NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Egy gyönyörű barátság kezdete, vagy inkább kényszerűség? Kína és a szaúdiak egymáshoz gravitálnak

Hszi Csin-ping kínai elnök és Mohammad bin-Szalmán szaúdi trónörökös, Rijád, 2022. december 9.
Hszi Csin-ping kínai elnök és Mohammad bin-Szalmán szaúdi trónörökös, Rijád, 2022. december 9. Szerzői jogok Untitled/AP
Írta: Ferenc SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Rijád és Peking viszonyát nem a politika vezérli, és nem készít elő katonai szövetséget sem. A kapcsolatok jórészt gazdaságiak, noha kellően fűszerezettek több száz szavas eszmei szövegekkel is, hogy mindkét oldal szája ízének és a házi nacionalistáknak jobban megfeleljenek.

HIRDETÉS

Amikor a Föld 2. és 4. olajtermelője kezet fog egymással, azt megérzi az egész világ. Az ukrajnai háború fenekestül forgatta fel a globális energetikai piacokat, de nem csak a fogyasztóknak, hanem a termelőknek is kínokat okoz. Új egyensúlyi állapotokat keresnek, és ennek azonnali jele a kínai elnök és a szaúdi királyság de facto vezetőjének egyezkedése.

Rendkívüli gyorsaságú folyamat

Novemberben az indonéziai Bali szigetén tanácskoztak a G-20, azaz a világ húsz legerősebb gazdaságának állam- és kormányfői. A plenáris ülések után a kínai és a szaúdi vezető kétszer is beszélgetett négyszemközt. Ezekről a találkákról semmi nem hangzott el hivatalosan, de a kapcsolatépítés sürgősségét jelzi, hogy rá három héttel a kínai elnök máris megjelent az Öböl-országok együttműködési értekezletén Rijádban, noha ez a látogatás korábban még bizonytalan volt. 

AP
Hszi Csin-ping kínai elnök és a Perzsa-öböl menti arab államok vezetői, Rijád, 2022. december 9.AP

A gyorsaság mögött az a követelmény áll, hogy bár Kína jelentős szereplője a nemzetközi olajtermelésnek, de saját ellátását nem képes biztosítani hazai forrásaiból. Szükségleteit 77%-ban importból fedezi, és ebben Szaúd-Arábia a vezető partnere. 

A királyság számára is döntő jelentőségű ez a kapcsolat, mert eladásainak negyede Kínába irányul. Ahhoz viszont, hogy a szállítások rendben történjenek (mivel csak tankhajókkal lehetségesek), mindkét félnek elemi érdeke az Öböl és kijáratának biztonsági garanciája. Ezt több incidens is megzavarta az elmúlt években, és mögöttük minden alkalommal Irán, vagy valamelyik proxy hadereje tűnt fel. 

Valahányszor nő a globális feszültség Iránnal kapcsolatban, miként most is az országban dúló társadalmi válság miatt, a médiakommentátorok azt a rémisztő állítást vetik fel, hogy Irán úgy is bosszút állhat az Egyesült Államokon és szövetségesein, hogy lezárja az Öböl kijáratát, azaz a mindössze 70 kilométer széles Hormuzi-szorost, ami végzetesen megzavarná a globális olajellátást és a csillagos egekbe katapultálná az olajárakat. Maguk az iráni vezetők is gyakran tettek ilyen célzásokat, főként Szulejmani gárdatábornok meggyilkolása után. 

Több bosszú-fenyegetés is elhangzott

A veszély nem lebecsülendő, noha katonai kivitelezése meghaladná Irán kapacitásait. A teljes szoros lezárásához legalább 1 000 aknát kell elhelyeznie, főként tengeralattjárókkal (27 db.), de egy ilyen művelet hetekig is eltarthat, és az érintettek aligha szemlélnék tétlenül. Ahogy Michael Knights, a Washington Institute agytröszt közel-keleti szakértője megfogalmazta, Irán a saját torkát vágná el, ha lezárná a szorost, mert nem csak súlyosbodó szankciókkal, de végzetes katonai ellenlépésekkel is számolnia kellene.

