Doyle Brunsonhoz és barátaihoz köthetők a szabályok, melyek biztonságos játékká tették a versenypókert a szegényebbek számára is. Korábban halálos kockázatokat vagy a legatyásodást vállalta, aki játszani merészelt. Mára viszont a demokrácia és az egyenlőség legtisztább formája lett a versenypóker.
A Pókernagypapa halálára már jó ideje számítani lehetett, de megtörténte mégis sokkhatást váltott ki a neves játékosokból. Ez május 15-én következett be.
HIRDETÉSA 89 évesen elhunyt Brunson már jó ideje nem ült asztalhoz, mert elhatalmasodó betegségei a járásban és a látásban is súlyosan korlátozták. Nem is szívesen mozdult ki, mert amikor még régebben illegális helyekre járt játszani, valakit lelőttek mellette a játékasztalnál, és imádott felesége Louise attól fogva alig tudott aludni, amíg ő haza nem tért.
Az utóbbi években, ha megjelent mankójával botorkálva, mindenütt a közönség ovációja és lelkesedése kísérte, akár nyert, akár veszített. Halálhírére Daniel Negreanu (A Pókerkölyök), aki nyilvános versenyeken eddig 42 millió dollárt nyert, az elsők között reagált azzal, hogy soha nem lesz többé a világon olyan játékos, amilyen Brunson volt.
Brunson 10 pókervilágbajnoki címet szerzett pályája során, azaz tíz karkötőt, amivel a WSOP (World Series of Poker) különböző versenytípusait díjazzák, és amit sokan morálisan értékesebbnek tartanak, mint a "mellékesen" elnyert dollármilliókat. A 16 karkötős Phil Hellmutt így tiszteleg előtte.
A beceneve szerint Texas Dolly nem volt a legtöbbet kereső játékos, viszont nélküle a többiek nem kereshettek volna olyan sokat. Hogy miért, annak régre nyúló előtörténete van. A summázata az, hogy az életveszélyes és drága játékból Brunson és néhány barátja faragott biztonságos tömegszórakoztatást, és egyben kulturális értéket is százmilliók számára, szerte a világon.
Ezt elősegítette monumentális két kötetes művével, a Super System-mel is, amit mindmáig a játékot legjobban magyarázó és a legjobb tanácsokkal szolgáló szakirodalomnak tartanak.
Sok vadnyugati filmben a póker egyenlő volt a gyilkolással - és ez bizony a valóságban is így volt
A pókernek ma már tucatnyi változata van, de az ősi forma eredete máig bizonytalan. Van, aki egészen Perzsiáig vezeti vissza, míg mások egy régi francia kártyajáték, a poque nyomait látják benne. Valószínűleg a multikulturális Egyesült Államokba özönlő európai és ázsiai bevándorlók különféle játékaiból állt össze a klasszikus ötlapos póker (draw), amiről 1820 óta léteznek beszámolók.
A kártyalapok akkoriban a Mississippi tutajain és gőzhajóin, vonatokon, füstös kisvárosi szalonokban forogtak, és a készpénz látványa sokak eszét elvette. (A zsetonok csak később jöttek divatba.) Aki látta a Butch Cassidy, a Maverick, a Nagy Balhé vagy a Pókerarcok című filmeket, az szerezhetett benyomást arról a feszült hangulatról, ami egy-egy parti során kialakulhat, és nem ritkán valamelyik fél (vagy mindkettő) halálához vezetett.
Az egyik legijesztőbb történet egy véreskezű gyilkoshoz kötődik
1876-ban már egész Amerikában köröztek egy pisztolyhős rablót és bérgyilkos bűnözőt, bizonyos 'Wild Bill' Hickok-ot, aki szenvedélyes (és jó) pókerjátékos is volt. Egyben babonásan óvatos is, aki a termekben csak olyan helyre ült le, ahonnan szemmel tarthatta a bejáratot, mert tudta, hogy hatalmas vérdíj van a fején, élve vagy holtan, a plakátja mindenütt látható, és fél Amerika rá vadászik.
