Egyre veszélyesebb hellyé válik Földünk a nukleáris fegyverek számának globális növekedésével, figyelmeztetnek szakemberek.
HIRDETÉSA működőképes nukleáris fegyverek számának növekedése nagyon veszélyes globális szinten a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Sipri) jelentése szerint. A hidegháború enyhülésével az atomfegyverek számát korlátozni, majd a leszerelésnek köszönhetően csökkenteni kezdték a nagyhatalmak, de napjainkban ismét emelkedik a bevethető töltetek száma.
A skandináv stratégák azért találják különösen aggasztónak a jelenséget, mert több nagyhatalom viszonya egyre feszültebb. Nem csak a polarizáció erősödik a hatalmi tengelyek között, hanem azok erősödésével a hatalmi pólusok száma is növekszik.
A hidegháború évtizedeiben leginkább az USA és a Szovjetunió versengése dominált, a nyugati és a keleti tömb érdekellenétének kontrollja is uralhatóbb volt ezáltal. Biztonsági szempontból jelentős változás és kockázati növekedés, hogy az azóta eltelt évtizedek során nőtt az erősebb atomhatalmak száma, mára pedig működőképes arzenáljuk atomtöltetszáma is.
A lassú folyamatot tehetetlenül szemléli a világ, egy-egy riasztónak tűnő pillanatban nézve rá annak alakulására. Az egyik ilyen a mostani fejlemény, hogy Oroszország taktikai nukleáris rakétákat telepít Belaruszba.
A világ korábban nyugodtnak remélt nukleáris fegyverzeti egyensúlyát alaposan felborítja az Ukrajna elleni orosz háború mentén történő átcsoportosítás, továbbá Kína erősödése, az iráni vagy az észak-koreai fejlesztések rémképe.
Először az Egyesült Államok készített atombombát a második világháborúban, közvetlenül utána a Szovjetunió, majd Kína, Franciaország, az Egyesült Királyság, Izrael, a Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, India és Észak-Korea kezdett építeni saját nukleáris arzenált.
Egyedül Dél-Afrika programja fulladt kudarcba az 1990-es évek elején, ők az egyetlenek a fejlesztők közül, akik felhagytak saját nukleáris fegyverzet létrehozásával.
A már említett országok mellett Belarusz, Kazahsztán és Ukrajna is hozzájutott nukleáris fegyverekhez a Szovjetunió 1991-es széthullását követően, de Oroszország rövidesen megvásárolta a három állam nukleáris fegyvereit, garantálva az eladók biztonságát.
Felmerült a nukleáris fegyverzet fejlesztése Argentína, Brazília, Líbia, Dél-Korea, Svédország, Svájc és Tajvan katonai programjában is, ezek azonban nem valósultak meg.
Iránban és Szíriában ezek a fejlesztési törekvések még érvényben vannak, és Észak-Korea sem akar kimaradni az atomhatalmak táborából, az eddig kezdetleges nukleáris töltet fejlesztését nagy erővel folytatják.
Minden nukleáris katonai törekvés az emberiség biztonságát fenyegeti, a SIPRI főmunkatársa, Hans M. Kristensen azonban kiemeli Kína erősödését. A stockholmi jelentés szerint ugyanis az évtized végére a kínai atomarzenál jócskán meghaladhatja az amerikai és az orosz nukleáris fegyverzet méretét.
Jelenleg több mint 12 ezer (12,512) töltetet tartanak nyilván globálisan, amelyből 9 576 az aktív katonai készletek közé sorolt. A Guardian cikke hangsúlyozza, hogy ez 86-tal több, mint egy évvel korábban: ebből 60 jut Kínára, 12 Oroszországra, 5 Pakisztánra, 5 Észak-Koreára, 4 Indiára.
A nukleáris fegyverek az alkalmazás és a hatóerő szerint több csoportba sorolhatók. A harcászati vagy taktikai nukleáris fegyverek kisebb hatóerejűek. Ilyenek a tüzérségi lövedékek, a tengeralattjárók elleni mélységi bombák, a gravitációs légibombák, a harcászati rakéták vagy az atomaknák. Radioaktivitással pusztító töltetük 0,3-tól több száz kilotonnáig terjedhet.
A hadászati vagy stratégiai nukleáris fegyverek nagy erejűek. Töltetük több tíz kilotonnától egészen az 100 megatonnáig terjedhet, például a hidrogénbomba esetében. Egy legyőzendő várost teljesen meg tudnak semmisíteni, de bevethetők komplett katonai bázisok, rakétakilövő állomások vagy védett vezetési pontok elpusztítására.
A nukleáris töltetek távoli célpontok ellen is bevethetők. Interkontinentális ballisztikus rakétákra vagy robotrepülőgépekre illeszthetik, így akár több ezer kilométerrel távolabb, bármely célpont ellen irányíthatók.
Miközben egyik országnak sem érdeke a nukleáris pusztítás, hiszen az egész földi életet veszélyezteti, a hatalmi pozíció birtoklása akadályozza leszerelésüket.