Ezzel Teherán is tisztában van, és új stratégiája szerint az Öbölben kinyert olajkincsét csővezetéken olyan terminálokba szállítja, amelyek a Hormuzi-szoroson túl, már az Ománi-öbölben működnek. Így tervezi kivonni saját szállítmányait az Öböl forgalmából, és szabadabb kezet nyerni esetleges akcióihoz. Ez a terv tavaly nyáron nagyot lépett előre a Bande-e Jask olajkikötő megnyitásával, ami kívül esik az amerikai és szaúdi haderő akciókörzetén. 

Kínát eddig nem nagyon izgatta az Öböl biztonsága, de most már inkább

2019-ben Peking visszautasította a lehetőséget, hogy csatlakozzon az Egyesült Államokhoz és partnereihez a haditengerészeti őrjáratokban, ami saját olajszállítóinak védelmét is szolgálná a Perzsa-öbölben. Ennek oka – legalábbis eddig – az volt, hogy Kína hosszú távú kötelezettségvállalásokba keveredett Teheránnal, aminek legékesebb példája az iráni olaj- és gázszektornak belengetett 400 milliárd dolláros befektetési vállalás volt, aminek egy része már meg is valósult. 

Az évezredes kínai pragmatizmus szelleme szerint Irán nem fogja veszélyeztetni egy olyan partnere biztonságát, akitől ilyen mértékű előnyöket vár. Azonban az ukrajnai háború kirobbanásával és a nemzetközi kereskedelem újabb megingásával ez a logika már nem feltétlenül kielégítő. Azért sem, mert Irán továbbra is fenyegeti Kína legfontosabb szállítóit, akik napi 3,5 millió hordót, azaz kitermelésük negyedét Kínának címzik. 

Főként emiatt lett sürgős Hszi elnök számára, hogy eldöntse, melyik tétre helyez több zsetont; Oroszországra, Iránra vagy az Öböl-térségre, mert a 'jóban lenni mindenkivel' eszméje egyre nehezebben érvényesül a kiélezett világhelyzetben. Mivel Kína (legalábbis rövidebb távon) az arab partnerektől jóval több energiahordozóhoz juthat, mint Oroszországtól és Irántól, a rijádi látogatás nem tekinthető puszta diplomáciai formaságnak. Sokkal inkább létkérdésnek a rogyadozó kínai gazdaság szempontjából, amit a megújuló COVID-válság mostanában tovább tépáz. 

Nem lesz 3%-nál magasabb a kínai növekedés

Az Egyesült Államokba irányuló kínai export 6,72 milliárddal (12,5%-kal) esett vissza az egy évvel korábbiról, míg az import 1,74%-kal csökkent. Ezt nem kompenzálja az Oroszországnak címzett kivitel 2 milliárd dolláros emelkedése.

A kínai lakosság elöregedése miatt is stratégiai létkérdés a fiatalabb arab munkaerőhöz való hozzáférés

Kína munkaképes lakossága, azaz a 15 és 64 év közöttiek száma a 2014-es 997 milliós csúcsról tavaly 986 millióra csökkent. Az ENSZ által júliusban közzétett előrejelzések szerint a 2030-as években az arányszám még ennél is gyorsabban fog csökkenni, és az évszázad végére 378 millióra apad. Ez nagyon fenyegető tendencia, mert ehhez képest India lakossága jóval lassúbb ütemben öregszik az évszázad hátralévő részében, az USA munkaképes korú népessége pedig a jelenlegivel azonos arányú marad.

„Ez a hosszútávú folyamat, párosulva a termelékenységi mutatók romlásával, rendkívüli veszélyt jelent Kínára”  –  mondja George Magnus, az Oxfordi Egyetem Kína Központjának kutatója. Kínában jelenleg 1:1 kapcsolat mutatkozik a munkaképes korú népesség változása és a gazdasági növekedés között, ami azt jelenti, hogy a dolgozók arányának csökkenése a nemzeti jövedelmet is rombolja. Emiatt már most gondolni kell a munkaképes lakosság pótlására például bevándorlással, aminek egyik forrása az arab népesség lehet.