Pisztolyát ezért mindig a kártyaasztalon tartotta.
Ettől a biztonsági protokolltól csak egyetlen egyszer tért el a dél-dakotai Deadwood városában, és azonnal az életével is fizetett érte, mert a kínálkozó helyzetet kihasználva hátulról fejbe lőtte őt egy Jack McCall nevű alak.
Wild Bill kezében két fekete ász és két fekete nyolcas volt, és a pókerlegenda azóta nevezi ezt a kombinációt a "Halott Ember Kezének". Mondani se kell, hogy az ő életéről és drámai végzetéről is készült játékfilm.
A további évtizedekben a pókert a hamis vágyak és a rettegés övezte
Egy mondás szerint minden amerikai tud pókerezni, csak nem mer. A köznapi emberek legtöbbször otthon, családi körben, vagy megbízható barátokkal játszottak, de a szalonokba nem merészkedtek be. A Chicagói Szimfónikusok zenészei is a nagybőgő tokján játszottak a próbák szüneteiben.
A fillérekért vagy babszemekkel űzött játék kockázatmentes volt. Aki viszont arra adta a fejét, hogy készpénzes viadalba szálljon be valamelyik teremben vagy zugbarlangban, gyakran mindenét elveszítette. Ez szó szerint értendő. Mivel a tétek nem voltak limitálva, el lehetett bukni házat, autót, bármit. Vagy az életet. Öngyilkosság, családi dráma, teljes elnyomorodás volt a sorsa sokaknak, akik csak egy kicsit is eltévesztették lapjuk (kezük) valódi erejét, vagy nem jól mérték fel az ellenfelet.
A sokasodó tragédiák és bűnesetek rendre megjelentek a lapokban is, és a pókert teljesen belepte a sötét és elítélő közhangulat. A játékosokat deviánsnak, őrültnek vagy bűnözőnek tartották - lehetett választani. A lényeg az, hogy akkoriban senkit nem tiszteltek azért, mert sikeres volt a játékban. Erről mondta Brunson baráti körben, hogy:
Hogyan lehetett az ördögi körből kitörni?
A 2. világháború utáni években a professzionális póker döglődött. A Vegasba kiránduló családok játszottak mindent, csak éppen pókert nem. A profi játékosok egymás között tologatták a zsetonokat, a termek tulajdonosai pedig boldogok voltak, ha sikerült egy asztalt megtölteni.
A legenda szerint egy ízben Albert Einstein is ellátogatott Vegasba, ahova egy görög kasztinótulajdonos barátja hívta meg. Állítólag akkor tette a fizikus azt a kijelentést, hogy "a ruletten csak akkor nyerhetsz, ha ellopod a pénzt, amikor a krupié nem figyel oda."
Einstein megjelent a Horseshoe teremben is, ahol a profik simán lefosztották a géniuszt. Nem szabálytalanul vagy csalással, hanem azért, mert még ő sem vette észre, hogy a játék csak részben matematika vagy szerencse dolga, hanem egyben pszichológia is, azaz az ellenfél kiismerése (reading) és megtévesztése, amihez hosszú évek gyakorlatára van szükség.
Ebben a teremben lófrált akkoriban Brunson is, aki már sikeres játékosnak számított. Kártyajövedelméből fizette az orvosi számlákat, mert fiatal korában olyan súlyos sérülést szerzett kosárlabdázóként, hogy a trauma egész életében elkísérte.
HIRDETÉS
Brunson és társai azon törték a fejüket, hogy miként lehetne a pókert övező negatív közhangulatot feloldani, és hogyan lehetne tömegjátékká átalakítani. Ezekben a töprengésekben a Horseshoe tulajdonosa, Jack Binion is részt vett. Binion szerint az első számú feladat a sajtó és a televízió hangvételének átalakítása, amihez rendelkezett is kapcsolatokkal. Elkezdett pénzt áldozni arra, hogy szülessenek kedvező és megnyugtató újságcikkek és tévériportok a pókerjátékról, de így is szívós munkára volt szükség, mert a misztikus köd csak lassan oszlott.
