Először csökken Kína népessége 60 év óta
Kommentek
Hat évtized után, 1961 óta először csökkent Kína lakossága, de elemzők szerint ez nem feltétlenül káros az ország számára, persze egy bizonyos mértékig.
Ha állandósul a tendencia, a népességfogyás 2030 után fékezheti a világ jelenleg második legnagyobb gazdaságának növekedését.
Majdnem milliárdos nagyságrendű a fogyás, 850 ezer fővel, 1 milliárd 419 millió főre csökkent a kínai népesség. Míg a XX. században a népességszabályozás az egygyerekes családmodellt népszerűsítette a hagyományosan nagycsaládos életformát élő kínai társadalom számára, ma egy sor hatósági intézkedéssel ösztönzik a több gyermek vállalását.
A szakértők annak megfelelően látják árnyaltan az összképet, hogy gazdasági vagy demográfiai prioritások mentén vizsgálják a helyzetet.
Abban mindkét szakértői csoport álláspontja megegyezik, hogy nehéz a folyamatot hatékonyan befolyásolni, mert az évtizedeken át tartó családpolitika miatt megnőtt az egygyermekes családok aránya, elkezdett elöregedni a társadalom.
Leegyszerűsítve, mielőtt a gyermekvállalás hosszú időn át tartó visszafogásának eredményeként meggazdagodhatna a kínai társadalom, elöregszik.
Rövid távon, ami néhány évben mérhető, a jelenlegi fogyási tendencia még nem káros a gazdasági növekedésre, de utána a munkaképes lakosság arányának csökkenésével fékezi a folyamat a gazdasági növekedést.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a népesség csökkenése 2018-ban kezdődött, és a becslések pontatlanok. Annyi bizonyos, hogy Kína munkaképes népessége 2012 óta hanyatlóban van.
A ráta, ami a nyugdíjasokat és a gyermekeket eltartók arányát mutatja a népességen belül, 7 százalék körüli mértékben romlott.
Az ENSZ becslései szerint a 15 és 64 év közötti kínaiak száma több mint 60 százalékkal fog csökkenni ebben az évszázadban.
Az olcsó vidéki munkaerő egy átmeneti időszakban segíthet pótolni a városi területeken fellépő hiányosságokat az ipari és szolgáltató szektorban, de ez is csak néhány évig lehet megoldás.
A feldolgozóiparban és az építőiparban még mindig lehet tartalék, a munkavállalók egyharmada alulfoglalkoztatottnak mondható, ami azt jelenti, hogy kevesebbet termelnek, mint amennyit potenciálisan tudnának.
Az ilyen jellegű tartalékok engednek egy bizonyos átfutási időt a demográfiai kihívás kezelésére, illetve a folyamatot már megjárt országok, mint Japán és Szingapúr példája modellértékű lehet a jövő alakításra.