Noha a termékenységi ráta az arab országokban is általában csökken, de messze nem olyan mértékben, mint Kínában. A szaúdi index 2,4, Marokkó 2,5, Egyiptom 3,24, Szudán 4,29, Algéria 2,9, Palesztin Önkormányzat 3,49 – azaz az arab népek szaporulata munkaerőtartalékot jelenthet a következő 50 évben Kína számára is, aki jelenleg nem képes önmaga reprodukciójára (1,15). 

AP Photo
Ebéd utáni kollektív szunyókálás egy pekingi idősotthonbanAP Photo

A kommunista párt októberi kongresszusán Hszi Csin-ping elnök nagy hangsúlyt helyezett a technológiai és gazdaságszervezési kérdésekre, de ahhoz valóságos tudományos forradalomnak kellene kitörnie, hogy ezzel ellensúlyozzák a népességcsökkenést. Huang Wenzheng demográfus erről azt mondja, hogy a népesedési előny elveszítése sorscsapás lehet Kína számára. Az eddig elért pozíció jelentős mértékben a nagyszámú lakosság eredménye volt, ami segítette Kínát abban, hogy felvegye a versenyt az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel – az Egyesült Királysággal, Kanadával, Ausztráliával és Új-Zélanddal –, és nagyban hozzájárult a gazdasági felemelkedéshez. Ilyen alacsony termékenységi ráta esetén az ország két-három generáció alatt elveszítené azt a népességi előnyt, amit manapság Indonézia felemelkedésében látunk. 

Nem békességeseknek való vidék - a kardot olykor meg kell villantani

A biztonsági paramétereket rontja a Jemenben évek óta dúló polgárháború is, amiben Szaúd-Arábia közvetlenül is részt vesz. Noha ez a konfliktus nem az Öböl térségében zajlik, de Rijád attól fél, hogy viszonylag gyorsan átterjedhet az olajszállítmányok útvonalára is. Főként mert a tágasabb térségben újra elburjánzó vagy újonnan létrejövő terrormozgalmak katonai képességei tetemesen megnőttek.

A kínai szállítmányozók szinte teljes egészében állami tulajdonú tankhajókra építenek, és ezt a flottát folyamatosan bővítik. Mégis, ezek az erőfeszítések nem elegendőek a hatalmas igények kielégítésére, ezért a szállításokhoz japán, norvég és kanadai fuvarozókat is igénybe kell venni, akik viszont szintén fokozott biztonsági garanciákat követelnek. Közülük is kiemelkedik a japán Mitsui OSK vállalat 40 tankhajója, melyek közül az M. Star nevű egységét már érte támadás az Öbölben 2010-ben. Emiatt a vállalat azóta katonai biztonsági személyzetet is utaztat hajói fedélzetén.

AP Photo
Nem veszélytelen az olajkereskedésAP Photo

Az a veszély nem fenyeget, hogy Irán vagy csatlósai kínai tankereket is célba vennének az Öbölben és a Hormuzi-szorosban, de az már sokkal inkább, hogy szállító partnerei fokozott nyomás alá kerülnek, ami neki sem érdeke. 

HIRDETÉS

Hszi elnök hét év után látogatott el újra Szaúd-Arábiába, vagyis egy meglehetősen széles időárkot kellett átugrania, mert időközben az USA aktivitása (Donald Trump elnöki periódusában) jóval élénkebb és eredményesebb volt. Az előző elnök 300 milliárd dolláros fegyvereladásokat hagyott jóvá Szaúd-Arábia számára, és lehetővé tette F-35 lopakodó vadászbombázók megvásárlását az Emirátusoknak. Ugyancsak a Trump-kormányzat hozta tető alá azt a történelmi súlyú megállapodást, amiben Izrael és a mérsékeltebb Öböl-rezsimek hosszú távú elkötelezettséget vállaltak a politikai és gazdasági kapcsolatok erősítésére, és ezek sikerrel működnek is.