[Arról, hogy miket szabályokat alkottak a játékért aggódó profik, cikkünk végén olvashatnak a téma iránt érdeklődők.]
Tíz évbe került, amíg az első világbajnokságot megrendezhették
Az első bejegyzett világbajnoki eseményt 1970-ben hozta össze Binion a saját termében, bár ezt még csak nagy jóakarattal lehet világbajnokságnak nevezni. Binion hét amerikai profit hívott meg, és az első bajnok Johnny Moss lett.
Ezt úgy képzeljük el, mintha egy atlétikai világbajnokságon csak a 100 méteres síkfutás szerepelne a programban, és minden futó amerikai lenne. De akkor még nem is az volt a cél, hogy globális esemény legyen, hanem hogy számoljon be róla a televízió, és ez meg is történt. A rákövetkező évben már 5 esemény zajlott több száz résztvevővel, és aztán nem volt megállás.
A Brunson-formula teljes gőzzel beindult, noha a második viadalt is Moss nyerte meg. Brunsonra 1976-ban került az első korona, amit rá egy évvel megismételt.
HIRDETÉSA világbajnokság főeseménye, a Main Event számít a legnagyobb presztízsű futamnak. Ez 10 000 dolláros belépővel rendezett Texas No Limit Hold'em játék, "a póker Cadillacje", amire a fő figyelem irányul. Ennek győztesét szokás világbajnoknak nevezni.
A WSOP ma már 118 versenyszámot rendez, ami jóval több, mint egy atlétikai VB kínálata
A játék viharsebesen népszerűsödött világszerte. A negatív hangok és előítéletek felszívódtak, és idővel már nem törődött velük senki. Helyreállt az amerikai sztenderd, hogy ha valaki jó valamiben és sok pénzt keres vele, akkor példakép lesz. A versenyek gyakran családi ünnepek is lettek, mert gyakran megtörténik, hogy a feleség egy beülővel ajándékozza meg a férjét születésnapjára, és a gyerekekkel együtt szurkol neki a nézőtérről.
Az újabb és máig ható robbanás az internet térhódításához köthető, mert annak segítségével nem csak élő, hanem filléres online selejtezőkkel (szatellitekkel) is be lehet jutni a főeseményre. 2003-ban és '04-ben történt meg, hogy két internetről feltörekvő játékos, a beszédes nevű Chris Moneymaker és Greg Raymer nyerték el az élő verseny világbajnoki címét. Moneymaker állítása szerint összesen 12 dollárt költött a szatellit versenyekre ahhoz, hogy 2,5 millió nyerhessen a döntőben.
A játék véglegesen globális lett, és lassacskán az amerikai hegemónia is megtört. Lettek külföldi világbajnokok is, és egyre több sikeres játékost tartanak számon a brit, a német, a skandináv és az orosz versenyzők között. Utóbbiakat folyamatosan szorítják ki a versenyekről, és a legnagyobb online szolgáltató, a PokerStars is befejezte oroszországi működését.
Bosszúként az orosz kormány nem engedte meg, hogy a Tony G néven szereplő litván születésű topjátékos (Antanas Guoga) indulhasson egy Szocsiban rendezett versenyen. Tony G nem csak kiváló pókeres, de egyben szülőhazájának Európai Parlamenti képviselője is, aki kíméletlen Putyin-ellenes felszólalásaival is felhívja magára a figyelmet.
