inkább a belső problémákra kellene összpontosítania. Ez 5 pontos romlás az invázió idején mért eredményhez képest.
Maga Zelenszkij ukrán elnök is ellentmondásosan nyilatkozik országa NATO-tagságának lehetőségéről. Korábban erősen igényelte, de június elején már úgy fogalmazott, hogy elhalasztaná a kérdést a háború sikeres befejezéséig.
A háború befejezése nyilvánvalóan az orosz csapatok teljes kiverését vagy kivonulását jelenti, de a Krímmel kapcsolatos ukrán igényeket már nem tisztázza.