Az Európával beállt mosolyszünetnek is van szerepe

Az Unió vezetői a korábbi években nem voltak hívei annak a 'sólyom'-politikának, amit Washington folytatott Pekinggel szemben. Ez a békés vagy puhító szemlélet most kezd háttérbe szorulni, látva Kína erőszakossá váló gazdasági gyakorlatát, a technológiába ágyazott kémprogramok fenyegetéseit, a befektetések jogbizonytalanságát, a szellemi jogok sorozatos megsértését, de főként azt, hogy Kína vonakodik határozott hangot megütni az ukrajnai agresszió kapcsán, ami nyugati szempontból a bizalmatlanság melegágya.

Nyugat-Európában Hollandia már közel áll ahhoz, hogy csatlakozzon a kínai félvezetőkre vonatkozó amerikai exportkorlátozásokhoz. Németország blokkolt egy sor nagy horderejű kínai technológiai beruházást, Belgium pedig a kikötői infrastruktúrába irányuló kínai beruházásokat vizsgálja. Keleten a kisebb uniós szereplők erősítik kapcsolataikat Tajvannal, dacolva az éles pekingi visszhangokkal, a balti országok pedig igyekeznek elkerülni, hogy Kína gazdasági útvonalakhoz jusson rajtuk keresztül. 

A Nyugat szempontjából a brüsszeli hangváltás előnyére válik a transzatlanti kapcsolatoknak, egy rendkívül veszélyes periódusban, amikor Washington és az Unió egyaránt azon fáradozik, hogy segítsen Ukrajnának az orosz invázió kivédésében, és amikor Kína geopolitikai befolyásának visszaépítésén szorgoskodik. Ezek a változások is sürgetik a kínai vezetést, hogy olyan új szövetségesek után nézzen, akiken keresztül az európai befolyást meg lehet óvni, még ha áttételeken keresztül is.  

Nem csak érdekek, de érzelmek is szerepet játszanak - teljes az összhang a felszínen

Rijádi látogatása előtt a kínai elnök személyes hangvételű írást közölt a szaúdi Al Riyadh című újságban, amiben felidézte, hogy most egy kétezer éves barátság és mély kapcsolatrendszer megújítása következik. Az elnök valóságos történelmi röpdolgozatban idézte fel a szárazföldi Selyemút mentén áramló karavánok képét és a tengeri Fűszerúton hullámzó vitorlákat, melyek a kínai és az arab civilizációk mély kapcsolatait jelezték. Ez való igaz is. Ezeken a cseréken keresztül vezették be előbb Arábiába (majd Európába is) a kínai porcelánt, a papírgyártást és a nyomtatási technikákat, amiért cserébe arab csillagászatot, naptárt, számrendszert és orvostudományt kaptak Keleten. 

HIRDETÉS

Hszi megelégedéssel nyugtázta, hogy az arab államok támogatják az 'Egy Kína'-elvet, cserébe  határozottan kiáll a palesztin önállóság gondolata mellett. Peking olyan jelentős infrastrukturális projekteket vitt végbe, mint a katari Lusail Stadion, vagy a szudáni Merowe-gát építése. Kiemelte az arab világban működőt húsz Konfuciusz-intézet jelentőségét, és hogy negyven kínai egyetemen tanítják az arab nyelvet.  

A históriai múlt felfestése azért is fontos, mert Kína most éppen ennek a modernizált újjáépítésére törekszik az Új Selyemút (BRI) programmal, aminek aláírói között már 17 arab állam található. Többségük az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz is csatlakozott, és beszálltak a kínai-arab adatbiztonsági rendszerbe is. A Selyemút programban ezek az országok megkerülhetetlenek és kihagyhatatlanok, ennek viszont most már meg kell fizetni a biztonsági árát is. 

A kínai globális tervek támogatásáért cserébe a királyság számít Peking segítségére a koronaherceg nagyszabású gazdasági-társadalmi tervének, a VISION-2030 nevű projektnek a megtámogatásában. Kínától főként a fejlettebb technológiákba, a gyógyászati és az építőiparba, az 5G technológiákba, az űriparba és a zöld energiatechnológiákba várnak befektetéseket. Utóbbiakban az arábiai királyság rendkívül aktív.

Sokrétű gazdasági és társadalmi építkezés

A kínai-szaúdi megállapodás keretében a kínai Huawei technológiai óriás fogja ellátni a királyságot felhőalapú számítástechnikai szolgáltatásokkal, és közreműködője lesz a "high-tech" komplexumok építésének több szaúdi városban.