HIRDETÉSA póker nem csak játék és pénznyerés, hanem a tökéletes demokrácia is Brunson szerint
Amikor egy tévéműsorban megkérdezték Brunsont, hogy gondolt-e annak idején arra, hogy újításaival megmozgatja a fél világot, azt felelte, hogy nem, erre nem gondolt. Inkább arra büszke, hogy bebizonyította, hogy a póker nem alvilági bűnözés, nem piszkos üzlet, amit csak stricik és bicskások játszanak, hanem a legtisztább demokrácia, amit valaha megalkottak.
"Egy pókerverseny a tökéletes demokrácia. Nem mutat ennél jobbat. Itt nem számít a nem, a faj, az életkor, az iskolázottság, a bőrszín, a származás, a vallás vagy a vagyon. Az anyagi különbségeknek nincs szerepük, mert mindenki ugyanannyit fizet be, és teljesen azonos az esélye arra, hogy nyerjen, még akkor is, ha hajléktalan."
Ezt az érvelését a pókervilág eseményei sokszor igazolták. A legemlékezetesebb egy cseh játékos, Martin Staszko szereplése a 2011-es főeseményen, aki autószerelő volt Osztravában. Staszko jobban áll a heads-up elején, amikor már csak ketten maradtak játékban és a pénznyereményt már kiborították az asztalra. Végül ellenfele, egy Pius Heinz nevű német diák szívósabbnak bizonyult, mint a cseh, aki később elmondta, hogy egész idő alatt el sem hitte, hogy ő ott van. Pedig láttuk, hogy ott van.
2007-ben egy laoszi bevándorló, Jerry Yang lett a világbajnok, aki egy 250 dolláros szatellitről jutott be és végül 8,2 millió dollárral távozott. Soha többé nem ült asztalhoz, mert nem akarta elkótyavetyélni az égből pottyant vagyont. Döntőbeli ellenfele egy másik ázsiai bevándorló, a vietnámi származású Tuan Lam volt.
A döntő asztalnak egyszer magyar résztvevője is volt Koroknai András személyében, aki a 6. helyen végzett 2012-ben, 1 millió dolláros nyereménnyel. Szurkolói és barátai szerint kerülhetett volna jóval jóval feljebb is a díjosztón, de egy túlértékelt kézzel all-in ment, és Greg Mersen kiejtette, és végül világbajnok is lett
HIRDETÉSNem hanyatlik az iparág, hanem ismét átalakul
Az eseményeket a televízió - többnyire az ESPN - élőben közvetíti, bár ennek nagyon rosszat tett az FBI szükségtelen korlátozó beavatkozása a poker világába, amikot megtiltották az amerikaiak külföldi játékát online. A hivatkozás az volt, hogy a játékosok ne más államokat gazdagítsanak az szerencsjátékbevétellel, és ne lehessen a pókert nemzetközi pénzmosásra használni. A pókeres közösség több beadvánnyal fordult Obama, Trump és Biden elnökökhöz, de eddig nem sikerült a rendelkezést visszavonatni.
Ennek folytán a népszerű pókeres tévéműsorok elsorvadtak, mint a High Stakes Poker vagy a Poker After Dark, melyeknek Brunson is állandó főszereplője volt. Átvette viszont helyüket a streamen vagy a Youtubon látható százféle esemény, és közülük egyre több az európai.
Az eddigi legnagyobb verseny az volt, amikor 2011-ben a hírneves Cirque du Soleil alapítója, Guy Laliberté bejelentette, hogy különleges versenyt indít, melyen maga is részt vesz. A The Big One for One Drop (A Nagy egy Cseppért) versenyen 1 millió dollár volt a beszállási díj, és a pénzalap javát kiszáradó afrikai országok ivóvízellátására fordították.
Végül is, miről kellett Brunsonnak meggyőznie az amerikaiakat?
1. A játéktermek biztonságosak
A kaszinók és a kisebb termek is egyre többet áldoztak személyes és vagyonvédelemre. A belépőket eltiltották a fegyverviseléstől, majd egyenruhás és civil biztonságiakat is alkalmazni kezdtek. Ma már kijelenthetjük, hogy a regisztrált és játékfelügyeleti engedéllyel rendelkező termek terjesen biztonságosak, és csak idétlen rablási kísérletekről hallunk néha.