Katonai részvétel nem szükséges

Noha rendelkezik egy haditengerészeti utánpótlási bázissal Dzsibutiban, a Vörös-tenger kijáratánál, Kína katonai jelenléte a tágasabb térségben szinte észrevehetetlen. A Kínai Néphadsereg légi őrjáratai és tengeralattjárói jó ideje elkerülik az Öböl vizeit, de az Indiai-óceánon jelen vannak. Ennél többre most nincs szükség. A kínai-szaúdi stratégiai partnerség legkeményebb kritikusai sem látnak ebben a folyamatban hódító, területszerző vagy agresszív igényeket egyik fél részéről sem.

HIRDETÉS

Arab partnerei nem azt várják el Kínától, hogy hadihajókkal vonuljon fel az Öböl védelmére, hanem hogy gyakoroljon nyomást Iránra, és ezzel nyújtson segítséget Teherán proxy haderőinek féken tartásában. Ha Szaúd-Arábia erőteljesebben elkötelezi magát a regionális együttműködésben Izraellel, akkor az Európai Unióval vetekedő erejű csoportosulás jönne létre, ami harapófogóba zárná Irán csatlósait a térségben. 

Az ellenfelek között immár az Öböl keleti szegélyét elfoglaló Irán számít elsődlegesnek

A Perzsa-öböl arab országainak laza szerveződésében egyértelműen Szaúd-Arábia a főszereplő, és ott van a társaságában Kuvait, az Emirátusok, Bahrein, Katar és Omán. Két fontos szereplő azonban hiányzik az asztal mellől: főként az arab Irak, de Irán is. Az ő becsatlakozásuk egy regionális egyezménybe még jó ideig az ábrándozások birodalmába tartozik. Ezért a szerveződés első pillantásra nagyon erősnek tűnik, de ez csak akkor igaz, ha politikájukat mélyebben összehangolják maguk között, és együtt keresnek pozíciókat a világhatalmakkal szemben. 

Emiatt a térség arab rendszerei nem arra hajlanak, hogy lecsatlakozzanak valamelyik világhatalom mellé (ahogy Irán tesz jelenleg Oroszország felé), hanem inkább a többoldalú kapcsolatokat keresik, beleértve immár Izraelt is, akit egyre kevésbé tekintenek ellenségnek, mint inkább potenciális partnernek. Utóbbival a korábban titkos kapcsolatok egyre jobban láthatóak, és a rivalizálás – ha óvatosan is – átadja a helyét a pragmatikus gazdasági és biztonsági kapcsolatoknak. 

A legfőbb kérdés az, hogy ha ez az együttműködés tovább erősödik, akkor ki legyen a vezetője, képviselője, vagy olyan hangadója, aki megfogalmazza a tömb céljait és akaratát a külvilág felé. Szaúd-Arábia alkalmas erre a szerepre, de erre még nem lehet biztosan fogadni. Az ország még nem ment át azokon a változásokon, amelyek szükségesek belső stabilitásának fenntartásához, ezért valószínűleg meg kell várni ezzel azt a pillanatot, amikor Mohammed bin-Szalmán koronaherceg, jelenleg még csak miniszterelnök, a trónra lép. 

Őt már az egész világ gyakorlatilag (de facto) az ország vezetőjének tekinti, de ez a legitimitása még nem teljes. A királyság átmeneti állapotban van, és ez a külvilág felé mutatott politikájában is nyomot hagy. 

HIRDETÉS
AP Photo
Aktivitás minden iránybanAP Photo

Amerika elkésett?

Az elemzők sűrűn mondogatják, hogy az Egyesült Államok háttérbe szorult a Közel-Keleten, egyrészt az afganisztáni kivonulás drámai kudarca miatt, de azért is, mert az amerikai elnök heves ellenszenvet táplál a szaúdi koronaherceg iránt és 'páriának' nevezte rendszerét. Ezzel személyes síkra terelt egy olyan kapcsolatot, aminek inkább a gazdasági és a katonai oldala a jelentős. 