HIRDETÉSAz asztalokon nincs készpénz, és a befizetéseket gondosan őrzik a játék végéig, mint egy bankban. A WSOP versenyein a készpénznyereményt nem csak privát őrök védik, hanem az állami rendőrség fegyveresei is.
A nagyobb versenyek helyszínei tömve vannak modern elektronikákkal és kamerákkal, és az egyes leosztásokat rögzíteni kell. Létezik védelem a szabálytalan összejátszás (softplay) és más csalási formák ellen is. A játékot felügyelő teremfőnökök és versenyigazgatók szigorúan büntetik a szabályszegőket, és akár ki is zárhatják őket a versenyből.
Ebben a nehéz műfajban eddig a WSOP versenyigazgatója, Jack Effel volt a legkeményebb, aki hosszú éveken át cipelte a felelősséget, de előtte volt osztó, teremfőnök, marketinges, tehát nehéz volt őt félvállról vennie egy renitens játékosnak. Effel azóta feljebb lépett, mint a WSOP igazgató-helyettese, ami legalább olyan nehéz feladat, mint 10 000 felajzott és ideges ember játékát kézben tartani.
Az osztók (delaerek) magasan képzett és határozott személyiségek, akik rendet tartanak az asztalnál, kezelik a zsetonokat és figyelnek a legapróbb részletre is. A világbajnokság kezdetekor ezernél több osztó indítja útjára a maratoni menetet. Őket a világ minden tájáról válogatják ki, a legjobbak közül.
2. Nem tudod elbukni mindenedet egy versenyen, és a pénzmozgás mindenki számára nyomon követhető
HIRDETÉSA versenyek főszabálya az lett, hogy mindenki csak annyit veszíthet, amennyi a játék nevezési díja volt. Ez a rendszer a mai napig létezik minden tornán, szerte a világon. Ez lett az igazi vonzerő.
Egészen más dolog 100 dollárral eljönni hazulról és esetleg elveszíteni, mint kétezerrel. Ellenben a 100 dollárral lehet nyerni kétezret, ha elég sok a benevező játékos. Az ajánlat ellenállhatatlan.
A sokat emlegetett és félelmetesen hangzó All-in szabály (mindent betolok), aminek részleteit is Doyle és társai munkálták ki precízen, szintén a játékosok érdekeit szolgálja, mivel mindenki csak annyit bukhat el, amennyi zseton éppen akkor előtte van, amikor bemondta vagy elfogadta az all-int.
A versenyeken általában az összes nevező 10%-át jutalmazzák a pénzalapból (pool). A játék egész menetében mindenki ismerheti, tudhatja, hogy éppen hogy áll, és felépítheti a maga nyerési vagy túlélési stratégiáját. Az online játékok pontosan ezt a szabályrendszert követik.
A nyeremények adóterheit helyben levonják, tehát később senkit nem fenyeget a veszély, hogy rajta üt az Adóhivatal egy "elfelejtett" játékbevétel miatt.
HIRDETÉS3. Nincs csalás, mert a szervezőnek nem áll érdekében
Szemben az olyan játékokkal, mint a blackjack, a rulett vagy a különféle nyerőgépek, a pókerversenyek kimenetelében a kaszinó nem érdekelt. A ház eleve levonja a pénzalapból a maga díját és költségeit (10% körüli 'rake'), és a maradékot fogják a győztesek között szétosztani. Ezért a szervezőnek teljesen mindegy, hogy egy versenyt ki nyer meg, és ki veszíti el, mert bevétele már garantált. Ez is a versenyzők azonos jogait és esélyeit szolgálja.
Ez a tiszta és átlátható rendszer jórészt a most elhunyt Doyle Brunson érdeme.