De ez nem egészen van így. A Hszi-látogatást már hónapokkal megelőzte Joe Biden júliusi utazása a térségbe, érintve Izraelt és Rijádot, ahol sor került találkozójára az Öböl-államok vezetőivel is. Bár a találkozó túllépett a személyes ellentéteken, de összességében nem volt túl sikeres. Az elnök az olajkitermelés növelését kérte az arab partnerektől, amire kapott is halovány ígéretet, napi egymillió hordó többlet képében, de azóta még ez is elapadt. 

Novemberben a királyság már kifejezetten azt jelezte, hogy kitart a kitermelés csökkentése mellett. „Az OPEC+ napi 2 millió hordós csökkentése 2023 végéig folytatódik, és ha további intézkedésekre van szükség a termelés csökkentésével a kereslet és a kínálat egyensúlya érdekében, készen állunk a beavatkozásra" – nyilatkozta erről Abdulaziz bin-Szalmán herceg, szaúdi energiaügyi miniszter. Vagyis jelenleg nem lehet számítani a termelés fokozásával járó árcsökkenésekre. 

Nyáron az volt a jóslat, hogy ha az elnök úgy távozik Rijádból, hogy nem biztosít jelentős méretű nyersolaj-injekciót a világpiacon, akkor nagyobb politikai károkat kockáztat otthon, ahol az amerikaiak a magas benzinárak miatti csalódottságukban vergődtek. Ha pedig sikerrel jár, akkor tovább dühíti az emberi jogok szószólóit, akik azzal vádolják, hogy a rövid távú politikai haszon céljából lemond az Egyesült Államok emberjogi és demokratikus elveiről, utalva a The Washington Post rovatvezetőjének meggyilkolására. 

Több vélemény azt hangoztatta nyáron, hogy Szaúd-Arábia elárulja az Egyesült Államokat, és oldalt cserél. A látszat lehet ez, de a szaúdi-kínai kapcsolatok nem mennek az amerikai reláció rovására. Az USA katonai hegemóniája a térségben változatlan, és ezt jelenleg szinte egyetlen arab állam sem vonja kétségbe és nem is tiltakozik ellene, hanem a hasznait szedi, Irak kivételével. Döntő tényező, hogy ezeknek az államoknak a fegyverkezése is jórészt amerikai szállítmányokra épül. 

HIRDETÉS
SIPRI/EURONEWS
Az amerikai haderő teljesen lefedi a körzetetSIPRI/EURONEWS

A jelen kép alapján Rijád és Peking viszonyát nem a politika vezérli, és nem készít elő katonai szövetséget sem. A kapcsolatok jórészt gazdaságiak, noha kellően fűszerezettek több száz szavas eszmei szövegekkel is, hogy mindkét oldal szája ízének és a hazai nacionalistáknak jobban megfeleljenek. Ennek mesteri példája Hszi Csin-ping elnök idézett üzenete, amiben a konkrétumok a szöveg tizedét sem töltötték ki. 

Ezek a kapcsolatok egyben meglehetősen kényelmesek is, mivel Kína nem terheli túl partnereit politikai követelésekkel, mindenféle alkotmányos vagy eszmei elvárásokkal, és tartózkodik attól, hogy beavatkozzon belügyeikbe. Ez fordítva is igaz. Nem tudunk arról, hogy az arab államok vezetői valaha is komolyan és nyilvánosan szót emeltek volna a kínai muszlimokkal (ujgurokkal) szembeni jogtiprások miatt. Mi több, áprilisban a szaúdi kormány visszaadott Kínának négy ujgur menekültet, köztük egy 13 éves kislányt is. 

Kína tehát továbbra is kivonja magát a piacok vagy kereskedelmi útvonalak védelméből, ami terhet rak a regionális országok vállára, de nem szerez vele ellenségeket sem.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Újjáéledni látszik a megrekedt izraeli-szaúdi kapcsolatépítés, amerikai közvetítéssel

A szaúdi koronaherceg négy feltételhez köti az Izraellel való békét

Hasogdzsi-gyilkosság: mentességet kaphat amerikai pere alól a szaúdi koronaherceg